Vadászat
Magyar vadász Afrikában
Gyerekkorától Kittenberger Kálmán nagy csodálója volt. Csendőrtiszt, rab, menekült, földönfutó szafariszervező, aki később egy csapásra milliomossá vált. Szenvedélyesen imádta a vadállományt, a luxust, és kínosan ügyelt a megjelenésére.
Nagy Endre, az egyszerű vidéki családból származó fiú csendőrként dolgozott, amikor megismerkedett Hatvany Ferenccel, a híres műgyűjtő báróval. A fiatal vadász a Hatvany család harminckét szobás barokk kastélya mellett kapott szállást. Hangos vadászkutyái eleinte nagyon zavarták a báró lányát, Alexandrát. Amint megismerkedtek, a családi elbeszélések szerint első látásra egymásba szerettek. Nem sokkal később, a negyvenes évek derekán, a Hatvany család külföldre menekült, Alexandra pedig Endrét várta. Az nem késlekedett, és feleségül vette, majd zsidó származása miatt különböző rejtekhelyeken bújtatta. A fiút lecsukták, s míg Rajk Lászlóval egy cellában ült, Alexandrát deportálni akarták. Az utolsó pillanatban sikerült lementeni a vonatról, de ez is későnek bizonyult. Az élmény idegileg tönkretette, az asszony élete további részében pszichiátria kezelésre szorult.
A háború után Nagy Endrét Rajkkal való régi ismeretsége visszaemelte korábbi helyére: erdőt, vadászati lehetőségeket kapott, az államosított vadgazdálkodás szolgálatába állt, ő szervezte a kormányvadászatokat. Ez a nyugalom azonban csak addig tartott, amíg Rajkot újból le nem tartóztatták. Ekkortól Nagy Endrét is figyelték, lehallgatták, és az egész család életét ellehetetlenítették. Végül úgy érezte, kénytelen Nyugatra menekülni. Kislányával és hét hónapos terhes feleségével átszökött a zöldhatáron. Németországban kilátástalannak tűnt a helyzetük, de nem adta fel. Kora reggeltől leveleket írt,, megszólított mindenkit, hogy munkát kapjon. Végül sikerrel járt: rövid ideig hivatásos vadászként működött, vadászprogramokat és kirándulásokat szervezett bajor vidékeken. Időközben a düsseldorfi nemzetközi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetésével bízták meg.
Nagy Endre
Pénz és nyelvtudás nélkül Afrikában
Az ötvenes években Európa jövőjét bizonytalannak ítélte meg. Eljátszott a gondolattal, hogy Kanadában telepedjen le, de a zord időjárás, az örökös hideg elriasztotta. Küzdelmes útkeresés után lapos pénztárcával, angoltudás nélkül Tanganyikába – ma Tanzánia –költözött családjával, és Arushától nem messze házat vásárolt. Ma unokaöccse él ott a családjával.
Szerencséjét az hozta meg, hogy megismerkedett Opel György autómágnással, és az megbízta őt egy kísérleti telep létesítésével s afrikai vadak befogásával. Ez mai szemmel nézve kegyetlen eljárás volt: az állatokat ketrecbe zárták, és sokhetes hajóúton a Szuezi-csatornán keresztül eljuttatták Európába. Több zsiráfja már a kikötőben elpusztult. „Jaj neked, ember, ha az utolsó ítéletkor egy állat is lesz a bíráid között!” – írta naplójában.
A kezdeti időszak Afrikában anyagi gondokkal volt terhelt. Szafarikat szervezett, így tartotta fenn családját. Ernest Hemingwaytől, aki akkor már szintén Tanzániában élt, vásárolt egy sárga, kimustrált terepjárót. Az író fia, Pat lett a kísérőtársa, aki a moshi vadásziskola tanára volt, és vérbeli vadász. Nagy Endre elefántraik, leopárdra, rinocéroszra, oroszlánra és egyebekre, szinte az összes említésre méltó afrikai állatfajra vadászott. Szenvedélyes trófeagyűjtő volt: a leopárdot preparáltatta, az elefánt agyara otthonát díszítette, alsó lábszára esernyőtartó lett, az elejtett vad bőre, csontjai gyűjteményét gazdagították. Mint akkor a többi Afrika-vadász, magáért az élményért, az elejtés gyönyöréért vadászott.
Égből pottyant milliók
Igazi fordulatot akkor vett az élete, amikor apósa, Hatvany Ferenc a háború alatt elhurcolt híres műgyűjteményéért sikerrel perelte be az NSZK-t. A századforduló éveiben a francia impresszionisták – akiknek a képei pár évtizeddel később már dollármilliókat értek – még ismeretlenek és szegények voltak. Nem volt nehéz dolga Hatvanynak, fillérekért vásárolt képeket Manet-tól, Cézanne-tól, Pissarrótól és Picassótól is. Budavári palotájának termeit a mennyezettől a padlóig képek borították, nemcsak a szobákat, hanem az alagsort és a lépcsőházat is. Ezt a mesés kincset tette tönkre a háború. A műtárgyak széthordásával a német katonákat vádolták, ezért óriási kárpótlást fizetett az akkori nyugatnémet állam. A kártérítés egy részével Nagy Endre rendelkezett, mivel felesége ekkor már ágyban fekvő beteg volt. A pénzből megvásárolta a Meru-hegy felét. Vendégei így nyilatkoztak a birtokról: „A környék ekkor még szinte érintetlen őserdő. A Kilimandzsáró híres hófödte csúcsát is látni lehetett a telepről, mely Hemingway szavaival élve széles, mint a világ”.
Imádta a luxust
Nagy Endre Balaton-felvidéki egyszerű családban született, ennek ellenére vonzotta minden, ami az úri osztályhoz volt köthető. Imádott lovagolni, és rendkívül nagy figyelmet fordított megjelenésére. Híres volt előkelő modoráról, finom stílusáról és mindig elegáns megjelenéséről. Még ha hajnali vadászatra indult, akkor is frissen borotvált volt, és kifogástalan öltözetű. Gazdag vendégei számára a szavanna közepén is luxuskörülményeket teremtett. Kristálypoharakból itták a minőségi pezsgőt, a sátrak mellett kerámiatálak álltak mosakodáshoz. Elég volt jelezni a fekete kísérőknek, máris öntötték a kiváló kávét a csipketerítőn álló csészékbe. Miért kellene lemondani a luxusról és az eleganciáról a természetben? „A szafarik ideget próbáló időszakok, idegen emberekkel, mostoha körülmények között” – írta naplójában, s igényes kliensei számára változtatott ezen: lerakta a luxusszafari alapjait. Ilyeneket azóta több utazási iroda is szervez.
Természetvédő
Népszerűsítette a vadászatot és vadvédelmet, büszke volt arra, hogy európai minta alapján nagyon komoly vadászterületet hozott létre. Sok magyar természetkutató és filmes is megfordult nála, s járt ott Windisch-Graetz herceg, aki 1947 óta élt Kenyában.
Nagy Endre többször is elsiratta az afrikai vadállományt, amelyben az orvvadászok és a szabályok nélküli öldöklés óriási kárt tett. Naplójában többször kitért Afrika változására: A bennszülöttek nyilakkal vadásztak. A maszájok a nyugati turistáktól alkoholt kaptak, amelyet szervezetük nem tudott feldolgozni; így lassan de biztosan megbomlott törzsi kultúrájuk. Gyakran megesett, hogy gazdag fehér vadászok a szafari végén a helyieknek ajándékozták puskáikat, és azok óriási pusztítást végeztek velük. Nagy Endre idejében nem csupán az állatok száma csökkent Nyugat-Afrikában, hanem a társadalom is megváltozott.
Szocializmus afrikai módra
Julius Nyererét kilencvenszázalékos szavazati aránnyal választották meg az ország elnökévé. 1967-től kezdte megvalósítani az afrikai szocializmust, és a nagybirtokokat ettől fogva államosítás fenyegette. Nagy Endre azonban jó kapcsolatot épített ki az elnökkel, így lehetősége nyílt arra, hogy rezervátumvezetőként (-bérlőként) megőrizze vadászterületét. Pár évvel később a kelet-afrikai szocialista országban betiltották a vadászatot, és több tucat farmot államosítottak. Nagy Endre parkja ekkor még megmenekült. „Összes jó barátunkat földönfutóvá teszik. Ezt már jól ismerem” – írta naplójában, és nemsokára a tanzániai szocializmus elől is menekült, haza. 1987-ben végleg Balatonedericsre költözött, a visszavásárolt családi kúriába. Az akkor már idős vadász hazahozatta legszebb trófeáit, a Balaton partján Afrika-múzeumot és kis állatkertet alapított tizenöt évvel fiatalabb második feleségével, aki egyben unokahúga volt.
1994-ben halt meg, hamvainak egy részét Tanzániában temették el első felesége, Alexandra mellé.
A balatonedericsi múzeumot Beretz Katalin viszi tovább, ő gondozza férje hagyatékát. Naplója alapján és történeteiből könyvet is írt.
„Igazi, szenvedélyes vadász volt. Én kísérőként tartottam vele a vadászataiban. A közös élethez nagy alkalmazkodás kellett, mint minden vadászfeleségnek. Tanzániában Bandi halála óta egyszer jártam, de megfogadtam, hogy nem megyek többet. Más a légkör nélküle.”
vasarnap.ujszo.com
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login