Vadászat
Amíg tudok, segítek
Dr. Hagymási László tanár úr 2003 augusztusban töltötte be hetvenedik életévét, ám rendíthetetlenül okítja a vadgazda hallgatókat a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán. Tanár urat az életéről faggattam.
– Tanár úr hol született, hogyan kezdődött a vadászat iránt az érdeklődése?
– A Békés megyei Endrődön születtem 1933ban. A vadászat iránti fogékonyságom aránylag korán megnyilvánult, hiszen öthat éves koromban már érdeklődtem a vadászat iránt, ami későbbiek folyamán behatárolta egész életemet. Mezőtúr határában egy uradalmi birtokon nőttem fel, ahol édesapám gépészként dolgozott. Amikor a szántás munkálatai folytak, akkor én a hatalmas hantokon szabad kézzel próbálkoztam a mezei nyúl elfogásával. Ezek voltak az első megnyilvánulásaim. Ezt követte a csúzlis korszak, amit sokan tévesen parittyának neveznek, de az egy merőben más eszköz. Három erős zsinegre bőrdarabot kötve, ebbe kavicsot helyezve, megforgatva, s majd az egyik zsineget elengedve röpítjük ki a kavicsot. Nemsokára, amikor nagyobbacska gyerek lettem légfegyverrel vadásztunk főleg házi verébre, később varjúra, szarkára. Ha nem ügyeltünk eléggé, hát bizony elhordták a csibéket az udvarból.
– Biharugrán én is a nagyszülői házban légpuskáztam, de nagyapám letörte a derekam érte. Tanár úr ifjúkori cselekedeteit hogyan tolerálták az otthoniak?
– Abban az időben rengeteg veréb volt faluhelyen és nem volt védett. Ám számunkra elképzelhetetlen volt, hogy esetleg más, az ember számára hasznosnak ítélt madárkát lőjünk. A gyümölcsösben szükség volt a gébicsekre, cinkékre, harkályokra s más énekes madarakra.
– Hol kezdett iskolába járni, merre folytatta tanulmányait?
– A tanulmányaimat a falusi iskolában kezdtem, majd a II. világháború után Hódmezővásárhelyre kerültem középiskolába.
– Volt-e diákként kedvenc olvasmánya, írója?
– Bizonyára sokan észrevették hallgatóim közül, hogy Széchenyi Zsigmondot idézem a legtöbbször. Én Széchenyi Zsigmond könyvein nőttem fel és őt tartom a legnagyobb vadásznak, a legjobb tollú vadászírónak.
A felsőfokú tanulmányait hol folytatta?
1950-ben érettségiztem Hódmezővásárhelyen, és az érettségit követően azonnal jelentkeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Akkor még Budapesten volt a székhelye, majd amikor harmadikos illetve negyedikes egyetemista lettem, költözött ki Gödöllőre. Itt teljesen eljegyeztem magam a vadgazdálkodással. Dr. Bertóti István jött az egyetemre, s mint országos vadászmester oktatta a vadászatot. Jó néhányan részt vettünk ezen a kurzuson.
– Amikor Pesten lakott, hogy tudta gyakorolni a vadászatot?
– Kollégiumban laktam s ott nem nagyon nyílott lehetőség a vadászatra, néha azonban lövészetet tartottunk légfegyverrel különböző tárgyakra, amennyire ezt a zuglói kollégium engedte. Ezt követően különböző lehetőségeim adódtak. A nagygombosi tangazdaságban a nyári gyakorlatok akkoriban még igen hosszúra nyúltak. Ezeken a hathetes gazdasági gyakorlatokon bőven nyílt alkalom különböző állatok tanulmányozására, így élénken emlékszem, hogy rókát is fogtunk. Aztán szopós kisnyulakat vettünk magunkhoz, neveltük ketrecben, amelyet haza is vittem. Ám süldő nagyságra cseperedtek, akkor annyira nagy volt bennük a szabadulási vágy, hogy verték magukat a ketrechez. Megsajnálva szabadon bocsátottam őket.
Nagy örömünket leltük még, hogy a rágcsálókat a nagyobb állattartó telepeken légpuskával lelőjük. Nagyon jó lőkészséget igényelt, hiszen álló helyzetben ugyan könnyebb volt a dolgunk, de futtában egy vándorpatkányt már igazán nehéz volt elejteni. Meg kell, hogy mondjam, nem mindig volt ez eredményes. A későbbiekben ennek a gyakorlatnak a vaddisznóvadászatban vettük hasznát, valamint rókahajtásokban, igaz más fegyverrel.
– Mikor végzett az egyetemen s hol kezdett el dolgozni?
– 1958-ban végeztem el az egyetemet, ezt követően vidéki városba, Túrkevére kerültem, majd itt városi főagronómusként tevékenykedtem.Ezek után a Mezőtúri Tangazdaság következett, és itt próbálkoztam már a vadásztársaságba való belépéssel. Sajnos ebben az időszakban nem vettek fel a mezőtúri vadásztársaságba. Az indok az volt, hogy az 56-os események elindulását a pesti egyetemisták robbantották ki, s ezidőtájt én is tagja voltam az egyetemi ifjúságnak. Ez a vita 1962-ig húzódott, s ha lassan is, de sportvadász lettem. Szintén ettől az évtől gazdasági tanárként dolgoztam, majd ezt követően az orosházi felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kezdtem oktatni, azóta is Orosházán lakom.
– Hogyan folytatódott tovább az élete?
– Dr. Bertóti István tanítványaként 1968-ban, amikor a Magyar Vadászok Országos Szövetsége megyei szervezeteket állított fel s ezeknek az élére függetlenített szakembereket kerestek, akkor meghívtak, hogy teljesen vegyem át Jász-Nagykun-Szolnok megyének a vadgazdálkodási irányítását. Ám akkor a családi körülményeim nem engedhették meg, hogy teljes egészében a vadászattal foglalkozzam. 1972ben elvállaltam Békés megyében a fővadászi állást, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűződő reményeimet. Eközben Vásárhelyen megindult a főiskolai képzés és megalakult Vadgazdálkodási Tanszék, amelynek tanszékvezetője dr. Fekete Gyula igazgató lett. A tanszékvezető meghívott a tanszékre oktatónak és ahelyettesének.
– Úgy tudom sokáig azon fáradozott, hogy legyen itt a főiskolán vadgazda szakirány, és rövidesen akkreditációs képzés is indul. Elégedett?
– Elég hosszú út vezetett a vadgazdálkodási képzésben az 1973-as beindulásától a vadgazda szak következő évi indulásáig. 1973-ban vadgazdálkodási ágazatként működött itt az oktatás, majd a főiskola életében bekövetkezett profilváltás miatt 1980-ban a Vadgazdálkodási Tanszék megszűnt. Az itt dolgozó szakemberek különböző irányba kerültek. Nekem a fő munkaköröm a továbbképzés lett.
A vadgazdálkodási tanszék megszűnésével a vadászati oktatás nem szűnt meg. A nappali és levelező tagozatok fakultatív formában folytattuk az oktatást. Az általam irányított Továbbképzési Osztályon megindult a vadgazdálkodási szakmérnökképzés, ami egyébként mai is folyik. Összesen vadgazdálkodási szakmérnökként már háromszázan végeztek. Nappali tagozaton most vadgazdálkodási szakirányon folyik képzés, s nagy örömömre szolgál az, hogy ettől az évtől kezdve ismét megalakult a Vadgazdálkodási és Környezetvédelmi Tanszék, amely azt jelzi, hogy vadgazdálkodás illetve az ökológiai és a természetvédelmi oktatás erősödni fog a karon, hiszen ez az EU-csatlakozás óta ez még szorosabban összetartozik.
– Úgy tudom, unokái vannak tanár úrnak, fogékonyak-e a vadászatra, szokott-e velük vadászni?
– Házasságomból két gyermekem született. Lányom a pedagógiai pályát választotta, fiam pedig sportvadász, de nem kizárt, hogy vadgazdálkodással foglalkozik majd a jövőben. Három unokám van, két lány és egy fiú. A lányok érdeklődése az élővilág iránt feltűnően nagy, azonban a vadászat nem annyira érdekli őket, mivel nehéz megmagyarázni nekik a koruknál fogva, hogy a vadászatban mi a szépség, miért végzi az ember. A fiú unokám 12 éves, ő inkább érdeklődik a vadászat iránt, bár manapság, mint városi gyerek, elsősorban a céllövészetet tartja fontosnak. Jártunk már együtt vadászni, de ő a vadászat természetvédelmi részét élvezte, a zsákmányszerzés kevésbé érdekelte.
– Van-e kedvenc vadfaja tanár úr?
– Nagyon sok vadásszal ellentétben nekem nem a vaddisznó az elsődleges és kedvenc vadam, hanem az őz. Több dolog motiválja, hogy ezt a vadat szeretem a legjobban. Miért? A trófeájának a formagazdagsága miatt, mert azt hiszem, egyik vadfaj sem tud olyan változatosságot felmutatni, amit az őz. Széchenyi Zsigmond is ezt a vadfajt tartja a legfontosabb fajnak.
– Milyen érzéssel gondol vissza tanár úr a hátrahagyott évekre, ugye nem vonul még vissza?
– A vadászat az olyan mesterség, hogy az egész élete folyamán tanulja az ember mondta ezt Széchenyi Zsigmond, és nem biztos, hogy tökéletesen megtanulja. S amíg egészségem engedi, nem csak tanítom, hanem gyakorlom a vadászatot. Hetvenéves kor után túlzottan nagy célokat már nem tűzök ki. Ám célként lebeg előttem, hogy amíg fizikailag és szellemileg tudok segíteni a vadásztársadalomnak, illetve a magyar vadgazdálkodásnak, addig ezt meg fogom tenni, hiszen több bizottságnak is aktív tagja vagyok.
Szilágyi Péter
Nimród Tudósítói Hálózat
Vadászat
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a vonuló madarak útvonalait és telelését Görögországban.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A hőmérséklet, a csapadék és mindenekelőtt a rendelkezésre álló táplálék jelentősen befolyásolhatja a vonuló madarak mozgását és görögországi telelését. A megfigyelések szerint az olyan fajok, mint az erdei szalonka és a különböző vízimadarak, gyorsan reagálnak az időjárás változásaira, és kedvezőtlen körülmények esetén más területekre húzódnak.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kérdés a vadászok számára is különösen fontos, mivel az időjárás változása a madarak érkezésének időpontját és telelőterületeken belüli eloszlását egyaránt befolyásolhatja. Az iHunt.gr korábban már részletesen foglalkozott az időjárás és az őszi, illetve téli madárvonulás kapcsolatával.
- A hideg idő kezdetben több vízimadarat terelhet Görögország felé.
- A tartós fagy azonban arra késztetheti a madarakat, hogy még délebbre vonuljanak.
- Az erdei szalonka alacsonyabban fekvő területekre húzódik, amikor a fagy miatt nehezebben fér hozzá a földigilisztákhoz.
- A csapadék és a talaj nedvességtartalma jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét.
- Az éghajlatváltozás nem minden fajra gyakorol azonos hatást, ezért következményeinek megismeréséhez hosszú távú tudományos megfigyelésekre van szükség.
A hideg Görögországba terelheti, de tovább is űzheti a madarakat
Az iHunt.gr Görögország egyik legnagyobb online vadászati szakportálja.
Periklísz K. Bírcasz, a Thesszáliai Egyetem vadbiológiai professzora és az egyetem Vadgazdálkodási Laboratóriumának igazgatója szerint a tél a vonuló madarak számára lényegében a táplálkozáshoz és a túléléshez legkedvezőbb körülmények folyamatos keresését jelenti.
