A nádifarkas problémája, mely a zoológusoknak régóta nem csekély fejtörést okozott, látszólag a megoldáshoz közeledik. Nusszer Lajos iskolafelügyelő egész szokatlan külsejű állatot lőtt, melynek fényképét Kittenberger Kálmánnak, a Nimród cimű vadászujság szerkesztőjének és tulajdonosának elküldte. 

Fotó: Magyarság, 1937. április (18. évfolyam, 72-97. szám

A szerencsés vadász azt hitte, hogy kutyának és rókának összeházasodásából származó korcs. Jelen sorok írója a fénykép megtekintése után csakis elvadult kóborkutyára gondolt. Egyike azoknak a meghatározhatatlan fajú és származású keverékeknek. mely külsejét leginkább valamely közeli vagy távoli ősből eredő farkaskutyavér átütő erejének köszönheti.

Kittenbergemek hosszú gyakorlat és az összehasonlító zoológia iránti természetes hajlandósága által tökéletesített éleslátása ebben az állatban a sakált ismerte fel.

A sakál ugyanis a Földközi-tenger déli és keleli partvidékének, Afrikának és az ázsiai kontinenshez tartozó délvidéknek a lakója. Szórványosan a Balkán félszigeten is található, Magyarországon való előfordulása pedig csak igen szórványos, időbelileg több évtized által elválasztott esetekből volt megállapítható. Az állat rendkívüli nagysága és súlya, nevezetesen 130 cm (orrhegytő! farka hegyéig mérve) és 13 kg, olyan tények, melyek Kittenberger állításának látszólag homlokegyenest ellentmondanak. Jelen sorók írója is Kis-Ázsiában számos sakálbőrt látott, melynek a fenti módon mért hossza, alig haladta túl a 100 cm-t.

A kombinált ragadozósípot a fényképre kattintva lehet megrendelni. Fotó: Agro Jager News

Éhik Gyula professzornak annál meglepőbb a megállapítása, aki főleg a beküldött koponyának a múzeumbeli sakálkoponyákkal való összehasonlítása alapján, a Nusszer-féle állatnak sakálmivoltát, minden kétséget kizáró határozottsággal állapította meg.

Igen természetes, hogy a Nusszer-féle sakál, a jelenleg Ázsiában és Afrikában nagy mennyiségben élővel, nem teljesen azonos.

Valószínűleg annak egy nagyobb és testesebb vállfaja, mely valamikor a magyar Alföld nádasaiban „nádi farkas” néven élt. Ha Nusszer példáját többen követhetnék, úgy a kérdés végleges megoldása valószínűleg nem késne sokáig. A magyar zoológia tudomány érdekében a fent nevezett szerencsés vadászon és lelkiismeretes gyűjtőn kívül, Kittenberger és Éhik mindenesetre igen elismerésre méltó munkát végeztek

Dr. Éhik Gyula előadása a tyukodi sakálról

Lapunk munkatársa: dr. Éhik Gyula egyetemi m. tanár június 4-én, pénteken mutatta be a Kir. Magy. Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának ülésén, tudományos körök előtt, a tyukodi sakált. Éhik tanár előadásának lényegét a következőkben foglalhatjuk össze. Oly felfedezés, melynek megállapítása rendkívül nagy nehézségekbe ütközött, ha az ember tekintetbe veszi azt, hogy igen sok körülmény annak a valószínűségét kétségessé teszi, vagy pedig a kérdéses állat sakálmivoltának homlokegyenest ellentmondani látszik.

A tyukodi sakál eltér a törzsfajtól, annál nagyobb, koponyája nagyobb és szélesebb, s így nem lehet délről hozzánk vetődött, kóbor állat, hanem egy, már a helyi viszonyokhoz módosult új alfaj. A sakál eddig könnyen elkerülhette a szakemberek és a vadászok figyelmét, mert rendkívül hasonlít egy elvadult, kisebb termetű farkaskutyához. Szinezetében feltűnő az oldalak és a végtagok élénk rókavörös szine, valamint a torok és a has hófehér volta. Farka rövid, bozontos és vége tompán lecsapott. Kérjük olvasóinkat, hogy minden ehhez hasonló elejtett állatnak a bundáját és az egész csontvázát (penis csontot is!), mielőtt eldobnák, megvizsgálás céljából küldjék be a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába (Budapest, VIII., Baross-u. 13.).

Éhik tanár a magyar sakált a nádifarkassal tartja azonosnak. Ezt a feltevést bizonyítják:

1. Az ötömösi Geréby György birtokában lévő, nádi- farkas-vadászatot ábrázoló kép, amelyen a nádifarkas rövid és tompafarkú és éppoly kicsi állat, mint a sakál.

2. A sakálról a régi magyar irodalom is megemlékszik a farkassal kapcsolatban. A régi, legendás szakállas farkas, még régebben szakállos-farkas név Pethe szerint (1815) eredetileg sakálos-farkas név volt, s így a sakált jelentette.

3. A nádifarkas név akkor bukkan fel az irodalomban, amikor a szakállos-farkas név legendás jelentőségűvé változik.

4. A tyukodi sakál külön alfaji volta is arra utal, hogy ez az állat régi tagja faunánknak, s minthogy sakál néven sohasem szerepel az irodalomban, csak a nádi-, réti-, sakálos-farkassal lehet azonos.

Végül az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a régi vadászati irodalomban olyan farkasvadászat-leírást is olvashatunk, amelyben szereplő farkasok, nyilvánvalóan csak sakálok lehettek (Vadász- és Versenylap, 1878. január 16.). Ez azt bizonyítja, hogy a sakált, mint ilyent nem ismerték, kisebb termetű farkasnak nézték. Helyenként ezt a kisebb termetű <<farkast>>> nevezték nádi- vagy rétifarkasnak. Azonban nádasainkban a nagyobb termetű közönséges farkas (Canis lupus) is élt. Aki vadászatai közben csak ezekkel találkozott, az a nádifarkast csak nádasban élő farkasnak vèlte, a tapasztalatai alapján  kisebb termetűnek nézték.  Helyenként ezt a kisebb termetű <<farkast>>> nevezték nádi- vagy rétifarkasnak. Azonban nádasainkban a nagyobb termetű közönséges farkas (Canis lupus) is élt. Aki vadászatai közben csak ezekkel találkozott, az a nádifarkast csak nádasban élő farkasn vélte, s tapasztalatai alapján a kisebb terme nádifarkast mesének tartotta. Aki nádifarkas (sakált) lőtt, az akár megesküdött a nádifarkas kisebb voltára. Ez adott okot állandó vitára az irodalomban s ez tette lehetetlenné a nádifarkas pontos meghatározását pusztán az irodalmi adatok alapján.

Forrás: Magyarság, 1937. április (18. évfolyam, 72-97. szám) 1937-04-04/75. szám, Nimród, 1937 (25. évfolyam, 1-36. szám) 1937-06-20/18. szám,