A Zalai Hírlap 2005. január 23-ai számában olvastam Láng István akadémikussal készült riportot. „Két év múlva nem úsznak nyáron jégtáblák a Dunán, de az biztos, hogy Magyarország mediterrán ország lesz.

Láng István akadémikus mégis optimista, bízik az emberekben, akik a politikusokkal szemben nemcsak két-három választási ciklusban gondolkodnak, hanem gyerekeikre és unokákra is gondolnak”.

Az interjút olvasva a vízügyi, vízgazdálkodási, az általános felmelegedést és a környezetünk változását boncolgató tudományos megközelítéseket értelmezve bennem, mint vadászban és aktív természetvédőben, a következő kételyek fogalmazódtak meg. Olvasva professzor úr szavait, új megvilágításba kerülnek bizonyos dolgok. Többek között az is elhangzik és bennem mély és riasztó nyomot hagy, hogy az Alföld elsivatagosodása megállíthatatlanul be fog következni, ha nem lépünk időben.

Az elkövetkező években gyermekeink és unokáink szeme láttára fog az Alföld sivataggá válni, óriási esőzések, hihetetlen aszályok váltogatják majd egymást. Persze – mint mondja – nem kell feltétlenül tornádókra és özönvízszerű árvizekre számítani, de hogy a mai lépték sokszorosára kell felkészülni, az szinte biztos. Nekünk embereknek fel kell készülnünk ezekre a kihívásokra, kontinentális méretű és nagyságú összefogásra van szükség, hogy képesek legyünk kompenzálni ezeket a változásokat.

A mértéktelen édesvízhasználat következményei már most is jól látszanak, kiszáradnak tavaink, elapadnak a kútjaink és egyre kevesebb az egyre mélyebbről felszínre hozott víz, amely rendelkezésünkre áll. A rossz felszíni vízgazdálkodás miatt fékezhetetlenül zúdul az éltető édesvíz a sós tengerbe. Meg lehetne menteni az Alföldet is a Duna és a Tisza között létesített csatornával, amely megépítése esetén jelentősen javulást, pozitív előjelű változást hozna a halálra ítélt Alföldnek.

Azt is olvasom, hogy ez sok pénz, megvalósulása nem valószínű. Lehetne extenzív gazdálkodással is segíteni a problémán, a gyepes-legelős állattartás egyfajta megoldást jelentene, ehhez viszont a gazdák szemléletének változására lenne szükség! Én azt hiszem, ez sem egyszerűbb feladat, mint az előző megoldás kivitelezése! Ma Magyarországon nincs olyan erő, amely az emberi mentalitáson gyorsan és hatékonyan változtatni tudna. Hacsak nem egy óriási, bennünket itt a Kárpátok ölelésben érő katasztrófa okozna! De Isten mentsen ettől!

Ha a mértéktelen, a környezet semmibevétele mellett továbbra is jelentős széndioxid-kibocsátást követünk el, annak az árát meg kell fizetnünk. A tarvágásokkal felgyorsítjuk a természetes csapadék leáramlását, a folyók pedig a tengerekbe szállítják „édes terhüket”! Professzor úr utal arra is, milyen sors várhat a Balatonra, a tavainkra. Kiszáradás, beszűkülés, csökkenő vízi élettér. És nekem, mint aktív természetvédőnek, aktív vadásznak ezek után milyen gondolataim és kétségeim támadnak?

Hát olyanok, hogy mi lesz itt a természet sajátos környezetében élő vaddal? Mennyi védelem, preventív gondoskodás és regionális élőhelyfejlesztés történik majd az ő érdekükben. Nem tudom, hogy van-e erre vonatkozó tudományos igényű terv, van-e arra irányuló törekvés, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki szakembereink, amelyek képesek ezeknek a problémáknak a kezelésére. Ahol nem lesz víz, ott vad sem lesz, –ez eléggé nyilvánvaló.

Az aszályos évek olyan elvándorlásra kényszeríthetik a vadállományt, amelyre most még csak gondolni sem merünk. Ahol jelenleg nincs megoldva a természetes csapadék tárolásra alkalmas víztározó rendszer, ott azok megvalósítása felől tüstént gondoskodni kell. Szabályozott keretek között szükségessé válhat kisebb-nagyobb vízlelőhelyek kialakítása és azok üzemeltetése. Nekünk embereknek kell ezekről gondoskodni, mert a vad életösztönének parancsára maga keres vízlelőhelyet! Nemzeti érdek és nemzeti összefogás kell, hogy jellemezze természetvédelmünket, az állatvilág megóvását. Első számú és senkire át nem ruházható kötelessége pedig e feladat megoldása a vadgazdálkodónak.

Aki a fenti sorokban felvázolt jövőben vadgazdálkodni akar, annak jóelőre fel kell kötni azt a bizonyos férfi fehérneműt! Félek attól is, hogy a most következő két évben ezt a kérdést nem fogják előtérbe helyezni, így ez a két év, valamint a következő hosszú távú vadászati ciklus első zökkenőkkel teli egy-két éve alatt olyan deformációt fog szenvedni a vadállomány, amelyet már nem leszünk képesek kompenzálni.

Az ember felelőssége nem átruházható! Nincs kire átruháznunk! A magunk és a velünk élő természet védelme, ápolása nem odázható el.

SZABÓ ÁRPÁD
Nimród Tudósítói Hálózat

Kapcsolódó anyagok:
https://index.hu/tech/tudomany/vahava0909/
https://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=9539