Keressen minket

Vadászat

Amíg tudok, segítek

Közzétéve:

Feltöltő:

Dr. Hagymási László tanár úr 2003 augusztusban töltötte be hetvenedik életévét, ám rendíthetetlenül okítja a vadgazda hallgatókat a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán. Tanár urat az életéről faggattam.

– Tanár úr hol született, hogyan kezdődött a vadászat iránt az érdeklődése?
–– A Békés megyei Endrődön születtem 1933–ban. A vadászat iránti fogékonyságom aránylag korán megnyilvánult, hiszen öt–hat éves koromban már érdeklődtem a vadászat iránt, ami későbbiek folyamán behatárolta egész életemet. Mezőtúr határában egy uradalmi birtokon nőttem fel, ahol édesapám gépészként dolgozott. Amikor a szántás munkálatai folytak, akkor én a hatalmas hantokon szabad kézzel próbálkoztam a mezei nyúl elfogásával. Ezek voltak az első megnyilvánulásaim. Ezt követte a csúzlis korszak, amit sokan tévesen parittyának neveznek, de az egy merőben más eszköz. Három erős zsinegre bőrdarabot kötve, ebbe kavicsot helyezve, megforgatva, s majd az egyik zsineget elengedve röpítjük ki a kavicsot. Nemsokára, amikor nagyobbacska gyerek lettem légfegyverrel vadásztunk főleg házi verébre, később varjúra, szarkára. Ha nem ügyeltünk eléggé, hát bizony elhordták a csibéket az udvarból.

– Biharugrán én is a nagyszülői házban légpuskáztam, de nagyapám letörte a derekam érte. Tanár úr ifjúkori cselekedeteit hogyan tolerálták az otthoniak?
– Abban az időben rengeteg veréb volt faluhelyen és nem volt védett. Ám számunkra elképzelhetetlen volt, hogy esetleg más, az ember számára hasznosnak ítélt madárkát lőjünk. A gyümölcsösben szükség volt a gébicsekre, cinkékre, harkályokra s más énekes madarakra.

–– Hol kezdett iskolába járni, merre folytatta tanulmányait?
– A tanulmányaimat a falusi iskolában kezdtem, majd a II. világháború után Hódmezővásárhelyre kerültem középiskolába.

– Volt–-e diákként kedvenc olvasmánya, írója?
– Bizonyára sokan észrevették hallgatóim közül, hogy Széchenyi Zsigmondot idézem a legtöbbször. Én Széchenyi Zsigmond könyvein nőttem fel és őt tartom a legnagyobb vadásznak, a legjobb tollú vadászírónak.

A felsőfokú tanulmányait hol folytatta?
1950–-ben érettségiztem Hódmezővásárhelyen, és az érettségit követően azonnal jelentkeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Akkor még Budapesten volt a székhelye, majd amikor harmadikos illetve negyedikes egyetemista lettem, költözött ki Gödöllőre. Itt teljesen eljegyeztem magam a vadgazdálkodással. Dr. Bertóti István jött az egyetemre, s mint országos vadászmester oktatta a vadászatot. Jó néhányan részt vettünk ezen a kurzuson.

– Amikor Pesten lakott, hogy tudta gyakorolni a vadászatot?
– Kollégiumban laktam s ott nem nagyon nyílott lehetőség a vadászatra, néha azonban lövészetet tartottunk légfegyverrel különböző tárgyakra, amennyire ezt a zuglói kollégium engedte. Ezt követően különböző lehetőségeim adódtak. A nagygombosi tangazdaságban a nyári gyakorlatok akkoriban még igen hosszúra nyúltak. Ezeken a hathetes gazdasági gyakorlatokon bőven nyílt alkalom különböző állatok tanulmányozására, így élénken emlékszem, hogy rókát is fogtunk. Aztán szopós kisnyulakat vettünk magunkhoz, neveltük ketrecben, amelyet haza is vittem. Ám süldő nagyságra cseperedtek, akkor annyira nagy volt bennük a szabadulási vágy, hogy verték magukat a ketrechez. Megsajnálva szabadon bocsátottam őket.

Nagy örömünket leltük még, hogy a rágcsálókat a nagyobb állattartó telepeken légpuskával lelőjük. Nagyon jó lőkészséget igényelt, hiszen álló helyzetben ugyan könnyebb volt a dolgunk, de futtában egy vándorpatkányt már igazán nehéz volt elejteni. Meg kell, hogy mondjam, nem mindig volt ez eredményes. A későbbiekben ennek a gyakorlatnak a vaddisznóvadászatban vettük hasznát, valamint rókahajtásokban, igaz más fegyverrel.

–– Mikor végzett az egyetemen s hol kezdett el dolgozni?
– 1958-–ban végeztem el az egyetemet, ezt követően vidéki városba, Túrkevére kerültem, majd itt városi főagronómusként tevékenykedtem.Ezek után a Mezőtúri Tangazdaság következett, és itt próbálkoztam már a vadásztársaságba való belépéssel. Sajnos ebben az időszakban nem vettek fel a mezőtúri vadásztársaságba. Az indok az volt, hogy az 56–-os események elindulását a pesti egyetemisták robbantották ki, s ezidőtájt én is tagja voltam az egyetemi ifjúságnak. Ez a vita 1962-–ig húzódott, s ha lassan is, de sportvadász lettem. Szintén ettől az évtől gazdasági tanárként dolgoztam, majd ezt követően az orosházi felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kezdtem oktatni, azóta is Orosházán lakom.

– Hogyan folytatódott tovább az élete?
Dr. Bertóti István tanítványaként 1968–-ban, amikor a Magyar Vadászok Országos Szövetsége megyei szervezeteket állított fel s ezeknek az élére függetlenített szakembereket kerestek, akkor meghívtak, hogy teljesen vegyem át Jász–-Nagykun-Szolnok megyének a vadgazdálkodási irányítását. Ám akkor a családi körülményeim nem engedhették meg, hogy teljes egészében a vadászattal foglalkozzam. 1972–ben elvállaltam Békés megyében a fővadászi állást, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűződő reményeimet. Eközben Vásárhelyen megindult a főiskolai képzés és megalakult Vadgazdálkodási Tanszék, amelynek tanszékvezetője dr. Fekete Gyula igazgató lett. A tanszékvezető meghívott a tanszékre oktatónak és ahelyettesének.

– Úgy tudom sokáig azon fáradozott, hogy legyen itt a főiskolán vadgazda szakirány, és rövidesen akkreditációs képzés is indul. Elégedett?
–– Elég hosszú út vezetett a vadgazdálkodási képzésben az 1973-as beindulásától a vadgazda szak következő évi indulásáig. 1973-ban vadgazdálkodási ágazatként működött itt az oktatás, majd a főiskola életében bekövetkezett profilváltás miatt 1980-ban a Vadgazdálkodási Tanszék megszűnt. Az itt dolgozó szakemberek különböző irányba kerültek. Nekem a fő munkaköröm a továbbképzés lett.

A vadgazdálkodási tanszék megszűnésével a vadászati oktatás nem szűnt meg. A nappali és levelező tagozatok fakultatív formában folytattuk az oktatást. Az általam irányított Továbbképzési Osztályon megindult a vadgazdálkodási szakmérnökképzés, ami egyébként mai is folyik. Összesen vadgazdálkodási szakmérnökként már háromszázan végeztek. Nappali tagozaton most vadgazdálkodási szakirányon folyik képzés, s nagy örömömre szolgál az, hogy ettől az évtől kezdve ismét megalakult a Vadgazdálkodási és Környezetvédelmi Tanszék, amely azt jelzi, hogy vadgazdálkodás illetve az ökológiai és a természetvédelmi oktatás erősödni fog a karon, hiszen ez az EU-csatlakozás óta ez még szorosabban összetartozik.

– Úgy tudom, unokái vannak tanár úrnak, fogékonyak-e a vadászatra, szokott-e velük vadászni?
–– Házasságomból két gyermekem született. Lányom a pedagógiai pályát választotta, fiam pedig sportvadász, de nem kizárt, hogy vadgazdálkodással foglalkozik majd a jövőben. Három unokám van, két lány és egy fiú. A lányok érdeklődése az élővilág iránt feltűnően nagy, azonban a vadászat nem annyira érdekli őket, mivel nehéz megmagyarázni nekik a koruknál fogva, hogy a vadászatban mi a szépség, miért végzi az ember. A fiú unokám 12 éves, ő inkább érdeklődik a vadászat iránt, bár manapság, mint városi gyerek, elsősorban a céllövészetet tartja fontosnak. Jártunk már együtt vadászni, de ő a vadászat természetvédelmi részét élvezte, a zsákmányszerzés kevésbé érdekelte.

– Van-e kedvenc vadfaja tanár úr?
–– Nagyon sok vadásszal ellentétben nekem nem a vaddisznó az elsődleges és kedvenc vadam, hanem az őz. Több dolog motiválja, hogy ezt a vadat szeretem a legjobban. Miért? A trófeájának a formagazdagsága miatt, mert azt hiszem, egyik vadfaj sem tud olyan változatosságot felmutatni, amit az őz. Széchenyi Zsigmond is ezt a vadfajt tartja a legfontosabb fajnak.

– Milyen érzéssel gondol vissza tanár úr a hátrahagyott évekre, ugye nem vonul még vissza?
–„– A vadászat az olyan mesterség, hogy az egész élete folyamán tanulja az ember” – mondta ezt Széchenyi Zsigmond, és nem biztos, hogy tökéletesen megtanulja. S amíg egészségem engedi, nem csak tanítom, hanem gyakorlom a vadászatot. Hetvenéves kor után túlzottan nagy célokat már nem tűzök ki. Ám célként lebeg előttem, hogy amíg fizikailag és szellemileg tudok segíteni a vadásztársadalomnak, illetve a magyar vadgazdálkodásnak, addig ezt meg fogom tenni, hiszen több bizottságnak is aktív tagja vagyok.

Szilágyi Péter
Nimród Tudósítói Hálózat

Vadászat

Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében

Vadásztanfolyamot indítanak Nyíregyházán 2025. január 15-én.

Published

on

2025. január 15-én a Vadásztársaságok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetsége vadásztanfolyamot indít Nyíregyházán.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A megyei Szövetség már több mint 20 éve, minden igényt kielégítő elméleti és gyakorlati képzésben részesíti a leendő vadászokat. A felkészítés célzottan a kamara vizsgakövetelményeihez alkalmazkodik, nagy oktatói tapasztalattal, a vadászat-és vadgazdálkodás valamennyi területén szerzett gyakorlati háttérrel zajlik.

A Vadászkamara és a megyei Szövetség szoros együttműködése eredményeként, ezidáig közel 2500 fő vizsgázott sikerrel. Az oktatás személyesen, modern digitális eszközök használatával történik.

Nagy előny a helyszíni, szimulációs lövészeti gyakorlat a sörétes lövészet alapjainak elsajátításában, mely az eddigi visszajelzések alapján nagy sikernek örvend. A lövészeti gyakorlat ugyanazon a lőtéren zajlik, ahol vizsgázni fognak a leendő vadászok. Az oktatói kollektíva hiteles, saját szakterületén elismert szakemberekből áll. A vadászjelöltek a szervezők rugalmasságának köszönhetően egy jó légkörű, gyakorlati elemekben gazdag képzésben vehetnek részt.

Információk a meghirdetett felkészítő tanfolyamról:

Helyszínek:

  • elméleti oktatás: Kamara székházában (4481 Nyíregyháza, Muskotály u. 87/A)
  • gyakorlati oktatás: Buji Táncsics Vt.
  • lövészet: Nyíregyházi Polgári Lövész Egyesület (Nyíregyháza, Stadion u.); Székely

A vadászvizsga felkészítő tanfolyam díja: 170.000 Ft

Érdeklődni:

telefonon: 06-30/239-4635

emailben: vadasztanfolyam.szabolcs@gmail.com

személyesen a Szövetség irodájában (Nyíregyháza-Sóstóhegy, Muskotály utca 87/A)

Jelentkezés:  a megadott e-mail címen

 

Forrás: OMVK

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

A születésnapi dámbikám

Published

on

Gerho Balázs ötvenedik születésnapja alkalmából különleges ajándékot kapott a párjától.  Dámszarvasbikára vadászott Nógrád vármegyében, Bátonyterenye határában fekvő Csente Vadásztársaság területén.

Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fantasztikusan szép vadásznapot tölthettem el a Csente VT-nél, ahol elejthettem életem első dámbikáját, amit az ötvenedik születésnapom alkalmára kaptam, részben a páromtól.

A vadászat napján, megérkezésemkor, elég erős ködös idő fogadott a Nagyaszólapos területrészen. Túl messzire nem lehetett látni. A vendéglátóm, Csaba, úgy gondolta, hogy beiratkozás előtt tegyünk egy gyors kört és keressük meg a bikákat, akiket már előtte délután látott azon a részen. Hamar meg is találtuk őket, egy bekerített telephely mögötti erdős kaszálón mentek felfelé a domb oldalában. Csabi mondja: ott vannak a bikák. Én meg rákérdeztem: hoooool, mert én nem látom! Nem állt rá a szemem elsőre a köd miatt. Aztán megálltunk, és távcsővel láttam őket. Örömmel mondtam én is: ott vannak a bikák! Vagy 30-40!

Fotó: Gerho Balázs – Agro Jager News

Őket láttam tegnap délután, ugyanitt. Szóval akkor itt lesznek. Körbenéztünk a területen és láttunk még bikákat másfelé is. Azt mondja Csabi: most bemegyünk és beírunk erre a részre. Úgy is lett. Beírás után kiérkeztünk a Nagyaszólápos nevű területrészre, ami Mátraverebély külterületére esik. Ahogyan átértünk egy szélesebb kökényes soron, akkor a völgy túloldalán megláttam két fiatal bikát, de be is mentek a kökénysávba és eltűntek. Leereszkedtünk a völgy aljába és áthajtottunk a túlsó oldalba, ahol a bikák eltűntek előlünk. Leállítottuk az autót és innen gyalogosan cserkelve indultunk el. Rövidesen elérkeztünk egy leskosárhoz, ahol volt egy kivágott léniás rész, ahol csendben át tudtunk menni a túloldalra, ahol egy mélyebb völgy terült el a két domb között. Távcsöveztem a területet, ahol a bikákat láttam, de sehol semmi nem mozdult. Csabi csendben odaszólt: itt van egy bika előttünk a völgyben, vagy 60 méterre, de csak egy nagyon kis része látszik ki a lapát tetejéből

Fotó: Gerho Balázs – Agro Jager News

Letérdeltünk egy pici bokor mögött, amiben állt három szál erősebb kökény. Mivel a lőbotot mindketten otthon felejtettük, így csak egy rögtönzött lőbotot törtünk segédletnek. Letérdeltünk a bokor mögé, a bika fentebb jött a völgyből, de nem eléggé, csak annyira, hogy meglássuk, mekkora gyönyörű lapátot visel a fején. Ahogyan ezt megmutatta, abban a pillanatban egy kisebb bika sétált fel a völgyből és egyenesen felénk jött. Gyanúsak voltunk neki, mert odajött hozzánk vagy 20 méterre. Csak nézett minket, mi meg őt. Ahogy nyugtázta magában 20 perc elteltével, hogy nem vagyunk veszélyesek, visszatért a völgybe, ahonnan jött és eltűnt. De amíg vele voltunk elfoglalva, az előző nagy bika mögött egy öreg, igazi szép hosszú lapátú bika mutatkozott, de ő is csak addig jött fel, amíg a szemágtól felfelé megmutatta a trófeáját. Csabi elbírálta és mondta, ha tetszik, akkor meglőhetem, ha feljön a völgyből. Igen ám, de őfelsége valamit nagyon megneszelhetett vagy érzett, mert egyenesen felénk meredt és semmi nem tántorította el a figyelmét.

Fotó: Gerho Balázs – Agro Jager News

Egy fél óráig térdeltünk, félig behajolva, görnyedve. A kényelmetlen testhelyzetből már muszájból változtatni kellett, mert kezdtem elzsibbadni. A bika nem mozdult, csak felénk bámult. Mondtam Csabinak, hogy megpróbálok lassan célozva, a bokron támasztva felemelkedni és ha meglátom a nyakát, akkor ott meglövöm. Nem sokat tudtam mozdulni, mert az öreg abban a pillanatban már vitte is az egész csapatot be a völgybe. Voltak vagy 40-en. Elszaladt mind. Egy jó nagy félívben futottak, fel a völgyből a dombra és olyan 200 méterre megálltak, majd lassan lépegetve mentek tovább. Csabi szólt, hogy a második csoportnak az elején van egy hasított lapátú bika, világos színű a szőre. Mondom neki: igen, látom. Na, akkor azt meglőheted – hangzott el a válasz. Közben a szél picit megmozdult és a ködöt elég jól elfújta. Lehetett bírálni is és célozni is, messzebbre. Mondja Csabi: ha szeretném, meglőhetem, de kb. olyan 200-220 méterre lehetnek. Mondtam neki, hogy nem baj, az jó távolság nekem. Lőhetem? Mondja: lőjem, ha úgy érzem. Ebben a pillanatban elengedtem a .243-as Geco Teilmantel lövedéket útjára. Gyönyörű mély becsapódással érkezett a vad testébe a lövedék, a lapocka mellé. A bika kivált a csapatból és 10 méter megtétele után összeesett.

Fotó: Gerho Balázs – Agro Jager News

Gyere, menjünk el az autóért – mondta Csabi – és odamegyünk. Én inkább gyalogolnék hozzá – válaszoltam. Úgy is lett. Odasétáltam hozzá,  akkorra Csabi is odaért. Amikor meglátta Csabi a trófeát és a plusz ágakat, akkor tudatosult benne, hogy nem mindennapi trófea birtokosa lehetek! Mikor odaléptem a bikához, én is megláttam. A könnyeimmel küszködve léptem hozzá oda és vettem birtokba életem első és legszebb trófeájával rendelkező bikáját! A töretet már csurgó könnyeim közepette vettem át. Még egyszer nagyon szépen köszönöm a vadászatot a Csente VT-nek és Csabinak.

Írta és fényképezte: Gerho Balázs

 

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Téli vadetetés

Kuslits István és Sárközy Áron sokéves tapasztalatai a téli vadetetésről:

Published

on

Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.

Fotó: Sopron Tv – Youtube 

A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.

Fotó: Sopron Tv – Youtube 

Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.

Fotó: Sopron Tv – Youtube 

Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.

Fotó: Sopron Tv – Youtube 

A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.

Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.

Forrás: TAEG Zrt. 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom