Keressen minket

Vadászat

Gímborjú nyomában

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Amikor elkezdtük Somával tanulni az utánkeresés cseppet sem könnyű mesterségét, majdhogynem elképzelhetetlennek látszottak az ehhez hasonló keresések. Aztán Soma szépen lassan megtanított mindenre, miközben persze ő is egyre rutinosabb lett. Elsősorban megtanított arra, hogy higgyem el, jól csinálja, amit csinál.

A napot egy sebzett vaddisznó kan keresésével kezdtük. A sebző elmondása és a vad lövés utáni viselkedése nem sok jót sejtetett, szinte biztos voltam a gerinctüske lövésben. Azért megpróbáltuk. Mindig, mindent megpróbálunk. Ennyivel tartozunk a vadnak. Soma szépen el is indult, mutatva az első száz méteren elvétve látható apró vércseppeket. Átlábaltunk egy széles patakon, és mindenféle kontroll, vér vagy sebágy hiányában mentünk, mentünk kitartóan, végig kitaposott váltókon a szomszédos terület disznótanyája felé. 2800 méter táján láttam, hogy elbizonytalanodik Soma, ekkor visszafordultunk. Mivel a rálövéstől ismételten abba az irányba indult, a keresést befejeztük. Sajnos ez a disznó nem került meg.

Hazafelé indulva érkezett a következő hívás egy sebzett gímborjú ügyében. Egyenesen arra vettük az irányt. A hírek szerint a rálövésnél semmi jel, de odébb bő vérzés és tüdő darabok vannak, aztán ismét semmi. Ez persze nem túl valószínű kombináció, de majd kiderül – gondoltam.

A sebző szerencsére pontosan meg tudta mutatni a rálövés helyét. Ott egy fél marék világos vágott szőrt találtam. Ebből és abból ahogyan a borjú állt a lövés pillanatában, már sejteni lehetett, hogy valószínű magas első láblövéssel van dolgunk. Ilyenkor mindig bujkál bennem a gondolat, hogy talán jó lenne egy gyorsabb, hosszabb lábú kutya segítsége, de az idő rövidsége miatt nem volt alkalom rá, hogy valamelyik barátomat elhívjam. Nem mintha Soma kitartásában nem bíznék, de fölöslegesen kockáztatni nem érdemes, na meg jó gyakorlás szokott lenni ez a barátaimnak is.

Somát nem nagyon kellett biztatni, szó nélkül is értjük már egymást. Egyértelműen indult meg a csapán. A sebzőt kérdeztem közben a helyes irányról, mert ő még előző este látta a valamivel odébb, betegen álldogáló borjút. Ez ügyben kissé bizonytalanná vált, amikor észre vette, hogy a kutya merre megy. Szerinte nem épp arra hagyta a jelölésül szolgáló papírzsebkendőket, nem ott volt a sebzett vad. Somát erre kérdőre is vontam, bár szinte biztos voltam benne, hogy nem ő az aki téved és úgyis arra megyünk majd a végén.
Kerültünk egyet a vadász vezetésével, aztán persze mégiscsak ott voltak a jelölések, ahová Soma vezetett volna egy perccel korábban – ha hagyjuk neki. Szerencsére ő nagyon nehezen tágít már a szándékától. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon hány alkalommal téríthettem el, hívhattam vissza a helyes irányból az első években?
A jelöléseknél aztán találtunk végre vért is. Rengeteget. Sokkal többet, mint amennyit egy láblövésnél szokásos. A tüdődarabnak nézett leletek persze nem azok voltak, csak egyszerű levegős alvadt vér volt, meg kis húscafatok, nem más, de ez nem volt olyan fontos. A vad meg volt sebezve, és onnan már Somán és rajtam múlt, hogy előkerül-e vagy sem.
Kiskutyám teljes határozottsággal indult tovább, s szépen válogatta ki a helyes irányt a kacskaringós váltók között. Jobbára rétegvonal mentén haladtunk, de egyszer-egyszer völgynek is fordult a vad, hogy aztán meg felfelé tegye ugyan ezt. Az őszi színekben pompázó ligetes erdő ugyancsak próbára tette a szemem. Mindenhol vöröses, barnás árnyalatú levelek, gallyak, fűszálak, alig sikerült észre venni köztük azt a néhány kenést, meg vércseppet amit találtunk. Persze a legjobb igazolás a kutya magabiztossága, de jól jön időnként egy-két csapajel, vércsepp, hogy egészen nyugodtan ballaghassunk a vezeték hátsó végén. Ámbár ballagásról nem nagyon beszélhetek. Soma tempósan húzott, csak akkor várt türelemmel, amikor valami sűrűbb részen bujkálva meglassultam mögötte.
Én már több elfekvésre alkalmas helyet is láttam, csak azt vártam, hogy hol ugrik majd fel a keresett vad, amikor egy sűrűbb részen a fák közé érve megtorpant a tacskó. Orrát feltartva mereven jobbra visszafelé bámult. Aztán kérdőn rám nézett, mintha csak mondta volna:

– Érzed te is? Ott van. – fordult ismét az előbbi irányba.

Szépen, csendben letértünk a váltóról, éles töréssel jobbra vettük az irányt. Alig mentünk harminc métert, amikor felugrott előttünk a vad és elfutott. Soma éles hajszázó hanggal szegődött azonnal a gímborjú nyomába. Az egészen addig a sarkunkban járó sebzővel megbeszéltem, hogy maradjon, várjon bennünket azon a helyen. Most már jobb, ha egyedül vagyok Somával.

A GPS szerint nem is túl messze megállapodni látszott az üldözött és üldözője, de ahogy feléjük szaladtam, csak nem fogyott a távolság. Jókora kört lefutottak, és én is fordulhattam vissza, amikor már épp azt gondoltam, hogy elérem őket. Soma ugatása is elhalkult, csak a technika volt a segítségemre az irányt illetően.
Ahogyan visszafelé szaporáztam a lépteimet, váratlanul egy fejér folt villant meg előttem. Egy szarvasborjú tükre a kökényben! Megtorpantam és vártam a fejleményeket. A vad nem vett észre, felém mozdult. Soma jól lemaradva nyifogott valahol távol. A gímborjú biccentve lépett egyet, ebből azonnal tudtam, hogy miatta vagyunk itt. A gazos aljú fenyvesben fához lapultam, a vad keresztben ügetett el előttem, amikor két fa közötti résen rálőttem. Meg se rezzent, bár valamivel odébb megállt. Én persze elügyetlenkedtem az ismétlés lehetőségét és tovább kocogott. Kisvártatva megérkezett a vad nyomán a nyifogó tacskó, majd el is vágtatott arra, ahol a sebzett eltűnt a szemem elől.
Újabb néma percek következtek, és a GPS jel is ismét elveszett a szomszédos völgyben. Futva indultam utánuk. Egy keskenyebb kökényesen átverekedve magam, már könnyen haladtam az erdő széli füves domboldalon. Pár száz méter megtétele után az ütemes állóra csaholás megnyugtató hangját hozta felém a szél. Nem is siettem tovább. A maradék kétszáz métert csendben, cserkelve tettem meg. Ritka erdeifenyő erdőben, a borjúval szemben állva ugatott Soma. A sebzett próbálta ijesztgetni, de tudja a tacskó a távolságot, játszva tért ki a nem túl komoly támadások elől. Ötven méternél nem tudtam volna észrevétlenül közelebb jutni, így onnan vártam a kedvező alkalmat. Amint a borjú keresztbe fordult, oldalba lőttem, de az csak állt tovább. Pár lépést feléjük lépve ismételtem, mire végre megrogyott, és előre ugorva egy galagonya bokorra zuhant. Mire odaértem, már nem volt szükség a rá csimpaszkodó tacskó szorítására. Nem mozdult, nem szenvedett többé a lábon lőtt vad.

utankeresok.hu

Tovább olvasom
Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom