Vadászat
Az első kovás puskás tarvad Gyulajon
Valahogy borzasztóan kezdődött az egész. Úgy indult, hogy iszonyatos torokfájásra és lázra ébredtem, amit csak tetézett, hogy a Gyulajra való indulás előtt még rengeteg dolgot el kellett intézzek. Az esti elöltöltő fegyveres vadászat azonban sokkal erősebb hívószó volt, minthogy egyszerűen otthon maradjak. Persze fájdalomcsillapítót sem akartam bevenni, mivel tompa aggyal nem szerencsés fegyvert kezelni.
A napi rohanás után délután kettőre értem oda az óbíródi vadászházhoz, ahol Csapó Karcsi barátom már várt. Tudta, hogy cserkelni szeretek, ezért más haditerv nem is készült, minthogy bevetjük magunkat a gyulaji rengetegbe, jó széllel sétálunk és megpróbálunk közelre belopni néhány dámborjút. Némi lövéskényszerben is voltam, hiszen ez azon ritka esetek egyike, mikor feleségem is vadászni küldött, ugyanis a hűtőben a vadhús mennyisége nullára csökkent, az ünnepeket pedig mégsem ildomos vadétel nélkül hagyni. Mindemellett ez lenne az első vad, melyet a vadászati hatóság által e szezonra engedélyezett kutatási programban ejtek el.
Viszonylag jól felkészülve érkeztem a házhoz, átöltözni nem nagyon kellett, és a fegyverhez használatos kiegészítőket is már előző nap összeraktam, nehogy a rohanásban kimaradjon valami. Az elöltöltős vadászat vonzása feledtette a betegséget, végre megérkeztem. Nekiindultunk az erdőnek. Először terepjáróval, aztán gyalogosan. De valami furcsa volt a lábam környékén… és akkor rádöbbentem, hogy az utcai cipőben indultam el cserkelni, elfelejtettem átvenni a bakancsot… Két napig esett megérkezésem előtt, úgyhogy ez nem volt épp normális ötlet. De visszamenni már nem lehet, ez már így marad.
Az erdő továbbra is csodás. A vad itt nem zavart, ha észre is veszi a vadászt, arrébb megy, de nem menekül hegyen völgyön át. Ideális elöltöltő fegyveres vadászathoz.
Ugyan azt a kováspuskát vittem magammal, amivel a tavalyi idényt is végigvadásztam. A Pedersoli Jäger tudom, hogy lyukat-lyukba lő 70 méterig, és az energiája is jóval 2500 J felett van. A 100 grain FFg Swiss feketelőpor és a 300 grain tömegű Lee REAL lövedék tudja a kötelességét, bizonyított már. Éppen három hete lőtt nagyszerű öt lövéses szórást egy elöltöltős vadász-lövész versenyen.
Egy kisebb tarvad rudlival fogócskáztunk egy ideig, majd ahogy a szürkület közeledett, elhatároztuk, hogy felcserkelünk egy domb tetején elhelyezett leshez, ahol jó váltók haladtak alig pár tíz méter távolságban. Karcsi nem véletlenül ajánlotta a helyet: jó pár napja figyelte a vad mozgását ezen a részen. És valóban, ahogy a gerinchez értünk, már kushadtunk is le, ugyanis éppen előttünk 50-60 métere két dám tarvad időzött, a gyér aljnövényzetet csipegetve. A jobb oldali éppen szépen befordult, megcéloztam a test közepét ott, ahol a láb a szüggyel érintkezik és bummm…. A füst ahogy oszlik, látjuk, ahogy a vad sértetlenül elvágtat. Vakarom a fejem értetlenül, miközben megnézzük a rálövés helyét. Se vér természetesen, se vágott szőr se semmi száz méteres körzetben. És akkor megvilágosodom. Tavaly már megfejtettem, hogy a puskám ha körkörös, jó kontrasztot adó lőlapon van belőve pontot lő, vadra lövést téve azonban a lövések 10 cm-rel magasabban csapódnak be. Hibáztam. A napra ennyi volt a vadászat. No nem baj, majd másnap reggel javítok.
Lőpor betöltjük…
Lőpor betöltjük…
Lövedéket rátöltjük…
Lövedéket rátöltjük…
Szorosan lenyomjuk…
Szorosan lenyomjuk…
Serpenyőt felporozzuk.
Serpenyőt felporozzuk.
Az éjszaka gyógyulást hozott. A magyaros-pálinkás betegségűzés, és az ehhez kapcsolódó kollektív nagyotmondásos ráolvasás enyhítette a torokfájást. Nincs is jobb gyógymód az efféle nyavalyákra. Karcsi fél hétre jött értem, és még javában szürkült, amikor már az első lépéseket tettük ismét a területen. Csodálatos, napos, álomszerű reggel volt. A városi agy számára teljes felüdülés. Jó kedvvel próbáltuk belopni ismét a dámvadat. Az előző napi hibázás után jóval kisebb volt az önbizalmam, s hiába állt meg előttünk 70 méterre többször is a vad, én még csalni akartam a távolságból 15-20 métert. Már egészen délelőttre járt, amikor hirtelen egy kondát ugrasztottunk fel. A koca és 3-4 malaca alig 30 méterre tőlünk túrta az erdő földjét. Az egyik malac éppen jól fordult. Felemeltem a puskát, hangtalanul felhúztam a kakast, és már dörrent is a lövés. Illetve csak dörrent volna, ha nem lassan sül a kovás lakat. Így csak a sssssssssBUMM hang maradt, ami egyben azt jelentette, hogy a malac már vagy 1-2 méterre volt, amikor a lövedék elhagyta a csövet. No a csappantyús puskásoknak ilyen gondja nem lehet, az már biztos. Megint én voltam a figyelmetlen. Életemben előttem már sok ezer kovás lövést és soha nem felejtettem el ellenőrizni a kő élét és letörölni az acélt. Kivéve most. Meg is lett az eredménye…
Füstokádó sárkány
Megvert seregként vonultam Karcsi mögött visszafelé. Azért ez mégsem járja, hogy egy olyan fegyverrel, ami lyukat lyukba lő kétszer hibázzak. Az újratöltés előtt most azonban ellenőriztem minden kétszer. Kő éles, acél nem koszos, és lejjebb is fogom fogni a következő lövést – ha lesz. Így kullogtam saját gondolataimba temetkezve, amikor Karcsi oldalba bökött: ott áll a dámborjú előttünk az erdészeti út közepén 70 méteren! Mellettünk jó sűrűs, takarásban tudunk még lopni 15-20 métert. Hangtalanul lopakodunk, Karcsi pedig már készíti is a lőbotot. Cél a vad testének alja, ott ahol a mellső lábbal találkozik. Elhúzom a billentyűt. Nincs késlekedés, a lövés a azonnal elmegy. A nap vakítóan fehérré süti a füstfelhőt, így nem látom a találatjelzést, csak azt, hogy a vad már nincs ott, ahol rálőttem. Elkeseredek azonnal. Ha megint hibáztam mára leteszem a puskát az biztos. Karcsi persze többet tud, mint én. Ő látta ahogy a dámvad pár egyre lassuló lépés után elfekszik, de még hagyta, hogy engem emésszen a bizonytalanság. „Biztosan jó helyre lőttél?” Növeli tovább elkeseredésemet miközben a rálövés helyéhez közelítünk. És akkor végre feloldoz a látvány. A rálövés helyéről vastag vérnyom vezet a fűben fekvő borjúhoz. Leesik vállamról a feszültség: megvan az első gyulaji kováspuskás vad, és még a karácsonyi asztal sem marad majd üresen.
Elejtő: Németh Balázs Kísérő: Csapó Károly. A dámborjú 50-55 méter távolságból lett elejtve Pedersoli .54-es kovás Jäger puskával, 100 gr FFg lőportöltettel, Lee REAL lövedékkel.
kapszli.hu
Vadászat
KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el
Újabb kutya pusztult el Filíben – farkastámadásra gyanakodnak Görögországban
„Magyar vendégekkel, egy apa-fia párossal kezdtük meg az idényt. A vendégek augusztus 31-én érkeztek, így szeptember első reggelén már vadászhattunk is.

Fotó: SEFAG Zrt.
A száraz, vízhiányos körülmények miatt meglehetősen nehézkes a vad megközelítése cserkeléssel, így magaslesen várva próbálkoztunk. Az esti vadászaton hosszú várakozást követően végül az óvatosan elénk lépkedő visszarakott, öreg, 12 év körüli gímbika elejtésével nyitottuk meg az idényt Kerekiben” – osztja meg az olvasókkal Uracs István, a kísérő vadász.
Forrás: SEFAG Zrt.
Vadászat
KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja
Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a vonuló madarak útvonalait és telelését Görögországban.
A hőmérséklet, a csapadék és mindenekelőtt a rendelkezésre álló táplálék jelentősen befolyásolhatja a vonuló madarak mozgását és görögországi telelését. A megfigyelések szerint az olyan fajok, mint az erdei szalonka és a különböző vízimadarak, gyorsan reagálnak az időjárás változásaira, és kedvezőtlen körülmények esetén más területekre húzódnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kérdés a vadászok számára is különösen fontos, mivel az időjárás változása a madarak érkezésének időpontját és telelőterületeken belüli eloszlását egyaránt befolyásolhatja. Az iHunt.gr korábban már részletesen foglalkozott az időjárás és az őszi, illetve téli madárvonulás kapcsolatával.
- A hideg idő kezdetben több vízimadarat terelhet Görögország felé.
- A tartós fagy azonban arra késztetheti a madarakat, hogy még délebbre vonuljanak.
- Az erdei szalonka alacsonyabban fekvő területekre húzódik, amikor a fagy miatt nehezebben fér hozzá a földigilisztákhoz.
- A csapadék és a talaj nedvességtartalma jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét.
- Az éghajlatváltozás nem minden fajra gyakorol azonos hatást, ezért következményeinek megismeréséhez hosszú távú tudományos megfigyelésekre van szükség.
A hideg Görögországba terelheti, de tovább is űzheti a madarakat

Az iHunt.gr Görögország egyik legnagyobb online vadászati szakportálja.
Periklísz K. Bírcasz, a Thesszáliai Egyetem vadbiológiai professzora és az egyetem Vadgazdálkodási Laboratóriumának igazgatója szerint a tél a vonuló madarak számára lényegében a táplálkozáshoz és a túléléshez legkedvezőbb körülmények folyamatos keresését jelenti.
Az északabbra fekvő területeken bekövetkező lehűlés nagyszámú madarat terelhet a görögországi vizes élőhelyek felé. Ha azonban az alacsony hőmérséklet tartósan fennmarad, és a táplálékhoz való hozzáférés nehezebbé válik, ugyanezek a madarak még délebbre vonulhatnak.
A madarak nagy számban történő megjelenése tehát nem pusztán attól függ, hogy hideg van-e. Meghatározó a hideg időszak hossza, az északabbra fekvő területeken uralkodó időjárás, valamint az is, hogy továbbra is hozzáférhető-e elegendő táplálék.
Az erdei szalonka a kedvező körülményeket és a táplálékot követi
Különösen érdekes az erdei szalonka viselkedése, amelyet a görög vadászok is jól ismernek. A faj helyzetének megértéséhez hasznos információkkal szolgálnak azok az adatok is, amelyek bemutatják, hol költ az erdei szalonka, és milyen körülmények kedveznek számára.
Erős lehűlés idején az erdei szalonka elhagyhatja a magasabban fekvő erdőket, és alacsonyabb területekre húzódhat, ahol a talaj még nem fagyott meg.
Ennek oka közvetlenül összefügg a táplálkozásával. A földigiliszták alapvető szerepet töltenek be az erdei szalonka étrendjében, a fagyott talajból azonban a madár csak nehezen tudja megszerezni őket. A csapadék és a talaj nedvességtartalmának növekedése ezzel szemben több alkalmas táplálkozóhelyet teremthet, ami a madarak nagyobb területen történő szétszóródásához vezethet.
Mi történik a vízimadarakkal?
Hasonló, de nem teljesen azonos folyamat figyelhető meg a vízimadaraknál. Európa északabbra fekvő területeinek lehűlése Görögország, különösen az ország északi részének vizes élőhelyei felé terelheti őket.
A récék, ludak és más vízimadarak nyílt vízfelületeket és hozzáférhető táplálékot keresnek. Ha azonban a rendkívüli hideg miatt befagynak a vizek, vagy jelentősen romlanak a táplálkozási lehetőségek, a madarak továbbvonulhatnak délebbre.
Nem minden faj reagál egyformán
A tudományos összkép jóval összetettebb annál az egyszerű összefüggésnél, hogy „minél nagyobb a hideg, annál több a madár”. Az egyes fajok ökológiai igényei eltérnek, ezért ugyanazokra az időjárási körülményekre is különbözőképpen reagálnak.
A mezőgazdasági területek madarainál például a helyi időjárás, valamint a madarak maradása vagy továbbvonulása közötti kapcsolat nem mutatható ki olyan egyértelműen, mint az erdei szalonka és a vízimadarak esetében.
Átalakulhatnak a telelőterületek
Hosszabb távon a hőmérséklet és a csapadék változása valószínűleg hatással lesz arra, hogy a vonuló madarak mely területeken telelnek, mennyi ideig maradnak ott, valamint milyen fajok jelennek meg a görögországi vizes élőhelyeken, erdőkben és mezőgazdasági területeken.
Periklísz Bírcasz ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az egyes évek között tapasztalható eltéréseket nem lehet automatikusan az éghajlatváltozásnak tulajdonítani. Annak megállapításához, hogy átmeneti elmozdulásról, a telelőterületek tartós megváltozásáról vagy valódi állományváltozásról van-e szó, rendszeres és hosszú távú megfigyelési adatokra van szükség.
Miért fontos mindez a vadászok számára?
A vonuló fajokra vadászók számára mindez megerősíti azt, amit már évtizedek óta tapasztalnak a terepen: a madarak jelenlétét nem csupán a naptári időszak határozza meg, hanem a költőterületeken, a vonulási útvonalak mentén és a telelőhelyeken uralkodó körülmények összetett együttese.
Az iHunt.gr korábban azt is bemutatta, hogy az erdei szalonka vonulása az időjárási körülményekkel függ össze, nem pedig olyan hiedelmekkel, mint a telihold hatása.
Különösen az erdei szalonka és a vízimadarak esetében idézhet elő jelentős helyváltoztatást a hőmérséklet, a csapadék, a fagy és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége – akár ugyanazon a télen belül is.
Forrás: Ihunt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131



You must be logged in to post a comment Login