Keressen minket

Vadászat

Amíg tudok, segítek

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Dr. Hagymási László tanár úr 2003 augusztusban töltötte be hetvenedik életévét, ám rendíthetetlenül okítja a vadgazda hallgatókat a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán. Tanár urat az életéről faggattam.

– Tanár úr hol született, hogyan kezdődött a vadászat iránt az érdeklődése?
–– A Békés megyei Endrődön születtem 1933–ban. A vadászat iránti fogékonyságom aránylag korán megnyilvánult, hiszen öt–hat éves koromban már érdeklődtem a vadászat iránt, ami későbbiek folyamán behatárolta egész életemet. Mezőtúr határában egy uradalmi birtokon nőttem fel, ahol édesapám gépészként dolgozott. Amikor a szántás munkálatai folytak, akkor én a hatalmas hantokon szabad kézzel próbálkoztam a mezei nyúl elfogásával. Ezek voltak az első megnyilvánulásaim. Ezt követte a csúzlis korszak, amit sokan tévesen parittyának neveznek, de az egy merőben más eszköz. Három erős zsinegre bőrdarabot kötve, ebbe kavicsot helyezve, megforgatva, s majd az egyik zsineget elengedve röpítjük ki a kavicsot. Nemsokára, amikor nagyobbacska gyerek lettem légfegyverrel vadásztunk főleg házi verébre, később varjúra, szarkára. Ha nem ügyeltünk eléggé, hát bizony elhordták a csibéket az udvarból.

– Biharugrán én is a nagyszülői házban légpuskáztam, de nagyapám letörte a derekam érte. Tanár úr ifjúkori cselekedeteit hogyan tolerálták az otthoniak?
– Abban az időben rengeteg veréb volt faluhelyen és nem volt védett. Ám számunkra elképzelhetetlen volt, hogy esetleg más, az ember számára hasznosnak ítélt madárkát lőjünk. A gyümölcsösben szükség volt a gébicsekre, cinkékre, harkályokra s más énekes madarakra.

–– Hol kezdett iskolába járni, merre folytatta tanulmányait?
– A tanulmányaimat a falusi iskolában kezdtem, majd a II. világháború után Hódmezővásárhelyre kerültem középiskolába.

– Volt–-e diákként kedvenc olvasmánya, írója?
– Bizonyára sokan észrevették hallgatóim közül, hogy Széchenyi Zsigmondot idézem a legtöbbször. Én Széchenyi Zsigmond könyvein nőttem fel és őt tartom a legnagyobb vadásznak, a legjobb tollú vadászírónak.

A felsőfokú tanulmányait hol folytatta?
1950–-ben érettségiztem Hódmezővásárhelyen, és az érettségit követően azonnal jelentkeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Akkor még Budapesten volt a székhelye, majd amikor harmadikos illetve negyedikes egyetemista lettem, költözött ki Gödöllőre. Itt teljesen eljegyeztem magam a vadgazdálkodással. Dr. Bertóti István jött az egyetemre, s mint országos vadászmester oktatta a vadászatot. Jó néhányan részt vettünk ezen a kurzuson.

– Amikor Pesten lakott, hogy tudta gyakorolni a vadászatot?
– Kollégiumban laktam s ott nem nagyon nyílott lehetőség a vadászatra, néha azonban lövészetet tartottunk légfegyverrel különböző tárgyakra, amennyire ezt a zuglói kollégium engedte. Ezt követően különböző lehetőségeim adódtak. A nagygombosi tangazdaságban a nyári gyakorlatok akkoriban még igen hosszúra nyúltak. Ezeken a hathetes gazdasági gyakorlatokon bőven nyílt alkalom különböző állatok tanulmányozására, így élénken emlékszem, hogy rókát is fogtunk. Aztán szopós kisnyulakat vettünk magunkhoz, neveltük ketrecben, amelyet haza is vittem. Ám süldő nagyságra cseperedtek, akkor annyira nagy volt bennük a szabadulási vágy, hogy verték magukat a ketrechez. Megsajnálva szabadon bocsátottam őket.

