Két évvel ezelőtt az Európai Unió Bírósága a mezőgazdasági génszerkesztésről hozott ítéletében úgy határozott, hogy a CRISPR/Cas9 technológiával létrehozott növényfajták a genetikailag módosított organizmusokról (GMO) szóló jogi szabályozás hatálya alá tartoznak. Vagyis az Unió területén nagyon korlátozottak a felhasználási lehetőségeik. A döntést a genetikai módosítás minden formáját elutasítók örömmel fogadták, míg a terület kutatói – kevés kivétellel – bírálták a döntést, hangsúlyozva, hogy a bíróság olyan technológiákat vett egy kalap alá, amelyek sem eljárásukban, sem eredményüket tekintve nem azonosak.

Tudományos bizonyítékok és következtetések:

A bírósági döntés semmiképpen sem csitította el a mezőgazdasági génszerkesztés körüli tudományos vitát, ezért is nagyon időszerű az ALLEA-jelentés, amely összefoglalja a terület jelenleg elérhető tudományos bizonyítékait, és a belőlük levonható következtetéseket. Egyúttal keresi annak módját is, hogy hogyan lehetne az európai uniós szabályozást harmonizálni a legújabb felfedezésekkel (mivel, ez a jelentés sorai közül kiolvasható, a jelenlegi jogszabályok nem felelnek meg teljes mértékben a tudományos adatok alapján levonható konklúzióknak). A jelentés szerzői azt is kiemelik, hogy a tudományos ismeretek mellett az európai szabályozásra legalább olyan erősen hatnak a társadalmi és az etikai tényezők.

Egy évvel ezelőtt Brüsszelben az ALLEA és a Flamand Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia szervezésében szimpóziumot tartottak „Génszerkesztés a terményfejlesztésért” címmel. „A terményfejlesztési célú génszerkesztésről szóló társadalmi vita kiterjesztése a tudományos közösség, benne az európai akadémiák kulcsfontosságú felelőssége. Miközben ezek az új technológiák izgalmas új lehetőségeket kínálnak, továbbra is fontos, hogy a tágabb összefüggéseket is szemléljük, és a közvéleményt, illetve a kulturális különbségeket is figyelembe vegyük” – jelentette ki Antonio Loprieno, az ALLEA elnöke.

Minden szakértő fontosnak tartja, hogy a génszerkesztést külön kezeljék a „klasszikus” génmódosítástól minden szinten, tehát a jogalkotásban és a jogalkalmazásban is. Ennek oka, hogy a CRISPR/Cas9 technológia (amelyet gyakran neveznek molekuláris ollónak is) szinte semmiben sem hasonlít azokhoz a génmódosító eljárásokhoz, amelyeket az európaiak többsége ellenez (az egy másik jelentés témája lehet, hogy ez az ellenzés megalapozott-e, vagy sem). Fontos a növénynemesítéshez kevésbé értők számára is nyilvánvalóvá tenni a bíróság által azonos kategóriába sorolt módszerek különbségeit.

A génszerkesztés és a korábban is alkalmazott génmódosító eljárások közötti alapvető különbség a pontosságban van. A CRISPR/Cas9 segítségével egészen nagy biztonsággal lehet célozni, elméletileg a rendszer csak azokat a nukleotidokat vágja ki (és cseréli le kívánság szerint valami másra) a genomban, amelyeket a kutatók szeretnének. A hagyományos GMO-k génállományát jórészt véletlenszerűen beépülő génekkel változtatták meg, esetenként más élőlényekből származó gének beültetésével – ez utóbbi körülmény sem jellemző a génszerkesztésre. Fontos tudni, hogy a klasszikusnak tekintett (tehát nem génmódosításnak tartott) nemesítési eljárások is megváltoztatják a növények génállományát. Ráadásul ehhez igen invazív technológiákat, például besugárzást használnak.

A jelentés tudatosítja, hogy „az Európai Unió Bíróságának 2018-as döntését nagyrészt zavarodottság és csalódás fogadta a terület kutatóinak körében”.
A kutatók ugyanis attól tartanak, hogy a döntés megbénítja az európai kutatást, és ezzel az európai kutatók jelentős hátrányba kerülnek azon kollégáikkal szemben, akik kevésbé korlátozó szabályozású országokban dolgoznak. Minden arra mutat tehát, hogy soha nem volt fontosabb
a döntéshozók elé tárni a tudományos adatokat, hogy ők felelősségteljesen tudják meghatározni az európai kutatás kereteit.

A jelentés a téma minden aspektusát érinti, a genomszerkesztett növények biztonságosságától a bennük rejlő lehetőségekig, amelyek megoldást jelenthetnek a mezőgazdaság előtt tornyosuló problémákra. Ha egyszer széles körben elterjednek e termények, a hatásuk az élelmiszer-termelés és
a kereskedelem szinte minden részterületén tetten érhető lesz (függetlenül attól, hogy ez a hatás pozitív vagy negatív). Megváltoztathatják a nemzetközi élelmiszer-kereskedelem rendszerét, a nemesített növényeket illető szellemi tulajdonjogok rendszerét, de a növényvédelem bevett eljárásait is.

A jelentés szerzői kiemelik, hogy a kutatóknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a közvélemény reakcióit, ösztöneit, előítéleteit, informáltságát sem. Sok kutató meg van győződve arról, hogy az EU Bírósága döntésének hátterében alapvetően a nem megfelelő tájékozottság áll.

Mindezeket figyelembe véve a jelentés fő konklúziói a következők:

Az európai szabályozásnak inkább a konkrét növény tulajdonságait kellene figyelembe vennie, semmint a technológiát, amellyel létrehozták. Így elkerülhető lenne, hogy egyértelműen veszélytelen, sőt előnyös tulajdonságú növények kerüljenek a de facto tilalom hatálya alá.

Azok a célzott génszerkesztő beavatkozások, amelyek nem visznek be idegen géneket, semmivel sem jelentenek nagyobb egészségügyi vagy környezeti veszélyt, mint a klasszikus nemesítéssel létrehozott fajták. Ez egyben azt is jelenti, hogy adott esetben a megszokott (és így a közvélemény számára
a biztonság látszatát keltő) nemesítési technikák sem mentesek a kockázatoktól.

Ha továbbra is ilyen korlátozó marad az európai szabályozás, akkor ellehetetlenítheti azokat a törekvéseket, amelyek éppen a környezetvédelmi megfontolások alapján előnyösebbnek tartott (a klímaváltozással szemben ellenállóbb, genetikailag diverzebb és termékenyebb) fajták megtalálását célozzák.

Ahhoz, hogy biztosítsuk az európai mezőgazdaság fenntartható működését,
és csökkentsük a növényvédő vegyszerek használatát, illetve a mezőgazdaság ökológiai lábnyomát, a kutatóknak elemi szükségük van a legmodernebb tudományos technológiákhoz való hozzáférésre és arra, hogy az így létrehozott növények gazdaságilag is hasznosulhassanak. A termelt növényfajták sokszínűségének fenntartásához egyre hatékonyabb és gyorsabb nemesítési eljárásokra van szükség, ami a klasszikus módszerekkel már egyre kevésbé oldható meg.

Mindezek miatt mindannyiunk – az európai kutatók, döntéshozók és fogyasztók – érdeke, hogy a mezőgazdasági génszerkesztés kérdése és jogi szabályozása szigorúan a tudományos bizonyítékokon és az objektív vizsgálati eredményeken alapuljon, és sikerüljön megszabadulni a párbeszédet szinte ellehetetlenítő és a nem elégséges tudományos ismeretekből származó, alaptalan előítéletektől.

Forrás: MTA