Keressen minket

Vadászat

2002 – az őzbakok éve

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Vadásztársaságunk Somogy megye mértani közepén található, nagysága 7882 hektár, részben határos a Lábad Rt. területével.

Főként mezőgazdasági jellegű, 20,7 százalékát borítja erdő, a réteket, legelőket ligetes facsoportok tarkítják. Több vízfolyás jelenlétével kiegészülve kitűnő élőhelyet biztosít a vadállománynak. Itt történtek az alább elmondandó őzbakélményeim.

2002. március 13-a is egy megszokott napnak indult, azonban a telefonom emlékeztetője korán jelezte, hogy a társaságunknak ma van a közgyűlése. Egy kicsit valamiért felvillanyozódtam, úgy éreztem, ma valami történni fog. Úgy is lett, nagy örömömre a társaság megszavazta, hogy az idén én is lőhetek egy őzbakot. Nagyon örültem, végigfutott rajtam, hogy az eddigi vadászataimat, megfigyeléseimet egy szép trófea fogja koronázni.

Vadászataim során nagy figyelmet szenteltem az őzek megfigyelésének, melyik területen milyen állomány tartózkodik, milyenek a bakok. Természetesen adrenalinszintemet még fokozta, hogy a bérvadászok előnyt élveztek, tehát nekem továbbra is csak a megfigyelés jutott. Jobbnál jobb, szebbnél szebb bakokat láttam, de lőni nem lőhettem.

Kinéztem egy nagyon jó, kb. hatéves, mintegy 350 grammos bakot. Az egyik oldalon teljesen szabályos, a másik oldalon viszont egy tőből elágazó szára volt. Napokon, heteken keresztül ugyanazon a területen tartózkodott, említettem is a hivatásos vadászunknak, hogy meglövetheti a vendéggel. Kimentek a megadott területre, de nekik nem mutatta meg magát. Gondoltam ez az enyém akar lenni.

Aztán eljött az én időm, szóltak, lőhetem a bakot.

Annak rendje és módja szerint mentem arra a helyre ahol rendszeresen megfigyeltem. Természetesen az én bakom megjelent, csakhogy nem ott ahol szokott, hanem jóval messzebb, lőtávolon kívül. A terepviszonyok olyanok voltak, hogy aznap rácserkelni nem tudtam.

Másnap ismételtem elidultam, de amikor a lesen elhelyezkedtem, megjelentek a gyógynövénygyűjtők. Ez így ment több napon keresztül, tehát nem kerültem olyan helyzetbe, hogy elejthessem a rendellenes agancsú bakot.

Az egyik alkalommal munkahelyi elfoglaltságom miatt késve tudtam kiindulni a területre. A dombok hajlatában, az erdőszegélyek mentén cserkelve közelítettem meg a lest. Természetesen a bak úgy és ott helyezkedett el, ahogy az meg van írva. A lesre már nem lehetett észrevétlenül felmenni, ezért a magasles oszlopa mellől lőttem. Valószínű a hosszas procedúra és az izgalom miatt nem tudtam kellőképpen koncentrálni és elhibáztam. Szerencsére nem sebeztem meg. Még egyszer láttam, és mivel többé nem jelentkezett a szokott helyén, lemondtam róla.

Másik területre váltottam, ahol a második napon kedvezett a szerencse, egy korábban megfigyelt bak jelent meg. Egy szép búzatáblán keresztül közelítettem meg a lest, az autót egy erdősáv mellé rejtettem el.

Itt kívánom megemlíteni, hogy lányom is velem jött, mivel szerinte ha ő velem van, akkor a vadászszerencse is mellém áll.

Ahogy lopakodtunk keresztül a búzán, észrevettem a távcsövel, hogy ahová én tartok ott van a kiszemelt bak. Az idő, amíg sikerült becserkelnünk, egy örökkévalóságnak tűnt. Céloztam, és a lányom örömteli hangja nyugtázta a lövést: – Anya, ugye megmondtam!

A 330 grammos.bak tűzbe rogyva feküdt a búzában. A végtisztességet megadva fényképezés után a vadászatot befejeztük aznapra. Boldog voltam az eredményes vadászat után, a trófea igen tetszetős, de ezt döntsék el Önök.

