Vadászat
Szalonka terápia
Apa nagyon rosszul van. Tegnap délelőtt újra kellett műteni, mert az első nem sikerült.
– Az intenzíven fekszik. Fölébredt és látni akar! –Zokogta édesanyám a telefonba. Csitítgatom, de hiába! Nem szűnik a sírás. Remegő kézzel teszem helyére a kagylót. Kedvesem csöndesen néz rám. Látja a szememen, hogy baj van, de várja, hogy én kezdjem el. Reggel indulok föl! Újra kellet műteni és romlott az állapota .
Nem túl rózsás kezdete ez egy vadásztörténetnek, de így indult. Pontosabban egy vakbélműtét volt a bevezető, amit már a portás is megcsinál egy jobb kórházban, de most valahogy másképp alakult. Kis perforáció, kis bélelzáródás és az előbbi elmélet romokban hever.
Összeraktam a cuccomat, és másnap vonatra szálltam. Fene nagy távolság az az ötszáz kilométer, ha az embernek háborog a lelke. Volt időm elmélkedni a közös dolgainkon. Nagyon bíztam benne, hogy csak a hitvesi aggódás nagyítja fel a történteket, és nem akkora a baj!
A pályaudvarról egyenesen a kórházba rohantam. Anya ott várt. Már nem volt kisírva a szeme, de a karikák a szeme alatt azt mutatták, hogy ő sem sokat aludt az éjjel. Az intenzíven a szokásos magyar vészhelyzet fogadott. Aki látott már ilyet az tudja, aki nem az sose ismerje meg! Beöltözés csizma-köpeny-fejfedő-szájkendő. Szép halványzöld mindenkirejó méretű cuccok. Pityegő gépek, monitorok csövek mindenütt, patikarend és imitt-amott kopó festék és máló vakolat. Nem tudom, miért, de számomra van egy jellegzetes halálszaga ennek az osztálynak, amit megidéz és megőriz az emlékezet.
A filmes díszletet csak az zavarta meg, hogy a fehér ágyon egy lepedővel alig letakart meztelen, beesett, szőrös és elgyötört arcú beteg az édesapám. Még az orrába is csövet lógattak. A szeme szomorú és fénytelen. Lassan, kicsit motyogva, kábán beszél.
Nem tudom mi folyik bele az üvegből, de nem sok vis vitalis lehet benne! Ha nem hagyott volna fel végleg a piával évekkel ezelőtt, most szívem szerint jóféle tokajira cseréltetném az infúziót. Az, vénásan bizonyára hatásosabb lenne! Tíz percem rámegy mire egy halvány mosolyt tudok erőltetni a szája sarkába, de sokkal nem is engedélyez többet a vaskezű nővérszigor.
Megkeresem az orvos-vadászcimbora fehérköpenyest, aki röviden vázolja a tényeket. A műtét után a beteg állapota kielégítő! A nyelve törne ki annak a doktornak, aki ezt a mondatot először kimondta! Ennél utálatosabb, semmitmondóbb szöveget még nem alkotott az orvostudomány.
Egyébként a vadász-orvos egy érdekes fajta! Gyerek voltam még, amikor a Balatoni nyaralásunkkor apa csuklójától egy beszakadt kullancsfej ürügyén elindult egy piros csík fölfelé. Nyári csúcsban az orvosi rendelő dugig. A betegtömeg feje fölött bemutatta a nővérnek a karját, ami azonnali soronkívüliséget eredményezett. Eltűnt a fehér ajtó mögött és eltelt másfél óra. A tömeg abban az időben még türelmesebb volt, de szép lassan már fortyogott! Anyám már félig eltemette, mire vigyorogva, fennhangon búcsúzkodva került elő! Hozzánk érve csak annyit mondott: Ő is vadász! Ja és a kullancs csík egy tetanusszal el lett intézve.
Fehérköpenyes barátom tovább színesítve a történéseket, előadta, hogy apám délelőtt közel járt a szélütéshez, no nem a meglévő baja miatt, hanem a vadászbaráti jó szándék okán. A közelben vadászott ugyanis az egyik egyetemváros jeles sebészprofesszora, akit a kísérője megkért, hogy nézze már meg, mint neves szaktekintély, az ő kedves cimboráját. Gondolta jót tesz az ellátás minőségének és a hozzáállásnak is egy ilyen vizitálás.
Tudós doktorunk szokás szerint kihagyta a másnak kötelező beöltözést és civilben becsattogott az öregemhez. Véletlenül fekete ingben és nadrágban volt, amitől az Én még nem kértem papot, miért hoztátok ide! sóhaj hagyta el kedves betegem ajkát és csaknem ájulásba szenderült!
A doki vázolta a várhatót. A lényeg, hogy szervileg talán már minden rendben, de a letargia nem jó barátja a gyógyulásnak. Délután, mire a szülői házhoz értünk, körvonalazódott bennem az ötlet, hogy valamit tenni kéne, mert a szövegelés itt nem sokat segít. Föltárcsáztam a fővadászt, aminek természetesen egy hosszú hogy van apád? beszélgetés lett a vége, de sikerült sínre tennem a dolgokat. Még a beírókönyvig se kellett elmennem, mert elintézte helyettem.
Beültem a vadászszobába, rágyújtottam és nézegettem a trófeákat, mint annyiszor azelőtt.
– Nem lehet semmi baj! Nem lehet így vége! Tudom, érzem hogy nem!
Anya alig szólt hozzám. Meg se lepődött talán, amikor kivettem a szekrényből az öreg tizenkettest. Ismeri a fajtámat! Tudja, hogy a gond és a baj ugyanúgy az erdőbe hajt mint a fáradtság vagy az öröm! Neki se árulom el, mit szeretnék. Az ő szabálykövető tanári észjárásába nem férnek bele az ilyen stiklik. Egy sötétedés után jövök!-kel hagyom magára.
A trabi elsőre indul, mintha tudná, hogy fontos dolgunk van. Eszembe villan, hogy mi lesz, ha a rendőrök megállítanak, de elhessegetem.
Nem jártam itt néhány éve. Nem tudom mennyit változott a táj, de a szokott helyre hajtok. A tölgyfa és az út ugyanott van, csak mintha kisebb lenne minden! Hideg még az északi szél, itt-ott hófoltok, de a jagermaister szerint már láttak madarat. Más hangulata van ennek az estének, mint a szalonkázós tavaszünnepnek általában. Nem a madárfüttytől és a kikeletről borzong a tarkóm, de szép lassan lenyugszom. Talán a tündérek játszanak velem, de korrogást hallok a vágás felől. Ez már a szokott izgalom! Minden érzékszerv kihegyezve, megszűnik a külvilág csak a hang irányába fordított puskacsövön fut végig a remegés. Nem kivágódik, nem villan, hanem lusta bagoly libegéssel tűnik elő a bokor felett elhibázhatalanul. Puha moha lett a ravatala a nyiladék szélén.
Félve emelem fel, mint kisgyerekkoromban az üveg karácsonyfadíszeket.
Bocsáss meg kismadár, de segítened kell! suttogom, de a szemében már megtört a fény.
Másnap délelőtt újra az intenzívre megyek, de már egyedül. Anya délután látogat, én akkor már a vonaton ülök a tervek szerint. Lepakolok az öltözőbe fölveszem a világos zöldet. Óvatos körülpillantás és a szalonka eltűnik a bő köpönyeg alatt.
Apa alszik, vagy úgy csinál. Leülök mellé és figyelem a ráncokat az arcán. Ebből a sokból vajon mennyit okoztam én? Botor gondolat, de úgy sejtem, tudom rá a választ.
Megremeg a szempillája és fölnéz. Üdvözöljük egymást. Semleges dolgokról fecsegünk halkan. Mondom neki, hogy nem maradhatok sokáig, mert megy a vonatom. Szeretném, ha összeszedné magát és gyógyulna, mert nagyon várják! Ki a túró vár engem olyan nagyon!? Anyukád mindennap itt van! Dörmögi vissza az orra alatt. Ilyen! Ilyen dörmögős! (A fia is ilyen lesz a nejem szerint!)
Elérkezett a pillanat! A nővérke másfelé figyel, amikor előhúzom a szalonkát és a keze alá teszem. Ők repülnek esténként, te meg itt lopod a napot! Meddig akarod még az ágyat nyomni? Lassan mozdul a keze a madár felé. Megsimogatja és látom, hogy könnyes a szeme. El kellet mesélnem az estét és majdnem nélkülem ment el a vonat.
Két nap múlva már az osztályon volt, egy hét múlva otthon. Csodálkoztak is a tudor doktorok, hogyan állt talpra a nagy beteg egy hét alatt. Ők nem tudhatták, hogy múlik a tavasz és vége felé jár az idény. Külön szerencse, hogy a Zemplénben április közepén még van madár, így az Öreg rogyadozó térdekkel és baráti segítséggel még abban az évben a saját szalonkáját is fölvehette a nyiladék füvéről.
Én minden évben csak egy szalonkát lövök. Kijárok rendszeresen, de az első felvett madár után abban az évben már nem emelem fel a puskát. Olyan ez mint egy minden évben megújuló szüzesség. Esz a fene érte, kiszárad a szád, remeg a térded, mindent megteszel, hogy először megkapd, de második nekem már csak egy halott madár!
Vadászat
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Az Alpokaljai, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben őzgida- és fészekaljmentést végeztek.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben 2026-ban az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának szervezésében ismét részt vettünk az Őzgida – és fészekalj – mentési programban. A program megyei koordinátora Kenesei István. Idén már három drónpilóta, Bodorics Balázs, Fukszberger Szabolocs és Pukánszki Zoltán voltak a segítségünkre. A terepi mentési munkák szervezését, lebonyolítását, dokumentálását a tájegységi fővadászok Bokányi Gábor, és Radics András végezték.
Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység 22 vadászatra jogosultja közül 8, a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 31 vadászatra jogosultja közül 5 vett részt a programban. Az idei évben a megmentett őzgidák jobb fülbe került piros színű, sorszámmal ellátott azonosító jel.
Az első hőkamerás drónos keresések május elején, a lucerna első kaszálásának megkezdésével kezdődtek, mivel ebben az időszakban a vadászatra jogosultak már jelezték 1-1 gida észlelését. A terepi tapasztalataink alapján elmondható, hogy lucernában egyszer se találtunk gidát. A lucernák kaszálását követően következett két hetet felölelő szünet a rétek kaszálásáig, amikor május 21-én újra kezdtük a hőkamerás drónos kereséseket. Ekkor már az előző év tapasztalatai alapján még nagyobb sikerrel végeztük a feladatot. A kereséseket hajnalban, még napfelkelte előtt kezdtük. Az aznap kaszálni tervezett réteket először lerepültük, a megtalált gidák, és fészekaljak pozícióját megjelöltük, majd ezt követően a hivatásos vadászok segítségével elkezdtük összeszedni, megjelölni, és a kaszáló területéről a legközelebbi fasorba, erdőbe, nádasba a gidákat bevinni.
Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
A hajnali őzgida mentéseken két alkalommal a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egy-egy érdeklődő hallgatója is részt vett.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 8 jogosult közül 4-nél sikerült összesen 34 db őzgidát megjelölni. Voltak olyan hajnalok, amikor 5-6 gidát is meg tudtunk menteni. A Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 5 jogosult közül 3-nál sikerült összesen 8 db őzgidát megjelölni. Ez Vas vármegyében összesen 42 megjelölt példányt jelentett, amiből 23 suta gida, és 19 bak gida volt.
A terepi munka folyamán több alkalommal is értékes megfigyeléseket tudtunk tenni. Egy árkokkal, és fasorokkal tagolt több részletben kaszált réten megjelölt egyik őzgidát a jelölés után 10 nappal a szomszédos réten kaszálás előtt újból megtaláltunk, és a rétről sikeresen kitereltük, így ez volt az első hiteles észlelése. Egy másik alkalommal a megfogott, megjelölt, elengedett őzgidát az elengedést követően 5 perc múlva a drónnal újból észleltük, ekkor már ismételten együtt volt a sutával.
Négy esetben észleltünk a réten fácán fészekaljat. Ebből két esetben a fácántyúk már a kikelt csibékkel volt, két fészken pedig még kotlott. Mindkét kotló tyúk fészke meg lett jelölve, majd 10 méter sugarú körben körbekaszálva. Az egyik fészeknél megfigyeltük, hogy a körbekaszált foltot a falu lakosságának egy része rekreációs tevékenysége, sétálás, kutyasétáltatás közben kíváncsisággal vizsgálgatta annak ellenére, hogy ekkor már a fészek elhelyezkedését jelölő zászlós karót is eltávolítottuk a területről. Ezt a fészket a negyedik napon a dolmányos varjak kifosztották.
Végeredményként a 42 megjelölt, és megmentett őzgidán túl 39 őzgida, és 5 gímborjú lett jelölés nélkül kiterelve a kaszálók területéről. A megmentéseken túl az őzgidák jelölésének vadbiológiai, kutatási jelentősége sem elhanyagolható különös tekintettel az így pontosan azonosítható bakok territórium foglalására, az agancsfejlődés figyelemmel követése, valamint a valós kor meghatározása szempontjából.
Szombathely 2026. június 22.
Radics András
tájegységi fővadász
Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium
Vadgazdálkodási Főosztály
Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység (503)
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Bizonyítványosztás a földmérőknél
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
You must be logged in to post a comment Login