Az északabbra fekvő területeken bekövetkező lehűlés nagyszámú madarat terelhet a görögországi vizes élőhelyek felé. Ha azonban az alacsony hőmérséklet tartósan fennmarad, és a táplálékhoz való hozzáférés nehezebbé válik, ugyanezek a madarak még délebbre vonulhatnak.
A madarak nagy számban történő megjelenése tehát nem pusztán attól függ, hogy hideg van-e. Meghatározó a hideg időszak hossza, az északabbra fekvő területeken uralkodó időjárás, valamint az is, hogy továbbra is hozzáférhető-e elegendő táplálék.
Az erdei szalonka a kedvező körülményeket és a táplálékot követi
Különösen érdekes az erdei szalonka viselkedése, amelyet a görög vadászok is jól ismernek. A faj helyzetének megértéséhez hasznos információkkal szolgálnak azok az adatok is, amelyek bemutatják, hol költ az erdei szalonka, és milyen körülmények kedveznek számára.
Erős lehűlés idején az erdei szalonka elhagyhatja a magasabban fekvő erdőket, és alacsonyabb területekre húzódhat, ahol a talaj még nem fagyott meg.
Ennek oka közvetlenül összefügg a táplálkozásával. A földigiliszták alapvető szerepet töltenek be az erdei szalonka étrendjében, a fagyott talajból azonban a madár csak nehezen tudja megszerezni őket. A csapadék és a talaj nedvességtartalmának növekedése ezzel szemben több alkalmas táplálkozóhelyet teremthet, ami a madarak nagyobb területen történő szétszóródásához vezethet.
Mi történik a vízimadarakkal?
Hasonló, de nem teljesen azonos folyamat figyelhető meg a vízimadaraknál. Európa északabbra fekvő területeinek lehűlése Görögország, különösen az ország északi részének vizes élőhelyei felé terelheti őket.
A récék, ludak és más vízimadarak nyílt vízfelületeket és hozzáférhető táplálékot keresnek. Ha azonban a rendkívüli hideg miatt befagynak a vizek, vagy jelentősen romlanak a táplálkozási lehetőségek, a madarak továbbvonulhatnak délebbre.
Nem minden faj reagál egyformán
A tudományos összkép jóval összetettebb annál az egyszerű összefüggésnél, hogy „minél nagyobb a hideg, annál több a madár”. Az egyes fajok ökológiai igényei eltérnek, ezért ugyanazokra az időjárási körülményekre is különbözőképpen reagálnak.
A mezőgazdasági területek madarainál például a helyi időjárás, valamint a madarak maradása vagy továbbvonulása közötti kapcsolat nem mutatható ki olyan egyértelműen, mint az erdei szalonka és a vízimadarak esetében.
Átalakulhatnak a telelőterületek
Hosszabb távon a hőmérséklet és a csapadék változása valószínűleg hatással lesz arra, hogy a vonuló madarak mely területeken telelnek, mennyi ideig maradnak ott, valamint milyen fajok jelennek meg a görögországi vizes élőhelyeken, erdőkben és mezőgazdasági területeken.
Periklísz Bírcasz ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az egyes évek között tapasztalható eltéréseket nem lehet automatikusan az éghajlatváltozásnak tulajdonítani. Annak megállapításához, hogy átmeneti elmozdulásról, a telelőterületek tartós megváltozásáról vagy valódi állományváltozásról van-e szó, rendszeres és hosszú távú megfigyelési adatokra van szükség.
Miért fontos mindez a vadászok számára?
A vonuló fajokra vadászók számára mindez megerősíti azt, amit már évtizedek óta tapasztalnak a terepen: a madarak jelenlétét nem csupán a naptári időszak határozza meg, hanem a költőterületeken, a vonulási útvonalak mentén és a telelőhelyeken uralkodó körülmények összetett együttese.
Az iHunt.gr korábban azt is bemutatta, hogy az erdei szalonka vonulása az időjárási körülményekkel függ össze, nem pedig olyan hiedelmekkel, mint a telihold hatása.
Különösen az erdei szalonka és a vízimadarak esetében idézhet elő jelentős helyváltoztatást a hőmérséklet, a csapadék, a fagy és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége – akár ugyanazon a télen belül is.
Forrás: Ihunt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Szlovákiában 2026-ban még 312 nagy kárókatona ejthető el
A Szlovák Vadászkamara kezdeményezte a nagy kárókatona állományának gyérítését.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Szlovák Vadászkamara (a továbbiakban: SPK) engedélyt kért arra, hogy Szlovákia területén – a vonatkozó határozat mellékletében felsorolt helyszínek kivételével – nagy kárókatonákat (Phalacrocorax carbo) lehessen elejteni, illetve szándékosan zavarni.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A nagy kárókatona védett állatfaj, ezért elejtése és szándékos zavarása alapesetben tilos. A hatóság azonban a természet és a táj védelméről szóló, többször módosított 543/2002. számú törvény 35. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott tilalmak alól mentességet adott.
A Szlovák Vadászkamara 2026. április 30-án tájékoztatta a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumát arról, hogyan hajtották végre az engedélyben foglaltakat a 2025/2026-os vadászati idényben.
2026-ban még 312 nagy kárókatona ejthető el. Az elejtést haladéktalanul, kizárólag az erre szolgáló elektronikus űrlapon keresztül kell bejelenteni. A DoReviru.sk elektronikus rendszer használóinak nem kell külön kitölteniük ezt az űrlapot.
Az elektronikus űrlap itt érhető el:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeEnhVnWwU-k3l-z-5xxYNrYBbLW67s5g1ZS3KCYVH1UV1x5A/viewform
A Szlovák Vadászkamara 2026. február 23-án megelőző intézkedésként leállította a nagy kárókatonák elejtését. Erre azért volt szükség, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a vadászterületek használóitól érkező bejelentések feldolgozására, és elkerüljék az engedélyezett keret túllépését.
Ezt követően ellenőrizték a DoReviru.sk elektronikus nyilvántartásban és a külön elektronikus űrlapon szereplő adatokat, kiszűrték a kettős bejelentéseket, majd az eredményeket egyeztették a Szlovák Horgászszövetség zsolnai tanácsával.
Az ellenőrzött adatok szerint:
-
- szeptember 1. és december 31. között 220 nagy kárókatonát ejtettek el;
-
- január 1. és február 23. között 1488 nagy kárókatonát ejtettek el.
Szlovákiában naptári évenként összesen 1800 nagy kárókatona elejtése engedélyezett. Mivel 2026. január 1. és február 23. között 1488 példányt ejtettek el, az adott évre meghatározott keretből még 312 példány elejtésére van lehetőség.
Forrás: Slovenská poľovnícka komora
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
VAV bírói képzést és vizsgát tartott a Kinológiai Szakbizottság
A Vadászkamara szakmai testülete augusztus 25-27-én Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) bírói képzést szervezett Bugyin, a Forster Vadászkastélyban.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Vadászkamara szakmai testülete augusztus 25-27-én Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) bírói képzést szervezett Bugyin, a Forster Vadászkastélyban. A háromnapos tanfolyamon a vármegyei kamarai területi szervezetek által delegált bírójelöltek vettek részt. A képzés célja az volt, hogy vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgája iránti, megnövekedett igényeket az érdekképviselet megfelelő módon ki tudja szolgálni.
Fotó: OMVK
A vizsgát az érdeklődés mellett az is indokolta, hogy a bírói testület az utóbbi időben megfogyatkozott. Az érdeklődés különösen az agarász VAV iránt volt jelentős, de lehetőség nyílt utánkereső és apróvadas bírói vizsgát is tenni. A tanfolyamon résztvevők elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a vadászkutyázást érintő legfontosabb jogszabályokról, az egyes vadászati módokról, az alapvető állatvédelmi, állatjóléti tudnivalókról, a VAV általános szabályairól és specifikusan az egyes VAV típusok gyakorlati végrehajtásáról, a bírálati szempontokról.
Az első napon Kovács Gábor, a Szakbizottság elnöke ismertette a vadászkutyázást érintő jogszabályi hátteret, a VAV jelentőségét, a vizsgaszabályzat általános rendelkezéseit és a bírói testület működését. Ezt követően Tapasztó Sándor a vadászati kinológia alapjairól, a kutyák eredetéről, anatómiájáról, élet- illetve küllemtanáról és etológiájáról tartott előadást.
A délutáni program középpontjában az utánkeresés állt: Nyúl András a sebzett nagyvad keresésének sajátosságait, a vércsapamunka értékelését, az utánkereső kutyák munkájának megítélését és a gyakori bírói hibákat ismertette, majd gyakorlati bemutató keretében az utánkereső VAV lebonyolításának menetét is bemutatta Bognár Tamás vérebvezető és kutyája közreműködésével. A résztvevők a gyakorlatban is megfigyelhették az utánkereső kutya munkáját és annak bírói értékelési szempontjait.
Másnap Babiczky Attila a vadászkutya-fajtaismeret, a vadászati módok, a kutyák tanítása és munkája, valamint az apróvadas VAV felépítésének és értékelésének kérdéseit járta körül. Keresztes János ezt követően a magyar agár funkcionális felépítéséről, állóképességéről, gyorsaságáról, vadászszenvedélyéről, munkakészségéről és teljesítményének objektív megítéléséről tartott előadást. A délutáni gyakorlati program során az apróvadas és az agarász VAV feladatait a Kóhalma Vadásztársaság vadászterületén vették végig a résztvevők.
A zárónap délelőttjén dr. Fodor Kinga az ebtartás szabályairól, a vadászkutyák táplálásáról és dietetikájáról, valamint az állatvédelem alapjairól adott átfogó képet. Ezt követően került sor a vizsgákra. Agarász, apróvadas és utánkereső VAV-ból összesen 46-an adtak számot megszerzett tudásukról, illetve az agarász tematikus nap végén a már VAV-bíró kollégák kiegészítő vizsgát tehettek kizárólag a magyar agár VAV bírálatára vonatkozóan.
A képzés a bírói utánpótlás biztosítása mellett az egységes bírói szemlélet és értékelési gyakorlat erősítését is szolgálta. A sikeresen vizsgázó jelöltek a szabályzatban foglaltak szerint az egyéb feltételek teljesítését követően kapcsolódhatnak be a Vadászkamara VAV bírói testületének munkájába.
Az eseményről Facebook-galéra érhető el Facebook-oldalunkon
Forrás: Botta Zsófia a Kinológiai Szakbizottság titkára – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
„Túlélő üzemmódban vagyok”: új növényekre váltanak a gazdák a sorozatos aszályok miatt
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
KITEKINTŐ: Szlovákiában 2026-ban még 312 nagy kárókatona ejthető el
VAV bírói képzést és vizsgát tartott a Kinológiai Szakbizottság
Soha nem látott aszálykár sújtja a magyar mezőgazdaságot
A nyár megerősítette: hamarabb szorulhat ki az Alföldről a kukorica, mint korábban vártuk
A klímaváltozás átírja a vonulás menetrendjét
Jégkorszaki vadló a Duna medréből
Új interaktív táblázatok segítik az ASP miatti sertésszállítások tervezését
A Drónos Szakbizottság konferenciája
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
FRISSÍTVE drónfelvétellel: Tűz pusztított Zsadányban, mintegy 650 szalmabála égett, 100 marhát mentettek – GALÉRIA+Drón
Dr. Bencsik András a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium területi közigazgatásért felelős államtitkára
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
Búcsúzik Bors Richárd
KITEKINTŐ: Szerbia – XXIII. Guzsalyos Találkozó Kisoroszon – GALÉRIÁVAL
A 24 kilós dunai amurom története
Szabó Anetta: Alföldi Kéktúra – Biharugrán át, Körösnagyharsányon keresztül Körösszakálig – GALÉRIÁVAL
Vadveszély az utakon – Mit kell tennünk, ha elütöttünk egy vadat?
You must be logged in to post a comment Login