Vadászat
Kró
Elolvad
tak az utolsó hófoltok is a hegytetőn, a sziklák repedéseiben pedig szirmot bontottak a kökörcsinek. A lila virágok ráfeküdtek a barna kövekre, mert az egyre magasabban járó nap felmelegítette a bazaltot, a kemény, élettelen anyag pedig kisugározta a hőt sötétedés után is.
Ez a kis enyheség annyira jól esett a tavasz első vadvirágainak, hogy egymás után emelték fel bimbófejüket a sokszor csak késpengényi sziklarepedésekben összegyűlt kevéske termőtalajról. Pár nap múlva a legelő szélén álló rekettye bontott barkát, a fényes, szürke, nyúlfarkforma képződmények tövén pedig sárga pihék bomlottak ki, hogy nektárt találjanak bennük a kaptárokat elsőként elhagyó méhek.
Fekete kökörcsinek
Így kezdődik a kisregény, hogy aztán a hollófészek mindennapjaival folytatódjon és a nagy, fekete madarak kalandjain keresztül mutassa be a vadászat igazi arcát néhol humorral, néhol keserűen, ahogyan az élet is írja a maga forgatókönyve szerint. A lényeg, hogy a hazai középhegységi erdőktől az Alföld szívéig előforduló vadfajok többségével részletesen, a Kárpátokban élőkkel, ritka kóborlókkal pedig legalább az említés szintjén foglalkozik a mű.
A négy holló hajnalban még csipegetett egy kis maradékot a róka csontvázáról nem sok volt már belőle amikor a holtág felől lövéseket hallottak. Ezek nem csattantak, hanem dörrentek, s miután rövid idő alatt jó néhány elhangzott belőlük, csend lett.
A madarak felköröztek a magasba és utána néztek, hogy mi történhetett. A folyópartra vezető úton három embert vettek észre, egy kutya is járt velük. A kalapos, zöldruhás kétlábúak madarakat cipeltek: zöld fejű tőkésréce gácsérok és barna színű, kék szárnytükrű tojó madarak lógtak az aggatékokon.
– Jól kezdődött az idény – mondta az egyik ember. – Tavaly összesen hetet lőttem, most meg a legelső napon négyet!
– Kutya nélkül nem érdemes kijönni – toldotta meg a másik. – A fele sem lett volna meg!
– Mi az, hogy kutya? – mordult fel erre a harmadik ember. – Jegyezd már meg, hogy ő vizsla! Mondani ugye nem lehet csupa nagy betűvel, csak leírni, de magyar vizsla!
A másik meghökkenését látva gyorsan megtoldotta:
– Esetleg, kellő tisztelettel, szólíthatod Alinak
A vizsla, nevét hallva megcsóválta a farkát és megtorpant az útszélen.
– Mélyen tisztelt, nagyságos vizsla úr, írásban csupa nagy betűvel – hajolt meg kellő tisztelettel a másodikként szóló ember Ali felé – hálás szívvel köszönjük a ma reggeli vadászatot! Ön nélkül nyolc helyett négy kacsa sem lógna az aggatékainkon! Ugye, nem szabad tegezni? – fordult az előtte megszólalóhoz.
Ali lihegett, ajkai kissé lefittyedtek, amitől úgy tűnt, mintha nevetne. Jól nevelt és képzett vadászeb volt, túl a kutyaközépkoron és az az évi első galambászásokon, amelyeken volt alkalma feleleveníteni az elmúlt évek során összegyűjtött sok-sok tudást. Most is megállt az út szélén, figyelt, hogy elhangzik-e valamilyen parancs, de mivel gazdája nem utasította semmire, hátsó lábát felemelve alaposan meglocsolta a gazt.
– Értékeli a mondanivalódat – húzta el a száját az egyik kacsavadász. – Látod, egy vizslának még arra is van esze, hogy a gúnyolódást mély megvetéssel visszautasítsa! Azzal elnevették magukat, még a kárvallott is szívből kacagott.
A hollók hallották ezt a magasban, de a lövések most nem jelentettek számukra élelmet. Ami réce szárnyazottan elveszett a nádasban vagy a vízen, az a róka, esetleg a vidra zsákmánya lett.
Azon az estén újra szólt a puska a holtág körül, de folyó árterén is. Megkezdődött a récevadászat, mert akkor fordult szeptember első napjára a kalendárium.
Holtág
Kró virradat után elrúgta magát a vörösfenyő ágáról és egy keskeny, sziklás völgy felett kezdett körözni. A mélyben csermely bukdácsolt asztallapnyi gránitsziklák között. A forrása nagyon magasan volt, s az a jég táplálta, ami talán évszázadokkal és -ezredekkel korábban fagyott meg a sziklák árnyékában. A patak nagyon magasról indult, ezen szakasza mentén még nem éltek fák, csak a henyefenyő alkotott áthatolhatatlan bozótot itt-ott.
A holló lefelé tartott a csermely felett, aztán egyszercsak három nagy, barna állatot vett észre a sziklás oldalban. Egy anyamedve volt a két bocsával! Kró a következő pillanatban még valamit meglátott: a hegy gerincén egy zöld ruhás ember hasalt, miközben valamit a szeméhez tapasztott. Nem törődött most a kétlábúval, a medvék felett kezdett körözni, hogy szemügyre vehesse őket. A bocsok felkapták a fejüket azt hallva, hogy a szárnytollai között süvít a levegő, de aztán nem törődtek vele. Az évi fiatalok voltak, de tudták már, hogy a madaraktól nem kell tartaniuk.
Aznap délben az erdész széles mosollyal ült le az ebédhez.
– Reggel láttam az anyamedvét és a két bocsát! – mondta. – Csak az a baj, hogy a fényképezőgép mindig ilyenkor marad itthon
– Jobb vigyázni velük – intett a felesége, mert tapasztalatból tudta, hogy a gyerekekre ilyenkor könnyen átragad a lelkesedés és alkalomadtán megfeledkezhetnek az óvatosságról.
– Messze voltak
, áfonyáztak, majdnem ugyanúgy, mint az emberek! Csak nekik a karmaik és a mancsuk volt a fésűsdoboz, amivel lehúzzák a termést az ágacskákról
.
Kró aznap reggel egy elpusztult pisztrángot talált a patak mellett. Nem is mozdult mellőle addig, amíg egy falat is volt belőle, utána pedig némi szárnypróbálgatás után felrepült jó magasra és meg sem állt a Bölényesig. A tisztás szélén megszokott helyére, a bükk koronájába szállt le éjszakázni. Gondolkodni nem tudott, de talán érezte, hogy álomképei nyomán megtalált valamit mindabból, amire addig csak ősei tapasztalatai alapján emlékezhetett a zsigerei mélyén. Ő maga korábban sosem látott hiúzt, farkast, medvét vagy zergét, de mégiscsak tudta, hogy ezeknek a vadfajoknak is létezniük kell a gímszarvas, a dám, az őz, a vaddisznó, a muflon mellett.
A mélyben csermely bukdácsolt asztallapnyi gránitsziklák között. A forrása nagyon magasan volt, s az a jég táplálta, ami talán évszázadokkal és -ezredekkel korábban fagyott meg a sziklák árnyékában.
Vörösáfonya
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Döntések a Nimród jövőjéről
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login