Keressen minket

Természetvédelem

Kiss Sándor: fakó rétihéját fotóztam Sárrétudvariban

Közzétéve:

2026. március 18-án a délutáni órákban Sárrétudvariban akadt dolgom, és mint korábban már sokszor, most is összekötöttem a kellemest a hasznossal. A munka végeztével elindultam a település külterületére, mégpedig a Sárréti-főcsatorna irányába. Elterveztem, hogy amíg lehet, a csatorna mellett haladva fogok Püspökladány felé tartani. Már a szerepi határban jártam, mikor az út bal oldalán hatalmas repcetáblára lettem figyelmes. Valószínűnek tartom, hogy hemzseghettek a növényzetben a rágcsálók és a nagyobb rovarok, mert őszintén szólva ennyi ragadozó madarat egy helyen nem mostanság tapasztaltam.

Csak úgy cikáztak a kékes rétihéják, szitáltak a gatyásölyvek és a vörösvércsék, magasabban pedig több egerészölyv és parlagi sas is pásztázta ugyanezt a táblát. A kékes rétihéjákat kezdtem el fotózni, ami önmagában nem egy könnyű feladat, hiszen az egyik legmozgékonyabb ragadozó hírében áll, és nem szívesen modellkedik senkinek. Ennek ellenére most sikerült néhány értékelhető fotót készíteni. Az igazi meglepetés viszont még csak ezután érkezett.

Egyszer csak, arra lettem figyelmes, hogy feltűnt egy világos ragadozó, és olyan légi táncot lejtett a repce fölött, amilyet eddig még nemigen láttam. Elsőre meg voltam róla győződve, hogy egy újabb aktív hím kékes rétihéjához van szerencsém, de valami nem stimmelt. Ez a madár a mutatványait sokkal közelebb adta elő, mint a kékesek. Nagy örömömre lencsevégre tudtam kapni őkelmét, bár nem lettek tökéletesek a képek, hiszen villámként mozgott, és a fotókat visszanézve utólag világosodtam meg a faj mivoltáról.

Magyarországon forgalomba helyezett, családi autó Siófokról, 65 000 kilométerrel! A részletekért kattints a képre!

A fakó rétihéja a hazánkban előforduló rétihéják közül a legritkább, minden évben kis számban vonul át az országon márciusban és áprilisban, valamint augusztus és október között. Eddigi természetjáró túráimon is mindössze két alkalommal találkoztam vele. Ráadásul olyannyira hasonlít a hím fakó és a kékes rétihéja, hogy csak néhány apró különbség választja el őket. A hím fakó rétihéja legelső szárnytolla világosszürke, a többi pedig fekete, míg a hím kékes rétihéja valamennyi szárnytolla fekete.

Érdekesség, hogy pontosan ezen a helyen, a fakóval bezárólag az év különböző hónapjaiban már megfigyeltem mind a négy rétihéját. Álmomban sem mertem gondolni, mikor beszereztem a fényképezőgépemet két évvel ezelőtt, hogy ilyen gyönyörű és ritka ragadozó madarat is sikerül majd megörökíteni. Fantasztikus élmény volt, ahogy cikázott körülöttem élelmet kutatva. Azt hiszem, ezt a márciusi délutánt örökre a szívembe zárom.

Írta és fényképezte:
Kiss Sándor

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom