Keressen minket

Vadászat

Borúra derű

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Ideiglenesen lementem a virtuális világ térképéről, de újra itt vagyok. Lekötött az Erdő, ugyanis a májusi viharkár nyomán leborult mintegy 50 hektáron keletkezett erdőfelújítási kötelezettségünk, így közel 500.000 db csemetét ültettünk el az elmúlt hetekben, sokszor olyan helyeken – mint például a Deákkút-völgy Erdőbényén, vagy a Dobrai-rét Simán -, ahol normális madár nem jár.

Közben beleszaladtunk zsinórban három olyan vezetékmunkába, amit határproblémák miatt nem tudtunk befejezni: először 2100 m-nél állta utunkat északi szomszédunk határa, ami azért volt bosszantó, mert néhány száz hasoncsúszós métert is megtettünk, hiába. A második csak csuszalövés lehetett, de 1100 méter után kellemetlen, ha a szomszéd nem ad engedélyt a vadászterületére fegyverrel és kutyával történő belépésre. A harmadik eset pedig szinte biztos sikerrel kecsegtetett, ugyanis magas, a beleket is érő comblövés volt a gyanú, de pár száz méter után egy enyhe infarktust lábon kihordva vettem tudomásul, hogy nem mehetek tovább. Itt jutott eszembe, az a mondás, hogy “akinek nincs elég baja, az vegyen lovat, aki meg meg akar tanulni káromkodni, az vegyen kecskét”, és mindjárt ki is egészítettem magamban azzal, hogy “vagy kezdjen el utánkeresni”.

Na de hogyan jöhetne a derű, ha nincs ború? Hajtásban sebzett disznót követtünk, nyaklövés-gyanúval, mikor a vadszedő emberek keveredtek elénk, és már éppen kezdtem bosszankodni, hogy Vitéz rájuk figyel, mikor mintegy 6 m-re tőlünk felugrott egy széles hátú szürke disznó. Ekkor fogtam fel, hogy Vitéz a disznót jelezte. Hajszára engedtem, és közelebbről vizsgálva a vackot durva kanszag csapta meg az orrom, de már hallottam is kutyám állóra csaholását. Megvan! Reméltem. Gyorsan átgondoltam, mit tanított az öreg Karak a kis Vuknak a vadászatról, és igyekeztem a sűrűben óvatosan, a “sóhajtásnál is halkabban”, a szélirányra figyelve feléjük lopakodni, de elkéstem! Újabb hajsza, újabb rövid állítás, majd idegölő várakozás, mert se ugatás, se GPS-jel. Felmásztam a távolodásuk irányában útba eső legmagasabb hegyre, a mádi Hollósra, és vártam. Semmi. Már jócskán besötétedett, mikor a vadászház felé tartva a műholdas ketyere segítségével, 4,5 km-re a jel elvesztésétől rátaláltam a kimerült, reszkető kutyára. Igyekeztem feleleveníteni a bárnai utánkereső nyílt napon Takács Zsolt mentőtiszttől hallottakat, mit is kell tenni a kutya sérülése esetén, de szerencsére Vitéznek látható sérülése nem volt.

Másnap hűvös, őszi eső, – az a ruha alá bebújó fajta – fogadott a Zemplénben, úgyhogy rendes emberek módjára törkölyszaggal kezdtünk első munkánkhoz: rövid vezetékmunkával találtunk egy óriási – másfél mázsás – kocát, amiről fényképezőgépem és ruhám tökéletes elázása miatt nem sikerült csak egy – gyakorlatilag használhatatlan – képet készítenem. Aztán – a sebzéshez képest – igen hosszú, Szutorcsik Dáviddal és Basájával közös munkával előszedtünk egy combos-beles süldőt. Itt csak annyi érdekesség volt, hogy a második sebágy után nem találtunk vért, pedig igen közelről kellett nézni a talajt, mert azon a helyen a vaddisznó is hason csúszva és sírva közlekedik…

A következő hajtásnapon a Cserháton virradt ránk a hajnal. Bemelegítésnek rövid vezetékmunkával találtunk egy gímtehenet, majd majdnem ugyanilyen gyorsan elvesztettünk egy vélhetően láblövött süldőt, ugyanis sietnünk kellett tovább, nem volt idő aprólékosabban újra kezdeni. Ezután asszisztáltunk a kis Darázsnak első sikeres munkájához, ahol rövid, vér nélküli vezetékmunkával dermedt, gyönyörű kanhoz vezette gazdáját.

Ebéd helyett elkezdett másfél kilométeres vezetékmunkánkat másik vérnyom keresztezte, így az első láblövött disznó keresése közben – kikapcsolódásképpen – fogtunk egy comblövött malackát: a dagonyából – ahol utolértük – már nem tudott kikelni…

Folytattuk az eredeti nyom követését, és újabb 500 m után Vitéz ugyanúgy jelezte a valószínűleg már minket figyelő sebzett vadat, mint a vadszedős kant. Már vettem is le róla nyaklót, vállamról a puskát és élesítettem: kutyám rákerült egy szederrel befutott és kidőlt őskökénybokorra, és úgy állt, mint a vizsla. De hiába meresztettem a szemem odalopakodva, nem láttam, hogy mit kell látni, mert olyan sötét volt ott, mint a varjú seggiben. Ekkor fogyott el a röfi türelme, és a bokor túloldalán kiugrott. Másodpercek teltek csak el, mikor Vitéz már meg is állította a völgyben. Százötven méterre sem voltak, de egyiküket sem láttam. Újabb hajsza, újabb állítás, aztán megint hajsza. Hamar 700 m-esre nőtt köztünk a távolság, a cserháti meredek kifogott rajtam. Már a fülemen is szedtem a levegőt, de az oxigén kevés volt; másfél km-es újabb loholás, de az eredeti hazájába, a hajtott sűrűbe visszatért vad és a sok vérnyom és zsiger között le tudta rázni kutyámat. Minimum két kilót fogytam aznap, úgyhogy le a kalappal a Cserháton nap mint nap szolgálatot teljesítő erdész és vadász kollégák előtt!

A megtalált vadnak zúgjon örökké az erdő odaát!

Mihók István

utankeresok.hu

Tovább olvasom
Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.