Bács-Kiskun vármegye délnyugati részén, Bajától alig pár kilométerre, délre  fekszik Bátmonostor.  A településtől alig pár kilométerre kanyarog, Európa második leghosszabb folyója, a Duna.  Itt, a Duna-Tisza közén gazdálkodik a bátmonostori Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság, megközelítőleg 3200 ezer hektáron – kezdte beszámolóját Juhász Tamás.

A terület rendkívül sokszínű, kiváló élőhelyet nyújt számos fajnak. A Duna közelsége miatt jelentős a a mocsaras, lápos területek aránya. Egyes helyek, az ember számára, egész évben járhatatlanok. A sakálnak olyan védett területei ezek, ahol szinte mindig megtalálhatóak.

Körülbelül 11 évvel ezelőtt tűnt fel újból az egykor őshonos aranysakál, amely mindig jelen volt a területen. Délről, Szerbiából mindig jöttek-mentek a vándorló egyedek. Az évekig védett státuszt élvező faj azonban megvetette a “lábát” Magyarország déli megyéiben, olyannyira, hogy a területileg illetékes vadgazdálkodók lassan tehetetlenek. Az állomány nagysága nem ismert. Vannak időszakok, hogy a falkák csöndesek, egyáltalán nem vonyítanak. Olyan is előfordul, hogy egy nagyobb családból csak egy egyed töri meg a csendet.

Az aranysakál vadászok körében Bátmonostor jól ismert. Hazánk egyik legnagyobb aranysakálját itt hozta terítékre Oszlánszki Attila. A pár évvel ezelőtt felépített ideiglenes határzár miatt az aranysakál migrációs útvonalai megszűntek, a helyi állomány “beszorult” Magyarország területére. A kerítés építése előtt megfigyelhető volt a sakálfalkák vándorlása. Időnként felbukkantak, majd tovább álltak. A kerítés megépítése előtt kezelhetőbb volt a Bács-Kiskun vármegyei sakálpopuláció.

Senki nem látta előre, mit okoz ez a faj a hazai faunában. A helyi vadászok először örültek a megjelenésének.

A védett státuszt kihasználva a toportyán megerősödött. Állománya évről-évre nagyobb lettek. Miután vadászható faj lett, kevesen vadásztak rá. Az elmúlt években azonban világossá vált, hogy az egerek, pockok mellett, az apróvadat és a csülkösvadat sem kíméli. A rágcsálókkal is táplálkozó ragadozófaj nálánál jóval nagyobb zsákmányállatokat  is pusztíthatja, a legfiatalabb, legsebezhetőbb korosztályt is támadja.

A bátmonostori vadászok problémája nem egyedi, a falkák egyik területről  a szomszédos vadgazdálkodók területére is átjárnak.

Jelentősen romlott a helyzet Bátmonostor és annak környékén, miután Németh Sándor rendkívül ügyes csapdázó, szakmát váltott, és abbahagyta a munkáját. Két év alatt körülbelül 250 ragadozót fogott, aminek legalább a fele az aranysakálok közül került ki. Miután elment, egy vákumhatás alakult ki Bátmonostoron. A környékben élő aranysakálok azonnal elfoglalták az új  revírt. Szempillantás alatt a helyi sakálállomány megduplázódott. A faj egyre magabiztosabbá vált, hamar felismerte, hogy nincs természetes ellensége. Egyes helyeken már bármelyik napszakban megfigyelhető.

Juhász Tamás barátjával  Pál Jánossal, a nagybaracskai Kriskó Miklós vadásztársaság  vadászmesterèvel sokszor beszéltek személyesen és telefonon is, az aranysakálokról. A kommunikáció a környékbeli vadásztársaságokkal is egyre erősödött. Az aranysakál térnyerése összekovácsolta a mindig jó kapcsolatban lévő szomszédos vadásztársaságokat. Az alulról szerveződő együttműködés egyre nagyobb szintekre is eljutott. Minden társaság beszélt egymással külön-külön is. Ezután nyolc vadásztársaság vezetője megállapodott abban, hogy közösen leülnek és megoldást keresnek a problémára.

