Tudomány
Az alma eredetének a felfedezése
Robert N. Spengler szerő cikke az alma domesztikációját mutatja be
Európában és Nyugat-Ázsiában ősi, feltárt, fennmaradt almamagok régészeti leletei alapján történelmi, paleontológiai és a közelmúltban közzétett genetikai adatokkal összekapcsolva lenyűgöző narratívát mutatnak be az egyik legismertebb gyümölcsünkről. Ebben a tanulmányban Robert Spengler, a Max Planck Humán Történelem Intézetében nyomon követi az alma vad eredetének történetét, megjegyezve, hogy ősi megafauna terjesztette, majd később a Selyemút mentén folytatott kereskedelem folyamodványaként terjedt el. Ezek a folyamatok lehetővé tették a jelenleg ismert fajták megismerését.
Az alma vitathatlanul a legjobban ismert gyümölcs a világon. A világ minden táján a mérsékelt égövben termesztik és a története szorosan összekapcsolódik az emberiséggel. A nagy vörös gyümölcs ábrázolása a klasszikus művészetben azt mutatja, hogy a domesztikált alma jelen volt Dél-Európában két évezreddel ezelőtt, és a régészeti lelőhelyek ősi magjai azt bizonyítják, hogy az emberek Európában és Nyugat-Ázsia területén tízezer éve gyűjtötték a vadon élő almákat. Noha egyértelmű, hogy az emberek évezredek óta fenntartják a vadon élő alma populációkat, a domesztikáció folyamata, vagy az evolúciós változása az emberi termesztés során az alma esetében nem egyértelmű. Számos nemrégiben végzett tanulmány kimutatta azt, hogy a modern alma négy különböző vadon élő alma populáció hibridje. A kutatók hipotézise alapján, a Selyemút kereskedelmi útvonalai voltak a felelősek azért, hogy a gyümölcsök egy helyszínre kerültek, kialakítva a hibridizációt. Az alma régészeti maradványai alapján megmaradt magokat fedeztek fel az eurázsiai területeken, és ezek a felfedezések alátámasztják azt a feltételezést, hogy az alma és a dió termése az áruk között volt, amelyek ezen korai kereskedelmi útvonalak mentén mozogtak.
2. kép: Robert N. Spengler a szerző
Sprengler nemrégiben összefoglalta az archeobotanikus és történelmi tényeket a termesztett növények a Selyemút mentén “Gyümölcs a homokból” – című könyvében, amelyet a Kalifornia Egyetem tett közzé. Az almának szoros kapcsolata van a Selyemúttal, a modern alma genetikai anyagának a jelentős része az ősi kereskedelmi útvonalak szívéből, a Tien-Shan hegységből származik. Ezenfelül a cserefolyamatok miatt olyan hibridizációs folyamatok indultak el, amelyek nagy, vörös, édes gyümölcsök kialakulásához vezettekt.
A kutatóknak fontos kérdés, hogyan és mikor lett nagyobb az alma mérete, mert a gyümölcsfák nem ugyanolyan utat követtek a domesztikáció során, mint más, jobban feltárt és megértett növények, mint például a gabonafélék, vagy a hüvelyesek. Számos különféle vad és antropogén hatás szelektív nyomást gyakorolt a szántóföldi növényeinkre, és bonyolult feladat megérteni, hogy milyen hatások váltották ki az evolúciós változásokat. Ezáltal a modern és fosszilis növényi maradványok elemzése segíthet a domesztikáció folyamatának értelmezésében. A húsos, édes gyümölcsök vonzzák az állatokat és ezáltal terjesztik a magjaikat, nagy gyümölcsök, nagy állatokat vonzanak, ezáltal terjesztve őket.
A nagy gyümölcsök megjelenése vonzotta a megafaunát.
Miközben a legtöbb domesztikációt tanulmányozó tudós arra az időszakra összpontosít, amikor az emberiség elkezdte a növényt termeszteni, ebben a tanulmányban Spengler a vadonban történő változásokat vizsgálta, ami a domesztikációhoz vezetett. Spengler azt feltételezi, hogy a vadonban élő nagy gyümölcsök kialakulásának megértése segíthet megérteni a domesztikáció folyamatát. “Látva, hogy a gyümölcsök a magok elterjedésének evolúciós adaptációi, a gyümölcs evolúciójának megértésének a kulcsa abban rejlik, hogy megértsük milyen állatok fogyasztották az almát a múltban” – magyarázta.
1. kép: Alma
Az alma-félék családjában (Rózsa-félék) számos gyümölcsfa apró gyümölcsökkel rendelkezik, mint a cseresznye, málna vagy a rózsa. Ezek a kis gyümölcsök könnyen lenyelhetőek madarak által, amelyek könnyen terjeszthetik a magokat. Azonban bizonyos fák, mint az alma, körte, birs, őszibarack, a vadonban túl nagyra nőttek, hogy a madarak terjesszék a magjaikat. A fosszilis és genetikai bizonyítékok alapján ezek a nagy gyümölcsök több millió éve fejlődtek ki az emberi művelést megelőzően.
Szóval kiket vonzottak ezek a nagy gyümölcsök?
A bizonyítékok azt sugallják, hogy a nagy gyümölcsök evolúciós adaptációval vonzották nagy állatokat, amelyek képesek voltak a gyümölcsöket megenni és a magokat terjeszteni. Bizonyos nagy emlősök, mint például a medvék és háziasított lovak, almákat esznek és és terjesztik a magokat a mai napig. Az utolsó jégkorszak vége előtt azonban még sok más nagy emlős élt az eurázsiai tájon, mint például vadlovak és nagy szarvasok. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a vadon élő nagy termésű alma rokonainak a mag elterjedése gyenge volt az elmúlt tízezer évben, mivel ezek közül az állatok közül sok kihalt. Az a tény, hogy a jégkorszakban vadon élő almapopulációk látszólag a jeges zóna felett éltek, azt is sugallja, hogy ezek a növények nem értek el nagy távolságra, vagy nem hódítottak meg új területeket eredeti terjesztőik hiányában.
3. kép: Max Planck Történelemtudományi Intézet
Valószínűleg a Selyemút mentén folytatott kereskedelem tette lehetővé a mostani alma kifejlődését.
A három vadon élő almapopuláció elkülönült az utolsó jégkorszak végén, amikor az emberek elkezdték a gyümölcsöket szállítani Eurázsia-szerte, különösen a Selyemút mentén. Miután az emberek ezeket a fafajtákat újra kapcsolatba hozták egymással, a méhek és más beporzók elvégezték a munka többi részét. A kapott hibrid utódok nagyobb gyümölcsökkel rendelkeztek, ami a hibridizáció általános eredménye. Az emberek észrevették a nagyobb gyümölcsfákat és rögzítették ezeket a tulajdonságokat, oltással és a legkedvezőbb fák dugványának ültetésével. Így az almákat, amelyeket ma ismerünk, elsősorban nem a legkedvezőbb helyzetű fák szelekciója és szaporítása hosszú folyamatának eredménye, hanem hibridizáción és oltásokkal fejlesztették ki. Lehetséges, hogy ez a folyamat viszonylag gyors volt, és annak részei valószínűleg nem voltak szándékosak. Az a tény, hogy az almafák hibridek és nem “megfelelően” lettek háziasítva, bizonyítja, ha elültetünk egy almamagot gyakran vadalmamagonc fejlődik ki belőle.
4. kép: Gyümölcsök a homokból
Ez a tanulmány vitatja a „háziasítás” meghatározását, és bemutatja, hogy nincs – egy mindenki – számára alkalmas modell, amely magyarázza a növény evolúcióját az emberi termesztés során. Néhány növény esetében a háziasítás, évezredekig termesztett és az ember által kiváltott szelektív nyomás volt – más növényeknél a hibridizáció gyors morfológiai változásokat okozott. “A háziasítási folyamat nem minden növény esetében azonos, és még mindig nem sokat tudunk a hosszú generációs fákban zajló folyamatokról” – jegyzi meg Spengler. “Fontos, hogy a növények háziasítását vizsgáljuk az egy éves fűfélékre, például a búzára és a rizsre. A bolygón több száz más háziasított növény létezik, amelyek közül sokan különféle utakon haladtak a domesztikáció felé.” Végül úgy tűnik, hogy a konyhádban lévő almának a fennmaradása a megafauna és a Selyemút kereskedőinek köszönhető.
Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely
Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:
https://www.sciencedaily.com/releases/2019/05/190527094118.htm
Robert N. Spengler publikált cikke az alábbi helyen található meg:
Robert Nicholas Spengler. Origins of the Apple: The Role of Megafaunal Mutualism in the Domestication of Malus and Rosaceous Trees. Frontiers in Plant Science, 2019; 10 DOI: 10.3389/fpls.2019.00617
Képek forrása:
- kép:https://pixabay.com/hu/photos/apple-piros-piros-alma-2788599/
- kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/
- kép:https://www.beutenberg.de/en/beutenberg-campus/institutions/max-planck-institute-for-the-science-of-human-history/
- kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A különböző kromoszómákat tartalmazó búza/Aegilops biuncialis utódvonalak eltérő kalászmorfológiát mutatnak az Mv9kr1 búzaszülő kalászával összehasonlítva (fotó: Farkas András)
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
Búza/Aegilops biuncialis szubsztitúciós vonal kromoszomális összetételének azonosítása fluoreszcens in situ hibridizációval. A mitotikus kromoszómák azonosítása különböző színekkel vizualizált repetitív DNS-próbák (Afa: vörös, pSc119.2: zöld, 45S rDNS: narancs) mintázata alapján történt (A). Kinagyítva a hiányzó 4D kromoszómák FISH mintázata látható. Genomi in situ hibridizációval a 42 kromoszómával rendelkező szubsztitúciós vonalban a búzakromoszómák (kék) mellett kimutatható a 4M Ae. biuncialis kromoszóma (piros, nyilak) (B). Az ábra jobb oldalán a szubsztitúciós vonal kalásza látható, a benne lévő Aegilops kromoszómák GISH és FISH mintázatával. (fotó: Farkas András)
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.
Tudomány
A HUN-REN ÖK kutatója Citizen Science módszerrel, nemzetközi együttműködésben vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat a macskák kórokozó-terjesztésben játszott szerepének megértése céljával
A szabadon élő házi macskák szerepét vizsgálták a kórokozók terjesztésében
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának (HUN-REN ÖK) tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen a Citizen Science módszer alkalmazásával elsőként vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
Fotó: M. J. Botha (iNaturalist.com) – HUN-REN
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
Fotó: HUN-REN
A HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
Fotó: Szentiványi Tamara – HUN-REN
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben. Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
- Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
- Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
- Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
- +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
- Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
- Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
- Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
- Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Publikáció:
Tamara Szentivanyi, Malik Oedin, Ricardo Rocha (2023): Cat–wildlife interactions and zoonotic disease risk: a call for more and better community science data Mammal Review, 1-12. DOI: 10.1111/mam.12332
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
Tudomány
Magyarországi erdészeti tájai – teljessé vált a könyvsorozat
Teljessé vált Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány
A Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány V. és VI., a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl erdészeti tájcsoportokat bemutató köteteinek megjelenésével immár teljessé vált az a hatkötetes könyvsorozat, aminek a következő évtizedekben biztosan ott van a helye minden erdész szakember könyvespolcán.
Fotó: Vérteserdő Zrt.
2012-ben kezdődött meg a Magyarország erdészeti tájai című hatkötetes szakmai kiadványsorozat elkészítése, mely – kétkötetenként – magában foglalta a kéziratok megírását, a kiadványszerkesztést és a nyomdai kivitelezést. A munkák dr. Führer Ernő főszerkesztő irányítása, az erdészeti hatóság mindenkori szervezete (Nébih, majd az NFK) felügyelete és az Agrárminisztérium támogatása mellett zajlottak.
A kiadványsorozat 2017-ben megjelent Nagyalföld és Északi-középhegység, majd a 2019-es Dunántúli-középhegység és Kisalföld köteteit – a sorozat lezárásaként – követték most a Nyugat-Magyarországról és a Dél-Magyarországról szóló kötetek. A hat kötet összesen 4064 oldalon keresztül mutatja be a hazai erdészeti tájbeosztásnak megfelelően az erdészeti tájcsoportokat, tájakat, tájrészleteket.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A Magyarország erdészeti tájai kiadvány egy átfogó – összevetésre is alkalmas – pillanatképet ad a magyar erdőkről és erdőgazdálkodásról az erdészeti tudományok, az oktatás és a gyakorlat, valamint az igazgatás szakembereiből létrejött szerzői közösség munkája eredményeként.
Az elmúlt 12 évben 106 szakember vett részt szerzőként a kéziratok elkészítésében, munkájukat közel 80 fő segítette az alapadatok előállításával, a kiadvány szerkesztésével, grafikai kivitelezésével, nyelvi és tartalmi lektorálásával. Kitűnő és lelkiismeretes munkát végeztek, köszönet érte!
Fotó: Vérteserdő Zrt.
Ajánljuk a két újabb kötetet – s természetesen a teljes kiadványsorozatot – mindazoknak, kiket érdekel, hogy a magyar erdészet az elmúlt ötven évben honnan hova jutott el, melyek az ágazat legfontosabb jellemzői és aktuális folyamatai a kétezres évek elején.
A kiadványok terjesztését a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya végzi.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
A Velence-tavi őzbak
A kitartás jutalma
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében
A magyar fogyasztók aflatoxin terhelését vizsgálták a Nébih szakemberei
Óriási lehetőség előtt áll az agrárium, amire mindenkinek fel kell készülni
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Az EU-ban 10 százalékkal több napraforgótermés várható idén
Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét újra elérte a madárinfluenza
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
