Vadászat
Visszatelepült az európai barnamedve
Európai barnamedve (Ursus arctros arctros) előfordulások Heves és Nógrád megyében az ezredfordulón, rövid történeti áttekintéssel.
Készítette: Faragó Zoltán, elhangzott a Salgótarjánban 2014. október 17-én megtartott medvekonferencián.
(A konferencián elhangzott anyag kiegészült a néhány nappal később talált nyomok, illetve a november első hetében történt medvetámadással, ennek cáfolatával, illetve a késő őszi és téli vaddisznóhajtások során észlelt medveelőfordulások adataival, a kora tavaszi észlelésekkel.)
A 2014. október 17-én elhangzott előadás kivonata:
A barnamedve általánosan elterjedt faj volt az egész Kárpát-medencében, ezt a régészeti leletek mellett feljegyzések sokasága is bizonyítja. Nógrádban valószínűleg nem volt ritka.
Egyik érdekes földrajzi név Nógrád északkeleti részén a Medves-fennsík: nevének eredetére Mocsáry Antal 1820-ban megjelent, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében szó szerint ezt írja: (A Medves) “Nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott medvék’ sokaságától.”
Ugyanakkor Kiss Lajos etimológiai szótára szerint egy med, vagy mede – száraz, kiszáradt – szó származéka. Eszerint egy időszakosan kiszáradó patakot nevezhettek így, erről kapta nevét a fennsíkra és a peremvidék. Ez azonban kevésbé valószínű.
A török idők alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidéken kedvező életfeltételeket találhatott, illetve a Felvidék kiterjedt erdőségeiből bármikor könnyen érkezhetett utánpótlás – némileg hasonlóképpen a mai helyzethez. A vidéken a medve a népesség gyarapodása miatt a XVIII-XIX. század fordulójára már erősen visszaszorulhatott, esetleg ki is pusztult.
Nem közvetlenül a medve előfordulására vonatkozó adat, de feltételezhető, hogy érdekes: az 1848-49-es események során Nógrád vármegye az elsők között állította fel a nemzetőrséget, amit más lőfegyverek híján, a lakosságtól begyűjtött vadászpuskákkal szereltek fel. Ezek közül a világosi fegyverletétel után háromezer darabot elrejtettek valahol Salgótarján környékén, a harcok kiújulására számítva. (Kincskeresők kedvéért: pár évvel később a császári katonaság valamennyit megtalált belőle, de a többi azóta sem került elő.)
A szabadságharc bukása után a császári hatóságok tiltották a gyülekezéssel járó rendezvények, így a vadászatok tartását is, ráadásul a nemzetőrség számára összegyűjtött vadászpuskák miatt viszont gyakorlatilag polgári használatú lőfegyver nélkül volt a teljes vármegye.
Ekkor a ragadozók feltételezhető, hogy terjeszkedni kezdtek, amit két fennmaradt dokumentum is bizonyít. Egyik szerint a sziráki járás császári megbízottjától 1850-ben hajtóvadászat megtartását kérték a bujáki erdőségben elszaporodott farkasok kilövésére. Ugyanekkor az alsósztregovai Madách-uradalom is fegyvertartási engedélyért folyamodott, a juhállományt fenyegető ragadozók miatt. Arról, hogy volt-e előbbieknek valamilyen eredménye, nem tudni. Tulajdonképpen persze azt sem, hogy ebben az időszakban élt-e medve a történelmi Nógrád területén?
Shvoy Miklós 1874-75-ben írt Nógrád vármegyei monográfiája azonban ad némi támpontot. Szerinte: „egynehány évekkel korábban az észak-nógrádi uradalmakban még lőttek” medvét. Pontosabb információt nem ad a fajról. Mivel a mű főleg a közigazgatás adatait tartalmazza, a növény- és az állatvilág ismertetésére viszonylag kevés helyet fordít, a madárfajok tekintetében például erős hiányosságokat is mutat. A medve azonban, – a többi nagyragadozóhoz hasonlóan, – nem valószínű, hogy bármely más fajjal összetéveszthető lenne, így az adatok helytállók lehetnek.
Az 1884. évi vadászati statisztika szerint már nem lőttek medvét sem Nógrádban, sem a szomszédos Hevesben. Zólyomban azonban 14, Gömör-Kishont vármegyében pedig három példány került terítékre.
A történelmi Magyarország északnyugati részén ez idő tájt már a farkas is ritka faj volt. A képzeletbeli Rimaszombat-Poprád vonaltól nyugatra eső területeken összesen négy példányt lőttek. Medvét többet is elejtettek, amiből arra lehet következtetni, hogy a farkast és a hiúzt tűzzel-vassal irtották, míg a medve valamilyen szinten megbecsült nagyvad lehetett.
A Rimaszombat-Poprád vonaltól kelet felé haladva a Kárpátok hegyei közott aztán sűrűsödnek minden ragadozó terítékadatai, kicsúcsosodván a leggyérebben lakott dél-erdélyi vármegyékben.
Nógrád vármegyéből a XIX. század közepétől kezdve hosszú évtizedekig nincs medveadat. Az első bizonyított előfordulás a Bárna és Mátraszele között húzódó, Gyalogút-lápa (Gyalogút-gödre, Gyalogút-güdri, helyi szóhasználattal) nevű helyről való, 1938. október 18-áról.
A Gyalogút-lápa nevű hely, az 1938-as medvevadászat színhelye. A háttérben a Mátranovák közigazgatási területére eső Hegyeske látható. A kép 2006-ban készült. – Fotó: A-Faragó Zoltán
A Salgóbányai Kőszénbányatröszt alkalmazásában álló erdészeti szakszemélyzet észlelte a medve jelenlétét 1938 októberében, ezért hajtást rendeztek az állat elejtésére. Az idő tájt még számos szén- és kőbánya működött a környéken, a munkások pedig az erdei ösvényeken jártak munkába a kolónialakásokból, a gyerekek pedig iskolába. Tartani lehetett attól, hogy az állat valakit megtámad.
A hajtóvadászaton a medvét megsebezték: miután két lábra állt, az egyik mellső lábát Palla Zoltán, a bánya főmérnöke szétlőtte. (Varga Ferenc közlése.)
A bányatröszt nem csak széntermeléssel foglalkozott, saját intézményrendszere, üzemei, birtokai, erdei voltak, Mátraszele mellett, a Szarkasztó-völgyben muflonkertet is fenntartott. A képen középen álló férfi a medvét megsebző Palla Zoltán főmérnök, jobb szélen az adatközlő édesapja, id. Varga Ferenc térdel.
A megsebzett medvét végül Erdőkövesd és Pétervására között hozták terítékre pár nappal később.
Ezután hosszú évtizedekig újra nincs hitelt érdemlő adat a környéken medve-előfordulásról.
Zebegényben, a Börzsöny peremén 1983. május 2-án kilőttek egy példányt. Ekkor azonban még nem volt védett a faj.
1994. szeptember 14-én Kovács Ferenc, az uzsai terület fővadásza, aki akkor a Börzsönyben dolgozott, medvét figyelt meg egy kollégájával. Ez az állat legalább két hónapig a Börzsönyben tartózkodott, a nyomait többen is látták.
Egyszer megfigyelte egy hivatásos vadász is, aki egy svájci vendéggel volt kinn a területen.
Ipolytarnócon 1995 augusztusában, az őslábnyomos lelőhely közelében, a védett területen belül bizonyosodott be a medve Magyarországi előfordulása: egy felhagyott szilváskertben ürülékét, a fák törzsén karomnyomait és kettő szőrszálát találták. Utóbbiak alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani, hogy európai barnamedve járt itt.
Érdekes, hogy Cserépfalu határában, a Bükk déli részén is felvette egy vadkamera 2008-ban: ez érdekes módon csak három évvel később kapott nyilvánosságot. A medve esetleg Nógrádon keresztül jutott el a Bükkig.
