Vadászat
Exkluzív vadászbál Villányban – Galéria+Videó
Három vadásztársaságot képviselve köszöntötte Mészáros Kálmán elnök, Villányban, a Bock Pincészetben, február 18-án megrendezett vadászbál résztvevőit. Bár hagyomány, hogy évről évre Villány egyik legszebb pincészetében búcsúztatja el az Ormánsági Diána, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság és az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság a mögöttünk álló vadászidényt, mégis a Bock kápolnában celebrált Hubertusz mise, a filmvetítés és az ilyenkor átadott, szezonzáró trófeakatalógus, az exkluzív környezet, abszolút kiemeli a vadászbálok sorából.
Villányban már a Római Birodalom idején foglalkoztak szőlőműveléssel. Napjainkban, Magyarország legdélibb borvidékén, szubmediterrán klímán, kicsivel több, mint 2000 hektáron termelnek szőlőt. A legmelegebb borvidékünkre jellemző, hogy hosszú, forró nyári hónapok alatt érik a szőlő. Az itt megtelepült népek mindegyike hozzátett ahhoz, hogy ma, méltán híres és az egyik legfejlettebb magyar borvidék a villányi. Kétségtelen tény, hogy a történelmi alapokra egy magasan képzett, magasan kvalifikált borász- és növényorvos-közösség adja a hátteret. A ma ismert pincerendszer stabil alapja a borászoknak, amely kialakítása elévülhetetlen érdeme a sváboknak.Mészáros Kálmán elnök Villányban megnyitja a vadászbált Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter
A vendégeket, Mészáros Kálmán, a szarvasvadászkör elnöke köszöntötte, aki kiemelte: az, hogy ilyen eredményeket ért el ez a három társaság, nem más, mint az összefogás és a szakmai alapokra helyezett, felelős vadgazdálkodás egyeneságú következménye. Jól példázza a felelős vadászati magatartást, hogy a vendégvadászatok után, a tagi vadászatok alatt olyan önmérsékletet tanúsított a három vadásztársaság tagsága, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen ez dicséretet érdemel. Hozzátette, hogy a 2022/2023-as gazdálkodási év soha nem látott terhekkel érkezett, hiszen az elmúlt 100 év második legaszályosabb éveként vonul be a társaság és az ormánsági szarvas történetébe is. Vártuk az esőt, vártuk, hogy zsendül a határ, de az esők elmaradtak. Az egész nyár azzal telt, hogy itattunk, itattunk és itattunk. Ma már tudjuk, hogy a legjobb döntést hoztuk, amikor nem hagytuk magára az ormánsági szarvast. Sok feladat áll még előttünk: minden bizonnyal értékelni a kialakult helyzetet, majd ki kell jelölni a stratégiai célokat, hogyan folytassuk. De a ma este most az ünneplésé – nyitotta meg a villányi vadászbált Mészáros Kálmán elnök.
Hubertusz mise a Bock kápolnában
A Bock Pince bálterméből, kanyargós pincejáratokon, majd egy százméteres folyosó végén értük el a föld alatti, 10 méter mélyen fekvő, hat boltívből álló, 17 méter átmérőjű, 200 m2-es körpincét, ahol a Pécsi Egyházmegye villányi plébánosa, Darnai József Ágoston, a Baranya Vadászkürt Együttessel várta a vendégeket.
Kétségtelen tény, hogy a földalatti kápolna, a Heimann Ferenc szekszárdi építész által megálmodott, rendkívül különleges akusztikájú, varázsú helyszín és nem utolsó sorban a plébános szavai, elcsendesítették a bál résztvevőit. Nem túlzás kijelenteni, hogy szakmai és minden más szempontok szerint is olyan kezekben él az ormánsági szarvas, amely soha nem látott gyarapodását hozta az itteni állományoknak, de a plébános felhívta a figyelmet arra, hogy az úton maradni: hitbeli kérdés és döntéseink összessége. Elhatározás és választások sora, hogy azt az irányt tartsuk, amelyen elindultunk. A pár perces misét a Baranya Vadászkürt Együttes szignálja zárta.
Hohmann Endre, a Rotwildring, a szarvasvadászkör vadászmestere összegezte, hogy kettő gímszarvastrófeát is 15 kilogramm fölött mérlegeltek a Baranya Vármegyei Kormányhivatal munkatársai. Soha nem látott sikereket értünk el és egységesek voltunk abban is, hogy a most terítékre került nagy bikákon felül, talán két, esetleg három bika is megüthette volna a 16 kilogrammos határt. Bent maradtak.
Nem bántuk meg, hiszen a gímnek a korosbítás mindig jót tesz. Ezt a szemléletet követik a szomszédos vadásztársaságok is, hiszen azt is le kell szögezni, hogy ezek a jó eredmények, csakis az összefogással érhetőek el. Ám – folytatta – olyan, rajtunk kívül álló folyamatokkal is számolni kell, amelyek nyilvánvalóan az állomány mennyiségi szabályozását célozzák és amely döntések szakmai alapjai kérdőjelekre épülnek, s mi több, sok esetben teljesen nélkülözik a szakmai hátteret, a szakmai alapokat. A mezőgazdaságot, benne a vadgazdálkodást, a természetvédelmet csakis integrált szemlélettel lehet vizsgálni és nem lehet egy-egy érvet kiragadva drasztikus, sok tízesztendő munkáit felszámolni.
A kerítések telepítése, az élőhelyek, az erdők elzárása nem lehet megoldás, nem lehet alternatíva. A szarvas nem egy betelepített, hanem egy őshonos állatfaj, amely mindig is itt élt a Kárpát-medencében. Törvényszerű tehát, hogy a szarvas élőhelyeit nem csökkenteni, hanem szélesíteni kell. Ebben az egyik lehetőség az ökológiai gazdálkodás térnyerése, amely együttesen, a magyar vadgazdálkodás lehetőségét is magában tartogatja.
Trófea Katalógus 2022
A Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság hagyományteremtő céllal, három éve indította el a trófeakatalógusát, amelyet a szarvasbőgés után jelentetnek meg és a tagságnak, illetve a vendégkörnek, az utókornak mementóként adnak át. A katalógusba, az idényben esett bikák adatai kerülnek be: 2022-ben 36 bika agancsa, 36 elejtő trófeája szerepel a kiadványban. Hohmann Endre kiemelte, hogy a katalógus egy egzakt, visszakereshető könyv, amelyben pontosan megtalálhatóak a területen esett bikák adatai.
Ez egyrészt fontos szakmai útmutató, másrészt a tagtársak, a vendégek számára egy tájékoztató, hiszen a terítékek mellett gyakran csak nagyon kevesen állhatnak. Persze a trófeaszemle erre egy kiváló lehetőség, de azt követően az ormánsági szarvasok egy olyan útra lépnek, amelyet talán soha nem tudunk lenyomolni, messze elkerülnek a hazájukból. Így a katalógussal egy kicsit talán, itthon maradnak, – nekünk. A kiadványban interjúkat olvashatunk Mészáros Kálmán elnökkel, Hohmann Endre vadászmesterrel és Hlaszni Lajos titkárral. Míg Poth Sándor: Az idő teljességéről a felnőtteknek, addig Hohmann Endre ötletére már a legkisebbeknek is jutott két oldal, amelyben Valterral, a kórósi erdészmanóval kalandozhatnak. Valter, aki a Hubert, a vadászmanó történeteiben, mint Arthur bácsi jóbarátja már korábban is feltűnt, a Dráva mellett, a téli erdőben, frissen hullott hóban cserkel…
A bál sztárvendégét, Keresztes Ildikót, Bock József, a Bock Pincészet tulajdonosa és Mészáros Kálmán, a Rotwildring elnöke köszöntötte. Vacsorára, majd éjféli lakomára Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területéről vaddisznósüldőket és szarvasborjúkat ajánlott fel, amelyet a Bock Pincéhez tartozó Bock Étterem séfjei dolgoztak fel és tálaltak a vendégeknek. A bál Villányban pitymallatig tartott…
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK