Természetvédelem
Közös járőrözések indultak a Rétközben a ragadozómadár-mérgezések visszaszorításáért
Fokozott ellenőrzések indultak a Rétközben a visszatérő ragadozómadár-mérgezések miatt.
Fokozott ellenőrzések indultak a Rétközben a visszatérő ragadozómadár-mérgezések miatt. A Balsa, Gávavencsellő, Timár és Rakamaz térségére kiterjedő közös járőrözéseket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Természetvédelmi Őrszolgálata, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság és az Ibrányi Rendőrőrs indította el. Az első, sajtónyilvános akciót 2026. március 3-án tartották.

Az első közös szolgálat március 3-án Balsa mellett
2022 óta az említett települések környezetében 27 mérgezés miatt elpusztult állat került elő. A probléma súlyosságát jól mutatja, hogy legalább 12 fokozottan védett sas (hat parlagi sas és hat rétisas) pusztult el mérgezés miatt, de más védett ragadozó madarak, így öt egerészölyv és egy barna rétihéja is az illegális cselekedet áldozatává váltak Balsa, Gávavencsellő, Timár és Rakamaz települések térségében.
A tavaszi időszak kiemelten érzékeny a mérgezések szempontjából. Ez összefügg a ragadozók és az apróvadfajok szaporodási ciklusával, valamint a ragadozógyérítések fő időszakával is. A megelőzés ezért ebben az időszakban különösen fontos. Az idei évben a HNPI természetvédelmi őrszolgálata és az Ibrányi Rendőrőrs járőrei közös ellenőrzéseket indítottak az MME kutyás egységével a mérgezések megelőzése és az elkövetők felderítése érdekében. Az első ilyen ellenőrzésre március 3-án kedd reggel került sor, amely sajtónyilvános esemény volt, így a média képviselői is betekintést nyerhettek a közös munka részleteibe és a méreg- és tetemkereső kutyás egység napi munkájába. A kezdeményezés azonban nem egyszeri akció: a következő hetekben további közös ellenőrzésekre lehet számítani a térségben.

Gávavencsellőn egy korábbi esetnél a bizonyítékok begyűjtése
A cél egyértelmű: megóvni hazánk kiemelkedő természeti értékeit, és üzenetet küldeni arról, hogy a védett állatok ellen elkövetett bűncselekmények nem maradnak következmények nélkül. A közeljövőben az ország más területein is fokozott ellenőrzésekre lehet számítani.
A fent említett térségben, a korábbi eseteknél a toxikológiai vizsgálatok az elpusztult madarak szervezetében nagy mennyiségű, Magyarországon régóta betiltott növényvédőszer-hatóanyagot, karbofuránt mutattak ki. A rendkívül mérgező szer mezőgazdasági felhasználása 2006 óta tilos, 2008 óta pedig már a birtoklása is bűncselekménynek számít. A korábbi években nem sikerült azonosítani a mérgezések forrását, azonban a tavalyi évben a keresőkutyák segítségével már méreganyaggal kezelt házi baromfi csalétkeket is sikerült felderíteni. Hazánkban nem jellemző, hogy ugyanazon a területen évről évre ismétlődjenek a védett állatok elleni mérgezések, ezért az eset egyértelműen tudatos és visszatérő bűncselekményre utal. Az elkövető(k) láthatóan nem riadnak vissza a felelősségre vonástól, ami indokolttá teszi a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek szorosabb együttműködését.
Az MME 2013 óta működteti méreg- és tetemkereső kutyás egységét, amelynek elsődleges feladata a védett madárfajok ellen elkövetett bűncselekmények terepi helyszínelése országszerte a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálatával együttműködésben. A speciálisan képzett kutyák eddig több mint 1100 mérgezett állatot és csalétket találtak meg, kulcsszerepet játszva többek között a fokozottan védett parlagi sas és a kerecsensólyom kárpát-medencei állományának védelmében. Az MME kutyás egysége a kezdetek óta szoros és hatékony együttműködésben dolgozik az Országos Rendőr Főkapitánysággal a munkakutyák kiképzésével és vizsgáztatásával kapcsolatban, valamint segíti a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodát is az országos jelentőségű madármérgezési ügyek felderítése kapcsán.

A fokozottan védett sasok mérgezése rendszeresen megtörténik a térségben
Az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége 2023 és 2028 között az Európai Unió és a magyar állam támogatásával a LIFE SakerRoads projekt (LIFE-2021-SAP-NAT-NATURE-101074704) keretében dolgozik a ragadozó madarak ellen elkövetett bűncselekmények visszaszorítása érdekében.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI


