Vadászat
I. Veszprém Megyei Vadászkamarai Trófeamustra
HUSZÁROKELŐPUSZTA | Festői környezetben, a Bakony Vadászkürt Egylet kürtszólamaitól kísérve vette kezdetét az ünneplés a hubertlaki hivatásos vadász emlékhelyen – immár második alkalommal..
Horváth Iván, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese az éppen egy pár napja elvégzett súlyos műtét után lábadozó Varga László vezérigazgató képviseletében beszédében felidézte a Hivatásos Vadászok Emlékhelyének egy évvel ezelőtti napját. A Bakonyerdő Zrt. jelenlegi gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a társaság éves szinten realizált 10 Mrd forintos árbevételéből a vadgazdálkodási ágazat 4%-kal részesedik, ez az összeg pedig a hivatásos vadászok fáradságos és hozzáértő munkájának köszönhető.
Az erdő- és vadgazdálkodás szoros kapcsolatban állnak egymással, hosszú távon mindkettő csak egymás érdekeit figyelembe véve gyarapodhat. Az 1996-os törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nagyvadlétszám a kapcsolódó ágazatok tűréshatárán mozog. Reményét fejezte ki, hogy az új törvény hatályba lépése megteremti majd az egyensúlyt a mezőgazdaság, az erdészet és a vadgazdálkodás érdekei között.
Az, hogy most közösen ünnepelnek erdészek és vadászok, legyen előképe a problémákról, feladatokról való közös gondolkodásnak és a közös munkának. Beszéde zárásaként köszönetét fejezte ki az emlékhely létrejöttéért Fodor Zoltánnak, Balter Józsefnek, Gombási Károlynak, Horváth Ákosnak és a Veszprém Megyei Véreb Egyletnek.
Szekrényes Tamás, a Veszprém Megyei Vadászkamara hivatásos vadász alelnöke szintén a kezdeteket idézte fel: három-négy éve fogalmazódott meg az igény a kezdeményezőkben, hogy a hivatásos vadászoknak is legyen egy olyan emlékhelye, ami az általuk végzett munka előtt tiszteleg. Az emlékhely kialakításához anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak, így vált lehetővé, hogy ma közösen ünnepelhetünk. „Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!” – idézte Széchenyi Zsigmond szavait, és örömét fejezete ki, amiért a mai ünneplésre is egy ilyen „ezüsttörzsű bükkösben” kerülhetett sor.
Dr. Jánoska Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének egyetemi docense az 1083-ban szentté avatott Imre herceg vadászattal való kapcsolatát ismertette. Elmondása szerint kevés adattal rendelkezünk szent királyunk fiának életéről. Halálának éve bizonyos, az 1031-es Hildesheimi Évkönyv szerint: „Heinricus Stephani regis filius dux Ruizorum in venatione ab apro discissus periit flebiliter mortuus”, vagyis: „István király fiát, Henriket, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghalt.” Tehát bizonyosra vehető, hogy Szent Imre herceg halála vadászathoz kötődik, de nem utalnak rá bizonyítékok, hogy életében is vadászott volna. Legalábbis a legutóbbi időkig így tűnt, nemrég azonban Lengyelországból kerültek elő arra utaló jelek, hogy Szent Imre életében is szívesen hódolt a vadászatnak.
A nép ajkán élő mondák szerint ugyanis amikor Imre a lengyel királynál vendégeként vett részt egy vadászaton a Lysa Gora hegyén, egy, a Szent Hubertus-legendához nagyban hasonlító esemény hatására megkérte Vitéz Boleszláv lengyel királyt, hogy építsen ott kolostort. A lengyelek a mai napig tisztelik Árpád-házi Szent Imre herceget, nem csak mint az ifjúság védőszentjét és a tisztaság jelképét, hanem mint vadászó szentet, és vadász-védőszentet is. A mai vadászok gyarló emberként rászorulnak az égi patrónusok közbenjárására, helyes volna tehát, ha – nem Szent Hubertus helyett, hanem mellette – magyar vadászként helyet adnánk a Szent Imre-kultusznak is.
A Bakony Vadászkürt Egylet előadásában meghallgatott Vadászinduló elhangzása után került sor a tavaly alapított kitüntetés, a Hubertlaki Kereszt átadására, amelyben az alábbi hivatásos vadászok részesültek:
- Sándor István hivatásos vadász a soproni Erdészeti Szakközépiskolában szerzett Vadász technikus oklevelet. 1976-tól a Délbakonyi Vadásztársaság hivatásos vadásza. Nagy tapasztalatú, kiváló felkészültségű vadászati szakember. Részt vesz a vadásztársaság szakmai irányításában, a vadgazdálkodás és vadászat területén. Jó kapcsolatot ápol az erdő- és földtulajdonosokkal, valamint a vadásztársaság tagságával. Munkáját a vadásztársaság vezetése nagyra értékeli.
- Gombási Károly a Bakonyerdő Zrt. Pápai Erdészeténél kezdte szakmai pályafutását. Az erdőgazdaság hivatásos vadászaival kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátása, felszereléseik beszerzése mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a Hubertlaki Emlékmű létrehozásában. Aktív vadász, munkabírásának, szakmai tájékozottságának, jó kapcsolatteremtő készségének és nem utolsó sorban közvetlen természetének köszönhetően elismerést és tiszteletet váltott ki mind a szakhatóságok, mind a kollégák körében.
- Kirchkeszner Tamás 1982 szeptemberétől dolgozik a VERGA Zrt.-nél. 1990-től látja el az erdőgazdaság Kávás erdészkerületének hivatásos vadász teendőit. Nagy szakmai tapasztalatára és szaktudására támaszkodva elsősorban a gímszarvas és muflon állománynevelése terén emelkedik ki munkája. Tevékenysége a vaddisznó társas vadászatok szervezése és lebonyolítása során is példaértékű. Tudását, tapasztalatát sikeresen adja tovább fiatalabb kollégáinak.
Pap Gyula, az OMVK Veszprém Megyei Területi Szervezetének elnöke a hivatásos vadászok munkáját méltatta, ami nélkül a most bemutatott trófeákat hordozó vadak sem kerülhettek volna terítékre. Gratulált a kitüntetetteknek, és példaértékűnek nevezte a Bakonyerdő Zrt. hozzáállását, részvételét a kiállítás megszervezésében. Mint rámutatott: a kamara úgymond „csak a nevét adta” rendezvényhez, de Korn Ignác és Szekrényes Tamás elképzelése nem valósulhatott volna meg az erdészet segítsége nélkül.
Takács Szabolcs nem csak Veszprém megyei kormánymegbízotti minőségében, hanem mint a Veszprém Megyei Vadászkamara tagja, vadásztárs szólt a trófeaszemlére összesereglettekhez. Kiemelte, hogy a megyei vadászati hatóság idén minden eddiginél több trófeát bírálatát végezte el, a vadgazdálkodóknak pedig jogos igénye, hogy trófeáikat megmutathassák, és megcsodálhassák más vadgazdák termését is.
A kiállítás közös megtekintése, a közös ünnep során minden bizonnyal párbeszéd alakul majd ki, ami erősíti a már jelenleg is szoros együttműködést a vadászati hatóság, a kamara és az állami erdészetek között. Mint rámutatott, tudomása szerint ez az első, megyei szintű trófeaszemle az országban, ami felülmúlhatja még a sárosfői rendezvény sikerét is.
Baracskay Lajos, a Veszprém Megyei Vadászkamara titkára a Hubertusz kereszt arany fokozatát adta át Németh Mihálynak, aki már húsz éve a Csángotaér vadásztársaság hivatásos vadásza. Munkáját mindig a vadászat írott és íratlan szabályai szerint, nagy odafigyeléssel, precizitással és a vadászetika maradéktalan betartásával végzi. Minden gondolatában, tettében vadászember. Nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a társaság vadban és vadászati élményekben gyarapodjon.
A trófeamustra keretében huszonhat vadgazdálkodási egységből összesen nyolcvannyolc trófeában gyönyörködhettünk, a legtöbb természetesen gímagancs volt, de akadt dámlapát és mufloncsiga is. Volt alkalom a Soós Anita által nemrégiben elejtett lovászpatonai rekordbika csodálatára ugyanúgy, mint egy villanypásztorban elhullott, jobb sorsra érdemes gím trófeájának megtekintésére, szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére. Bízunk abban, hogy jövőre még több vadász látogat el a trófeamustrára, és a bemutatott trófeák száma eléri legalább a százat!
vmvk.hu
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
You must be logged in to post a comment Login