Keressen minket

Természetvédelem

Eltékozolt vizeink: lenyűgöző rövidfilm mutatja be a magyar táj kiszáradásának történetét és helyreállításának lehetőségeit

Szendőfi Balázs természetfilmes új dokumentumfilmet mutatott be:

Közzétéve:

Budapest, 2025. január 30. – Az Eltékozolt vizeink című alkotás Szendőfi Balázs természetfilmes rendezésében, a WWF Magyarország szakmai vezetésével és a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt partnereinek közreműködésével készült. A film gyönyörű felvételeken keresztül mutatja meg, hogy a klímaváltozás korában milyen károkat okoz hazánkban az értékes vizek gyors elvezetése a csatornákon és szabályozott folyóvizeken át, és hogyan szárad ki az ország, legfőképpen az Alföld. A rövidfilmben azonban azt is láthatjuk, hogy miként pezseg az élet azokon a területeken, ahol már helyreállították a vizesélőhelyeket és megtartják a vizet a tájban. A február 2-i vizesélőhelyek világnapja alkalmából bemutatott, kijózanító alkotás a múlt és a jelen bemutatása mellett egy jobb jövőt remél Magyarország kiszáradó tájai számára, amihez megoldásokat is kínál.

Fotó: Youtube

Hazánk vizesélőhelyeinek mára több mint a 90%-a eltűnt, a meglévők jelentős része pedig nem jó állapotú. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a természet megóvása érdekében rendkívül fontos szerepük lenne, azonban gazdasági megfontolásból ezeket a területeket más célokra használják. Lecsapolásuk megszüntetése és a területek helyreállítása egyre sürgetőbb feladat, erre hívja fel a figyelmet az új rövidfilm.

Szendőfi Balázs természetfilmes méltán népszerű alkotásai már több ízben is megmutatták a nézőknek, hogy miért fontos megőrizni és helyreállítani hazánk természeti értékeit. A Volt egyszer egy vadvízország, a Megsebzett táj vagy a Hegyek-völgyek halai mind arról tanúskodnak, hogy van miért küzdeni, ha szeretnénk megóvni a körülöttünk lévő természetet és fenntartani azokat a szolgáltatásokat, amiket ezek az ökológiai rendszerek biztosítanak minden élőlény – köztük az ember – számára.

Az Eltékozolt vizeink konkrét példákon keresztül mutatja be, hogy a múltban és a jelenben milyen gyakorlatok vezettek odáig, hogy Magyarország jelentős része – legfőképp az Alföld – egyre nagyobb vízhiánnyal küzd, ami a felszínen a vizesélőhelyek eltűnéséhez, a felszín alatt pedig a vízkészletek látványos gyorsaságú csökkenéséhez vezetett, különösképpen a Duna–Tisza közi Homokhátságon.

A film létrejöttét támogató, Együttműködésben a klímatudatos vízgyűjtő-gazdálkodásért című LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében több éve elkötelezett munka folyik annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a hazánkat sújtó vízgazdálkodási problémákra, miközben konkrét megoldási lehetőségeket is bemutatnak. A projekt egyik kiemelt célja, hogy a települési és vízgyűjtő szintű, természetközeli megoldásokon alapuló, fenntartható vízgazdálkodás fontosságára felhívja a figyelmet. Ennek céljából született meg az Eltékozolt vizeink című rövidfilm elkészítésének gondolata.

A filmet nézve betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan szövik át a tájat az 1970-es évekig kiépült – és néha még napjainkban is bővített – belvízelvezető csatornák és vízelvezető árkok, és hogyan zúdul le a víz a szabályozott, egyenes patakokban. Így ahelyett, hogy az éltető víz lassan beszivárogna a talajba és elraktározódna a természetben, sebesen elfolyik, még jobban kitéve a területet a klímaváltozás miatt egyre súlyosbodó hőhullámok és aszályos időszakok hatásainak.

A rövidfilmben bemutatott szárazodás nem csak az elmúlt évszázadok gyakorlatának eredménye, hanem még ma is zajlik. A szakértők egyetértenek abban, hogy a szárazodásnak számos oka van, de ezek közül csak néhányra lehetünk közvetlenül hatással. Az egyik legfontosabb a területi vízgazdálkodás módjának és a tájhasználatnak a megváltoztatása. A projektpartnerség, a természetvédelmi és vízgazdálkodási szakemberek elengedhetetlennek tartják a szemléletváltást ezen a téren.

„A víz elvezetése helyett, ahol csak lehet, a természetes vízmegtartó megoldásokat kell előtérbe helyezni, amihez két kulcsfontosságú változás szükséges. Az egyik az évtizedekkel ezelőtt kiépített csatornarendszerek felülvizsgálata és a klímaváltozással beköszöntő új viszonyokhoz való adaptálása. Sajnos ezek működésükkel még ma is csapolják a tájat, és hozzájárulnak a területek kiszárításához. A csatornákon elhelyezett műtárgyak (például zsilipek) lezárásával ez a folyamat lassítható és visszafordítható. Emellett pedig az eltűnt vizesélőhelyek helyén vissza kell adni a területet a víznek: az új zöldmezős beruházásoknak nem szabad a táj további lecsapolását eredményezniük, a korábban lecsapolt vizesélőhelyek egy jelentős részét pedig helyre kell állítani, hogy az időszakosan megjelenő többletvizet elvezetés helyett meg lehessen őrizni a szárazabb időszakokra” – mondta Farkas Viktor Mátyás, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.

„Az Eltékozolt vizeink című rövidfilm legfőbb üzenete, hogy közösen kell helyet keresnünk a víznek a tájban, hogy megállítsuk Magyarország kiszáradását. A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt ezt az üzenetet hivatott életre kelteni, hiszen a különböző szereplők – kormányzat, önkormányzatok, vízügyi szakemberek és civil szervezetek – közötti hatékony együttműködésre épít, és mutat példát a közös munkában rejlő lehetőségekre a vízgazdálkodás területén” – mondta dr. Szatzker Petra, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium projektvezetője.

A megdöbbentő szárazságot illusztráló képek mellett az Eltékozolt vizeink gyönyörű felvételeken mutat be olyan jó példákat is, ahol a természetalapú vízmegtartó megoldások megvalósultak: patakmedreket állítottak helyre, belvízelvezető csatornákat zártak le, teret adtak a víznek, ezáltal ma már a száraz, üres területek helyett buja természet nyújt otthont növény- és állatfajok tömegének.

Az Eltékozolt vizeink című film ide kattintva érhető el.

 

A LIFE LOGOS 4 WATERS projektről

A 2021-ben indult LIFE LOGOS 4 WATERS projekt elsődleges célja, hogy a természetalapú vízgazdálkodási megoldások népszerűsítésével elősegítse a víz visszatartásán alapuló vízgazdálkodásra való átállást és támogassa az önkormányzatok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását.

A projekt két mintavízgyűjtő területén – Bátya és Püspökszilágy környéke – összesen 14 önkormányzat összefogásával demonstrációs céllal különböző típusú természetalapú vízmegtartó megoldásokat valósítanak meg és tesztelnek. A projekt azonban nemcsak a területeken végzett, gyakorlatban alkalmazott természetalapú zöld infrastruktúra-intézkedésekkel járul hozzá a vízhiány és villámárvizek kezeléséhez, hanem számos egyéb tevékenységgel és projekteredménnyel is támogatja azokat. A teljesség igénye nélkül csak néhányat kiemelve: közösségi döntéshozáson alapuló Vízgyűjtő Érdekegyeztető Fórumok felállítása, különböző célcsoportoknak szóló képzési anyagok, önkormányzatok körében meghirdetett pályázati programok, online Integrált Önkormányzati Döntéstámogató Platform létrehozása, szemléletformáló lakossági kampány, környezeti nevelési program, helyi bemutatóközpont és tanösvények.

A projekt az Európai Unió LIFE alapjának támogatásával és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Önkormányzati Államtitkárságának vezetésével, Bátya Község Önkormányzata, Püspökszilágy Község Önkormányzata, a Klímabarát Települések Szövetsége, a Magyar Mérnöki Kamara, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a WWF Magyarország részvételével.

A LIFE LOGOS 4 WATERS projektről a projekt weboldalán olvashat bővebben.

Forrás: WWF

Természetvédelem

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Összefogás a fekete galagonyáért

Published

on

Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Csepel-sziget folyóparti ligeterdeiben él hazánk egyik legveszélyeztetettebb cserjefaja, a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló fekete galagonya. Bár itt még néhány állománya fennmaradt, a kiszáradás, az élőhelyek átalakítása és az intenzív erdőkezelés mellett napjainkban egy új, különösen agresszív veszélyforrás is fenyegeti: az amerikai vadszőlő, amely teljesen beborítja és elnyomja az őshonos cserjéket – tájékoztatott a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

Összefogással a fekete galagonya megmentéséért. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Január 24-én, egy havas téli napon a DINPI őrszolgálata és munkatársai a Kissné Dóczy Emília vezette Erdőmentők csapatával közösen élőhelykezelési munkát végeztek Szigetújfalu határában. A 15 fős önkéntes csapat célzott beavatkozással szabadította ki a fekete galagonyákat a burjánzó vadszőlő fogságából. A munkát Tóth Péter, a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetője is segítette és támogatta.

A munkába a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének szakemberei is bekapcsolódtak. Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

✅ A feladat folytatása elengedhetetlen, de az első és legfontosabb lépést már megtették: több tucat fekete galagonya kapott új esélyt a fennmaradásra a DINPI kezelésében álló területen.
A Dunap-Ipoly Nemzeti Park ezúton is köszöni az együttműködést és az elkötelezett munkát az Erdőmentőknek és minden résztvevőnek!

Írta: Kun András és Csáky Péter
Fotó: Dr. Hegyi Zoltán

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az énekes rigó az idei év madara

Az idei évben az énekes rigót választották az év madarának

Published

on

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet. Ezúttal az internetes szavazáson az énekes rigó kapta a legtöbb voksot.

Fotó: Énekes rigó (fotó: Puskás József) – KNP

Az énekes rigó a fekete rigónál valamivel kisebb testméretű madárfaj. A hímek és a tojók egyforma megjelenésűek: testük felső része olívabarna színezetű, a torok fehéres, a begy és a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozottak. A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak. A kirepült fiatalok az öreg madarakhoz hasonlítanak.

A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek európai viszonylatban is az egyik legszebbnek számító éneke:

Elsősorban gerincteleneket (leginkább földigilisztát és ízeltlábúakat) fogyaszt, viszont a nedvesebb mikroklímájú élőhelyein a táplálékának jelentős részét a csigák alkotják. Mivel a házas fajokat gyakran ugyanazon a kemény felületen (többnyire kövön) töri fel, ezért a “rigóüllő” elnevezést kapta. A nyári és az őszi időszakban bogyót fogyaszt és a fiókák etetéséhez is használja ezt a táplálékot.

Alapvetően a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes, valamint a fenyőerdők tekinthetők a faj eredeti élőhelyeinek, viszont az elmúlt évtizedekben már hazánkban is érzékelhető a faj településekre való költözése, ezáltal egyre gyakrabban figyelhetjük meg a kertekben és parkokban is.

Fotó: Puskás József

Évente kétszer is költ. A száraz növényi szálakból és gallyakból álló csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi. A fészek érdekessége, hogy a belső felületét a tojó nyállal kevert pudvás faanyaggal és sárral tapasztja ki. A tojó alkalmanként 4-5 kékeszöld tojást rak, amelyeket 12-13 nap kotlással költ ki. A hím eközben a közelben énekelve védi a pár területét. A kikelő fiókákat mindkét szülő eteti, a gyorsan fejlődő fiatalok két hét után hagyják el a fészket, mivel ekkor még alig tudnak repülni, a sűrű aljnövényzetben bujkálnak a ragadozók elől és további közel két héten át jellegzetes eleségkérő hanggal hívják magukhoz az etető szülőket.

Az énekes rigó a csésze alakú fészkét fák ágainak törzsközeli részére, valamint bokrokra építi (fotó: Orbán Zoltán/MME)

Az énekes rigó vonuló faj, a telet Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten töltik. A településeken élő populációkra egyre inkább jellemző az áttelelés.

Az európai, észak-afrikai és közel-keleti mediterráneumot célzó vonulása miatt ezt a fajt is érinti a madárbefogás- és vadászat. További negatív hatásként említhető a sűrű, nagyobb kiterjedésű bokrok, bokrosok és a fészket még röpképtelenül elhagyó fiókáknak menedéket biztosító dús aljnövényzet(foltok) hiánya.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Ökológiai kapcsolatok a téli pusztán: madarak az őzek nyomában

Az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva a figyelmes szemlélő érdekes ökológiai kapcsolatokra is felfigyelhet. Például arra, hogy az őzcsapatokat madarak népes tábora követi annak reményében, hogy segítségükkel könnyebben táplálékhoz juthatnak.  

Népes madárcsapatok kísérik az őzeket a téli pusztán Fotó: Balla Tihamér

Régen tapasztaltunk már nemzeti parkunk táján ilyen vastag és stabil hóborítást, amilyet az idei január hozott. A Csanádi pusztákon is több mint egy hétig vastag hótakaró borította a tájat. Ez számos állatfaj, például a földön táplálkozó madarak számára kihívást jelent, nehezen jutnak táplálékhoz. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy számos madárfaj követi az őzeket a téli pusztán.

Az őzek a zord téli időben népes, akár több tíz példányos csapatokba, rudlikba verődve járják a pusztát. Erős patáik segítségével, jellegzetes kaszáló lábmozdulatokkal hatékonyan képesek elkaparni a vastag, akár megfagyott hóréteget is, hogy hozzáférjenek a gyepekhez, vetésekhez, amelyek a téli táplálékot biztosítják számukra. Egy-egy ilyen népes őzrudli akár egészen nagy területen is képes eltakarítani a havat a talajfelszínről. Az így szabaddá váló felületeken aztán a madarak is tudnak szedegetni, élelem után kutatni. Apró pintyféle énekesekből álló csapatok, tengelicek, sármányok, verebek, sőt az ilyenkor északi tájakról ideérkező kék galambok csapatai is sokszor kísérik az őzeket. A csókák, varjak, de még nemzeti parkunk címermadarai, a túzokok is kihasználják ezt a táplálékszerzési lehetőséget a téli pusztában.

A behavazott, fehér tájban már messziről feltűnhet egy-egy népes őzcsapat. Ha ilyet látunk, érdemes távcső segítségével tüzetesebben megfigyelni őket. Már maga a hóelkaparó tevékenység is nagyon látványos, csak úgy porzik a hó a patájuk alatt. Ha alaposabban szemügyre vesszük az őzcsapatokat, megfigyelhetjük a körülöttük szorgoskodó, táplálék után kutató madarakat is.

Forrás: KMNP

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom