Kunszentmiklós-Nagyálláson, a Sztyeppék Háza Oktatóközpont mögött található területeken február 5-én megkezdődött az ökológiai célú vízpótlás. A tevékenység célja az időszakosan kiszáradó vizes élőhelyek vízellátásának javítása, a felső-kiskunsági táj jellegzetes képének megőrzése és helyreállítása, továbbá a térség biodiverzitásának megőrzése és növelése.

A vízpótlás két nagyteljesítményű szivattyú segítségével történik, a XXXI-es csatornából való vízkivétellel. A munkálatok a vonatkozó jogszabályok betartásával, a szükséges természetvédelmi, valamint vízügyi engedélyek birtokában zajlanak, a természetvédelmi kezelési célokkal összhangban. (fotó: Kecskeméti Anna)

Az árasztással jelenleg érintett két terület együttesen közel 30 hektár kiterjedésű, ami folyamatosan tovább növekszik. Az eddig elárasztott részeken már rövidtávon is kedvező feltételek alakultak ki a vízimadarak számára. A területen eddig nagyobb számban fordult elő például bütykös hattyú, tőkés réce, csörgőréce, fütyülő réce, nyári lúd, bíbic. Kisebb számban jelen volt nyílfarkú réce, kendermagos réce, kanalas réce, valamint bütykös ásólúd is.

Az eddig elárasztott részeken már rövidtávon is kedvező feltételek alakultak ki a vízimadarak számára (fotó: Kocsán Gábor)

A napokban egy kék nyakgyűrűvel ellátott, 2021-ben Finnországban gyűrűzött nyári lúd egyedet is sikerült megfigyelnie kunszentmiklósi természetvédelmi őr kollégánknak az árasztott területen.

Egy 2021-ben Finnországban gyűrűzött nyári ludat is megfigyeltünk a területen (fotó: Kocsán Gábor)

A tavaszi időszakban további fajok megjelenése várható, különböző cankófajok, gémfélék is használhatják a területet. A változatos vízmélység és az iszapos partfelszínek különösen kedveznek a partimadarak megtelepedésének, táplálkozásának és vonulás közbeni pihenésének. Az ilyen jellegű élőhelyek nem csak a madarak, hanem a kétéltűek számára is kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen ezek a gyorsan felmelegedő sekély víztestek biztonságos, táplálékban gazdag szaporodóhelyet biztosítanak számukra. A területen várhatóan megjelennek olyan védett fajok is, mint például a vöröshasú unka (Bombina bombina), amely számára az időszakos vizek létfontosságú élőhelyet jelentenek.

Vöröshasú unka (fotó: Wenner Bálint)

A Duna-Tisza köze térségében az elmúlt években tapasztalható, csökkenő talajvízszint, valamint az egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás miatt a természetes vízborítás is egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Az ökológiai célú vízpótlás nem állandó víztestek kialakítását célozza, hanem a pusztán egykor jellemző vízdinamika – időszakos elöntések és kiszáradások váltakozása – részleges helyreállítását.

Az ilyen típusú fejlesztések összhangban állnak azokkal az agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési törekvésekkel is, amelyek a természetközeli és vizes élőhelyek helyreállítását, valamint a táji léptékű vízvisszatartást ösztönzik. A támogatási konstrukciók keretében olyan nem termelő beruházások valósíthatók meg, amelyek közvetlen gazdasági hozam növelése nélkül járulnak hozzá a mezőgazdasági tájak ökológiai állapotának javításához. Bővebb információ itt.

Az élőhelyek változatosságának növelése, a tájképi elemek helyreállítása, valamint a vízvisszatartást és az erózió elleni védelmet szolgáló beavatkozások egyaránt segítik a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást. Mindez nemcsak a biológiai sokféleség megőrzését szolgálja, hanem a talaj, a víz és a levegő védelmét is, valamint hozzájárul a táj karakterének megőrzéséhez és helyreállításához.

A beavatkozás a rendelkezésre álló vízkészletek és a hatályos jogszabályi keretek figyelembevételével segíti ezen értékes élőhelyek fennmaradását a Kiskunságban.

A terület állapotát a jövőben is folyamatosan nyomon követjük rendszeres terepi megfigyelésekkel és fajfelmérésekkel, amelyek eredményeiről honlapunkon és közösségi felületeinken is beszámolunk.

Forrás: Kecskeméti Anna, Sápi Tamás – KNP