Vadászat

Erkölcs nélkül nincs harmónia – a vadat tisztelni, védeni kell

Közzétéve:

2019.02.17.

Feltöltő:

Agrojager

ALAP | Vadászesemények résztvevőjeként a Fejér megyei Alapon gyakorta megfordul Békés Sándor, akinek a többi között a Vadászetika című, negyedik kiadást is megért alapműve iránymutatásul szolgál mindazok számára, akik kapcsolatba kerülnek a vadászattal és vadgazdálkodással. Február első napján lakhelyéről, Pécsről utazott fel, hogy idén is részt vegyen a helyi vadásztársaság szezonzáró fácánvadászatán. A Kazsoki tanyán találkoztunk ismét, hogy ott folytassuk a beszélgetést, ahol korábban abbahagytuk.

Békés Sándorral Alapon találkoztunk, a Sárréti Egyetértés VT szezonzáró fácánvadászata után

A személyes találkozás előtt megkértem Békés Sándort, hogy hozza magával legújabb kötetét, amelynek címe: Erény és szenvedély – Gondolatok a vadászati etikáról, borítóján Dianával, a vadászat istennőjével. Kérésemnek eleget tett. A míves munkát kezembe veszem és belelapozok. Erkölcs nélkül nincs harmónia – olvasom, majd gondolkodom és egyetértek. Kérdéseket teszek fel. Innentől pedig átveszi a szót:

– A kötet publicisztikai feldolgozása a vadászetikai kérdéseknek. A szenvedély nemes dolog, de egy bizonyos fokon a szenvedélyt korlátozni kell, uralkodni kell felette. A szenvedélyt kordában csak az erkölcs tarthatja. Az erény és a szenvedély, az erkölcs és a vadászat egyrészt elválaszthatatlan egymástól, másrészt állandó feszültségben vannak egymással. Erkölcsösnek lenni azt jelenti, hogy a jobbik és a rosszabbik énem küzdelméből a jobbik kerekedik felül. Számomra a vadászat a barátságot jelenti – folytatja logikus okfejtését a tapasztalt vadász, Békés Sándor:

– Az a vadászat, amely csak a vad elejtéséről szól, fájdalmas hiányérzetet, sőt, néha bűntudatot ébreszt bennem. Mint az egyik legősibb mesterség, a vadászat kollektív tevékenység. Összehozta az embereket ahhoz, hogy a tőlük sokkal erősebb és hatalmasabb vadakat le tudják győzni, a fajfenntartás érdekében. Ez a fajta kollektív kapcsolat át volt itatva egymás iránt érzett emberséggel, felelősséggel és spirituális tartalmakkal. Egy vadat elejteni egyszerre öröm és gyász.

Vadat elejteni az ősember számára éppen úgy, mint ma, az igényes, művelt vadász számára, óriási felelősséggel járt, illetve jár. Az ősember több vadat nem ejtett el annál, mint amire szüksége volt. Amit viszont elejtett, annak minden részét – szőrét, bőrét, húsát, csontját –, hasznosította. A vadászatot máig körüllengi egy spirituális kultusz, amely – egyebek mellett –, a vadászat befejeztével a terítékkészítés által jut kifejezésre. A teríték a vad ravatala. A teríték által őseink az égiek és az elejtett vad bocsánatát kérték.

Juván Sesztalov, vogul származású író leír egy vadászeseményt: az ősi törzséhez hazamegy, ahol éppen egy elejtett medve gyászszertartását tartják. Jelképesen megbüntetik a vadászt, aki elejtette. Ez nálunk a vadászavatás szertartásában jut kifejezésre. Megbüntették, mert elvette a vad életét, ezért az elejtőnek is szenvednie kell. Az elejtett nagyvad szájába helyezett utolsó falat is a tisztelet kifejezője. Spirituális célja és értelme pedig az, hogy azon az úton, amely a földi világból a másik világba vezeti a vadat, ne szenvedjen semmiben sem hiányt.

Hitvilág, tapasztalás és művészetek

– A vadászőseink egy nagy erdei tisztáson, egy tábortűz mellett összeültek és megbeszélték a másnapi vadászatot – vezet vissza Békés úr ősi vadászkultúránkhoz. – Az együttlét első mozzanataként, a sámán a lobogó lángok mellett az égiek segítségét kérte. A tűz körül legelöl az öregek, mögöttük az erős ifjúság ült. Az idősek tanácsokat adtak a fiataloknak, átadva tapasztalataikat és tudásukat. Mindeközben a barlangban egy bicebóca ember, aki nem tud részt venni a másnapi vadászaton, a barlang falára vadászjeleneteket rajzol, ámde nem azért, hogy szép legyen a barlang, hanem azért, mert őseink szentül hitték, hogy amit lerajzolnak, azt birtokba is veszik.

A tábortűznél a legkülső körben ült az asszonynép, eszközöket és ruhákat készítve a másnapi vadászatra. Ebben a megidézett jelenetben máig érvényesen benne van kultúránk négy összetevője. Azaz az erkölcs és a hitvilág, a nemzedékről nemzedékre öröklődő tudás, a művészetek és a mindenkori eszközkultúra.

– Alapra miért szeret visszatérni? Játszva a szavakkal, mi az alapiak titka?

– Újságíróként és öreg vadászként is jó kapcsolatom van az itteniekkel. A vadászat előtti és utáni együttlét örömeit itt élem meg olyan intenzitással, amire vágyom. Sajnos oda jutottunk, hogy sok vadászaton, sok vadász még a terítékkészítést sem várja meg. A teríték a vad ravatala. Egyrészt a tiszteletadás a vadnak, másrészt egymásnak. Az alapiak iránt érzett mélységes tiszteletemnek és az irántuk való elkötelezettségemnek az a magyarázata, hogy itt az emberi kapcsolatok még működnek a vadászaton túl is.

Nyilvánvaló, hogy minden közösség olyan, amilyen a vezetője. Méhes Lajos időt, fáradságot, költséget nem sajnál azért, hogy a vadászat több legyen, mint lövöldözés, azért, hogy az emberi kapcsolatok fóruma és valódi közösségi–kulturális esemény legyen. Ami a teríték nagyságát illeti, a vadászati eredmények ma sokkal nagyobbak, gazdagabbak, mint Széchenyi Zsigmond korában voltak, ám a vadászat lelkiségét illetőn mégis szegényebbek vagyunk…

A vadak tisztelete és védelme

– A Vadászetika című kötete már négy kiadást élt meg, ami önmagáért beszél, a téma aktualitásából mit sem veszített. Mik a tapasztalatai az etikai elvek betartása és megszegése terén?

– A vadászetika nem mai elvárás, minden időszakban megvoltak az alapelvei. Ilyen alapelv, hogy a vadat tisztelni és védeni kell. A vadászetika alapja, hogy megtehetnék valamit, de nem teszem meg. A törvény mindig kevés, hozzá kell tenni a saját, belső törvényünket. Az erkölcs viszonyokat szabályoz, a vadászerkölcs, amit vadászetikának nevezünk, négy ilyen viszonyt szabályoz.

A vad és a vadász viszonyát;
A vadászok egymáshoz való viszonyát;
A vadászok és a nem vadászok viszonyát;
A vadászok viszonyát a természet egészéhez.

A vadászfelmenők pozitív példával szolgálnak.

– A két világháború között volt tizenhatezer vadász. A szocializmus időszakában negyvenezer, most van hatvanötezer vadász, minden évben minimum ezer fővel nő a létszámunk. Megjelenik egy új, kevésbé természeti környezetben felnőtt, városi tömeg, aminek jelentős része vállalkozó szellemű emberből áll. Ők, tisztelet a kivételnek, behozták a vadászatba a sikerorientált szemléletet, miszerint az a jó tevékenység, ami eredményt hoz, tehát lőni kell. Többnyire nincsenek vadászfelmenőik, akik pozitív mintaként szolgálhatnának számukra.

– Azon túl, hogy sokkötetes szerző, szaklapokban is publikál.

– Jelenleg a Magyar Vadász folyóiratnak vagyok a főmunkatársa. Változó tematikával, de állandó rovataim vannak. Az idei évtől induló két új rovatomból az egyik a Professzorok puskával címet viseli. Azért indítottuk el, mert a vadászatot a közelmúltban nagyon súlyos támadás érte, és ennek ellensúlyozására a magyar tudományos élet kimagasló személyiségeit mutatjuk be. A másik új rovatom a Velünk élő nagyjaink. Itt élnek még közöttünk azok, akik az 1971-es Vadászati Világkiállítást sikerre vitték. Erre azért is érdemes figyelni, mert készülünk a 2021-es Vadászati Világkiállításra.

duol.hu

Következő cikk

Sikeresen lezajlott az I. Bakonyi dúvadhét

Ne hagyd ki

HAZAI VADÁSZ – 2019. február 16-i adás

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

15 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

3 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.