Vadászat

Újságírók ismerkedtek a vadászattal

Közzétéve:

2021.01.21.

Feltöltő:

Agrojager

FEJÉR MEGYE | Tizennyolcezer lépés a terepen egy komoly, jó kiállású férfiember számára, fegyverrel a vállán a csípős, hideg szélben, minden szükséges dologra alaposan koncentrálva, négy órán belül. Ezt azért egy sportteljesítménynek mondhatjuk. A Bölcskei Tátorjános Vadászegylet meghívására ismerkedtünk ezzel a különleges tevékenységgel, a vadászattal.

Az emberek meglehetősen megosztott módon gondolnak az általuk csak hírből ismert vadászokra. A gyakorlati tapasztalatok szerint ezek a sportemberek (hiszen egy ősi sportról van szó) nem valami vérengző csoportosulás tagjai, hanem olyan emberek, akik a természetet alaposan ismerve segítenek a biológiai harmóniát fönntartani a saját területükön.

Tomolik János, a Bölcskei Tátorjános Vadászegylet elnöke erről és az esemény részleteiről is tájékoztatott:
– Minden évben vásárolunk előnevelt madarakat és felneveljük őket, hogy a törzsállomány megmaradjon a területünkön. Természetesen a téli időszakban etetjük is ezeket.

– A túlszaporodás esetén egymás életterét csökkentenék?
– Úgy van. A mi területünkön viszont nem beszélhetünk erről, hiszen folyamatosan vívunk a dúvadakkal, hogy ne pusztítsák el a madarainkat. Ez nagyon fontos feladat, hiszen sok madár, nyúl, őzgida esik áldozatukká. A hivatásos vadászok segítségével mindent elkövetünk azért, hogy megvédjük az állományt.

– Kell-e félni a fegyvertelen természetjáróknak, a sportolóknak az efféle vadászatoktól?
– Semmiképpen, hiszen a vadászati törvény egyik alapszabálya az, hogy vélt vadra nem lövünk. Mindig meghirdetjük azokat a vadászatokat, amelyek a golyós fegyvereket érintik, például a vaddisznóhajtást. Kitáblázzuk a területet, és felhívjuk a környékbeli lakosok figyelmét az eseményre. A lesvadászatnál pedig a vadászok figyelmét hívjuk fel arra, hogy ha természetjárókkal, futókkal találkoznak, szakítsák félbe a tevékenységüket, amíg a sportemberek biztonságos irányba és távolságba nem kerülnek.

A természetet alaposan ismerve segítenek a biológiai harmóniát fönntartani

– A természet szépsége mindenkié…
– Így igaz. Ezért az említett módon biztosítjuk, hogy hódolhassanak a szenvedélyüknek. Mivel ők szeretik a természetet, esetükben nem két, szemben álló félről beszélünk. A vadászat mellett és közben mi is hasonlóan viszonyulunk a környezetünkhöz. Vigyázunk a szépségeire, az adottságaira.

– A tavalyi nyár vadászati szenzációjaként keringtek a hírek az újból megjelent különleges dúvadakról.
– Az aranysakálról van szó, amelyek egyre inkább elszaporodnak egész Magyarországon. Sajnos már a mi területünkön is nagyon sok található ezekből. Annak ellenére, hogy igyekszünk minél többet elejteni. Teljes mértékben nem sikerül kiirtani a fajt, ami sajnos az apróvadak gyérülését okozza.

– Kell-e tőlük félniük a természetjáró, nem fegyveres kirándulóknak?
– Nem kell félve közlekedniük a területükön, mert általában azok jobban félnek az emberektől, mint mi tőlük. A támadásra csak a bármilyen okból szerzett sérülésük és ezzel együtt a bekerítettségük, vagy a menekülési útvonaluk elvesztése esetén szánják rá magukat. A kirándulók pedig aligha fogják körbe ezeket.

– Talán még félelmetesebbek a vaddisznók!
– Valóban, hiszen jóval nagyobb testű állatok. Általában azok is éjszaka mozognak, napközben viszont a sűrű növényzet álcája alatt pihennek, ezért tőlük egyáltalán nem kell tartani.

– Barátságos, jó hangulatban telt a mostani vadászat is…
– Pedig nem válogattuk össze ezt a társaságot. Nekünk, a vezetőiknek az is feladatunk, hogy olyan légkört próbáljunk kialakítani közöttük, ami egy fegyveres sportnál elengedhetetlen. A barátság, az együttgondolkodás és jókedv domináljon közöttük. Ezek mindegyike nélkülözhetetlen a mi közös tevékenységünkhöz.

Sűrű János, aki vadászmesterként a hajtást szervezte, erre az alkalomra egy nagyon kemény, katonás szerepet vállalt magára. Elmondta:
– Ma apróvadhajtást végeztünk egy viszonylag egyszerű terepen, aminek volt egy fedett, nádassal borított része is. Ott nagyon fegyelmezetten, az irányt jól tartva kellett haladnunk. A legfontosabb a biztonság. Meg kellett határozni a lőirányokat és a terepen való közös, gyalogos mozgásunkét, s mellette az elálló vonalakat is. A cél, hogy ne veszélyeztessük senki biztonságát. Az elállás azért szükséges, mert egy nagy területet hajtunk le, ahol dúvadak is lehetnek, és ezek indulnak meg elsőként ilyen esetekben. Az elállók feladata, hogy a terület szélén állva, nem engedik a vadat oldalirányba, és ezzel terítékre hozzák azt. Így lehet a leghatékonyabban vadászni. A lőpályán a felröppenő madárra célzunk, negyvenöt fokos szöget tartva, lejjebb nem lőhetünk, ezért emberre nem lehetünk veszélyesek. Huszonkilenc fővel vadásztunk. Ők valamennyien fegyveresek voltak, rajtuk kívül tizenöt hajtónk is volt.

– Nekik mi a dolguk?
– A hajtók a vadászok között haladnak és nagy segítségükre vannak azzal, hogy mozgatják a növényzetet, aminek a hatására a madár felrebben.

– A kutyák feladata?
– Kutyák nélkül nincs eredményes vadászat. Fontos, hogy felkeltsék a madarat, de még ennél is fontosabb, hogy megtalálják, mondjuk, egy sűrű nádasban. Emberi érzékszervekkel egy sebzett madarat olyan környezetben képtelenség meglelni. Nagyon jó, hogy a tavalyi évhez képest több eb áll a rendelkezésünkre, és általuk hatékonyabbak lettünk. A tehetősebbek iskolába adják a kutyájukat, de mi szerencsésebbnek tartjuk, ha a gazdája mellett tanulja ki a szakmát.

Pálfi István, a vadászegylet tagja hozzátette:
– A mai napon fácánkakasra és a nem tiltott dúvadakra vadásztunk az úgynevezett bölcskei réten. Egy nagyon szép vadásznapot töltöttünk el. A szél miatt az időjárás nem volt a legkedvezőbb, de azért ennek ellenére negyven darab fácánt sikerült a terítékre hoznunk. Teljes mértékben elégedett vagyok ezzel az eseménnyel.

duol.hu

Ifjú Berek Mihály a kutyákkal – nélkülük nincs eredményes vadászat

Címkék:apróvad fácán vadászkutya Vadásztársaság

Következő cikk

Nemzeti vaddisznóállomány-csökkentési terv!

Ne hagyd ki

Fekete István emlékét őrzi évtizedek óta

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

12 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

2 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.