Boldogságom csak akkor fokozódott amikor a szezon vége felé közeledve közölték velem, jutalomként lőhetek még egy bakot.

Most egy távolabbi területre vettem az útirányt, ahol több napon keresztül figyeltük férjemmel az állományt. Láttunk sok őzet, de vagy túl fiatal volt, vagy tökéletesen szabályos, vagy nagy súlyú a megfigyelt bak.

Egyik nap aztán megjelent az én bakom. Addig nézegettük, bírálgattuk, míg a végén otthagyott bennünket. A reményt nem feladva indultunk haza. A lányom azzal fogadott, hogy – Ugye, nem voltam veletek!

Másnap éppen indultunk volna területre, mikor kislányom kijelentette, hogy ő is jön. A szokásos procedúra után kiérkeztünk a területre. A gyönyörű, gazdag fűben pompázó legelő árnyékos, hatalmas fűzfákkal volt tarkítva. Kiérkezésünkkor vettük észre, hogy a terület egy új magaslessel gazdagodott. Én szerettem volna odaülni, de a társaságom hatására úgy határoztunk, ott maradunk, ahol az előző nap mozgott a bak.

Alkonyodott már, amikor a bak megjelent, de sajnos messze, ott, ahol aznap dolgoztak és felállították az új magaslest. Nézegettük, mustrálgattuk, de nem jött közelebb. Nem volt vesztegetni való idő, úgy döntöttük, rácserkelünk. Kértük a lányomat maradjon a lesen, mert úgy több az esélyünk.

Eleinte a bokrok takarását kihasználva, később a fűben csúszva közelítettünk a bak felé. Voltak nehéz pillanatok amikor már úgy volt, hogy észrevesz bennünket, de sikerült lőtávolon belül érnünk, s a bak még mindig gyanútlanul legelt. Megcéloztam, ám mielőtt elsüthettem volna a fegyverem a bak lefeküdt. Olyan helyzetbe került, hogy biztonságosan nem lehetett lőni.

Közben a vele lévő suta gyanút fogott. Hátranéztem, hát a lányom már ott volt mögöttünk 50 méterre! Szerencsére ügyesen közelített, így a suta rövidesen jóízű falatozásba kezdve felhagyott a gyanakvással. A bak eközben gondolt egyet és felállt. Rögtön céloztam, meghúztam az elsütőbillentyűt, de legnagyobb megdöbbenésemre a puskám néma maradt, a bak pedig tovább legelt.

Nem kell mondanom mit éreztem. Gyorsan felocsúdtam és rátöltöttem, de a zár csattanását meghallották és világgá szaladtak. Pedig nagyon óvatos voltam, de közben túl közel kerültek hozzánk.

Kegyetlenül lehangolódtam, ám valami azt súgta, nincs veszve semmi. Felültünk az új magaslesre, a férjem összeszedte széthagyott felszerelésemet.

Kis idő elteltével megroppant az erdő, megjelent a suta. Csodák-csodája néhány másodperc után jött a bak is. Nem akartam hinni a szememnek, mert ugyanaz, az imént elugró a bak volt. Még egyszer elbíráltam és most dördült a puska. Lelkesedésemben csak az elugró sutát láttam, végigszaladt rajtam a gondolat, hogy hibáztam? A lányom azonban megszólalt, – Anya, itt van. És tényleg a bak ott feküdt a rálövés helyén mozdulatlanul.

Megadtuk a végtisztességet, fényképeztünk, eközben lassan ránk sötétedett, vége lett a szép vadásznapnak. Arra gondoltam, vajon máskor is lesz-e ilyen élményben részünk? A kifőzött agancs 370 grammos, érdekes formájú, hétévesnek bírálták.

A bemutatott trófeák közül egyik sem érmes, de a falon rájuk tekintve 2002 csodálatos vadászélményei elevenednek meg bennem. Minden kedves olvasómnak hasonlókat kívánok, én pedig bízok abban, hogy 2003-ban emlékeim tárháza tovább fog gazdagodni.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.