Ki ne gondolkozna rajta, hogy milyen lesz az ezredik disznója? Életem kanja? Vagy éppen egy süldőcske? Esetleg egy malac?

Tegnap este is ezen rágódtam, amikor megreccsent egy gally a bozótban a „nagy kan” csülke alatt. No, de ne rohanjunk előre ennyire a történetben.

Munkámnak hála, sok vadászterületre eljutok. Tegnap is így volt. Egy kedves ismerősömnek vittem árut, de úgy beszéltük meg, hogy a vadászháznál találkozzunk, hogy ki is tudjak ülni egy kicsit. Már a múlt héten is jártam náluk, akkor két éjszakát töltöttem el vendégségükben, mivel vittem néhány Rizzini puskát bemutatni.

Péntek este nagy izgalommal pakoltam, de kicsit el is szomorodtam, amikor észrevettem, hogy nincs meg a töltényes táskám. Ekkor egy régi oktatóm, néhai Szárnyasi Misi szavai jutottak eszembe: „Az irataidra figyelj! Lőszert, puskát, csizmát bárhol kapsz.” Gyors közvéleménykutatás után meg is oldódott a problémám. Sajnos nem az általam használt lőszert kaptam, de legalább a kaliber stimmelt.

Probléma megoldva, irány a les. Sajnos a borongós, esős időjárás miatt hamar elmúlt a lővilág – sebaj, hajnalban újra megpróbáljuk. Ébresztő ¼ 4-re beállítva, hogy már az első pirkadati fények a lesen találjanak. Már este is erős rókaszagot éreztem, ezért puskámat kézben tartva sétáltam fel nekem kijelölt helyre. A les előtti nyiladékot nagyon óvatosan közelítettem meg. Kb. 50 méterre egy nagyobbacska barnás gombolyagot láttam. Gondoltam, hogy egy nagy baknyúl éjszakai mulatozása után itt pihent meg. No, ne zavarjuk álmában.

Halkan felmásztam a lajtorján, kényelmesen elhelyezkedtem és keresőtávcsövemmel pásztázni kezdtem a környéket. Ekkor „nyulam” kifordult oldalra és megmutatta nagy füle helyett a csíkos pofáját. Nofene, ez nem nyúlapó, hanem borz. Puska gyorsan kézbe, és már verte is fel az erdő csöndjét a mennydörgés. Borzom lövést nem jelezve rohant be a nyiladék melletti bozótosba. Kapkodás vagy idegen lőszer, mindegy is. Hibázás.

Még kicsit ücsörögtem, mielőtt menni kellet dolgozni, de legalább láttam egy nagy kant, ami szépen keresztbe állt nekem a nyiladékon, de mivel malac, vagy süldő volt megbeszélve, csak egy kölcsönös biccentés volt mindkettőnk részéről és mindenki ment a maga útján. Még aznap este megnéztünk egy másik helyet, ahol egy rókát hibáztam, de megint korán sötétedett a borús idő miatt. Következő nap reggel még volt egy-két órám, de az eredmény ugyan az. Ezután beszéltük meg vendéglátóimmal, hogy majd jövő héten szerét ejtjük újra.

• Tovább a teljes cikkre (vadasz-blog.hu)