Nagy örömünket leltük még, hogy a rágcsálókat a nagyobb állattartó telepeken légpuskával lelőjük. Nagyon jó lőkészséget igényelt, hiszen álló helyzetben ugyan könnyebb volt a dolgunk, de futtában egy vándorpatkányt már igazán nehéz volt elejteni. Meg kell, hogy mondjam, nem mindig volt ez eredményes. A későbbiekben ennek a gyakorlatnak a vaddisznóvadászatban vettük hasznát, valamint rókahajtásokban, igaz más fegyverrel.

–– Mikor végzett az egyetemen s hol kezdett el dolgozni?
– 1958-–ban végeztem el az egyetemet, ezt követően vidéki városba, Túrkevére kerültem, majd itt városi főagronómusként tevékenykedtem.Ezek után a Mezőtúri Tangazdaság következett, és itt próbálkoztam már a vadásztársaságba való belépéssel. Sajnos ebben az időszakban nem vettek fel a mezőtúri vadásztársaságba. Az indok az volt, hogy az 56–-os események elindulását a pesti egyetemisták robbantották ki, s ezidőtájt én is tagja voltam az egyetemi ifjúságnak. Ez a vita 1962-–ig húzódott, s ha lassan is, de sportvadász lettem. Szintén ettől az évtől gazdasági tanárként dolgoztam, majd ezt követően az orosházi felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kezdtem oktatni, azóta is Orosházán lakom.

– Hogyan folytatódott tovább az élete?
Dr. Bertóti István tanítványaként 1968–-ban, amikor a Magyar Vadászok Országos Szövetsége megyei szervezeteket állított fel s ezeknek az élére függetlenített szakembereket kerestek, akkor meghívtak, hogy teljesen vegyem át Jász–-Nagykun-Szolnok megyének a vadgazdálkodási irányítását. Ám akkor a családi körülményeim nem engedhették meg, hogy teljes egészében a vadászattal foglalkozzam. 1972–ben elvállaltam Békés megyében a fővadászi állást, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűződő reményeimet. Eközben Vásárhelyen megindult a főiskolai képzés és megalakult Vadgazdálkodási Tanszék, amelynek tanszékvezetője dr. Fekete Gyula igazgató lett. A tanszékvezető meghívott a tanszékre oktatónak és ahelyettesének.

– Úgy tudom sokáig azon fáradozott, hogy legyen itt a főiskolán vadgazda szakirány, és rövidesen akkreditációs képzés is indul. Elégedett?
–– Elég hosszú út vezetett a vadgazdálkodási képzésben az 1973-as beindulásától a vadgazda szak következő évi indulásáig. 1973-ban vadgazdálkodási ágazatként működött itt az oktatás, majd a főiskola életében bekövetkezett profilváltás miatt 1980-ban a Vadgazdálkodási Tanszék megszűnt. Az itt dolgozó szakemberek különböző irányba kerültek. Nekem a fő munkaköröm a továbbképzés lett.

A vadgazdálkodási tanszék megszűnésével a vadászati oktatás nem szűnt meg. A nappali és levelező tagozatok fakultatív formában folytattuk az oktatást. Az általam irányított Továbbképzési Osztályon megindult a vadgazdálkodási szakmérnökképzés, ami egyébként mai is folyik. Összesen vadgazdálkodási szakmérnökként már háromszázan végeztek. Nappali tagozaton most vadgazdálkodási szakirányon folyik képzés, s nagy örömömre szolgál az, hogy ettől az évtől kezdve ismét megalakult a Vadgazdálkodási és Környezetvédelmi Tanszék, amely azt jelzi, hogy vadgazdálkodás illetve az ökológiai és a természetvédelmi oktatás erősödni fog a karon, hiszen ez az EU-csatlakozás óta ez még szorosabban összetartozik.

– Úgy tudom, unokái vannak tanár úrnak, fogékonyak-e a vadászatra, szokott-e velük vadászni?
–– Házasságomból két gyermekem született. Lányom a pedagógiai pályát választotta, fiam pedig sportvadász, de nem kizárt, hogy vadgazdálkodással foglalkozik majd a jövőben. Három unokám van, két lány és egy fiú. A lányok érdeklődése az élővilág iránt feltűnően nagy, azonban a vadászat nem annyira érdekli őket, mivel nehéz megmagyarázni nekik a koruknál fogva, hogy a vadászatban mi a szépség, miért végzi az ember. A fiú unokám 12 éves, ő inkább érdeklődik a vadászat iránt, bár manapság, mint városi gyerek, elsősorban a céllövészetet tartja fontosnak. Jártunk már együtt vadászni, de ő a vadászat természetvédelmi részét élvezte, a zsákmányszerzés kevésbé érdekelte.

– Van-e kedvenc vadfaja tanár úr?
–– Nagyon sok vadásszal ellentétben nekem nem a vaddisznó az elsődleges és kedvenc vadam, hanem az őz. Több dolog motiválja, hogy ezt a vadat szeretem a legjobban. Miért? A trófeájának a formagazdagsága miatt, mert azt hiszem, egyik vadfaj sem tud olyan változatosságot felmutatni, amit az őz. Széchenyi Zsigmond is ezt a vadfajt tartja a legfontosabb fajnak.

– Milyen érzéssel gondol vissza tanár úr a hátrahagyott évekre, ugye nem vonul még vissza?
–„– A vadászat az olyan mesterség, hogy az egész élete folyamán tanulja az ember” – mondta ezt Széchenyi Zsigmond, és nem biztos, hogy tökéletesen megtanulja. S amíg egészségem engedi, nem csak tanítom, hanem gyakorlom a vadászatot. Hetvenéves kor után túlzottan nagy célokat már nem tűzök ki. Ám célként lebeg előttem, hogy amíg fizikailag és szellemileg tudok segíteni a vadásztársadalomnak, illetve a magyar vadgazdálkodásnak, addig ezt meg fogom tenni, hiszen több bizottságnak is aktív tagja vagyok.

Szilágyi Péter
Nimród Tudósítói Hálózat

Vadászat

Lencsevégen az idei első szarvasborjú – GALÉRIÁVAL

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Elkezdődött a borjazás a gemenci szarvasok életében – számolt be az Agro Jager News megkeresésére Retkes Tamás, szekszárdi természetfotós, aki a napokban fényképezett borjas gímszarvas teheneket. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel az állatokkkal, mesélte lapuknak, miután a legújabb fotótúrájáról is megkaptuk a beszámolóját.

Lencsevégen az idei első szarvasborjú. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Retkes Tamás élménybeszámolója

04:30-kor keltem, hogy napkelte előtt kiérjek. Még fent volt a hold, amit jól lehetett fotózni. Ködös-párás reggel fogadott, nagyon jó hangulatú fotókat lehetett készíteni reggel.

Irány Gemenc. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Beljebb érve az erdőbe, egy tisztáson legelésztek a szarvasok. Itt sokáig tudtam őket fotózni, amíg szépen átsétáltak előttem, beljebb a sűrűbe.

Vaddisznók a szórón. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Mentem tovább a megszokott utamon, benéztem egy másik tisztásra, ahol egy szóró is van, hogy esetleg van-e rajta valami. Pár disznó volt csak, én kismalacokat szerettem volna fotózni, de őket nem láttam, így lőttem pár képet a disznókról és mentem volna tovább, amikor egyszer csak, – ahogy a keresőben nézelődtem, – felbukkant egy kis fej.

Nyuszt szemez velem. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Először azt hittem kisróka, de mikor ráélesítettem, akkor láttam, hogy egy nyuszt néz velem szembe – kíváncsian.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Sikerült róla pár fotót készítenem. A reggeliző helyemre érve – ez egy olyan hely, ahol négy nyiladékot belátok, tulajdonképpen egy kereszteződés – a szembe lévő nyiladékon egy tarvad lépett ki elém.

Gímszarvas aranysakállal a Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Lőttem róla is pár fotót, aztán átváltott előttem. Jobbra fordulva láttam, hogy több tarvad legelészik, elkezdtem őket is fotózni.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Több, mint egy órán át tudtam őket fotózni, nem vettek észre és a szelem is jó volt. Volt velük egy kis borjú is, nagyon szertelen volt, ahogy össze-vissza futkározott.

Az első szarvasvorjakat már vezetik a tehenek. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Sikerült olyan jelenetet fotóznom, ahogy kétlábra állnak.

Az idei első szarvasborjú Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Visszafordulva a szembe lévő nyiladékra, láttam, hogy a távolból egy aranysakál közeledik felém, de sajnos bal oldalról ismét szarvasok váltottak ki, így a sakál jobb oldalra távozott.

Magányos aranysakál Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Miközben fotóztam a szarvasokat, reménykedtem, hogy a sakál visszajön. Szerencsém volt ismét, mert visszajött a sakál, ha csak egy kis időre is, jobbról átment előttem a nyiladékon és baloldalt eltűnt a sűrűben. Utána még jött pár tarvad, átváltottak előttem. Őket is lefotóztam, aztán tovább indultam.

Szarvasok váltanak át a nyiladékon. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Felnézve az égre egy sast láttam, készítettem pár fotót róla, de nagyon magasan, messze volt. Már a visszafele vezető nyiladékon jöttem, amikor mellettem, egész közel kiugrott egy bika.

Barkás gímbika Gemencben. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

Egymásra néztünk, készítettem róla pár fotót és elinalt. Egy vizes rész mellett jöttem el, óvatosan kinéztem a vízre, de csak két hattyú úszott a vízen.

Rétisas köröz Gemenc felett. Fotó: Retkes Tamás / Agro Jager News

A további úton visszafelé sajnos már nem láttam semmit, sütött a nap, kezdett meleg lenni, 11:30 körül értem vissza az autómhoz. Örültem, hogy ilyen jó mozgás volt és hogy sok szép fotót készíthettem. Meg is köszöntem a Jóistennek!

Kattintson a képre és kövesse a természetfotóst a Facebookon is!

Hazaérve Nimród kisfiam nagy öleléssel, Kedvesem pedig egy csókkal és finom ebéddel várt.

Írta és fényképezte: Retkes Tamás

 

Tovább olvasom

Vadászat

A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk

Print Friendly, PDF & Email

Nagy István agrárminisztern nyilatkozott a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Teremtett világunk megőrzése közös kötelességünk, a természet rendjét pedig nem lehet megbontani, éppen ezért hárul kiemelkedően fontos szerep a felelős és tudatos vadgazdálkodásra – közölte Nagy István agrárminiszter a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén, szerdán.

Fotó: AM

A tárcavezető a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy tájegységeink jellegzetes arculatához az egyes vadfajok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hegyek, a síkságok, a folyók vagy az erdők. Az egészséges, jó genetikai értékekkel rendelkező vadállomány fenntartásában pedig a vadászat kulcsfontosságú. Mindannyian büszkék lehetünk a vadállományunkra, amelyre szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a nemzeti kincsünk. Ezzel az értékkel pedig felelősen kell gazdálkodnunk, hogy megőrizzük a jövő generáció számára – tette hozzá.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A miniszter kiemelte, kisebb létszámú, de jobb minőségű vadállomány kialakítására kell törekedni, olyan optimális létszámra, ami megteremti a vadgazdálkodási ágazat összhangját a mező- és erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel. Nagy István szerint az egyedülálló adottságainknak köszönhető az is, hogy a magyar vadhús népszerű Európában. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt biztosít, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédenünk. Meg kell becsülnünk a normalitást a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira – hangsúlyozta.

Fotó: AM

Kifejtette, a Nagykunság szívében, Karcagon a kunok földjének lakói híven őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. A közös kötelességünk pedig az, hogy a természet, a vad és az ember alkotta egyensúlyt megőrizzük és fenntartsuk az utánuk jövő generáció számára.

Forrás: AM

Tovább olvasom

Vadászat

170 millió az idei kiemelt kamarai programokra

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége április 25-ei ülésén döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról. A Küldöttközgyűlés márciusi határozata értelmében az ifjúságnevelésre, a hivatásos vadászokra, kutatásra és közönségrendezvényre 2024-ben összesen 169 531 250 forintot fordít az érdekképviselet Központja. Ezt a döntést váltotta aprópénzre az Elnökség a tanácskozáson, amelyen egyéb témák is napirendre kerültek.

Az ülésen az Elnökség tagjai egyhangúlag támogatták dr. Jámbor László elnök előterjesztéseit, így döntés született az ifjúságnevelési és hivatásos vadászok felkészültségét erősítő vármegyei pályázatokról, illetve központi feladatok finanszírozásáról is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A vármegyék ugyan többletforrást igényeltek a korábban meghatározott kerethez képest, de más források átcsoportosításával ezt is biztosította az Elnökség (erre a márciusi Küldöttközgyűlés egyik határozata adott lehetőséget, részletek itt). Ezek alapján a feladatok és a hozzájuk rendelt pénzösszegek az alábbiak szerint oszlanak meg:

  • Az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési programra idén 114 millió forintot fordíthat a Vadászkamara központja. Ebből 84,7 millió forint a vármegyei Területi Szervezetek ifjúságnak szóló kezdeményezéseinek, programjainak megvalósulását segítheti a 2018 óta működő pályázati rendszerben, a fennmaradó összegből pedig ez évben is megjelenhetnek a nagysikerű, gyerekeknek szóló „Kisvadász” foglalkoztató füzet újabb számai (részletek, letölthető korábbi számok itt).
  • hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra a vármegyéktől beérkezett pályázatok alapján 49,9 millió forintot különített el az Elnökség, ebből a Területi Szervezetek rendeznek a vadőröknek képzéseket, szűréseket, szakmai tanulmányutakat.
  • A több éve futó, a mikotoxikonat és azok vadállományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásra 10 millió forintot szán a szervezet. Ezzel kapcsolatban Bajdik Péter főtitkár elmondta: a fő feladat, hogy a lehető legtöbb vadgazdálkodó és vadász értesüljön a problémáról, ha valaki rendellenességet tapasztal a szaporodásbiológia vagy trófeák terén, gondoljon erre az eshetőségre is. Ezt célozták a témában országszerte tartott előadások és ez a fő célja a Vadászkamara rövidesen megjelenő, helyes takarmányozási gyakorlatot ismertető szakkönyvének is. (A kutatás előzetes eredményeiről a Nimród Vadászújság 2023 májusi számában jelent meg cikk, elérhető itt.)
  • Végül, de nem utolsósorban a Vadászkamara legnagyobb éves közönségrendezvényét, az Országos Vadásznapot a szervezet Központja 10 millió forinttal támogatja. A rendezvényre augusztus 24-én, szombaton, Lakitelken kerül sor.

Ugyancsak egyhangú döntés született a bizottságok és szakbizottságok költségvetéséről. Ennek teljes kerete 19,6 millió forint, amelyet az Elnökség egyhangúlag támogatott.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A tanácskozás napirendjén szerepelt a Vadászévkönyv jövőbeni kiadásának módja. A tavalyig tartó gyakorlat, miszerint a Vadászkamara éves szakmai kiadványát a vadászok számával egyező számban készíttesse el a szervezet, az online vadászjegyváltás térnyerésével egyértelműen pazarlóvá, egyben okafogyottá vált. Felmerült, hogy csak digitálisan készüljön el a könyv, azonban ennél nagyobb az érdeklődés, és a hivatásos vadászok korábban egyértelműen jelezték: igénylik a papíralapú kiadványt. Idén az évkönyv letölthető volt vadászjegyváltáskor, illetve a Vadászkamara honlapjáról, és minden hivatásos vadász kapott egy-egy nyomtatott példányt, valamint a Területi Szervezetek 100-100-at. Ezt a hibridmegoldást továbbgondolva az Elnökség elfogadta, hogy a letöltés lehetőségét megtartva minden Területi Szervezet a saját belátása és igényei szerint rendeljen nyomtatott Vadászévkönyveket. (A Vadászévkönyvek digitális formában mind letölthetők a honlapunkról.)

Az „Egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter tartott előadást a VadON tagnyilvántartó rendszer és kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztéséről. Ezzel összefüggésben elmondta az is, hogy idén már a vadászok 47%-a érvényesítette online a vadászjegyét, míg tavaly arányuk 39%, 2022-ben 28%, az első évben, 2021-ben pedig még csak 16% volt. (Az idei vadászjegy-érvényesítés statisztikai adatairól a májusi Nimród Vadászújságban adunk részletes tájékoztatást.) Emellett a többi között szó esett a közeljövőben tervezett ágazati jogszabálymódosításokról (a Vadgazdálkodási törvényt is módosító törvényjavaslatról részletek a Parlament honlapján). Hrabovszki János országos sportvadász alelnök és a Békés vármegyei Területi Szervezet elnöke felhívta a figyelmet az Alföldön tapasztalt őzelhullásokra, Szigethy Béla, a Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke pedig az Országos Vadásznap előkészületeiről és helyszínéről adott részletes tájékoztatást.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom