Április 15-én, Magyarországon megkezdődött az őzbakok vadászati idénye. Az őz, az alföldi vadásztársaságok legfontosabb vadfaja, s mondhatjuk úgy is, hogy az itt élő emberek, vadászok nagyvadja. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, Miskolc és Mezőkövesd között, Mezőcsáton, ahol elsősorban az abnormális, rendellenes agancsállású őzbakokra indult vadászni Orbán Attila hivatásos vadász – tájékoztatta az Agro Jager Newst Sánta István, a Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság elnöke.

Április 15-én került terítékre a képen látható őzbak a Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság terüeltén.

Tarsoly Tamás, a vadásztársaság vadászmestere összefoglalta, hogy ebben az évben, mintegy 50 őzbak vadászatát engedélyezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal. Az őz gazdálkodása, napjainkra számos kihívás elé állította, nemcsak a helyi, hanem országos viszonylatban is a vadgazdálkodókat.

Jelenleg – az őshonos őzre – a legnagyobb veszélyt, az aranysakál állományainak növekedése jelenti. Mezőcsáton, az aranysakál terjedése olyan mértékű, hogy a jogszabályban meghatározott, speciálisan rókára, aranysakálra engedélyezett csapdaparkkal már heti rendszereséggel fognak sakált, úgy, hogy a hivatásos vadászok és a társaság tagjai is rendszeresen vadásszák. Kiterjesztve azonban elmondható, hogy a környező vadásztársaságok is intenzíven gyérítik, ennek ellenére, az aranysakál terítékadatai látványosan növekednek.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Az őz nyolcéves korában kulminál. Utódnevelési stratégiája, hogy a suta, a gida megerősödéséig fekteti a gidát, amelyre az őzbak is éppen ugyanúgy vigyáz, mint az anyaállat. Miközben télen rudlikba verődnek az őzek, tavasztól a késő őszi hónapokig ez a laza kötelék is felbomlik és a suták az őzbakokkal töltik a tavaszi és a nyári hónapokat. Velük együtt pedig a gidák is. Az aranysakál társas, falkás viselkedése, különösen a vadászatai során, rendkívül eredményes. Mindez, komoly feladatok elé állítja már nemcsak a vadgazdálkodókat, hanem a természetvédelem szakembereit is, hiszen a földönfészkelő védett, fokozottan védett madár- és emlősfauna évtizedes eredményei veszhetnek kárba.

Mezőcsáton, jellemzően szántóföldi növénytermesztésből élnek a helyi gazdálkodók, amely a jelenlegi szerkezetben azt jelenti, hogy az őszi kalászosok mellett, kukoricát, napraforgót és őszi káposztarepcét termelnek. Az erdősültség rendkívül alacsony és egy 200 hektáros erdőtömböt leszámítva, jóformán a fogyatkozó mezővédő erdősávok és a dűlőutak mentén gyakorlatilag fás, cserjés részekkel sem számolhatnak. Nádasok és Tiszakeszi felé, a Tisza közelsége jelent azért változatosságot a területen, ahol egy-egy kisebb nagyobb tó a vízivad vadászatának is kedvez.

Orbán Attila hivatásos vadász az Agro Jager Newst arról tájékoztatta, hogy ebben az évben, a rendkívül enyhe téli hónapokat követően, most egy olyan érdekes helyzetet alakult ki, hogy a csak „ceruza” agancsot nevelő őzbakok 2023-ban vastagabb szárat tisztítottak, miközben az ígéretes, kapitális őzbakok trófeái jelentősen, akár 50 grammal is kevesebb tömegűek lehetnek. Mutatós, tetszetős agancsokra számítunk, amelyeknek a sűrűsége jelentősen kisebb, mint az elmúlt években, vagy amit általában egy-egy agancstól várunk.

Az őz agancsfejlődését évtizedek óta próbálják modellezni, de tény, hogy voltak olyan hetek, amikor a vad számára olyan kedvező és meleg időszakok váltogatták egymást, hogy az őzek számára kitett szemes- és szálastakarmány egyáltalán nem fogyott. Ez Mezőcsáton is megtörtént.

2023-as vadászati idény különlegessége, folytatta Orbán Attila hivatásos vadász, hogy az átlagnál több abnormális és rendellenes agancsállású őzbakot figyeltek meg. Így úgy határoztak, hogy az első cserkeléseket, az első vadászatokat, ilyen jellegű agancsok felkutatásával, cserkelésével kezdik.

A hideg idő, a csapadékot hozó front nem kedvezett. A borongós, esős, szeles időben a vad, nem szívesen hagyja el a fekhelyét. Abban a szerencsés helyzetben voltam – állt meg egy pillanatra Orbán Attila hivatásos vadász, – hogy tagtársunkat, Markó Sándor barátunkat vadásztathattam.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A területét ismerő hivatásos vadász, a jó vadőr, hogy nyelvi kincsünket, magyar nyelvünket is ápoljuk, mire elérkezik az őzbak vadászati idénye, már a területén lévő összes őzbakot ismeri. Persze pontosan eddig a pontig papírforma a vadászat, hiszen egészen más egy teleobjektíven megfigyelni egy-egy vadonélő állatot és teljesen más vadászni, cserkelni.

Ez történt most is, – emlékszik vissza Orbán Attila a délelőtti vadászatra. A csak Líceumnak nevezett területrészen terepjárónkkal elakadtunk. Úgy voltam vele, hogy már nem járunk messze, így hátra hagyjuk az autót és gyalog megyünk tovább. Mire megérkezett a segítség, mi már cserkeltünk, de az ottani rozsban, az addig rendszeresen megfigyelhető őzbaknak híre hamva sem volt. Biztos megérezte, hogy egy jeges eső közeleg, ami minket is arra kényszerített, hogy visszainduljunk Mezőcsátra.

Latolgattuk az esélyeinket, hiszen az őzbakot szerettük volna megtalálni, legalább egy pillantást vethettem volna rá én is. Sok minden kavarog ilyenkor az emberben – meséli,-  hiszen az őzbakok verekednek és ha a valaki azt hiszi, hogy nem történhet baj egy őzbakkal, az nagyon téved. Számtalan veszély leselkedik rá és a területfoglalások idején ezek a kicsiny őzek rettentő keményen harcolnak a territóriumokért és persze a sutákért.

Április 15-én került terítékre a képen látható őzbak a Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság területén.

Pontosan ezzel az őzbakkal telelt egy papilómás suta is. Tudtuk és napról napra láttuk, hogyan hatalmasodik el a szerencsétlen állaton a betegség és úgy döntöttünk, hogy mielőtt a nagy melegekkel megérkeznek a legyek, megváltjuk a szenvedéseitől. Ez az őzbak azonban a vadászat után is rendszeresen feltűnt. Az egyik agancsa valami oknál fogva előre állt és emiatt sem szerettük volna, hogy az állományban a jellegzetes agancsállás, néhány év múlva ismét feltűnjön.

Az áprilisi, bolondos jeges zuhé után újra kint álltunk Markó Sándorral. Cserkeltünk és távcsöveztünk, hogy hátha megpillantunk legalább egy agancsvéget. Ahol reggel elsétáltunk, mert látszódtak még a nyomaink, onnan 10 méterre egyszer csak felállt. A lőirány és már-már a szelünk is kedvezőtlen volt. Így nem tudtunk mit tenni, oldalazva, cserkeltünk. Nehéz pillanatokat éltünk át. Mikor biztos voltam benne és a barátunk is szívesen vállalta a lövést, megálltunk. Megdöbbentő, de 120 méterre cserkeltük be. Aki valaha vadászott őzre, tisztában van azzal, hogy ez irreálisan kicsi távolság. Nem túlzás, hogy Diána velünk volt.

Mezőcsáton, a Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság vadászházának udvarán délelőtt mindösszesen hat őzbak terítéke felett szólt a vadászkürt – tájékoztatta az Agro Jager Newst a Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Orbán Attila hivatásos vadász, Mezőcsáti Hubertusz Vadásztársaság