Lent járunk az Alföldön, Csongrád-Csanád vármegyében, a magyar-szerb határ szomszédságában, Újszentiván határában, Szegedtől alig 10 kilométerre. A második világháború előtt a temesvári vasút is erre vezetett, ahol az Orient Expresszel egészen Isztambulig lehetett eljutni a nagy világégések előtti boldog békeidőben.  A település központjától alig öt kilométerre folyik a Tisza, délkeleten a déli határzár húzódik megközelítőleg három-négy kilométer hosszúságban. Újszentiván község a Marosszög és a Dél-Tisza-völgy kistájakon található, ahol Kiss Gábor rendszeresen aranysakálra is vadászik a Dél-Tiszai Vadásztársaság területén.

Fotó: Kiss Gábor – Agro Jager News

A háromezer hektáros terület főleg az apróvadfajokban gazdag. A helyi vaddisznó állomány minimális: sajnos friss nyomot is nehéz találni. Afrikai sertéspestissel fertőzött egyedet egyszer sem találtak a területen. Időnként váltóvadként dámszarvasok tűnnek fel Kübekháza irányából. Mivel Szeged rendkívül közel van és jóval nagyobb a természetbe járó lakosság, a vadászat jóval nagyobb figyelmet igényel, különösen az őzbak vadászatakor.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

2015-ben kezdődött a műszaki határzár megépítése, amely keleti irányban egészen a román államhatárig húzódik és  jelentősen megváltoztatta a helyi vadgazdálkodók mindennapjait. Az aranysakál állományát 2015-ig könnyebben szabályozták a helyi vadászok. A kerítés megépítése azonban nem várt következményekkel járt. A sakálok migrációs útvonalai bezáródtak. Köztudott volt, hogy időnként eltűntek Szerbia irányába, és egy részük ott is maradt. Folyamatos volt a sakálok fluktuációja  a területen. Ennek sokan örültek, mert a dúvadokkal járó összes probléma időszakosan eltűnt. A kerítés után azonban a helyi állomány beszorult Magyarország területére, és számuk az elmúlt évek alatt drasztikusan megemelkedett. A bátmonostori Széchényi Zsigmond Vadásztársaság területén is hasonló megfigyelésekről számoltak be helyi vadászok, ahol nemrégiben régiószinten fogtak össze vadgazdálkodók a sakál ellen.

A déli határzár Újszentiván határában. Fotó: Kiss Gábor – Agro Jager News

Jelenleg Újszentivánon megközelítően minimum öt-hat falka uralja a háromezer hektáros vadászterületet. Az állományuk dinamikusan változik, mivel  a környező vadásztársaság területére átmennek, majd visszatérnek. Nehéz megbecsülni, mennyi lehet a helyi állomány, megközelítőleg 100 egyed élhet a területünkön – kezdte beszámolóját Kiss Gábor, növénytermesztéssel foglalkozó agrármérnök.

Az elmúlt évben  56 egyedet hoztak terítékre a helyi vadászok, akik évről-évre egyre rutinosabbak. Lassan elkezdődik az őszi kalászosok betakarítása,  a területek lefedettsége megváltozik. Először az őszi árpát vágják a gazdák,  két-három héttel később az őszi búzát. A sakál kifejezetten keresi a tarlókat és a friss kaszálásokat, ahol gyorsan élelmet találhat. Főleg a betakarítás előtt figyelhető meg a rágcsálók gradációja , amit gyorsan összekapkodnak a nyílt tarlókon. Ezekben a napokban, hetekben az óvatosságuk nagymértékben csökken. Többet kockáztatnak. A betakarítás és kaszálások előtt azonban nappal csak nagyon ritkán, elvétve lehet a területen sakált látni és elejteni. Az erős vadászati nyomás miatt a helyi nádi farkasok csak sötétedés után bújnak elő. Elég egy jól sikerült sakálvonyítás a sötét éjszakában és körös-körül  megszólalnak a területeiket védő aranysakálok.

Fotó: Kiss Gábor – Agro Jager News

Kiss Gábor munkájának köszönhetően sokat van kint a határban, folyamatosan figyeli a helyi vadállományt. Itt, Újszentivánon, a viselkedésük másabb, mint az országos tapasztalat, mivel novembertől – áprilisig szinte alig lehet velük találkozni. Májusban, az egyik reggel, hajnali három órakor kelt a helyi vadász.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, a kötelező adminisztrációt követően, golyós fegyverével vadászni indult. A hajnali órákban konkrét tervek és cél nélkül cserkelt, amikor éppen csak elkezdett világosodni. A ragadozók vadászata során különböző sípokat használ, ami során a legtöbb esetben prédahangot fúj. Az első strófa utáni percekben egy sűrű erdőből valami villant. Először őznek vélte, de keresőtávcsövében egy sakált pillantott meg. Lecsapta a fejét és szimatolt. Annak ellenére, hogy érdekelte a prédaállat hangja, az erdő biztonságát nem akarta elhagyni. Gyorsan döntést kellett hozni, mert a sakálok hirtelen változtatják a viselkedésüket, ha valami veszélyt éreznek, vagy elbizonytalanodnak. A lőbotra feltámasztotta 30-06-os fegyverét. Hezitált. A komfortzónától jóval messzebb volt a sakál, amely éppen keresztbe is állt előtte. Vett egy nagy levegőt, és úgy, ahogy édesapja tanította, megcélozta a vadat, majd eközben hirtelen ráfütyült. A sakál azonnal felkapta a fejét és a hang irányába nézett. Egyértelműen meglepődött. Ekkor húzta meg a ravaszt. A vad kicsivel több mint 200 méterre lehetett. A Geco softpoint lőszerének becsapódását egyértelműen hallotta. A lövés olyan jól sikerült, hogy az erdő szélén a vad azonnal tűzben rogyott. Alig múlt el reggel hat óra. A vad birtokbavétele után nagy volt az öröm, mert kora reggel még egyszer sem ejtett el sakált – zárta beszámolóját Kiss Gábor.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Kiss Gábor

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu