Vadászat
Az első érmes
Véget ért a tél, igaz nem volt nagyon hideg a mostani, és ahogy sárosra fordult az idő, hatalmas disznónyomra lettem figyelmes.Tudtam, hogy mozog a környéken egy szép, termetes vad, mert az őszi vadkárelhárító vadászaton az egyik barátom tett rá lövést, és ennek szemtanúja voltam. Akkor a kan megúszta a kalandot.
Van a területünkön egy rész, ahol szeretnek átjárni az egyik területről a másikra a disznók. Na, ide építettem a magaslest. A hatalmas lábnyomok – ahogy száradt a föld – úgy maradtak, mintha megformálták volna őket. Sokat méláztam rajta, milyen lehet, hány kilós a tulajdonosa. Aztán elterveztem, hogy csinálok egy szórót ide, próba szerencse alapon. Egy műanyag cső két végét bedugóztam, furkáltam rá pár lyukat, majd lánccal lekötöttem egy földbe vert vasrúdhoz. A csövet föltöltöttem kukoricával és vártam.
Már eltelt pár hét amikor észrevettem, hogy kiürítette valami a készüléket, de nem tudtam lenyomozni, mivel száraz volt a föld. Újra feltöltöttem, és – már májusban jártunk – egy nagyobb eső után megpillantottam a nyomait. Itt szeretném megjegyezni, a szórót egy nyílt, füves részen alakítottam ki, kicsit ingoványos rész közelében, és napraforgótábla szegélyezte. Az Alföldön vagyunk, Besenyőtelek és Kömlő határában. A napraforgóvetésen jött keresztül, így megláttam a nyomát és bizakodó lettem. Megvan, még nem ejtette zsákmányul egyik kolléga sem.
Amikor legközelebb mentem ellenőrizni, a látvány önmagáért beszélt. A cső eltűnt láncostól a vasrúddal együtt. Némi keresgélés után megtaláltam, visszavittem a helyére, és csak leraktam, úgy ahogy volt. Azon gondolkoztam, mekkora vasat üssek le, amit nem fog tudni kihúzni.
Másnap segítségem is akadt, egy kis barátom csatlakozott hozzám, ki is ültünk, hátha összefutunk az éjszakai látogatóval. Még világos volt, amikor Hunor barátom távcsövezett és szólt, hogy az erdős rész mellett valami feketeséget lát. Szemügyre vettem, és valóban ott volt a nagy disznó a lucernában, feljött a vad zab, azt szemezgette.
Másnap a Suzuki Samurájra fölraktam a kis ülőkés lest és irány a lucernatábla. Takarásban helyezkedtünk el, de hiába várakoztunk, nem mozdult semmi. A sikertelen les még egyszer megismétlődött, viszont másnapra a cső mindig kiürült. Nagy volt a a lelkesedés fiatal barátomban, és persze bennem is. A disznó most már minden nap látogatta a szórót, még vagy kétszer elszakította a láncot, elég mérges is voltam rá. A csőbe egy tizenhat literes festékes vödörnyi kukorica fért bele, ez reggelre mind egy szemig kiürült.
Megelégeltem a dolgot, elhatároztam, hogy este elkapjuk. A Hold már félig mosolygott ránk, hajnali egy órakor azonban meguntuk a várakozást és hazamentünk. Hazafélé azon morfondíroztunk, biztos szagot kapott, azért nem jött.
Reggel az volt az első, hogy kiszaladtam megnézni, járt-e a barátunk a szórón. A cső üres volt, tehát igen. Megtöltöttem ismét, és eldöntöttem, hogy másnap reggelig maradunk a lesen.
Eljött a péntek este, hoztunk magunkkal kávét, energiaitalt, ennivalót és elhelyeztem mindent pontosan, precízen, ahogy kell, minden kézre essen, a legkisebb nesz se legyen. A Hold kövéren integetett, a kakukk jelezte, hogy merre jár, a nyulak kergetőztek a térdig alig érő napraforgóban. Szép számmal voltak jelen, meg is jegyeztem, hogy már rég láttam ennyi nyulat. A kedvező időjárás jó szaporulatot produkált.
A Nap lebukott a jó öreg Mátra mögé és egyre csendesedett a madarak kavalkádja. Lassan teltek az órák, az éjszaka csendjét őzbakok riasztása tette izgalmasabbá. Eljött az éjfél, a Hold már a hátunk mögé került, ráült a csend az éjszakára. Talán ezek az órák azok, amikor – mint egy igazi szellem – a nagy öreg kanok megjelennek. Mozdulatlanul ültünk és vártunk, kávét kortyolgattam, hogy ne csökkenjen a figyelmem.
Már éjjel két óra volt, a gondolat megint ott motoszkált a fejemben, hogy talán szagot kapott. Aztán azt mondtam magamban, jön az, jönnie kell, mert az éhség nagy úr. A Hold eltűnt a mögöttünk levő kis tölgyes fölött, takarót húzva maga után besötétítette a tájat, így köszönt el tőlünk.
Ekkor Hunor barátom óvatos vállveregetésére figyeltem föl. Mutatta az irányt, ahol egy disznó kirajzolódott a sötétben, hatalmas termete mint egy zongora csúszott a szóró irányába. A keresőtávcsővel követtem a mozgását, amikor megállt és a kukoricára figyelt, a fegyverért nyúltam. A céltávcsőben csak halványan láttam, így a lámpát választottam. Egy rövid világítás – a bajor tüske megült a lapocka fölső részén –, és az öreg ZKK 600-as megtörte a csendet. A hatalmas test tűzbe rogyva zuhant össze.
Hunor barátom öt percig csak azt mondogatta: „aztamindenit, aztamindenit”. Neki ez volt az első vadászélménye, igen szép emléket szereztünk egymásnak. Megvártuk a cigarettaszüneti időt, addig összepakoltunk, és utána a vadhoz siettünk. Hatalmas kan feküdt előttem gyönyörű agyarakkal, egy csodának tűnt. A zsigerelés nem volt egyszerű, közben megvirradt. Úgy döntöttem, megérdemel egy ravatalt ez a szép vad. A füzesabonyi vadátvevő helyen megmértük, zsigerelt súlya 120 kg volt. A trófea bronzérmes lett 113,5 ponttal, a jobb agyar 19,8 cm, a bal 19 cm hosszú.




Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login