Természetvédelem
Kiss Sándor: 🦅 A Nagy-Sárrét, a sasok birodalma
Személyes természetfotós beszámoló a Nagy-Sárrétről, parlagi és rétisasokról, vadvilágról és élőhelyekről – élmények képekkel és megfigyelésekkel.
Természetfotózás parlagi és rétisasok nyomában
Szerző: Kiss Sándor
Műfaj: Természetfotós beszámoló | Madármegfigyelés | Magyar vadvilág
Bevezetés
2023 óta járom a régi Nagy-Sárrét településeinek határát hobbi fotózás, természetjárás, kikapcsolódás céljából. Ez a terület nem volt számomra ismeretlen, hiszen már gyerekként sokszor megfordultam erre, igaz, akkor még horgászbotokkal voltam felszerelve, és a Sárréti-főcsatorna volt a célirány.
Az elmúlt 2–3 évben Püspökladány, Szerep, Bucsa, Sárrétudvari és Kertészsziget külterületein fordultam meg, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva. Őszintén szólva, amióta elkezdtem a természetfotózást, egyértelműen a ragadozó madarak nyűgöztek le a legjobban.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Ragadozó madarak a Nagy-Sárréten
Olyan szerencsém volt, hogy az általam bejárt környéken hazánkban élő legtöbb ragadozó madár az év különböző szakaszaiban előfordul. Számos faj pedig állandó jelleggel van jelen: több barnarétihéja, vörösvércse, pusztai ölyv, egerészölyv, és bizony parlagi- és rétisasfészket is felfedeztem az évek alatt.
A parlagi és rétisasok látványa teljesen magával ragadott, és a mai napig azokat a túráimat tartom a legsikeresebbeknek, amikor sasokat tudok lencsevégre kapni. Nem túl könnyű küldetés ez, hiszen mindkét faj, de főleg a rétisas esetében igaz, hogy roppant érzékeny az emberi jelenlétre, és amint azt érzékeli, azonnal továbbáll.
Rétisast sokáig csak tisztes távolból tudtam fotózni, hiába tudtam, hogy merre vannak, egyszerűen mindig továbbálltak, mielőtt megörökíthettem volna őket.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Az élőhely változása és alkalmazkodás
Lenyűgöz, hogy több ragadozó madár mellett ez a két faj (parlagi sas, rétisas) ilyen hatékonyan tudott alkalmazkodni az élőhelyek zsugorodásához és a folyamatos negatív környezeti hatásokhoz. A Nagy-Sárrét mára sajnos már a régi formájában nem létezik, viszont a fentebb említett helyeken vannak még olyan aprócska részek, melyek idézik a régmúlt vízivilágot.
Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mégis mi tartja itt hazánk két hatalmas ragadozóját, ha ennyire megváltoztak a körülmények. Nos, aki már járt erre, az tudja, hogy hiába szántóföld teszi ki ennek a tájnak a kilencven százalékát, az itt kanyargó Sárréti-főcsatorna olyan színt és vadvilágot ad, amit sokszor tényleg csak a televízióban lát az ember.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A Sárréti-főcsatorna és a vadvilág
A mezőgazdasági területeken déli, északi és nyugati irányból is kisebb-nagyobb erdősávok, erdők veszik körül, melyek fészkelési lehetőséget biztosítanak a leghatalmasabb ragadozó madarainknak.
Időszakosan egy-egy réten, gyepen vagy akár repcetáblában akár 50–60 példányból álló túzokcsapatokhoz is lehet szerencsénk, ami megint csak tükrözi ennek a vidéknek a sokszínűségét.
A csatorna több szakaszán csapadéktól függően kisebb-nagyobb kiöntések jönnek létre, melyek a szárazabb időszakokban igazi oázisok benyomását keltik.
Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
Tavasztól előfordul itt rengeteg parti madár, köztük ritkaságok is: cankók, gulipánok, gólyatöcsök, nagy godák, gémek, kócsagok, fekete gólyák, a hűvösebb idő beálltával pedig érkeznek a darvak és a nagy lilikek is.
Olykor még bütykös hattyúk is keringőznek a kiöntésekben, valamint egész évben jelen vannak a nyári ludak, tőkés- és csörgőrécék a sasok legnagyobb örömére.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Különleges találkozások a sasokkal
Az egyik ilyen kiöntés partján néhány igen méretes fűzfa helyezkedik el, melyekről egész évben remek kilátás nyílik a ragadozóknak figyelni a vízpartot, a nádasokat és a környező földeket.
Tavaly októberben egy alkalommal, sötétedés előtt nem sokkal pontosan itt tanyázott 7 réti és 5 parlagi sas. Már messziről kiszúrtam a hatalmas fekete árnyakat, ráadásul még a récéket is meghajtották a szemem előtt. Soha nem felejtem el az élményt.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Mint azt korábban is írtam, talán a parlagi sas az én tapasztalataim alapján egy kicsivel jobban tűri az embert.
2025 nyarán volt szerencsém egy fészek közelében a kirepülést is végignézni, és persze, ha már ott voltam, néhány fotót is készítettem az eseményről.
Abban a fészekben 2 fióka volt, viszont a közelben van egy másik parlagi sasfészek is, ott 2024-ben és 2025-ben is 3 fióka cseperedett a kirepülésükig.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Őszi ragadozómadár-paradicsom
Ezt a területet egy idősebb pár birtokolja, a tojó és a hím is hatalmas, sötét tollazatú, fejüknél világos színű, komoly, tekintélyt parancsoló madarak.
Többször láthattam, amint egy elhullott, elejtett állat teteme körül a parlagi sasokat dolmányos varjak és szarkák piszkálják és csipkedik a lehető legpimaszabb módon.
Szeptember hónap második felétől viszont nagyobb esély nyílik a másik nehézsúlyú ragadozóval, a rétisassal való találkozásra.
Szerencsésebb esetben egész november végéig járhatóak a dűlőutak, később a felázást követően ki kell várni az első komolyabb fagyokat.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A tél és a nagy áttörés
Rétisasról közel másfél évig nem sikerült igazán értékelhető fotót készíteni, egészen 2025 decemberéig váratott magára az első alkalom.
Azon a ködös hétköznap reggelen is pusztán a nap homályt áttörő néhány sugara vett rá, hogy próbáljak szerencsét.
A Sárréti-főcsatornától nem messze kiszálltam az autóból, és a párás időben darvak krúgatása csapta meg a fülemet.
A köd még nem szállt fel teljesen, így nem láttam őket.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A közelben van egy fasor, amit viszont csakis gyalogosan lehetett a felázott út miatt megközelíteni.
Ahogy közeledtem a fákhoz, nem akartam hinni a szememnek: óriási madár ült fent a fán, hatalmas karmokkal és élénk sárga színű csőrrel felvértezve.
Rétisas ilyen közel még soha nem engedett, ez a példány viszont legalább 2 percig engedte, hogy megörökítsem.
A természet ritmusa
Az őszi hónapokban a környék gyepjein, legelőin hemzsegnek az egerész- és pusztai ölyvek, a kerecsensólymok, cikáznak a kékes rétihéják, szitálnak a vércsék.
De mégis akkor teljesedik ki ennek a tájnak az atmoszférája, mikor megjelenik az égen valamelyik csúcsragadozó.
Nem tudok különbséget tenni, melyik nyűgöz le jobban: a szúrós szemű, veszedelmes vadász hírében álló parlagi, vagy a még hatalmasabb, sárga csőrű, fehér farktollú égi óriás, a rétisas.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Zárszó és tanulság
A leírásban konkrét helyeket direkt nem neveztem meg a fajok óvása végett.
Élményeim, megfigyeléseim remélem hasznosak lesznek minden természetjáró és természetkedvelő számára.
Érdemes még megemlíteni, hogy ez a hely, bár nem része egyik nemzeti parknak sem, mégis légvonalban nagyon közel található a Hortobágyi és a Körös–Maros Nemzeti Parkhoz egyaránt.
Mint minden beszámoló, ez a mostani is a tanulság levonásával fog végződni.
Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Lehetne oldalakat írni csupa negatívabbnál negatívabb körülményről, hogy mennyivel jobb volt régen, mint most, ám én mégsem ezt fogom tenni.
Életünk egyik legfontosabb tulajdonsága az alkalmazkodás: a világunk, a környezetünk időről időre változik, ez már bebizonyosodott.
Aki nem tudja a változást kezelni, nem tud hozzájuk idomulni, az sajnos elveszik.
Ilyen kemény a természet törvénye is, viszont hiába alakult át az élőhely, hiába nem az már, ahol az öreg pákászok és csíkászok éltek, ez a hely még mindig a Nagy-Sárrét, a sasok birodalma.
Írta és fényképezte:
Kiss Sándor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Németország – Szakszerűtlenül elhelyezett vaddisznótetemek miatt nyomoz a rendőrség Iphofennél
75 százalékkal nőtt a marhahús-export az év elején
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Nyugállományba vonult Csonka Tibor, a GEMENC Zrt. vezérigazgatója
Fontos a hazai juhállomány védelme
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Szirti sassal vadászott a macskákra
