Vadászat
Jakab Napok Sümegen
A Veszprém megyei városban a hét végén 13. alkalommal rendezték meg a Jakab Napok történelmi fesztivált, amelynek ezúttal jelentős zalai vonatkozása is volt.
Az érett bor és a vadászat ünnepeként hirdetik a sümegi rendezényt, amelynek zárónapján, vasárnap, az országban első alkalommal került sor a Szent Euszták tiszteletére megrendezett ünnepélyes szentmisére és zászlószentelésre.
A zalai kötődést az adja, hogy a Zala megyében található Mihályfa település a központja az Országos Agarász Egyesületnek, amely tevékenyen részt vett a program lebonyolításában. A Keresztes János által vezetett szervezet hagyományőrző tevékenysége révén nemcsak a tradicionális magyar agár megmentését, hanem a vadászati kultúra ápolását is célul tűzte ki.
Az egyesület kezdeményezésére és a sümegi önkormányzat támogatásával sikerült most egy rég elfeledett, de a tizennégy patrónus közt eddig is számon tartott szent kultuszát feleleveníteni.
Szent Eustachius (vagy magyarosan Euszták) egy Pannónia tartományban szolgáló légiós hadvezér volt, aki a vadászata közben jelenést látott, az űzött szarvas agancsai közötti kereszt képében.
Ez után egész családjával megtért, és megpróbáltatások ellenére megtartotta hitét. Hadrianus császár kegyetlen módon kivégeztette, de állhatatossága révén tisztelet övezte egész Európában. Története valószínűleg adoptálódott a későbbiekben a Szent Hubertus legendájában, aki a vadászok védőszentjeként ismert.
Szent Euszták a vadászok, természetjárók, vadászebek segítője és védőszentje, akit a korabeli ábrázolásokon agarak és más kutyák kísérnek, ezért az Országos Agarász Egyesület zászlaján is meg kívánja őrizni ezt a hagyományt. Ezt a lobogót most Sümegen, az ünnepélyes szentmise keretében fel is szentelték.
zaol.hu / veszpremtv.hu
Vadászat
Kiss Sándor: A Nagy-Sárrét apró vadászai – Eredeti képekkel
Nem is olyan régen történt eddigi természetjárásaim legszívhez szólóbb, legaranyosabb élménye. A szokásos hétvégi utamat terveztem a Nagy-Sárréti vadonban, ahogyan én hívom. Ragadozó emlősöket napközben fotózni a majdnem lehetetlen kategóriába tartozik, de maradjunk annyiban: ha mégis sikerül, ott bizony hatalmas szerencsére van szükség – vágott bele az Agro Jager érdeklődésére Kiss Sándor természetfotós.

Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Egy olyan úton jártam, ahol az elmúlt években megszámlálni sem tudom, hányszor haladtam el, ezen a napon viszont valami megállásra kényszerített. Az efféle környezet, a sűrű bozót, nádas, csatornapart igazi rejtekhely hazánk egyik legleleményesebb, legügyesebb vadászának, a vörös rókának.

Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A róka gyerekkorom óta szimbolikus állat számomra, mindig mosoly jelenik meg az arcomon, ha meglátok egy ravaszdit, akár egy hírportálon, filmben, esetleg egy könyvben. Én még az a generáció vagyok, aki nemcsak kötelességből, hanem valódi érdeklődésből kifolyólag olvasta Fekete István regényeit. A Vuk olyan mélyen érintett gyerekként, hogy a mai napig tudok meríteni annak tanulságaiból, bármikor újra tudnám olvasni, és évente legalább egyszer biztosan megnézzük a családommal az 1981-ben készült rajzfilmet is.

Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
De térjünk vissza, mi történt pontosan ezen a napon, aminek azóta is a hatása alatt vagyok.

Tartalmak már 1999-től
Ahogy lassan haladtam az autóval, csak annyit láttam, hogy valami kis barna, hegyes fülű jószág „átpattog” az úton, majd utána még két ugyanilyen jövevény követte. Nem hittem a szememnek: három kölyökróka. Azonnal nyúltam a fényképezőért. Nem titkolt vágyam valósult meg: szemtől szemben a kis vörösök és én. Amint megálltam a kocsival, ők is megálltak, és jól szemügyre vettek engem. Egyáltalán nem zavartatták magukat, játszottak, sőt az egyik még egy kis produkciót is bemutatott, ahogy lehempergőzött a csatorna partján. Viszont a nagy hancúrozás közben azért észrevettem, hogy egyre jobban húzódnának lefelé a bozótosba. Ameddig tudtam, készítettem róluk folyamatosan a képeket, és itt készült néhány különleges fotó is, ahol a sűrű növényzet közé bevillanó napsugarak pontosan a róka pofiját világítják meg.

Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
Talán tíz perc leforgása alatt történhetett az egész, viszont az biztos, hogy nem fogom elfelejteni, amíg élek. Talán öt-hat alkalommal sikerült eddig rókával találkoznom a fotóstúráim során, kölyköket viszont még most láttam először.

Fotó: Kiss Sándor / Agro Jager
A leírásban direkt nem említek pontos helyszínt és időpontot sem, hiszen bár tudom, hogy dúvadként van nyilvántartva, én mégis óvni szeretném a kis cimborákat. Zárszóként pedig bízom benne, hogy felnőnek, és „erős, fogas rókák lesznek”. Hiszem, hogy a Nagy-Sárrét pedig számukra „biztonságos és elég tágas is…”
Írta és fényképezte:
Kiss Sándor Püspökladányból
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Japán „Farkasszörny” robotokat vet be a rekordszámú medvetámadások visszaszorítására
A fokozódó medvetámadások miatt farkasra hasonlító robotokat vetnek be Japánban
Természetvédelem
KITEKINTŐ: Németország, Bonn: a város ismét csökkenteni akarja a nutriaállományt a Rheinauensee térségében
Bonn városa vadászattal kívánja csökkenteni a nutriák számát. A Dél-Amerikából származó nutria Németországban is inváziós faj, mivel természetes ellenségei alig vannak, gyorsan szaporodik, és jelentős kárt okoz a vízparti élőhelyekben.




