Somogy Polgáraiért díjjal ismerték el Bodó Imre nyugdíjas agrármérnök, helytörténész tevékenységét. Bár a koronavírus-járvány miatt átmenetileg bezárt a göllei emlékház és a dombóvári Fekete István Múzeum is, a hatvanhét éves kutató töretlen szorgalommal dolgozik, s már a Vadászati Világkiállításra készül.

– Meglepődtem, s nagyon örültem a díjnak – mondta Bodó Imre, aki évtizedek óta ápolja Fekete István emlékét és kutatja Gölle történetét. – Ádándtól Zselickislakig, Balatonfenyves-Imremajortól Balatonkilitiig sok helyen tartottam előadást, legutóbb tavaly szeptemberben a kaposvári Takáts Gyula Emlékházban jártam. Bár a járvány miatt nem lehet rendezvényt szervezni, remélem, mihamarabb folytathatom majd az előadásokat. Igyekszem széles körben megmutatni a szellemi örökséget, amit Fekete István ránk hagyott.

Akárcsak a neves író, Bodó Imre is Göllében született. Már tízévesen tudta, hogy kik voltak az alkotó gyermekkori barátai, feljegyzéseket készített, beszélt velük. Kiskamaszként régész-történész pályáról álmodott, ám szülei mezőgazdasági területre irányították. Keszthelyen mezőgazdasági technikumot végzett, 1976-ban fejezte be a főiskolát, s levelező tagozaton 1983-ban szerezte meg az egyetemi diplomát. Azt mondta: a helytörténet, a honismeret mindig a szíve csücske volt. Munka mellett folytatta a kutatásokat, tizennyolc évig levelezett Fekete István özvegyével, eközben írt és emlékkönyvet is szerkesztett. Kezdeményezésére 1987-ben nyílt meg a göllei Fekete István Emlékház, s elégedetten nyugtázta: a közösség és a település akkori vezetői is támogatták az elképzelést.

– Az író szülőházában négy termet rendeztünk be – jegyezte meg Bodó Imre. – Kéziratok, vadászpuska, bútorok, régi TV-készülék és cigarettatárca: a látogatók az alkotó egykori személyes használati tárgyait is megtekinthetik, ízelítőt kapnak szokásairól, mindennapjairól. Fekete István hajnali fél ötkor kelt, s általában este tízig dolgozott. Később megtudtam, az író édesapja, Fekete Árpád 1863-ban Dombóváron született. Én Gölléből negyvenkét éve költöztem át a tolnai városba, ahol akkoriban nem volt múzeum. Így jött az ötlet, s 1995-ben avattuk fel a dombóvári Fekete István Múzeumot. Az elmúlt negyed században közel 57 ezer látogatót fogadtunk.

Bodó Imre azt vallja: a kutatás átszövi az életét. A kitüntetett töretlen lendülettel dolgozik, jelenleg a göllei helyszínek népi elnevezéseit gyűjti csokorba. Patakok, nádasok, településrészek és dűlők eredetét vizsgálja, rendszerezi. Elkezdte a Fekete István Kulturális Egyesület évkönyvének összeállítását, ami májusban jelenik majd meg. Bőven ad munkát a dombóvári múzeum is, ahol a Vadászati Világkiállításra készülnek, s immár a negyedik termet alakítják ki. Elmondta: ma is gyakran vesz a kézbe egy-egy Fekete-művet. Megnyugtatja, a régóta ismert történetektől friss erőre kap.

Tüskevár az egyik fő kedvence a helytörténésznek

– Az utolsó munkahelyemen huszonöt évig dolgoztam növényvédelmi felügyelőként, s 2016-ban mentem nyugdíjba – mondta a kitüntetett helytörténész, aki feleségével két gyermeket nevelt fel. – A kertészkedésen kívül szőlőtermesztéssel is foglalkozom, s örömmel borászkodom. A zwei­gelt és merlot mellett zöld veltelinim is van, s tavasszal újra folytatódik a munka.

Akárcsak az író szellemi örökségének ápolásával kapcsolatos szakmai tevékenység is. Bodó Imre azt mondta: még 2015-ben javasolta, hogy Fekete István életműve legyen hungarikum. A somogyi, illetve a Tolna megyei értéktárbizottság annak idején elfogadta a javaslatot, amit továbbküldtek a Magyar Hungarikum Bizottsághoz. A helytörténész abban bízik, hogy Budapesten hamarosan kedvező döntést hoznak. Azt mondta: az országban tizenhét emlékhelyen ápolják az író emlékét, aki negyvenhét könyvet írt, s generációk nőttek fel ezeken.

Bodó Imre gyermekként először A koppányi aga testamentumát olvasta, s szívéhez különösen közel áll a Ballagó idő és a Tüskevár is.

sonline.hu