Bátmonostoron találkozott egymással a Vaskúti Kossuth-, Garai Nimród-, Jóbarátok-, Dunafalva Nagybaracskai Kriskó Miklós-, Dávod Délvidék-, Bátmonostori Széchenyi Zsigmond-, és a Mélykút Vadásztársaságok vadgazdálkodói. Az információmegosztás olyan szinten indult el, amire eddig még nem volt példa a tájegységben. A helyi szakemberek meghallgatták egymás tanácsait, megfigyeléseit.

Nyilvánvaló tény, hogy a sakál olyan szinten csökkenti a hasznos vad állományát is, ami kezelhetetlenné vált. Ha most nem történik érdemi előrelépés, az elkövetkező években, évtizedekben nem lesz vadászat a sakál miatt. Bátmonostoron évekkel ezelőtt 100 darab őzet is láttak egyes helyeken, most maximum négyet-ötöt. A vad folyamatosan idegeskedik. Az apróvad állománya jelentősen lecsökkentek.

A több órára nyúlt egyeztetésen konkrét tervekben állapodtak meg a helyi vadgazdálkodók. Minden résztvevő elfogadta a közös döntést, hogy az aranysakál vadászatát, gyérítését, a vadászati törvény adta feltételek mellett fokozzák.

A helybéli vadásztársaságok egymást segítve,  rotációban, vadászcsoportokat alakítottak. Közösen, együtt vadásznak az aranysakálokra, az összefogásban résztvevő vadásztársaságok területén. A munka dandárját a szakszemélyzet végzi, a tagok közreműködésével. Legnagyobb kihívást az üzemanyag és a gépjárművek költségei jelentették. Ezt a ráfordítást mindenki magának finanszírozza.

Ez éveken keresztül leküzdhetetlen akadályt jelentett, amikor a sakálok a szomszédos területről vonyítottak, bár a hivatásos vadászok amikor csak lehetett szóltak egymásnak. Azokon a területrészeken, ahol intenzívebben vadásztak a sakálra, óvatosabbá vált, időszakosan átköltöztek a szomszédos vadászterületekre.  Az összefogással most folyamatos nyomás alatt tarthatják a rendkívül gyorsan szaporodó nádifarkast. Nemrégen kunszentmártoni vadászok tíz sakálkölyköt találtak egy halastó közeli vacokban, amiről az Agrojager is beszámolt.

Ezenfelül új csapdákat is vásároltak. A sakál csapdázása is rendkívül nehéz, azonban már számos módszer bevált a megyében. A különböző csali sokszor a kulcs. Valaki kacsafejre, marhanyelvre esküszik, mások a füstölt szalámit tartják a legjobb csaléteknek. Próbaképpen digitális eszközöket is vásároltak, ami csak akkor szól, ha elsült a csapda. Ezáltal nagymértékben csökkenhethetik a vadőrök üzemanyag költségeit és az idő ráfordításukat.

A ragadozóvadászok emellett saját költségen új sípokat is vásároltak, amivel különböző prédahangokat utánoznak. A toportyán vadászata az egyik legnehezebb. Számos olyan egyéni megfigyelés és egyéni képesség is kell hozzá a tárgyi eszközök mellett, amit egyedül szinte lehetetlen megtanulni. Hazánk legügyesebb aranysakálvadászait is meghívták, a tudástranszfer gyorsítása miatt.

A kezdeményezés már számszerűsíthető, mivel márciustól 12 darab sakált hoztak terítékre. További cél, hogy az együttműködés minél szélesebb körben ismertté váljon. A megye további vadgazdálkodói is csatlakozhatnak az összefogáshoz, ha egyedül nem képesek kezelni a sakál nyomását – zárta beszámolóját Juhász Tamás.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotók: Bátmonostori Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu