Vadászat
Andris bikája
Bikavadászatokról ez idáig nem igen sokat írtam, pedig már jó néhány gím- és dámtrófea bekerült a gyűjteményembe. Vannak közöttük érmesek is, igaz, hogy nagy aranyérmes trófeáim csakis a disznóagyarak közül kerültek ki. A bikák lövése ugyebár egészen más. Azokhoz többnyire pénzre van szükség, vagy pedig jó helyen kell lenni jó időben. Valójában szerencse és nagy kitartás is szükségeltetik a siker eléréséhez. Bár az első bikámat 1992-ben lőttem a Zemplénben, azóta csak az elmúlt őszön a Bakonyban voltam újra sikeres. Évente bejártam a fél Dunántúlt, de nem jött össze. Pedig hát mindenki arról regél, meg arról beszél, hogy arrafelé mennyi és mekkora bikák élnek. Közel húsz éve minden bőgési szezonban elutaztam Zalába, Somogyba, Baranyába. Többször jártam a Bakonyban, de sohasem jutottam lövéshez. Már azt gondoltam, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Lajos barátomnak mindig sikerül, nekem meg nem.
Minden sikertelen kiruccanás után megfogadtam, hogy maradok itthon, mert idehaza Szabolcsban mindig sikeres voltam. Az elmúlt év őszén is két alkalommal voltam a Bakonyban Jani barátom meghívására. Az első után eldöntöttem, hogy kár is ezt erőltetni. Én többet sose megyek bikára vadászni a Dunántúlra. A fogadalmat csak nem tudtam megtartani, és két hét elteltével, amikor már jócskán elhallgattak a bikák, Béla barátom kíséretében ismét ott vadásztam néhány napot, ám ezúttal sikeresen távoztam. Az utolsó reggeli lesen eldöntöttem, hogy többet soha nem jövök erre a vidékre vadászni, ami mellesleg leírhatatlan szépségű, csodálatos terület. Azonban hazaindulás előtt óriásit változott a helyzet. Már a cuccainkat raktuk a hátizsákba, amikor mögöttünk megszólalt egy bika. Lett ám izgalom! Béla nagy tudományával hosszas cserkelés után beértük és elejtettem egy jó selejt bikát. A részletekről majd egy másik történetben fogok beszámolni.
Amint a lövés híréről az otthoniakat tájékoztattam hét éves Andris unokám óriási sírásban tört ki. Üvöltötte, hogy a Papa becsapott! Azt ígérte, vele lehetek a bika meglövésekor. Nem is leszek a vadásztársa, meg a vadászbarátja. Kilépek a vadásztársaságból, de még az unokája sem maradok!
Huha, ez aztán a beszéd. Kértem Detti lányomat, hogy adja már át Andrisnak a telefont. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy én odahaza Beregdarócon ígértem a közös bikavadászatot, amit már most hétvégén meg is ejthetünk, mert a társulatnál unokám kérésére már jóval korábban bejelentkeztem egy bika elejtésére. A Bakonyba nem hozhattam magammal, mert valakinek azért iskolába is kell járnia. Nagy nehezen megértette, és újra vadászbarátok lettünk.
Pénteken késő este fáradtan értem haza, de már szombat reggel elutaztam Andrisért, aki izgatottan, vadászruhába öltözve várt. A táskája bepakolva, vadászkalap a fején, saját bőgőkürtje a kezében. Amikor megláttam valami csodálatos érzés fogott el. Azt hittem „megeszem”. Az a pöttömke gyerek gyerekkoromat idézte elő, én is de elmentem volna egy ilyen vadászatra! De hát engem nem vihetett el akkor a nagyapám…
Kora délután már Barabáson voltunk Ricsei István vadászbarátom lakásán. Pista, mint nyugdíjas hivatásos vadász vállalta kíséretünket, amit így utólagosan is köszönök, mert Andris a legjobban szereti a vadásztársak közül. Igaz, Pista is odavan a kis srácért.
Csodálatosan szép őszi napsütésben kezdhettük a cserkelést a 41-es számú főút mellett a Lukovics erdejében. Az erdő túlsó végén, az úttól egy kilométerre van a saját szóróm. Terv szerint addig szép lassan cserkelünk, sötétedés előtt pedig felülünk a lesre. Láttunk őzeket, meg a lesről visszajövet egy nagy kan ugrott meg előttünk. Egyéb említésre méltó esemény sajnos nem történt. Viszont szép idő volt, és jó volt együtt lenni. A képen a két kísérőm.

