Vadászat
Az első kovás puskás tarvad Gyulajon
Valahogy borzasztóan kezdődött az egész. Úgy indult, hogy iszonyatos torokfájásra és lázra ébredtem, amit csak tetézett, hogy a Gyulajra való indulás előtt még rengeteg dolgot el kellett intézzek. Az esti elöltöltő fegyveres vadászat azonban sokkal erősebb hívószó volt, minthogy egyszerűen otthon maradjak. Persze fájdalomcsillapítót sem akartam bevenni, mivel tompa aggyal nem szerencsés fegyvert kezelni.
A napi rohanás után délután kettőre értem oda az óbíródi vadászházhoz, ahol Csapó Karcsi barátom már várt. Tudta, hogy cserkelni szeretek, ezért más haditerv nem is készült, minthogy bevetjük magunkat a gyulaji rengetegbe, jó széllel sétálunk és megpróbálunk közelre belopni néhány dámborjút. Némi lövéskényszerben is voltam, hiszen ez azon ritka esetek egyike, mikor feleségem is vadászni küldött, ugyanis a hűtőben a vadhús mennyisége nullára csökkent, az ünnepeket pedig mégsem ildomos vadétel nélkül hagyni. Mindemellett ez lenne az első vad, melyet a vadászati hatóság által e szezonra engedélyezett kutatási programban ejtek el.
Viszonylag jól felkészülve érkeztem a házhoz, átöltözni nem nagyon kellett, és a fegyverhez használatos kiegészítőket is már előző nap összeraktam, nehogy a rohanásban kimaradjon valami. Az elöltöltős vadászat vonzása feledtette a betegséget, végre megérkeztem. Nekiindultunk az erdőnek. Először terepjáróval, aztán gyalogosan. De valami furcsa volt a lábam környékén… és akkor rádöbbentem, hogy az utcai cipőben indultam el cserkelni, elfelejtettem átvenni a bakancsot… Két napig esett megérkezésem előtt, úgyhogy ez nem volt épp normális ötlet. De visszamenni már nem lehet, ez már így marad.
Az erdő továbbra is csodás. A vad itt nem zavart, ha észre is veszi a vadászt, arrébb megy, de nem menekül hegyen völgyön át. Ideális elöltöltő fegyveres vadászathoz.
Ugyan azt a kováspuskát vittem magammal, amivel a tavalyi idényt is végigvadásztam. A Pedersoli Jäger tudom, hogy lyukat-lyukba lő 70 méterig, és az energiája is jóval 2500 J felett van. A 100 grain FFg Swiss feketelőpor és a 300 grain tömegű Lee REAL lövedék tudja a kötelességét, bizonyított már. Éppen három hete lőtt nagyszerű öt lövéses szórást egy elöltöltős vadász-lövész versenyen.
Egy kisebb tarvad rudlival fogócskáztunk egy ideig, majd ahogy a szürkület közeledett, elhatároztuk, hogy felcserkelünk egy domb tetején elhelyezett leshez, ahol jó váltók haladtak alig pár tíz méter távolságban. Karcsi nem véletlenül ajánlotta a helyet: jó pár napja figyelte a vad mozgását ezen a részen. És valóban, ahogy a gerinchez értünk, már kushadtunk is le, ugyanis éppen előttünk 50-60 métere két dám tarvad időzött, a gyér aljnövényzetet csipegetve. A jobb oldali éppen szépen befordult, megcéloztam a test közepét ott, ahol a láb a szüggyel érintkezik és bummm…. A füst ahogy oszlik, látjuk, ahogy a vad sértetlenül elvágtat. Vakarom a fejem értetlenül, miközben megnézzük a rálövés helyét. Se vér természetesen, se vágott szőr se semmi száz méteres körzetben. És akkor megvilágosodom. Tavaly már megfejtettem, hogy a puskám ha körkörös, jó kontrasztot adó lőlapon van belőve pontot lő, vadra lövést téve azonban a lövések 10 cm-rel magasabban csapódnak be. Hibáztam. A napra ennyi volt a vadászat. No nem baj, majd másnap reggel javítok.
Lőpor betöltjük…
Lőpor betöltjük…
Lövedéket rátöltjük…
Lövedéket rátöltjük…
Szorosan lenyomjuk…
Szorosan lenyomjuk…
Serpenyőt felporozzuk.
Serpenyőt felporozzuk.
Az éjszaka gyógyulást hozott. A magyaros-pálinkás betegségűzés, és az ehhez kapcsolódó kollektív nagyotmondásos ráolvasás enyhítette a torokfájást. Nincs is jobb gyógymód az efféle nyavalyákra. Karcsi fél hétre jött értem, és még javában szürkült, amikor már az első lépéseket tettük ismét a területen. Csodálatos, napos, álomszerű reggel volt. A városi agy számára teljes felüdülés. Jó kedvvel próbáltuk belopni ismét a dámvadat. Az előző napi hibázás után jóval kisebb volt az önbizalmam, s hiába állt meg előttünk 70 méterre többször is a vad, én még csalni akartam a távolságból 15-20 métert. Már egészen délelőttre járt, amikor hirtelen egy kondát ugrasztottunk fel. A koca és 3-4 malaca alig 30 méterre tőlünk túrta az erdő földjét. Az egyik malac éppen jól fordult. Felemeltem a puskát, hangtalanul felhúztam a kakast, és már dörrent is a lövés. Illetve csak dörrent volna, ha nem lassan sül a kovás lakat. Így csak a sssssssssBUMM hang maradt, ami egyben azt jelentette, hogy a malac már vagy 1-2 méterre volt, amikor a lövedék elhagyta a csövet. No a csappantyús puskásoknak ilyen gondja nem lehet, az már biztos. Megint én voltam a figyelmetlen. Életemben előttem már sok ezer kovás lövést és soha nem felejtettem el ellenőrizni a kő élét és letörölni az acélt. Kivéve most. Meg is lett az eredménye…
Füstokádó sárkány
Megvert seregként vonultam Karcsi mögött visszafelé. Azért ez mégsem járja, hogy egy olyan fegyverrel, ami lyukat lyukba lő kétszer hibázzak. Az újratöltés előtt most azonban ellenőriztem minden kétszer. Kő éles, acél nem koszos, és lejjebb is fogom fogni a következő lövést – ha lesz. Így kullogtam saját gondolataimba temetkezve, amikor Karcsi oldalba bökött: ott áll a dámborjú előttünk az erdészeti út közepén 70 méteren! Mellettünk jó sűrűs, takarásban tudunk még lopni 15-20 métert. Hangtalanul lopakodunk, Karcsi pedig már készíti is a lőbotot. Cél a vad testének alja, ott ahol a mellső lábbal találkozik. Elhúzom a billentyűt. Nincs késlekedés, a lövés a azonnal elmegy. A nap vakítóan fehérré süti a füstfelhőt, így nem látom a találatjelzést, csak azt, hogy a vad már nincs ott, ahol rálőttem. Elkeseredek azonnal. Ha megint hibáztam mára leteszem a puskát az biztos. Karcsi persze többet tud, mint én. Ő látta ahogy a dámvad pár egyre lassuló lépés után elfekszik, de még hagyta, hogy engem emésszen a bizonytalanság. „Biztosan jó helyre lőttél?” Növeli tovább elkeseredésemet miközben a rálövés helyéhez közelítünk. És akkor végre feloldoz a látvány. A rálövés helyéről vastag vérnyom vezet a fűben fekvő borjúhoz. Leesik vállamról a feszültség: megvan az első gyulaji kováspuskás vad, és még a karácsonyi asztal sem marad majd üresen.
Elejtő: Németh Balázs Kísérő: Csapó Károly. A dámborjú 50-55 méter távolságból lett elejtve Pedersoli .54-es kovás Jäger puskával, 100 gr FFg lőportöltettel, Lee REAL lövedékkel.
kapszli.hu
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Lengyelország): Medvetámadásban halt meg egy nő Płonna közelében
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén:
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén: egy 58 éves nő életét vesztette egy eldugott erdőterületen, a Kárpátok előterében fekvő Płonna település közelében.
A rzeszówi Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság tájékoztatása szerint a támadás mintegy 1,5 kilométerre történt az erdő belsejében, egy ritkán látogatott területen, amely a barnamedvék rendszeres tartózkodási helyének számít.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A nő információk szerint hullajtott agancsokat gyűjtött, amikor a támadás érte. Fia a segítségére sietett, és még segélyhívást is indított, azonban a nő röviddel később belehalt sérüléseibe.
A baleset idején erős szél fújt, ami feltételezhetően rontotta a medve érzékelését, így egy hirtelen, váratlan találkozás alakulhatott ki.
A hatóságok hangsúlyozták, hogy korábban nem érkezett kérelem problémás medvék elriasztására vagy eltávolítására.
A Kárpátok előterében a barnamedve-állományt mintegy 300 egyedre becsülik, ugyanakkor a szakemberek szerint az adatok bizonytalanok. A barnamedve alapvetően kerüli az embert, a támadások általában váratlan találkozások során történnek.
Forrás: DjZ
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Új szakaszba lépett az ASP elleni védekezés Hessenben
Előrelépés történt Hessenben az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezésben.
Előrelépés történt Hessenben az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezésben. A 2024 júniusi kitörés óta a tartomány és az érintett járások következetesen kerítések építésével, intenzív tetemkeresésekkel és a vaddisznóállomány jelentős csökkentésével védekeznek. Most új szakasz következik: a zárlati övezetek részleges feloldása Dél-Hessenben.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
Szigorú feltételek az enyhítésekhez
A pfungstadti és kiedrichi tájékoztató rendezvényeken Michael Ruhl államtitkár hangsúlyozta, hogy a csökkenő esetszámok ellenére sincs ok a megnyugvásra. „Az intézkedéseket következetesen folytatni kell” – mondta az ASP operatív törzs vezetője. Mintegy 400 vadászati, mezőgazdasági és önkormányzati szereplő vett részt a hatóságokkal folytatott egyeztetéseken.
A visszaminősítés szigorú uniós feltételekhez kötött: legalább tizenkét hónapon keresztül nem kerülhet elő új fertőzött vaddisznó. Ehhez kiterjedt tetemkeresésekre, dokumentált kilövésekre és közel nullára csökkentett vaddisznóállományra van szükség. Egyetlen új ASP-eset is jelentősen visszavetné a folyamatot.
Az első kérelmet már benyújtották: március végén a „Beta” nevű központi fertőzött terület és a hozzá kapcsolódó térségek részleges visszaminősítését kezdeményezték, amelyet az Európai Bizottság elfogadott. A döntés most a tagállamoknál van. Kedvező elbírálás esetén a Rheingau-Taunus járás egyes részei, valamint a környező területek ASP-mentesnek minősülhetnek.
A vadászok szerepe továbbra is kulcsfontosságú
Az eddigi intézkedések hatásosnak bizonyultak, azonban a központi fertőzött terület körüli kerítés továbbra is alapvető védelmi eszköz. A nyitva hagyott kapuk vagy a kerítés megrongálódása veszélyeztetik az eddig elért eredményeket. Ugyanilyen fontos az intenzív vadászat folytatása – különösen az úgynevezett „fehér zónákban”, ahol a vaddisznóállományt következetesen nullára kell csökkenteni.
Ruhl ezért ismét a vadászokhoz fordult: szerepük továbbra is nélkülözhetetlen. „Csak egy vaddisznómentes pufferzóna képes hatékonyan megszakítani a fertőzési láncokat.” Egyúttal köszönetet mondott a vadászok eddigi járványvédelmi munkájáért.
Forrás: Wild und Hund


You must be logged in to post a comment Login