Keressen minket

Vadászat

A herceg!

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Erős, kínzó fejfájással ébredtem a kérlelhetetlen vekker utálatos hangjára. Már annyiszor, mint most is megfogadtam, hogy lecserélem valami csendesebb jószágra, de akkor meg csöröghet ugyan, én biztosan nem ébredek fel rá.

Sajnos egyre rosszabbul tudok elaludni, és egyre többet szeretnék reggel ágyban maradni, de hát vadászni is, meg aludni is, egyszerre nem lehetséges. Gondolhatják, hogy én melyik verzió mellett döntöttem!

Ólomsúlyként nehezedik rám a fáradtság és a kialvatlanság, zúgó agyam olyan erővel lüktet, hogy attól félek szét fog esni a koponyám, mint egy ősrégi cserépkorsó. Tápászkodva, a lábamban cseppnyi erővel sem kipréselem magam az ágyból, és átkozom a percet, amikor belementem az esti tivornyázásba. A vége mindig ez, de nem éltem még eleget ahhoz, hogy ezt elkerülendő, kategorikusan nemet mondjak a kedves kérésnek.

Hajnali fél négy van, eléggé korai időpont ahhoz, hogy morózus legyek. Az is vagyok. Szidok mindent és mindenkit önmagam sajnálatának érdekében, és a saját hibám elkendőzése miatt. Igaz, hogy most egyedül vagyok, így a szidás jószerivel csak magamnak szól!

Közben észbe kapok, hogy készülhetnék egy kicsit gyorsabban is, mert a világ és az idő az én kedvemért nem fog megállni. Összekapom magam, kávé, fürdő, öltözködés, hátizsák, fegyver és minden, ami kell, megvan.

Dudaszót hallok, itt van Csaba, a hivatásos vadász, aki egyben a barátom is. Csodálom kitartásáért, azt hittem, most az egyszer én hívhatom fel, hogy „hol vagy már”? De hát ez az eset is csak olyan, mint a többi, ő van itt előbb! Kicsit irigykedve nézem, hogy ráadásul meg is borotválkozott!

Lehet, hogy le sem feküdt? Lehet, hogy neki nem is fáj a feje? Mindegy, én meg nem kérdezem tőle az biztos, a végén még elbízná magát! Hogyisne!

Alighogy elindulunk a köhögős UAZ-zal és kiérünk a városból az erdei út kezdetén Csaba megáll, és azt mondja nekem, ülj ki a platóra! Értetlenül nézek rá, és szinte jajgatni tudnék a kegyetlensége láttán! Komolyan gondolja!
–– A kaptatónál nem állok meg, csak le kell lépned oldalra a horhosnál, meg addig is jobban belátod a terepet, tudod jól, hogy a „Herceg” ilyenkor már mindig készenlétben áll! Van felrakva szénabála, ülj arra!

Miközben mászok fel a platóra, újból szidom magam, és persze Csabát is. Még jó, hogy a bálára ülök, annyi eszem nekem is van, másrészt tudom, ha nem is mondja, egy kis friss levegő nem árt a vendégnek!

Az út egy hosszú búzavetés és az erdő között kacskaringózik. A búzatáblában itt-ott egy-két benyújtózkodó, fiatal cserrel benőtt mélyedés fekszik. Az út mentén végig jól fejlett és magasra nőtt kökényes fekszik, az itteni cigányasszonyok egyik fő tevékenységének forrása.

Késő ősszel és télen szedik róla a beérett kökényt, és olyan pálinkát főznek belőle, amelyet földi halandó nagy ritkán tapasztal meg! A szakszerűen elkészített ital literjéért Ausztriában és Németországban vagyonokat, 15––20 000 forintot is elkérnek. Ezek az asszonyok olyan szakértelemmel szedik az átkozottul bökős bokorról ezt az erdei kincset, hogy azt leírni sok lenne.

Már megint a pálinkán jár az eszem! Gyorsan és végérvényesen visszatérek a mai reggelhez! Nekem most a bokrok fölött kell kémlelnem, mert a Herceg a csenderesekben szokott álldogálni és onnan felügyeli territóriumát!

Három éve láttuk meg őt először, illetve csak én, mert Csaba már egészen fiatal kora óta ismerte és óvta őkelmét. A Herceg már tavaly is lőhető és golyóérett bak volt. A magyar––szlovák határ mentén, itt borsodban, az igencsak előkelő trófeával rendelkező bak, megállná a helyét akárhol az országban. Biztos aranyérmes, kapitális formátumú és gyönyörű gyöngyözésű, erős, akaratos és harcos bak. Ő a Herceg!

Rendkívül ravasz, olyan viselkedésbeli jegyeket hordoz, amelyek már-már átemelik őt a természetes világából a regék és a csodák világába. Egy olyan világba, ahol varázserővel rendelkező és az emberrel beszélni tudó, az erdő hercegének tartott méltóságos úr Ő, a nagy bak!

Félix Salten: Bambi. című műve jutott eszembe, amikor másodszorra láttam! Kérdeztem Csabától, olvastad ezt a művet?
–– Igen, olvastam, és éppen úgy viselkedik ő is! Dölyfös, büszke és igencsak erős vezéregyéniség! A fiatalok, a riválisok meg sem kísérelték őt jobb belátásra bírni. Nem volt előttünk kétséges, hogy a fiatal ficsúrok körében, egységesen mély utálatnak örvend. Ha lett volna a környékbeli legények közül akárcsak egy is, aki szembe, mert volna szállni vele, minden bizonnyal maradandó sérülésekkel, vagy halállal végződő harc szemlélői lehettünk volna!

Ettől kezdve élőszóban vagy telefonon, de mindig rákérdeztem Csabára.
–Na és a Herceg, ő jól van?

Megjelenése mindig váratlan volt és soha nem ott került szemünk elé, ahonnan vártuk, hanem hektikusan, a többi baktól eltérően mindig ott bukkant fel, ahol egyáltalán nem számítottunk rá.

Az ottani vezetőtől már két éve megkaptam, illetve megvásároltam a kilövésére a jogot. Sok bak volt a területen, minden fajta és forma, de nekem ő kellett. Illetve csak kellet, volna. Mivel én 356 km re lakom ettől a borsodi vadászterülettől, így érthető, ha nem tudtam minden nap ott lenni, de így is kb. húsz alkalommal cserkeltünk, lestünk rá eddig! Sokat gondoltam eleinte arra is, hogy biztos én csinálok valamit rosszul, de Csaba biztatott.
–– Jól csinálod és hamarosan sikerülni fog.

Hittem is meg nem is ebben, azonban valami azt súgta nekem, hogy az idén történnie kell valaminek. Jelenleg már harmadik napja lessük a Herceget. Kétszer láttam őt rettentően messze, úgy 400 méter lehetett kettőnk között a távolság, amikor nem tudom milyen ok miatt, egyszer csak eltűnt a szemem elől. Ma is itt kell lennie valahol! Még eléggé korán van, így van arra remény, hogy ki tudjuk őt cselezni. Ha átment a vetés mögötti csenderesbe, akkor jó eséllyel várhatjuk ezen az oldalon.

A platóról árgus szemmel figyelek, és már nyoma sincs bennem a reggeli levertségnek. A friss levegő és a fokozódó izgalom jó hatással vannak az állapotomra. Az UAZ közben elérte a búzamező felső részét, majd az úton enyhén balra kanyarodva eltűnünk az ébredő erdő ásító szájában.

Ahogy hörögve kaptat az öreg járgány, a keskeny és mély horhosban felfelé, én egy kedvező helyen gyorsan és nesztelenül lelépek a platóról. Könnyen megtehetem, mert a plató majdnem egy szintben van a horhos kaviccsal vegyes, agyagos oldalával. Ahogy leléptem, rögtön beljebb óvatoskodtam a sűrűbe, nehogy valamit – vagy „valakit” – felriasszak reggeli merengéséből.

Jót mosolygok ezen, olyan belső mosoly ez, amely nem jelenik meg az ember arcán, mégis, ha valaki figyelmesen nézi a másik embert, könnyedén felfedezheti annak belső örömét, vagy bánatát. Ahogy mellém ért, és óvatosan, folyton szemlélődve leguggolt, azt kérdezte tőlem Csaba.
–– Na mi van, hol van? Minek örülsz ennyire?
–– Ki hol van?
–– Hát a Herceg! Vagy csak meghibbantál, hogy ilyen derűs a képed?
–– Még nem láttam, de érzem, itt van a sarokban –– mutogattam kézzel-lábbal.

Int, hogy induljunk az erdő és a búzamező sarka felé. Ott benyúlik az erdőbe egy keskeny és eléggé hosszú, teljesen lekopaszodott nyélszerű rés. Jó párszor láttuk itt eltűnni őt. Itt szokott visszaváltani, de volt rá példa, hogy délelőtt tízkor innen váltott ki!

Az eredeti terv arról szólt, hogy az autóval felmegyünk egészen a tetőig, és a gerincen cserkelve eljutunk a búzamező másik oldalát szegélyező erdőrészbe, onnan, pedig valahogyan megpróbálunk leosonni a csenderes széléig, ahol ő a legtöbbször figyelte birodalma határait.

És valóban a határokat figyelte. Mérnöki pontossággal számolta ki azt a távolságot, ahol neki már el kell köszönnie! Én azt hiszem nem is nagyon érdekelte a fiatalok szemtelen és sokszor meggondolatlan tolakodása. Biztos volt a saját megfellebbezhetetlen mivoltában, eszébe se jutott idegesíteni magát ilyen apróságon. Elég volt megjelennie, és mindenki tudta a dolgát! Fenséges, büszke, egy kicsit talán nagyképű bak volt. Bár olyan ritkán jutottunk azokhoz az értékes pillanatokhoz, amikor viszonylagos közelségből engedte magát vizsgálni, egy-két esetben azonban, a fenti viselkedésformák azért tetten érhetőek voltak Hercegen.

Volt, hogy azért nem tudtam lőni 120–140 m-ről, mert egyszerűen nem emelte fel a fejét. Hihetetlenül hangzik, de nyújtott nyakkal előre iramodott meg, és az első két-három erőteljes ugrás után emelte csak fel a fejét. Ha elkezdett futni, soha nem állt meg! A takarásba érve talán kétszer fejezte ki nemtetszését miattunk, emberek miatt. Rangon alulinak tartotta, hogy „szóba álljon” velünk.

Engem is idegesített, sőt vérig sértett, hogy azt feltételezi rólam, hogy futás közben rá fogok lőni! Azt hiszi, mindenáron el akarom ejteni. Igaz, nagyon szeretném a trófeáját birtokolni, na de azért nem minden áron!

Felháborít az is, hogy folyton úgy néz ki a teljesen őszbe borult pofája, mint aki mindig gunyoros. „Kajánképű”, mondtam sokszor. Most, ahogy az egyre jobban melegedő nyárias reggelben osonunk a sarok felé, most is ez a kép lebeg a szemem előtt. Esküt teszek rá magamban, amennyiben ma lőtávolságon belülre kerülök, nem kegyelmezek, sőt nem is fontolgatok sokat, lemosom képéről a vigyort, de le ám!
–– Ha leérünk az erdő aljára, nagyon lassan nézz ki balra, mert ott lesz –– súgja alig hallhatóan Csaba.

Kelletlenül indulok, alig kapok levegőt, az ereimben tomboló adrenalin aztán jótékony hatással van szervezetemre. Idegszálaim pattanásig feszülnek, lassan kidugom a fejem az erdőszél aránylag sűrű kökénybokrai közül, és valami meghatározhatatlan parancsnak engedelmeskedve nem balra, hanem jobbra helyezkedem, így dugom magam elé a fegyvert is.

Ahogy az erdőszélt végig tudom nézni, látom, hogy nincs kinn a bak. Fordítom a fejem, és vizslatva kutakodom a búzatáblában. „

Nincs itt”, állapítom meg kissé csalódottan. Próbálkoznék a balra fordulással, de a kökény nem enged! Átkozott kökény, kezdeném a szidalmat, amikor eszembe jut a méregdrága kökénypárlat! Eközben érzem meg a hátamon Csaba szúrós tekintetét, érzem, hogy most biztosan megver, vagy valami gorombasághoz folyamodik, amiért nem úgy jártam el, ahogy ő szerette volna!

Úgy kellett nekem, mindig ez van, olyan vagyok éppen, mint a Herceg, én is makacs és akaratos módon viselkedem!

De Istenem, hát csak nem szúr valóban agyon ez az ember, kapok oda a nyakamhoz, ahol éles fájdalom, erős és égető csípés éri a bőröm. Ráeszmélek, egy nagy vöröshangyabolyban állok!

Idegességemben azt sem tudom, mit tegyek. Kétségbeesve nézek végül hátra, ahol Csaba már kézzel-lábbal mutogat balra, és előre egyaránt, s ekkor látom meg a kajánképűt!

Az erdőbe vezető csupasz nyiladék másik oldalán áll és feltartott fejjel mereven figyel engem. A hangyák persze nem vesznek tudomást szerencsétlen helyzetemről, ők egyre jobban támadnak, hiszen a 44-es bakancsom nyilván súlyos veszteséget okozott a családjukban. Én is jogosnak tartanám a védekezést, ha nem lennék most ilyen iszonyatos rossz helyzetben.

Lassan mozdulok, megpróbálok elfordulni még egy kicsit, amikor a kökénytövis dacolva a vadászruha anyagával elrepeszti azt és hangos ujjongásban kitörve, ünnepli győzelmét a ruhám szövetével szemben. A repedés hangja már sok volt Hercegnek, egy pillanat alatt egyetlen ugrással vetette be magát az erdő sűrűjébe.

–– Elment – hallom a hátam mögött!
–– Igen –– mondom alig hallhatóan és földig alázva, megszégyenülten –– elment!

–– A mindenségit! – csattan mögöttem Csaba hangja. –– Ez megint nem jött össze! Ej, csak azt sajnálom, hogy holnap már nem tudsz itt maradni, talán holnap sikerülne!

Tudja ő is, amit én, hogy nincs tovább, a Herceg elment és valószínűleg most láttam őt utoljára. Én semmi esetre sem maradhatok, nincs több időm, szólít a kötelesség! Herceg átment Szlovákiába, át a nagy fenyves mögé, talán ott szlovák vadászok meglátják és meglövik. Aki meglövi, az biztosan nagyon büszke lesz rá. Legyen is!

Hirtelen tör rám a fáradtság, majd melegem lesz, nagyon melegem! Nézem az órám, 8 óra 30. A nap perzselő sugarai betörnek a fák közé és forró leheletükkel gyorsan és hatékonyan szárítják fel az itt-ott még előforduló hajnali harmatcseppeket. Verejtékezem, érzem magamon az izzadságom szagát, amely most sokkal erősebben, áthatóbban terjeng megkínzott testem körül.

Gyűlölöm most a Herceget. Gyűlölöm, mert okosabb és ravaszabb volt nálam, ugyanakkor mélyen tisztelem, és nagyra becsülöm azért, mert az életösztöne, életrevalósága, élni akarása többé tette őt, mint egy egyszerű őz, ő a bak volt, a nagy bak, a Herceg!

Sokáig ülhettem még ott egyedül gondolataimmal és keserűségemmel, amikor az UAZ hangjára lettem figyelmes! Miután mellém ért és megállt, kiszállt Csaba és szó nélkül rakta fel a hátizsákom a platóra. Mintegy beletörődve én is igyekeztem felmászni, mire barátom, csak ennyit mondott.
–– A helyed ott lenne, de most nincs erre idő, gyere, szállj be és menjünk gyorsan tovább!
–– Hová mehetnénk még Csabi?
–– Majd meglátod, na gyere, szállj már be végre, a fegyvert ne rakd el!

Hirtelen egy mátyás röppen fel, eddig hallgatózott az átok, most pedig megy, aztán szétkürtöli az egész erdőben, az egész világon az én nagy szégyenem! Öklömet, Csaba rosszalló tekintetétől kísérve azért még megrázom feléje, gondolatban hozzátéve „várj csak, te cserfes pletykafészek, jössz te még az én utcámba”!

Elindult az autó, de nem hazafelé vette az irányt, hanem a visszafordulva az erdőn át, a vörös szakadék felé vezető útra tért le.

Kérdőn néztem barátomra, aki csak maga elé nézve ennyit mondott, megnézzük a szakadékot! Minek, tettem fel egy belső kérdést, úgysem oda ment, hanem át a szlovákokhoz!

Kitalálta gondolataimat, és még mielőtt bármit is kombinálhatnék, szárazon közölte velem, megnézzük a disznókat.
–– Ilyenkor?
–– Igen ilyenkor! Tegnapelőtt volt az a kisebb zápor, a dagonya az agyagosban biztosan, megtelt! Ha pedig igen, akkor az egy hétig is tartja a vizet. A fenti szlovák oldalról szoktak a szakadék alján bejönni, talán most is itt vannak.
–– Lehet – mondtam úgy, mint akit, uram-teremtőmnek szólít a pap, a gyónás után!
–– Talán nem hiszel benne, mert akkor már fordulok is vissza? Nincs annyi időm, hogy feleslegesen furikázzak veled ebben az iszonyú melegben!
–– Jól van, na! Meg sem szólalok többé!
–– Azt jól teszed –– vetette oda – miközben megállt és leállította az autót, a puskát, ha lehet, ne hagyd itt! És máris elindult a vörös szakadék felé, ami úgy 500 méterre lehetett tőlünk és ugyanannyira az országhatártól.

A szakadék túloldala még ide tartozott, de az évtizedek eróziós munkája olyan mély és széles árkot épített, amelynek a túloldala már nem volt gépileg, megközelíthető. Így az országhatár és a szakadék között létrejött egy olyan, az ember által nem érintett terület, amely kiváló búvóhelyként szolgált az itt élő állatoknak.

Öreg, vörös fenyves borította be végig. Nem volt sem tisztítva, sem szabályozva. A növényzet elburjánzása a természetes körülményeknek megfelelően, frenetikus sűrűséget produkált. Határsáv volt ez a túloldalról, hasznosíthatatlan ősi fenyves innen.

A gazdaság már évek óta gondolkodott a hasznosításon, de mivel belátták, hogy a kitermelés nem rentábilis, alábbhagyott a favágókedv! Így megmaradt ez a terület szabadon, igaz megközelíteni csak engedéllyel lehetett, de hát nekünk volt egy engedélyünk, amely ugyan Csabára vonatkozott, de most ennek nem nagyon tulajdonítottunk sokat. Én amúgy sem szólalhattam meg, mert nem szült volna jót, ha most erről kezdek el vitatkozni kétméteres barátommal.

Int, hogy lapuljak meg! Megdermedek, és lassan hozzám is elér egy olyan régen várt hangfoszlány, amelyre egy vadászfül mindig is vágyik. A csodálatos hangkölteményt egy disznó jóleső szuszogása és elégedett röffenése okozta.

Megállt a szívem lüktetése, a vérnyomásom azonnal a kritikus szintre kúszik, az agyamban tombolva, őrjöngve kering a vér, attól félek, most elájulok. Az izgalom és az adrenalin fokozott jelenléte mellett, azért kitört belőlem a vadász, a zsákmányára törő ragadozó, és kitágult orromnak köszönhetően friss oxigén árassza el agyam.

Gyorsan és gépiesen csőre töltök, kibiztosítok, és lassan, szinte árnyékként osonok a szakadék felé. Már alig várom, hogy a szélén túl elém, táruljon egy disznó látványa.

Hát amilyen látvány elém tárult, arra, míg élek emlékezni fogok. A vörös völgy alján valóban tele van iszappal a dagonya, és tele van disznóval is. Egy darab disznóval, de Istenem, mekkora disznóval. Elsőre azt hiszem, hogy nem látok jól, de ahogy a keresőtávcsövet a kezembe veszem és vizsgálgatom őt, szinte másodpercek alatt kiderül, hogy őkelme egy jól megtermett kan. Fehéren villognak a bicskái, én meg már megint remegek.

Erőt veszek magamon, legyűröm izgalmam és a céltávcsőben, még egyszer megnézem, amint felállva fordulni igyekszik ez az ősállat!

A 8×68S Mauser Titán hangja kegyetlen durvasággal szakítja szét a csendet! Riadtan röppent fel a rémült madárvilág, és harsogva tört vissza a hang, üzenetet hagyva erdő szerte, hogy itt járt az ember, itt hagyta névjegyét, elhozta a halált!

A disznó nem érezhette a lövést és nem hallhatott már ebből semmit, hiszen pontosan fültövön találta a lövedék. Gyors halála volt, nem kellet szenvednie, és ez nekem nagyon jól esik.

Már jön is Csaba, hogy gratuláljon és a szokás szerint, meglapogasson, ám amikor lenéz a szakadék aljára, eláll a lélegzete.

Te jó Isten, szakad ki belőle! Micsoda állat!

Aztán magához ölel és meglapogat, majd elindulunk a disznó felé, le a szakadék aljára, ülepen csúszva-mászva, éppen ahogy sikerül.

Mikor odaérünk teljesen, akkor tudatosodik bennem, hogy mit is lőttem! Félelmetes volt, ahogy a vörös iszappal borított hatalmas testhez léptünk. Csaba megilletődötten állt a disznó mellett! Igazi tisztelet volt ebben a csendben, egy edzett, erdőt-mezőt járó vérbeli vadászember állt a disznó teteme felett szótlanul. A végtelen szomorúsággal és kimondhatatlan örömmel vegyes érzelmei tükröződtek a szemében.

Utolsó falatnak a szakadék aljában található vörösfenyőág került, és ugyanez került az én kalapomra is. Közben megállapítjuk, hogy sajnos az agyarak mindkét oldalon töröttek, így egy kis üröm is vegyül az örömbe, bár ha azt vesszük, hogy így törötten is 19,3 cm-es volt a jobb oldali agyar, akkor nincs min tépelődni. Sajnos a bal oldali agyar majdnem tőben volt letörve.

A kisebb ünnep után megpróbáljuk a lehetetlent, legalább kifordítani a zsigereléshez. Délelőtt tíz is elmúlt már, nem lehet zsigerelés nélkül itt hagyni. Valahogy oldalra fordított helyzetében töri fel Csaba, és ha nehezen is, de sikerül minden komplikáció nélkül megszabadítani zsigereitől a disznót. Elindul az erdészeti LKT-ért, ami állítólag itt dolgozik valahol a közelben. Ez biztos így is lehet, mert hallom, ahogy a láncfűrészek fel-felsírnak időnként. Milyen érdekes, ezt eddig észre sem vettem. Leülök, rágyújtok, és közben hálát adok az Istennek és Csabának, amiért ehhez a csodálatos élményhez hozzájuttattak.

Az LKT lassan araszolva húzza fel a csörlőjével a nagy testet, és azonnal viszi is az UAZ platójára, amellyel mi tüstént a telephely felé vesszük az irányt. Az úton kifelé az erdőből újból eszembe jut Herceg, és most már egy kicsit megenyhülten kívánok neki minden jót, kívánom, hogy legyen még ideje az idén génjei átörökítésére, mert az ő utódai, majd méltán viselhetik az őz nevet.

Disznómnak nagyon örülve, lassan megnyugszik a szívem, barátom arca is sima már, nem tépelődő és nem borús, inkább vidámság bujkál a tekintetében. Belső, diszkrét öröme van, nem tartozik rám, és persze másra sem. Ez az öröm egyszerre fáj, és egyszerre emel fel. Olyan öröm ez, amit nem lehet elmondani, nem lehet szavakba önteni, nincs definíciója. Ugyanígy örülök én is.

Vadász vagyok, és csak remélni merem, hogy meg is illet ez a cím. Igyekszem megfelelni ennek az elvárásnak, megpróbálok úgy élni, hogy a barátaimnak, vadásztársaimnak ne kelljen szemlesütve a nevem hallani. Erről a vadászatról olyan mély nyomok maradtak meg bennem, amelyek elhalványulása el sem képzelhető számomra, olyan alapértékek fogalmazódtak meg bennem, amelyeket, azóta is szem előtt tartok és mások számára is megfogalmazok. Ezek az alapértékek a következő pár gondolat mentén fogalmazhatóak meg!

–– Vadásznak lenni nagyszerű és megmagyarázhatatlan érzés.
–– Vadásznak lenni etika, műveltség, természetszeretet, állatszeretet.
–– Vadásznak lenni kitartás, lemondás, önzetlenség.
–– Vadásznak lenni barátság, szerelem, önfeláldozás, jókedv.
–– Vadásznak lenni jó!

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.