Vadászat
Őszi barangolások
VAJDASÁG | Megszokhattuk már, hogy az őszi vadászidény elején a szaksajtó meg azok az újságok, amelyek helyet adnak a vadászatnak, szinte kizárólag pazar terítékekről, kapitális gímbikákról, ritkaságszámba menő, olykor torz agancsokról közölnek képeket, és jól szervezett hajtásokról, sikeres vadászatokról számolnak be.
Ez most így is van, azzal a különbséggel, hogy ma már csak azokról az egyesületekről, vadászközösségekről olvashatunk ilyen szívet melengető híreket, ahol igazi vadgazdálkodás folyik. Ez azonban nem jellemző a hajdan vadbőségéről híres észak-bácskai területekre.
Az élőhely, a vadnak otthont adó természetes környezet annyira leépült az utóbbi néhány évben, hogy ott, ahol erről nem viseltek gondot, ahol nem figyeltek oda a rohamos és aggasztó változásokra, ma szinte puska nélkül is azonos eredménnyel vadászhatnak, mintha egész nap cipelnék a fegyvert a vállukon, és nem emelnék lövésre.
Már most nyilvánvaló, hogy megismétlődött a tavalyi és a korábbi évek tapasztalata: Észak-Bácska egész területe olyan csupasz, mint a kisbaba hátsója. Ilyen élőhelykörülmények mellett a fácán nem tud hol megmaradni, tehát a települések környékére, a kertek alá, a parkokba húzódik be. Itt ugyan állandó zaklatásnak van kitéve, de még ez is jobb a számára, mint a növénytakaró nélküli szántásokon tengődni.
Ez azt jelenti, hogy egy vadászható, mesterségesen is tenyésztett faj urbanizálódásának vagyunk a tanúi. Ez pedig nincs rendjén, hiszen a fácán is – mint minden más vadon élő állat – akkor szép, és akkor az igazi, ha kint van a szabad természetben. Az észak-bácskai vadászterületek többségén kialakult körülmények közepette a legjobb esetben is talán még az év végéig el lehet húzni a vadászidényt, januárban azonban már le kell állítani, mert elfogy a fácán. Ez nem azt jelenti, hogy majd nem lehet látni madarat a területen, de több mint valószínű, hogy az állomány megóvása érdekében vadászathoz már nem lesz belőle elegendő, nem lesz észszerű lőni, ha jövőre is szeretnénk vadászni.
A mezei nyúl állománya a legtöbb helyen a biológiai minimum határán mozog. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sokfelé annyi egyed sem található, amennyi a faj fenntartásához szükséges. Tehát a mezei nyúl ezeken a területeken kiveszettnek tekinthető, vagy hamarosan erre a sorsra jut, tekintet nélkül arra, hogy vadásszák-e vagy sem.
Itt nyomatékosan le kell szögezni, hogy a nyúlállomány eltűnése nem a vadászok lelkén szárad. A tavaszi vadszámlálás adatai ugyanis még biztatóak voltak, az állomány viszont a tilalmi idő alatt tűnt el. Akkor, amikor nem vadásztak rá.
A hajdan világhírű észak-bácskai mezei nyúl állománya a haszonhajhász újdonsült nagybirtokosok áldozata lett, hiszen ez emberiség történelme folyamán soha ennyi vegyszer meg méreg nem lett szétszórva ezen a vidéken mint mostanában. Addig, amíg az illetékesek nem szereznek érvényt az általuk hozott törvényeknek, nem érdemes a mezei nyúl megóvásán még gondolkodni sem. Hiába nem vadászunk rá, hiába hozunk friss vért a területre, annyit nem tudunk pótolni, amennyi elpusztul a gátlástalanul használt mérgek hatására.
Vannak azonban olyan egyesületek, vadászközösségek, ahol a helyzet ugyan nem ideális, mégis elfogadható. Ezek az egyesületek csak annyiban különböznek a többitől, hogy részben földrajzi adottságaiknak, de leginkább a vezetőségük hozzáállásának köszönhetően megfelelő élőhelyet biztosítottak a vadnak. A csenderesekben egész éven át elegendő élelmet és vizet tudtak biztosítani a vadnak.
Ezekre a területekre nem szimbolikus számú, mesterségesen tenyésztett és drága pénzen vásárolt fácánt bocsátottak ki, hanem helyenként akár több ezer, saját tenyésztésű és nevelésű csibével gyarapították a természetes szaporulatot. Ezért most a jó gazda elégedettségével és nyugalmával mennek ki vasárnaponként vadászni. Emellett kellő szervezéssel még tetemes bevételt is elkönyvelhetnek az év végéig.
Ott, ahol nem így gazdálkodtak, hanem csak elvettek, és semmit sem adtak vissza a természetnek, ott a dicsőséges múlt feletti siránkozás és a vissza nem térő gazdag napok emlegetése honol.
magyarszo.com
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Házisertés ASP: minden minta negatív
A Nébih laboratóriuma nem talált újabb afrikai sertéspestissel (ASP) fertőzött házisertést a június 3-ai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kitörés óta.
Nem talált újabb afrikai sertéspestissel (ASP) fertőzött házisertést a június 3-ai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kitörés óta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma. A szakemberek a védő- és megfigyelési körzetben ellenőrizték az összes házisertés-állományt. A járványkitöréshez kapcsolódóan a Nébih laboratóriuma mintegy 700 házisertésből származó mintát vizsgált, amelyek minden esetben negatív eredményt mutattak.

Fotó: NÉBIH
Június 3-án, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Vállaj térségében egy mintegy 3000 egyedet tartó sertéstelepen igazolta az ASP jelenlétét a Nébih laboratóriuma. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon házisertés-állományban mutatták ki a vírust.
A sertéstelepet lezárták, az állományt néhány napon belül felszámolták és fertőtlenítették a létesítményt. Az érintett önkormányzatokkal együttműködve a szakemberek a 3 kilométeres védőkörzetben és a 10 kilométeres megfigyelési körzetben összeírták és megvizsgálták a sertésállományokat, valamint az előírásoknak megfelelő arányban mintát vettek az állatokból. Ezzel párhuzamosan a járványügyi nyomozás során felderítették a kontakt gazdaságokat, ahol szintén állategészségügyi vizsgálatokat és mintavételeket végeztek. A fertőzött teleppel közvetlen kapcsolatban állt vágóhidakat is megvizsgálták, ahol a hatósági felügyelők mintát vettek a járványkitörés előtti vágásokból származó termékekből. A laboratóriumi vizsgálatok minden esetben negatív eredménnyel zárultak, vagyis a vírus jelenlétét nem mutatták ki. Az eddigi eredmények alapján újabb ASP-gyanú nem merült fel.
A járványügyi nyomozás, azaz a fertőzés eredetének felderítése alapján valószínűsíthető, hogy a vírus a vaddisznókkal történt közvetett érintkezés révén juthatott be a telepre. Ezt alátámasztja az is, hogy a térségben az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett a vaddisznókban kimutatott ASP esetek száma, ami a vírus fokozott, erősödő jelenlétére utal a vadállományban.
A Nébih továbbra is kiemelten kéri a sertéstartókat a járványvédelmi előírások maradéktalan betartására. Amennyiben a sertésállományban hirtelen jelentkező lázas megbetegedést, elhullást vagy vérzéses tüneteket észlelnek haladéktalanul értesítsék állatorvosukat. A hatóság a járványvédelmi előírások betartását – házisertést tartók és vadgazdálkodók esetében egyaránt – fokozottan ellenőrzi.
Forrás: NÉBIH



You must be logged in to post a comment Login