Vasárnap hajnali fél ötkor csörgött az órám. Gyorsan lenyomtam, hogy Andris még hadd aludjon, amíg én elkészülődök. Erre nem volt szükség, mert már ébren volt ki tudja mióta, és kérdezte, hogy mikor indulunk? Hamar elkészültünk és már repesztettünk is Pistáért.
Beregdarócra még teljes sötétségben érkeztünk. A régi tejgyár épületénél hallgatóztunk a sötétben, de teljes volt a csend. A bikák hallgattak. Szeptember 30-án már mit is várhatnánk ebben a jó időben? Vártunk egy keveset, hogy hadd pirkadjon, mert a Rivalyban lévő belső lesre való bemenetel közben nem akartuk az esetleg kint lévő bikákat megriasztani a sötétben.
Sikerült szép csendesen besétálnunk, cserkelés közben több helyen erős bikaszagot éreztünk. Tehát a bikák itt tartózkodnak a közelünkben, az utolsó métereket síri csendben tettük meg. Néha Andrisra tekintettem. Láttam rajta, hogy majd szétveti az izgalom, ami mellesleg engem is kezdett elfogni. Keményen szorította Pista kezét.
A lesen kettőnk közé ültettük, és szépen elhelyezkedtünk, már jócskán kivilágosodott. Alig ültünk öt-tíz percet, amikor Andris susogja, hogy ott a bika. A nádasos-bokros területet figyeljük a mutatott irányba, de nem látunk semmit. Andris csak súgja, hogy ott van. Nem látjátok? Hát nem! Pedig Pista már távcsövön keresztül pásztázza az előttünk lévő sűrűséget. Meg is jegyzi, hogy hallucinál a gyerek. Erre Andris könyörögve mondja, hogy ott van a bokornál.
És tényleg, óvatosan, csendben megjelenik egy bika teljes terjedelmében. Csak áll és lassan felénk fordítja a fejét, aztán vissza. Pista nézegeti, súgja, amit én is látok, hogy rövid szárú, szűk állású, középkorú bika és nincs több 5,5 kilónál. Nem az állományba való, lőheted.
A páratlan 14-es agancs nekem is tetszik, nem beszélve Andrisról. A döntés hamar megszületik, és az előttünk kb. 80 méterre keresztben álló bikát lapockán lövöm. A találatot a bika jól jelzi. Pista látja, amint egy bokor mögött halad el és mondja, hogy lődd, mert elmegy.
Mire újra töltök már eltűnik a bokor mögötti sűrűben. Minden idegszálunk remeg. Figyeljük az eltűnés helye körüli átlátható területeket, de nem látjuk sehol sem. Izgalom a tetőfokon.
Várunk egy kis ideig, ami óráknak tűnik. A rálövés helyétől elindulok a bika csapáján, de vérnyomot nem találunk. Pista hátramarad Andrissal, én pedig követem az iszonyú bika szagot, mert vérnyom az nincs.
A sűrű bokrok közötti kis tisztáson találok rá a már kimúlt, gyönyörű bikánkra. A rálövés helyétől hatvan métert tehetett meg. Nagy örömmel kiáltottam, hogy gyertek ide! Andris nagyon büszkén, és főleg félénken lép elő, és gyönyörködik bikájában. Mert, hogy az övé, az nem vitás. Arca sugárzik az örömtől.
Kívánom, hogy valamennyi olvasóm és vadásztársam átélje majd azt az örömöt, amit én most ezen a vadászaton megélhettem unokámmal!
* * *
Van a vadásztársadalmunkban elég sok vadász nagyapa, na meg már unoka is. Így Karácsony tájékán főként az Ő szívüket szeretném megdobogtatni ezzel a kis történettel, s szeretnék az olvasóknak ÁLDOTT KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni!


Unokámmal az első közösen elejtett bikánk mellett
Vadászat
Lőttek az elvárásnak
Tizenöt illegálisan tartott vadászpuskát foglaltak le a győri rendőrök
Dobos Gábor zászlós, a Győri Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály 3. Személyelleni és Vegyes Ügyek Alosztály nyomozója abból indult ki, hogy annál a férfinál is legfeljebb két-három illegális lőfegyvert találnak, akiről ilyen információt kaptak, de Sz. A. minden elvárásukra rácáfolt, ahogy a bombakereső kutya is.

Fotó: Rendőrség
Magyarországon most is több százan élnek kistelepülések külterületén hétvégi házakban vagy gazdasági épületekben. Mivel az ilyen részeken jellemzően csak a gépkocsizó körzeti megbízott szokott időközönként körülnézni, sokan gondolják közülük, nyugodtan törvényt szeghetnek. A Győri járás egyik falva mellett éldegélő Sz. A. is erre alapozhatott.
– A középkorú férfi bejelentett lakcíme egy hivatalos elnevezés nélküli, mezőgazdasági területen lévő, borospincévé alakított lakóház, amit még helyrajzi számmal sem volt egyszerű megtalálni – mondta Dobos Gábor, és hozzátette, a felderítés több napon át tartott. – Miután megtudtam, hogy kéz alatt kínált eladásra egy vadászpuskát, felvettem a kapcsolatot a fegyverügyesekkel a Győri Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán. Ők arról tájékoztattak, hogy van engedéllyel tartott fegyvere, a területért felelős körzeti megbízottal pedig azt is megállapítottuk, hogy további két lakcím köthető hozzá a falu belterületén. Ezekbe közeli hozzátartozói vannak bejelentve.

Fotó: Rendőrség
A szolgálati kutya túlteljesítette a feladatát.
– Miután szemügyre vettük az ingatlanokat, megszerveztük a kutatásokat. A fegyverügyesek behívták Sz. A.-t a kapitányságra adategyeztetésre, és ahogy megjelent, közöltük, velünk kell jönnie, mert kutatni fogunk az ingatlanjaiban. Három kollegámmal mentem ki a helyszínekre, és csatlakozott hozzánk két körzeti megbízott, illetve Komárom-Esztergom megyéből egy kutyavezető a szolgálati bombakereső négylábújával; alosztályunk további három nyomozója bentről támogatta az intézkedést – vázolta a zászlós, hozzáfűzve, hogy Sz. A. kezdetben tagadta, hogy éles lőfegyvereket rejtegetne. – A külterületi lakhelyén kezdtünk, és ekkor már együttműködőbb volt. Nemcsak az engedéllyel tartott lőfegyverét mutatta meg, hanem további kettőt is, amelyekhez nem volt papírja. Azt állította, hozzátartozói ingatlanjaiban nem rejteget lőfegyvereket, majd hallgatásba burkolózott. Semmit nem mondott, amikor sorra kerültek elő további éles lőfegyverek. Az egyik ingatlan melléképületének padlásán 11 darabot találtunk tokba csomagolva, lomok közé rejtve. A négylábú kollega minden elvárásunkat túlteljesítette. Ott is jelzett, ahol korábban tárolhattak lőfegyvert.

Fotó: Rendőrség
A három ingatlan területéről 15 fegyver került elő.
– Régebb óta Győrben szolgáló kollegák sem emlékeznek olyanra, hogy egy kutatás során ilyen sok lőfegyvert találtunk volna. Én már sok hasonló kutatásban vettem részt, és az volt a tapasztalatom, hogy amikor a bejelentő vagy az informátor olyasmit állít, hogy valaki legalább húsz lőfegyvert rejteget, jó, ha kettőt találunk. Már olyan kutatást is vezettem, ahol a bejelentés 30 rejtegetett gépkarabélyról szólt, de végül csak két légpuskát találtunk, pedig még talajradart is bevetettünk. Ezúttal is azt gondoltuk, hogy az engedéllyel tartott lőfegyveren kívül talán egy vagy két engedély nélküli lehet. Aztán úgy a tizedéknél már meglepetten mondogattuk egymásnak, hogy ezt nem gondoltuk volna. Amúgy mind a 15 lefoglalt lőfegyver jó állapotú, karbantartott vadászpuska.
A kutyás kutatás során lefoglalt puskák a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba kerültek, Sz. A. pedig rács mögé, mert a Győri Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály kezdeményezésére a bíróság elrendelte letartóztatását. A lőfegyverek állapot- és eredetvizsgálata még tart, akárcsak a nyomozás. A zsaruk most azt próbálják kideríteni, hogy akár egy terrorsejt felfegyverzésére alkalmas mennyiséggel a férfinak mi volt a szándéka. A fegyvereken kívül ugyanis 8084, különböző kaliberű lőszer is előkerült.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
VAX4ASF: áttörés az ASP elleni küzdelemben
A MATE szakemberei is részt vesznek az afrikai sertéspestis elleni nemzetközi összefogásban
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének közleménye.
A VAX4ASF projekt egy nagyszabású nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja az afrikai sertéspestis (ASF) elleni küzdelem modern technológiai megoldásokkal. A program keretében biztonságos és hatékony vakcinaprototípusokat fejlesztenek, különös figyelmet fordítva az európai vírusvariánsokra és az immunválasz szabályozására. A kutatás nemcsak az oltóanyagok előállítására fókuszál, hanem olyan diagnosztikai eszközök létrehozására is, amelyekkel megkülönböztethetőek a beoltott és a természetes úton fertőzött állatok.

Fotó: MATE
A projektben tizenegy ország tizenhét partnere működik együtt négy éven keresztül, az Európai Unió hatmillió eurós támogatásával. A végső cél a házi sertések és vaddisznók védelme, valamint a vírus terjedésének megállítása új járványügyi stratégiák kidolgozásával. Ez az összefogás tudományos áttörést ígér az állategészségügyben egy globálisan pusztító betegséggel szemben.
Magyarországról két partner vesz részt a munkában. A mohácsi székhelyű Prophyl Kft. (Dr. Halas Máté tudományos igazgató vezetésével) és Intézetünk, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet (Csányi Sándor Professzor úr, a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék vezetésével). Intézetünk megbecsülését és a programon belüli fontos szerepét is mutatja, hogy a program harmadik személyes értekezlete Gödöllőn, az intézet épületében került megszervezésre. A két napos programon minden ország (11) és minden partner (17) személyesen képviselte magát, összesen 39 fő volt jelen.
Az egyes munkacsoportok vezetői beszámoltak eddigi eredményeikről. Az előadások között Csányi Sándor ismertette intézetünk eddigi munkáját, amely kameracsapdákkal 4 intenzív nagyüzemi sertéstelepen vizsgálta a vaddisznók és a házisertések közötti érintkezés lehetőségét. A Bonafarm Zrt. négy sertéstelepe mellett végzett kameracsapdázás eredményei pedig azt jelzik, hogy az intenzív telepeket, az előzetesen feltételezettekkel szemben, sokkal kevésbé veszélyeztetik, látogatják a vaddisznók. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatbázisa és a NÉBIH ASP adatbázisa közösen az egyik legjelentősebb modellezési lehetőséget adja a program során. A jelenleg a Dél-Dunántúlon, a Dráva-síkon zajló kitörés pedig szinte valós idejű elemzést lesz tehetővé.
A VAX4ASF keretében a munka folytatódik, bízunk benne, hogy a program végére valóban áttörő eredményeket érünk majd el.
Forrás: MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Dél felé terjed a járvány: Mogyoródon talált vaddisznókban mutatták ki az afrikai sertéspestis vírusát
Afrikai sertéspestis (ASP) vírusának jelenlétét mutatták ki két, Mogyoród térségében talált vaddisznóban.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriumi vizsgálatai megerősítették az afrikai sertéspestis (ASP) vírus jelenlétét két, Mogyoród térségében talált vaddisznóban. A Pest vármegyei esetek miatt az országos főállatorvos szigorúan korlátozott területté nyilvánította az érintett vadgazdálkodási egységet, valamint további négy vadgazdálkodási egységet fertőzött területként sorolt be. Magyarország házisertés-állománya továbbra is mentes a betegségtől, ugyanakkor kiemelten fontos a fertőzés házi sertésekre történő átterjedésének megelőzése és a járványvédelmi előírások maradéktalan betartása az állattartók részéről.

Fotó: NÉBIH
A Nébih laboratóriuma május 18-án kimutatta az afrikai sertéspestis vírus jelenlétét a Pest vármegyei Mogyoród belterületén, az M3 autópálya északi oldalától mintegy 500-700 méterre talált vaddisznókból származó mintákban.
Az érintett egyedek közül az egyik elhullottan került elő, míg a másik gázolás következtében pusztult el. A laboratóriumi vizsgálatok mindkét esetben igazolták az afrikai sertéspestis jelenlétét. Az állatokat az ASP-vel már fertőzöttnek minősített terület kockázati kategóriájába tartozó, 572650 kódszámú vadgazdálkodási egységben találták meg. A legközelebbi eset légvonalban körülbelül 14 kilométerre található, ami a járvány terjedése szempontjából a szokásosnál nagyobb távolságot jelent.
A járványügyi helyzetre tekintettel az országos főállatorvos az 572650 kódszámú vadgazdálkodási egységet szigorúan korlátozott területté nyilvánította. Emellett további négy vadgazdálkodási egység került fertőzött területi besorolásba.

Ábra: NÉBIH
A hatóság felhívja a vadászatra jogosultak, az állattartók és a lakosság figyelmét a felelős magatartás fontosságára. Az elhullott vaddisznók vagy sertések észlelése esetén a haladéktalan bejelentésük, a mintavételi és hullakezelési előírások betartása, valamint a megfelelő higiéniai intézkedések alkalmazása elengedhetetlen a járvány terjedésének megelőzéséhez és a védekezési intézkedések hatékonyságának biztosításához.
A témában minden további hasznos információ elérhető a Nébih portálon: https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
Forrás: NÉBIH







You must be logged in to post a comment Login