Az EGERERDŐ Zrt. területén idén márciusban megtartott szakmai nap egy több mint két évtizede zajló erdőgazdálkodási kísérlet újabb mérföldköve volt. A program középpontjában az örökerdő-gazdálkodás lehetőségeinek vizsgálata állt, különös tekintettel az elegyes – kocsánytalan tölgyes állományokra, ahol a folyamatos erdőborítás kialakítása jóval összetettebb feladat, mint az árnyéktűrő fafajok esetében.

Fotó: Egererdő Zrt.

A terepi bejárással érintett erdőrészletekben már 2002-ben megkezdődött a Pro Silva szemléletű átalakítás, amely során változó méretű és tájolású lékek kialakítására került sor. Az elmúlt 24 év során ezeket több alkalommal bővítették, és egyes lékeket időszakosan bekerítettek, ugyanakkor ma is találhatók kerítetlen területek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár több alkalommal jelent meg sűrű, úgynevezett kefesűrű tölgy újulat, ezek az állományok rendre visszaszorultak, eltűntek. Az erdőrészletek fejlődése így nem éri el az időarányosan elvárható szintet, ami szükségessé teszi a beavatkozások újragondolását, következetes folytatását és részletes dokumentálását.

A szakmai nap során kilenc lék állapotának vizsgálata történt meg, valamint a közöttük lévő állományok bejárása. A vizsgált területeken idős, 85–100 éves állományok találhatók, amelyekben bükk, gyertyán és kocsánytalan tölgy elegyesen van jelen. A bejárás során megállapítást nyert, hogy jelentős mennyiségű, egy-két éves újulat található nemcsak a lékekben, hanem azok környezetében is, ugyanakkor több helyen vadrágás nyomai voltak megfigyelhetők, ami egyértelműen befolyásolja a fiatal egyedek fennmaradását.

A tapasztalatok alapján a jövőbeni kezelés egyik kulcskérdése a vadállomány hatásának csökkentése. Ennek érdekében indokolt a lékek egyszerű módszerekkel történő védelme, például gallykerítések vagy ideiglenes, optikai szállal ellátott kerítések alkalmazásával, valamint egy nagyobb, állandó kerítéssel ellátott kontrollterület kialakítása is, ahol a természetes folyamatok zavartalanul vizsgálhatók. Ez a kontroll különösen fontos ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a vadkizárás hatásáról.

A szakmai iránymutatás szerint a közel 600 hektáros erdőtömbre átfogó örökerdő kezelési terv készítése szükséges, és kezdeményezni kell az üzemmódváltást az erdészeti hatóságnál. A cél egy olyan gazdálkodási rendszer kialakítása, amely megfelel az örökerdő útmutató szakmai elvárásainak.

Az erdőkezelés során kiemelt szerepet kap a természetes folyamatok támogatása. A holtfa megőrzése alapvető elv, ezért sem a korábbi fakitermelésekből visszamaradt, sem a természetes úton keletkezett holtfa felkészítése nem megengedhető. A fahasználatok során keletkező kisebb, öt centiméternél vékonyabb koronarészekből származó faanyag a területen marad, hozzájárulva a talaj tápanyag-utánpótlásához. Az alsó szintben lévő faegyedek kitermelése csak kivételes esetekben indokolt, például ha a sűrű gyertyán akadályozza a tölgy újulat fejlődését.

A korábban kialakított lékek már kijelölik az erdőkezelés térbeli rendjét, ugyanakkor a jövőben fontos szerepet kap a lékek közötti állományokban a javafák kijelölése és megsegítése. A lékek kialakításánál törekedni kell a változatosságra, mind méretük, mind alakjuk és tájolásuk tekintetében, hiszen ez segíti a különböző fényviszonyok kialakulását és a változatos erdőszerkezet létrejöttét. Homogén, zárt állományok esetében első lépésként a javafa-kijelölés indokolt, míg a lékek kialakítása a természetes újulat megjelenéséhez igazodva történjen.

A kezelési javaslatok között szerepel a vízvisszatartás erősítése is, különösen a korábbi keréknyomokban és eróziós árkokban kialakított kisebb gátak segítségével. Emellett a biodiverzitás növelése érdekében indokolt mesterséges odúk kihelyezése is, amelyek elsősorban az odúlakó énekesmadarak számára biztosítanak költési lehetőséget, különösen a tölgyes állományrészekben addig, ameddig az erdő állapota nem teszi lehetővé jelentős mértékű természetes odú létrejöttét.

A szakmai nap jelentőségét növeli, hogy széles szakmai kör vett részt rajta. A terepi bejáráson jelen volt Frank Tamás intézeti mérnök a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont képviseletében, Dobre-Kecsmár Csaba vezérigazgató és Ősz Gusztáv vezérigazgató-helyettes, valamint Somay Gergely erdészetvezető, Koren Bence és Osztafin Tamás műszaki vezetők, Bíró Máté Bence gyakornok, Szalai Sándor kerületvezető erdész az EGERERDŐ Zrt. részéről, továbbá Ősz Gábor erdőtervező az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztályáról. A résztvevők közös terepi értékelése és tapasztalatcseréje hozzájárult ahhoz, hogy a kísérlet következő időszaka még tudatosabb, összehangoltabb módon folytatódjon.

A szakmai nap egyik legfontosabb üzenete, hogy az örökerdő felé vezető út nem gyors és nem egyszerű. A több mint húsz éve megkezdett munka azt bizonyítja, hogy a természetes folyamatok megértése és támogatása hosszú távú elköteleződést igényel. Az elődök által kijelölt irány ma is érvényes, ugyanakkor a jelen feladata, hogy a tapasztalatokat rendszerezze, a beavatkozásokat tudatosan tervezze, és mindezt következetesen dokumentálja.

Az örökerdő nem csupán egy gazdálkodási mód, hanem szemlélet. Egy olyan megközelítés, amely a jövő erdeit formálja, és amelynek eredményeit talán nem mi, hanem az utánunk következő generációk fogják igazán értékelni.

Forrás: Egererdő Zrt.