Forrás: MP Lucenec
Losoncon 2011. május 22-én, egy lakótelepen fotó készült egy medvéről. Május végén, június elején Panyidarócon, Fülekkovácsi-Kurtányban, Vilkén észlelték a jelenlétét. Utóbbi településen egy kerítésen átmászott, és széttépett egy láncon tartott őrkutyát. Az állatot végül befogták és Málnapatak (a történelmi Nógrád vármegye északi része) szabadon engedték.
Ipolyság közelében 2012 kora tavaszán filmeztek le kocsiból egy fiatal példányt. Nem bizonyosodott be, hogy átjött volna a határ magyar oldalára.
2013 januárja után sűrűsödnek az előfordulások: Balassagyarmat, Szügy, Nógrádmarcal környékén észlelték medve jelenlétét. Major Tamás, a Premier Fácán Kft. fővadásza gyűjtött adatokat az állatról, ami Balassagyarmaton a szemétben guberált, egy gyár mellett nagy testű kutyákra is ráijesztett.
Találtak néhány, valószínűleg medvétől származó szőrszálat is. Bizonyítékot végül február elején, Szügy község közelében szolgáltattak az állat hóban hagyott nyomai. Ezeket Nagy Zoltán, a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Kft. igazgatója azonosította, aki a faj kiváló ismerője.
A végül nagy sajtóérdeklődést kiváltó medve-előfordulás anyaga a hóban hagyott nyomokról készült fotóval itt érhető el: https://www.diohejkiado.hu/node/914
Nagy Zoltán megállapította, hogy fiatal, két-három éves, száz kiló körüli példány volt.
Az állat híre még a déli féltekére is eljutott: https://www.diohejkiado.hu/node/920
Karancs-hegységen 2013 őszén egy fellelt őztetem, illetve egy megfigyelés, – erdei munkások látták a határsávban, amint éppen szarvasborjút kerget, de nem tudja megfogni – szintén valószínűsíti a faj előfordulását. A munkások az eset utánl nem számoltak be az esetről senkinek sem, azzal az indokkal, hogy “ezt úgysem hinnék el”.
2014-ben már számos nyom, vadkamerás felvétel, egy megfigyelés és egy illegális elejtés is bizonyította a faj jelenlétét.
Etes és Karancsság között 2014. február 5-én Szabó Attila fotózta le az előző napon esett hóban a kétséget kizáróan felismerhető medvenyomokat. Nagy szerencse, hiszen 2013-14 telén a környéken csak két napon volt hó…
Ezután a Salgótarjánhoz tartozó Rónafaluban 2014. április 30-án találtak a sárban medve talplenyomatait.
Bárna község mellett 2014. május 9-én erdei munkások találták nyomokat egy erdőszélen. Értesítették a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályát, így a legjobban látható talplenyomatokról gipszöntvény is készült a helyszínen. Az egyik hátsó mancs 28 centiméter hosszú volt, egy kétszáz kiló körüli anyamedve hagyta maga után.
A képen gipszöntvény az anyamedve 24 centiméter hosszú nyomáról – Fotó: A-Faragó Zoltán
Salgótarjánban, az Eperjestelep mellett 2014. május 10-én illegálisan elejtettek egy példányt, a rendőrség eddigi vizsgálata szerint a sebzés után másnap hozták terítékre az állatot.
Lefoglalt bűnjelek a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság fotóján
A nyomozás – ami még tart – eddig nyilvánosságra hozott adatai itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1506
Kilátás a magaslesre a szóróról: ezt láthatta a medve – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
A szóróra a magaslesről: ezt láthatta az állat megsebzője – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
2014 júniusában Szilaspogony környékén bizonyosodott be medve előfordulása, 2014. július elején Erdőkövesd és Istenmezeje között. Széles körben terjedő sajtóhír lett az előfordulásból, a nyomokat is lefotózták.
Mátranovák és Bárna között 2014 augusztusában szintén találtak nyomokat. (Ezek a Facebookon megtalálhatók.)
Bárnai Ádám tájékoztatása szerint az első észlelés 2014. augusztus 7-én volt, azóta (e bejegyzés 2014. november 20-án történt) Mátracserpuszta és Bárna, illetve Istenmezeje között rendszeresek a megfigyelések. Egy őzgidát is talált 2014 őszén, amiből egészen biztos, hogy evett is a medve.
Mátranovák közelében 2014 augusztus 20-án és 21-én vadkamera készített bizonyító felvételeket egy példányról:
2014. október 30-a körül Karancslapujtő és Etes között, a földúton kerültek elő nyomok:
Ugyanekkor Mátracserpuszta és Istenmezeje között készült fotók is felkerültek a Facebookra.
November 2-ről 3-ára virradóra megtörtént az első feltételezett medvetámadás.
Tépőfogak nyoma a gyimesi racka tarkóján – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
Karancskeszi-Lászlóvölgyön juhokat pusztított el a medve, a következő napokban öt példány teteme került elő. A harapásnyomok alapján bizonyosnak látszott, hogy az állatokkal medve végzett.
A medve csak az egyik juhból evett – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
Az eset helyszíni tudósítása itt érhetők el: https://www.diohejkiado.hu/node/1675
Etesen a következő megfigyelés 2014. november 8-án történt: a medve egy vaddisznóhajtásba került, de onnan úgy kiment, hogy sem a kutyákkal, sem a hajtókkal nem találkozott. A szemtanú, aki előtt elment, a hajtás után fotókat készített a medve nyomairól. Az állat 80-100 kilós példány lehetett, feltételezhető, hogy az a példány, amelynek nyomait október 31-én sikerült lefotózni Karancslapujtő és Etes között, Kotroczópusztánál.
Ugyanezen a hét végén egy medve megpróbált átjutni a bárnai vadaskert kerítésén, de nem sikerült bejutnia. Eközben számtalan szőrszálat hagyott maga után.
A következőkben – december 10-én – a Bükki Nemzeti Park arról adott hírt a Heves Megyei Hírlap honlapján, hogy a megvizsgált juhot Karancskesziben mégsem medve pusztíthatta el, hanem kutya volt. A vizsgálat eredményeiről azonban nem hoztak nyilvánosságra részleteket, a cikk inkább azzal foglalkozik, hogyan lehet védekezni a medvetámadások ellen. (A medvék Nógrád megyei előfordulását ugyanis nem cáfolják.)
Bárna határában 2014. december 28-án készültek fotók egy nagy termetű, 150 kiló körüli medve lábnyomairól a frissen esett hóban. Feltételezhető, hogy ugyanaz a példány, amit 2014 augusztusában egy vadkamera is megörökített, Mátranovák közelében.
2015 februárjában Bárna és Mátranovák között kerültek elő karmolásnyomok és szőrszálak, amelyeket egy nagy testű, 150 kiló körüli medve hagyott maga után, erdei fenyőkön.
2015 májusának végén a rendőrség vádemelési javaslattal adta át az ügyészégnek az egy évvel korábbi medvelövés nyomozati anyagát. Az ügyben 11 volt vadászt ellen javasolják a vádemelést.
diohejkiado.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
Fotó: Németh László
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
Fotó: Németh László
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Fotó: Németh László
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Fotó: Németh László
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Fotó: Németh László
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Fotó: OMVK
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Fotó: OMVK
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
Fotó: OMVK
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Fotó: OMVK
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
Fotó: OMVK
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Fotó: OMVK
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Rendhagyó barcogás Gúthon
Természetismereti vetélkedő
Megjelent Az ökológiai gazdálkodásról gazdáknak, közérthetően c. szakkönyv 4. kiadása – Most letöltheti!
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
TÖLTSD LE! A vadászvizsga tesztkérdései, képanyaga
Ezermilliárd forint értékben jelent meg agrár- és vidékfejlesztési pályázat
37 százalékkal növekedett a takarmánykukorica ára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A pusztavacsi öreg harcos
Életbika
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
You must be logged in to post a comment Login