Keressen minket

Vadászat

VADÁSZAT: Élete első őzbakját ejtette el az erdészjelölt

Print Friendly, PDF & Email

Halmai Bence élete első őzbakjára indulhatott Tatárszentgyörgy határában. A vadászaton édesapja jóbarátja, Balogh Gábor hivatásos vadász kísérte.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Halmai Bence 19 éves és ebben az évben jelentkezett technikus minősítő vizsgára az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Kiss Ferenc Erdészeti Technikumában Szegeden. Vérbeli erdészcsaládból származik és sorban, apja és nagyapja után, ő a harmadik erdész a családban s mi több ő is vadászik. E két szakma sohasem távolodott el egymástól, s ebben az intézményben volt idő, amikor sorra kerültek ki az ornitológusok is, akik közül többen, ma is a természetvédelem különféle szakterületein dolgoznak.

Halmai Bence erdészjelölt élete első őzbakjával Tatárszentgyörgy határában Fotó: Balogh Gábor hivatásos vadász, a tatárszentgyörgyi Szentgyörgyi Vadászó Gazdák munkatársa

Bence és családja azon erdészek közé tartozik, akik azt az életpályát választották, hogy az ország megannyi újonnan telepített vagy éppen felújított erdeihez csemetéket adjanak. Vérbeli vidéki srác, aki, ha teheti édesapjával vadászik, járja a határt. Most jött el az idő, hogy őzbakra is elindulhasson, elindulhassak – mesélte az Agro Jager Newsnak az erdésztechnikus-jelölt.

A fiatal vadász az Alföld közepén, Bács-Kiskun vármegyében, a Kiskunság szívében, Kunszentmiklóson él. Nagyobb részt legelők, kaszálók és persze alföldi erdők tarkítják a tájat. Rendkívül száraz, arid területe hazánknak s az erdészek, ha tudnak is fát telepíteni a homokra, azért itatókkal bőven lehet kedveskedni a vadnak, amit a környékbeli vadásztársaságok is megtesznek. Az akácosok és szürke nyárasok váltakoznak és ismert, hogy ezeknek az erdőknek a vadeltartó képesség gyenge. A vadgazda, az erdész azonban sokat tud tenni az őzért, s vele együtt az apróvadért is, ami persze a védett és fokozottan védett emlős, illetve a madárvilágnak is a javára szolgál. A vízzel életet visznek ebbe a tájba.

Az első estén sok száz méterre pillantották meg az árvalányhajban felálló őzbakot Fotó: Balogh Gábor hivatásos vadász és Halmai Bence

A minap édesapjával a tatárszentgyörgyi Szentgyörgyi Vadászó Gazdák területére tartottak. Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunbábony, amelyek közvetlen közelükben fekszenek. Mondhatjuk úgy is, hogy a Bogár Imre kedvenc vidéke ez, ahol, ha meghúzzuk magunkat, talán a régi világ betyárjai ma is ránk köszönnek. Ki tudja? Csak ahhoz le kell lassítani, kiszállni az autóból s messze magunk mögött hagyni, mert abból, onnan e tájat képtelenség megismerni s a vadászat sem az igazi.

Napos, kissé szeles idő várta őket és persze édesapja jóbarátja-, Balogh Gábor, akit, – ahogy Bence mondja, – kicsit megörököltem édesapámtól, mert gyerekkoromtól ismerem és nagyon megszerettem már én is.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Délután indultunk és lesre ültünk fel – emlékezett vissza Bence, de ott meg sem mozdult az alkonyatban semmi. Azt javasolta a barátom, hogy cserkeljünk. Két szabályos hatos és egy kis fiatal, még barkás őzbakkal össze is futottunk. Izgalmas pillanatok voltak, hiszen meg kellett „őket” nézni s ha nem is szólt a puska, azért mind a ketten tudtuk, hogy lőhető távolságra cserkeltük be őket. Azt hiszem ez a nagybetűs vadászat és az erdész szakma nekem erről is szól, még akkor is, ha most vendég vagyok. Lehet, hogy pár év múlva én is kísérhetek vendéget vagy éppen apa jóbarátját is vadásztathatom.

Egy vadon élő állatot becserkelni nem könnyű feladat, különösen akkor, ha ketten próbálják meg: ezek adják az ízét a vadászatnak s az, hogy mindezek után még szakmai vonatkozásban is dönteni kell, hogy terítékre hozhatjuk, avagy nem?

Az erdészet és a vadgazdálkodás, benne a természetvédelemmel egy és nincs benne jó vagy rossz. Egyensúlyok vannak, amelyeket nekünk segíteni kell. Úgy van a vadgazdálkodásban is, mint az erdőgazdálkodásban, hogy az invazív fafajokat, ki kell vágni, mert nem honosak a magyar flórában és az értékes fákat, cserjéket, lágyszárúakat, ha nem tennénk érte semmit, akkor kiszorítaná. Értékes növénytársulásainkat az idegenhonos növények képesek elnyomni és elveszíthetjük ezeket a területeket. Ez a jelenség a vadgazdálkodásban is megfigyelhető, ahogy a természetvédelemre is hatással bír. Egy-egy faj agresszív terjeszkedésére, állományainak robbanásszerű növekedésére, válaszokat kell találnia a szakmának.

Élveztem a vadászatot – mesélt lapuknak Bence, hiszen ez nemcsak a szabadidőmet, hanem a szakmámat is adja. Egy nagy dombhoz értünk. A domb tetején letelepedtünk. Mellette egy homokút, azon túl egy pici erdő állt, utána pedig egy bokorsor szaladt el a távolba. Majd rétek, legelők nyújtózkodtak el s ha nem is látszik oda, de arra fel Apaj-puszta terül el. Légvonalban talán 20 kilométerre, ha volt tőlünk. Kunpeszér nagyerdő, hogy egy-két híresebb területet még megemlítsünk. Bizony, varázslatos hely itt, Budapest alatt, ahol azért az őz jól érzi magát.

Távcsöveztünk. Én a kereső távcsővel, a hivatásos vadászbarátom, Balogh Gábor pedig spektívvel, amikor feltűnt egy őzbak. A bal száron az első ág picit rövidebb volt. Igazi selejt, súgta – de olyan messze volt tőlünk, hogy akár mondhatta volna hangosan is: de mi, ha kint vagyunk általában így beszélgetünk. Persze mindenki erdész. Selejt. Soha nem lesz kapitális és ez az agancsforma, nemkívánatos az állományban, rontaná a következő bakgenerációk agancsformáját. Persze, ismert őzbak volt, de sok száz méterre volt tőlünk.

Vártunk

Közelgett az este és esélyeink is egyre fogyatkoztak, de mindig közelebb és közelebb jött hozzánk. Már alig 80-100 méterre lehetett, mikor megszólalt a barátom: ha úgy gondolom, hogy el szeretném ejteni, akkor ne várjunk tovább.

A lövés pillanata előtt. Halmai Bence őzbakja keresztbe állt Fotó: Balogh Gábor hivatásos vadász

Megcéloztam

A fegyverem egy Sauer 202 .30-06-os kaliberű golyós puska, rajta egy Swarovski Z6i céltávcsővel. Én Geco Plus  lőszert használok, 11 grammos lövedéke ideális. Több erdészetnél ezeket a töltényeket használják, eredményes és szereti a szakma.

Keresztbe állt, erre vártam – folytatta. Nem tudom, ideges is voltam és a barátom is azt mondta, hogy a lövés pillanatában lépett én pedig éreztem, hogy bele is húztam. Kirúgott és eltűnt a bokorsor mellett. Letaglózott, de figyeltük a távcsővel és kivárva a tisztes időt, a rálövés helyétől elindultunk a fekvés felé. Azt hihetné bárki, ha láttuk, hol a vad, akkor könnyű dolga van a vadásznak, de ez sohasem garancia. A vadászatban mindig váratlan események történnek és félelmeink beigazolódtak: az őzbak figyelt bennünket és láthatóan egészségesen eltűnt az éjszakában.

Nagyon bántott a hibázás. A barátomat is, édesapámat is emésztette. Egyikőjük sem volt abban biztos, hogy nem sebeztem-e meg. Határozott volt mind a kettő, hogy vérebes segítség kell. Én eközben tudtam: biztos, hogy megsebeztem.

Halmai Bence tatárszentgyörgyi őzbakja Fotó: Halmai Bence

Reggelre, Szloboda István, ismert vérebes vette fel a nyomot. Tacskókopója legendás eredményeket tudhat maga mögött és hajszára magával hozta a munkavizsgás magyar agarát is. Egyedülálló utánkereső Magyarországon. Pillanatok alatt felvette a nyomot a kutya és elindultunk. Hagyta ő is, mi is, hogy a kutyája dolgozzon. Megtaláltuk a fekvést. Sikerült csapajeleket rögzíteni: egy csepp vért és egy kis húsmorzsát találtunk, tehát jó szakmai döntést hoztunk, hogy segítséget kértünk.

A bokorsoron álltunk, amikor Szloboda István távcsövezni kezdett s bár ismeretlen volt számára a terület, kiszúrta az őzbakot. Mindannyian figyeltük és határozott véleménye volt, hogy egészséges az őzbak s ha van is horzslövése teljesen felesleges lenne hajszolni. Édesapám, a barátja is régóta vadásznak és Istvánnal egy nyelvet beszéltek. Mindenki abban maradt, hogy majd visszatérek s más őzbakra ne is cserkeljek, hanem csak erre az egyre.

Apa ilyen és ilyen a barátja is. Persze én sem akartam egy másik őzbakra indulni. Olyan személytelenek éreztem volna és nem is ezt hoztam otthonról, nem ezt tanuljuk az iskolában és egyáltalán maga a szakma, az erdész szakma sem ezt képviseli. Nagyon rossz volt visszamenni Szegedre. A barátaim az osztályban tudták, hogy életem első őzbakjára indultam. Nekünk, Szegeden, a vadászat az erdészettel összefolyik. Nincsenek határvonalak. Nincs külön erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás. Csak egységben kezelhetjük az erdőt. Nincsenek határvonalak és sokunk szenvedélye a vadászat, a megfigyelés, a természetvédelem.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Mikor vége lett az iskolának otthon segítenem kellett apának. Tavasz van, sok feladatunk van, indul a szezon. Talajmunkák, vetések vártak ránk, nem lehetett mindent hátrahagyni és vadászni menni. Tudta édesapám is, hogy már nagyon mennék, látta rajtam is, meg a hivatásos vadász barátom is telefonált: ne aggódjak, mert látta az őzbakot, nem veszett oda s ha lesz időm, akkor megint várnak Tatárszentgyörgyre. Édesapámmal indultunk át, aztán cserkelni már ketten mentünk tovább. Egyenesen a dombra mentünk, annak is a legtetejére telepedtünk fel.

Terítéken Halmai Bence első őzbakja. Fotó: Halmai család

Szürkült, amikor jó 500 méterre felállt. Persze esélyünk sem volt, hogy lövést tegyünk rá és várni kellett. Bőven volt időm megnézni és örültem, hogy nincs semmi baja, bár én hittem benne, hogy eltaláltam, amit végül Szloboda István is megerősített. Aztán csak közelebb, mindig közelebb és közelebb lépdelt. Mikor lőtávra ért, megcéloztam. Sokat lőttem már golyóval. Ismerem a fegyveremet és ma is szeretek légpuskával célba lőni. Tudtam, hogy mit akarok és a nyakra céloztam. Már nem idegeskedtem.

Halmai Bencét édesapja jóbarátja, Balogh Gábor hivatásos vadász avatta Fotó: Halmai család

Vártam életem első őzbakvadászatát s az első estén is a barátom kivárta, hogy igen közelre bejöjjön az őzbak. A sebzés után, a bő egy hét, nehezen telt el. Én sem akartam, de nem is engedte volna édesapám, hogy másik őzbakra menjek. Nem, a vadászat nem lehet csak öncélú lődözés és mi, mi erdészek sem ezt képviseljük. Kifújtam a levegőt és ahogy elhúztam a ravaszt az őzbakom tűzben rogyott…

Így történt, hogy életem első őzbakját édesapám jóbarátjával ejthettem el Tatárszentgyörgyön. Mindig is hálás leszek neki és hálás leszek, azért hogy a barátai nekem is a barátaim lehetnek, hogy elfogadnak pedig még csak erdészjelölt vagyok. A családom és az iskolám is bőven megrakták a tarisznyámat útravalóval s biztos vagyok benne, hogy az erdészszakma, a vad szeretete az én életemben elkísér, ahogy nagyapámat és édesapámat is kíséri..

Életem első őzbakja korát négyévesre tettük. A trófea súlya 200 gramm körül alakul, de pontos adatokat, csak a bírálat után tudunk adni – tájékoztatta az Agro Jager News Kunszentmiklósról, Halmai Bence.

 

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Fotó: Halmai Bence családja és barátai

Vadászat

A vadkamrai erdei őzbak

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mudra László vadászíjász őzbakot hozott terítékre egyéni vadászata során. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Üdv mindenkinek, egy áprilisi őzbakvadászatot szeretnék megosztani. Még előző év decemberében vadászíjász barátaimmal bejártuk a területet, felderítve, hol érdemes leshelyeket kialakítani. Azt tapasztaltuk hogy igen erős a mozgás az úgynevezett vadkamra erdő és a mezőgazdasági művelésben levő földek között. Találtam egy nagyon jónak ígérkező erős váltót, annak közelében levő nagy akácfán alakítottam ki egy íjászlest szóróval, sózóval.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

A választás jónak bizonyult, három tarvadat sikerült elejtenem róla februárban. Több alkalommal jelent meg egy páros hatos bak is, akkor még barkában. Számomra az egyik legszebb őzbaktrófea a páros hatos, ezért nagyon szerettem volna elejteni. Reménykeltő volt, hogy erősen járt volt a szóró, három-négy nap alatt elfogyott a kirakott kukorica. Az őzbakvadászati idény kezdete hétfőre esett, ezért vasárnap kivittem a családot egy kis kirándulásra, mellékesen feltölteni a szórót kukoricával.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Kellemeset a hasznossal.. Bejárva területet megláttam a bakot, aki már elsőként letisztítva pihent a lucernában. Közel százméteres távolságról megmutattam a kisfiamnak távcsővel. A közelgő hidegfront miatt nem várhattam, eldöntöttem hogy kihasználom a hétfő hajnalt…. Három órakor kiugrottam az ágyból, negyed ötkor már a területen voltam. Az idő fantasztikus volt. Langyos 15 fok, enyhe szellő, madárcsicsergés és finom virágillat fogadott. A lucerna tele volt őzzel, amerre csak a szem ellátott, nagy esély volt rá, hogy pirkadatkor a lesemnél váltanak vissza az erdőbe. A sötétség leple alatt lassan haladtam a les felé, ahonnan perceken át rókaszuka hívó hangja hallatszódott. Már majdnem elfogott a rókavadászat hangulata, erősen észben kellett tartanom, milyen céllal érkeztem. Mikor megérkeztem a fámhoz, még láttam az elillanó alakját a keresőben. Lassan elhelyezkedtem, bebiztosítottam magam a még szinte csupasz akácon a standkötélre, vesszőt helyeztem a felakasztott íjra és a lassan derengő hajnalban kényelmesen körbe nézelődtem. A felhozatal igen ígéretes volt. Azon a területrészen legalább négy lőhető bakot láttam és több mint tíz sutát, gidát vegyesen… Ahogy telt az idő, finoman mozgásba kezdtek a csapatok. Már kellően világos volt, jól láttam, ahogy egy sutagida beérkezett a nád elé kiszórt kukoricából csemegézni. Csak gyönyörködtem benne, egészen közel hozta őt az ötvenedik szülinapomra frissen kapott távcső. Hirtelen belépett a látott képbe a kiszemelt bak… Takarásban jött, jól meglepett. Bambuszrügy növekedésének sebességével “gyorsan” leakasztottam az íjam 😁. A bak keresztben állt, már szinte belekezdtem a húzásba, de elugrottak. Hangosan méltatlankodva beugrottak az erdősávba. Átfutott rajtam a gondolat hogy még ekkora balfék nem lehetek 😂 Minden klaffolt és én bealudtam… Hát hova tette a szemét Ladó…( Mondta az öreg Matula bácsi.)… Álmodozik, nézelődik? Bakot lőni ki fog? 😀 De türelem, még csak fél hat!

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Negyed óra múlva kisétált az erdőből egy suta három gidával és a Bak! Tőlem hetven-nyolcvan méterre elkezdtek legelni a lucernában, sajnos rossz széllel. Ezért sokszor láttam hogy felemelik a fejüket és magasra tartott orral bizalmatlanul szimatolnak. Sokáig ment ez így, amíg egyszer csak elkezdtek egy másik irányba feszülten figyelni. A területen átvezető úton megjelent egy kutyasétáltató páros, két vizslával. Óó!! – hogy szidtuk őket korábban, mikor szabadra engedve csaholva feltúrták a nádast, mialatt a gazdájuk hívogatta őket kétszáz méterről.. De most valami jó előérzetem támadt. Ahogyan lassan túljutottak az őzek vonalán, azok pozíciót váltva kiugrottak a lucernából a kopasz boronált területre és onnan lassan felém közeledtek. Hamar íj a kézbe, elsütő az idegre és behúzódtam a fa takarásába. Csak a fél szemem hagytam kint 😁 Bejött egy suta, egy gida, még egy, meg még egy és végre ott állt a bak is a hölgykoszorú kellős közepén! Visszadőltem a fa mögé, takarásban kihúztam az íjat és lassan kihajoltam. Tizenhét méterre az összes velem szemben állva ropogtatta a kukoricát. Lassan megnyugodott az irányzéktüske a bak hátán és vártam, hogy oldalra forduljon… De ő csak állt szemben lehajtott fejjel és semmilyen jelét nem mutatta, hogy ezen változtatni akarna. Nem igazán szeretem, ha nem áll oldalt a vad, de ismerve az íjam erejét és mivel szándékosan nem nehéz vesszőt választottam, ismervén az őz reakció idejét, úgy döntöttem, hogy fentről lefelé, a gerincen át veszem célba a vitális területet. A gyors vessző olyan sebesen érte, hogy rogyasztani sem volt ideje. A bak a lövésre orra bukott, rúgott párat és pár másodperc múlva már ki is múlt. Az én Bakom!! Hányszor láttam, távolról-közelről, vágyakozva…. És most itt fekszik alattam…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Erős zúgás zökkentett ki a gondolataimból. Hatalmas zajjal megjelent egy traktor, kezdte volna a kukorica vetését. Még most is előttem van a gépkezelő arca, ahogy meglátta a nád előtt fekvő őzet, mellette a véres vesszőt a földben 🤣 Én meg megpróbálom túlkiabálni a traktor zaját: BENESZÁNTSADDD!!!

Bár nem hallott meg, kikerülte a bakot és ment tovább… Gyorsan lemásztam a fáról és még mindig full álcában behúztam a bokrok biztonságos takarásába a zsákmányom. Na, ha még ezt is látta volna a gazda, akkor a kocsmában biztosan évekig meséli kellő mennyiségű alkohol fogyasztása után, hogy egyszer az egyik bokor behúzta a döglött őzet a többi bokor közé… Veszélyes vidék ez… 😉

Végre zavartalanul birtokba vehettem a zsákmányom, megadva a végtisztességet és egy pillanatra elcsendesedve hálát adtam a vadászszerencsének. Hiszen, ha előbb jön a traktor, vagy később a vizslások, akkor semmi nem így alakult volna…. Örömmel hívtam fel a szintén a területen vadászó Ambrózy Árpádot, (akire példaképként tekintek fel – azt hiszem sokan vannak még így velem együtt 😀), hogy elújságoljam a nagyszerű hírt, meglőttem első őzbakom! Szívből gratulált és nekem nagyon sokat jelentett, hogy Ő avatott fel őzbakíjasvadásszá!! Köszönöm szépen a lehetőséget, Árpád!!

Gyors üzenet ment még a vadászíjász barátoknak is, akik érintettek a területen, nagyon jól esett az ő gratulációjuk is! Köszönöm szépen nekik is! Nagyon jó érzés ilyen emberekkel együtt vadászni. Remélem hogy nekik is mihamarabb lesz lehetőségük terítékre hozni egy – egy bakot…

Miközben ezeket a sorokat írtam, jött az üzenet Balogh Tibi barátomtól, hogy Diána őt is a kegyeibe fogadta! 😀 De az már az ő története 😁

Röviden a felszerelésről : Mathews V3 27 csigás íj, 66#/29″, vessző Aftermath 300, hegy G5 Deadmeat 125 grain, teljes vesszősúly 520 grain. Lőtávolság 17 méter, menekülési távolság 0 méter. A vessző átütötte a gerincet, egy penge vágta a szívét, mindhárom penge telibe vitte a tüdőt, kimenetnél két bordát. A hegy nem sérült…

Vadászíjász üdvözlettel: Laci

 

 

Írta és fényképezte: Mudra László

Tovább olvasom

Kiemelt cikk

Balatonbogláron fotózták az idei első őzgidákat – NE NYÚLJ HOZZÁ!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Somogy vármegyében, Balatonbogláron, Molnár Balázs, a Magyar Mezőgép és a Dutra Múzeum tulajdonosa talált rá, a képen látható iker őzgidákra, amikor egy szőlészet számára tisztították az útszegélyt – tájékoztatta a magyar mezőgazdasági gépek gyűjtője és szerelmese az Agro Jager Newst.

Elkezdődött az őzek ellése. Fotó: Molnár Balázs / Agro Jager

A gépkezelőnek mindig nyitott szemmel kell lennie, hiszen ilyen tájt már ott fekhetnek a gidák a magas fűben, ott lapulhat a fácántyúk a fészkén és arról nem is beszélve, ha réteken, legelőkön vagy egyáltalán kint dolgozunk a határban. Fél szemmel a gép műszereit és fél szemmel a mezőt lessük. Ezt a két gidát is már csak éppen a gép mellett láttam meg – emlékezett vissza lapunknak a mezőgazdaságért és az állatokért rajongó mezőgazdász.

Árvának látszanak a rejtett, fektetett őzgidák, de ny nyúljunk hozzájuk! Fotó: Molnár Balázs / Agro Jager

Kiemelte, hogy rögtön felhívta a figyelmét a gazdatársaknak, a gépkezelőknek, gépészeknek, hogy eljött az ellés időszaka. Fontos tudni, hogy az ellés időszaka elnyúlhat. Először az idősebb suták, majd a fiatalabb suták ellenek, de ezt követően sokáig fektetik a gidákat az őzek, míg végleg anyjuk mellett tűnnek fel. Fontos tudni, ha ilyen apró, árvának látszó gidát, netán szarvasborjút találunk sohase nyúljunk hozzá és ne szállítsuk be vadmentőállomásokra.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ha aggódunk miatta, akkor távolodjunk el több száz méterre és biztonságos távolságból távcsövezzünk. Ha olyan, pusztai helyen vagyunk, előbb utóbb feltűnik a gidáját féltő suta és abban is biztosak lehetünk, hogy a környékben árgus szemmel várakozik az őzbak is, aki a gida vészsirámjára, a legharciasabban lép fel. Bátorsága megsüvegelendő, ennek a legjobb esetben is 30 kilogrammos állatnak.

Hamarosan anyjuk után iramodnak, addig ne zavarjuk akkor sem, ha szinte rálépünk! Fotó: Molnár Balázs / Agro Jager

Ebben az időszakban kiemelten fontos, hogy lakott területen kívül, póráz nélkül egyébként sem sétáltatható kutyákat, tényleg kontroll alatt tartsuk és soha ne nyúljunk sem a gidákhoz, sem pedig a szarvas borjújához.

Iker gidák Somogy vármegyéből. Fotó: Molnár Balázs / Agro Jager

A gidák és a kis orjak szelídek. Hamar ragaszkodni kezdenek az emberhez és soha többet nem lehet visszavadítani a környezetbe. Sok esetben, az otthon felnevelt vad, később veszélyessé vált és balesetekhez vezetett a tartása. Ezért a vadásztársaságok kérik a kirándulókat és a túrázókat, hogy az egyébként az embertől félő vadat sohase simogassák, hiszen könnyen állatról emberre terjedő betegségeket is elkaphatunk.

Amennyiben pedig sérült, védett madarat találnak, akkor értesítsék a Hortobágyi Madárkórházat illetőleg, ha lehetősége van támogassa az alapítvány működését, adója 1%-ának felajánlásával.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Molnár Balázs

Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Balaton Vadgasztro Fesztivál: másodszor is siker

Print Friendly, PDF & Email

Vadgasztro fesztivált rendeztek Csopakon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén második alkalommal rendezték meg a Balaton-felvidék legizgalmasabb és „legfinomabb” vadászati eseményét. A rendezvény nem titkolt célja, hogy mind a vadászatot, mind a vadgasztronómiát közelebb hozza a nagyközönséghez.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Abszolút sikerként értékelte a fesztivál szervezője és alapítója, Vadász Oszkár, hogy idén még többen látogattak el a rendezvényre, mint tavaly. – A GrillKirály csapata is csatlakozott hozzánk, így üres hassal biztosan nem távozott senki a fesztiválról. Rengeteg különleges ételt kóstolhattak meg a helyszínen azok, akik ellátogattak ebben a két napban a Csopak Strandra – számolt be a sikeres hétvégéről Vadász Oszkár.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Biztos vagyok abban, hogy az idei fesztivállal egy újabb sikeres lépést tettünk azon az úton, amelynek célja, hogy megismertessük a vadászat szükségességét, bemutassuk a természet szépségeit, valamint az egészséges, világszinten is kiemelkedő minőségű magyar vadhúsban rejlő lehetőségeket azoknak, akiknek nem adatik meg, hogy napról napra testközelből tapasztalhassák meg az erdő és a benne élő állatok ámulatba ejtő világát – tette hozzá.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A rendezvényen idén is gyönyörű, a magyar vadfajokat ábrázoló herendi porcelán tányérral jutalmazták a főzőverseny díjazottait. A harmadik helyezést a Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítvány nyerte el aranyló fácánlevesével, a második helyezett pedig a Csobánc Vadásztársaság csapata lett, melynek tagjai burgonyakrokettel tálalt szarvasraguval vették le lábáról a vendégeket. Az első helyezett a zsűri egyhangú döntése alapján a Csopaki Polgárőr Egyesület lett, akik burgundi szarvassültet tálaltak flambírozott körtével. A közönségdíjat idén a GrillKirály népes csapata vihette haza.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

A nem mindennapi ételek mellett természetesen kiváló programokkal is várták az érdeklődőket a szervezők. A Strand területén Boros Zoltán természetfestő munkáit csodálhatták meg a látogatók, és Bozóki László vadászíróval is személyesen találkozhattak, illetve dedikáltathatták könyveit. Idén sem maradhatott el az agár- és a magyar vizsla fajtabemutató, illetve a mindenkit ámulatba ejtő, a sólymok, sasok és baglyok életébe bepillantást nyújtó előadás.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Oláh Tibor, a várpalotai Thury-vár Vitézei Hagyományőrző- és Sportegyesület elnöke és íjászedzője segítségével a gyerekek és a vállalkozó szellemű felnőttek idén is kipróbálhatták az íjászatot és a különféle ügyességi játékokat, köztük olyanokat is, melyek egészen a középkor óta fennmaradtak, és valamikor a vitéznek szánt fiúk fejlődését szolgálták. A színpadon pedig Steinhausz Gergő, a Veszprémi Petőfi Színház vendégszínésze, illetve művészpartnere, Magashegyi Nóra, a Pannon Várszínház Társulatának tagja repítette vissza a közönséget a múltba, hiszen közismert retro és operettslágereket énekeltek.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Egy egészen különleges eseménnyel is kiegészült a Balaton Vadgasztro Fesztivál: megnyitotta kapuit a Bakony Vadjai és Élővilága Kiállítás a több mint száz éves csopaki Plul-Malomban. Az Országos Magyar Vadászkamara Veszprém Vármegyei Területi Szervezetének, azon belül is Baracskay Lajos titkárnak köszönhetően számos kiállítási tárgyat, illetve vadpreparátumot sikerült elhelyezni az épületben. A kiállítás létrehozásában nagy szerepe volt a jövőbeni üzemeltetést magára vállaló Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítványnak és a Csopaki Önkormányzatnak is, akik helyet adtak ennek a színes tárlatnak.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

 Sokan elfelejtjük, hogy mi, emberek egy nagy életközösség tagjai vagyunk, mindig is együtt éltünk a természettel. A kiállításon bemutatott állat- és növényvilág történetét és titkait mégis csak kevesen ismerik. A tárlat itt, az öreg fák árnyékában lehetőséget ad arra, hogy a látogatók megtapasztalják a minket körülvevő valós világ méreteit, és azt közelről szemlélve lehetőségük nyíljon érezni az állatok jelenlétét. Mindez így válik számukra kézzelfoghatóvá – mondta el a helyszínen a Magyar Vadért és Vadászati Kultúráért Alapítvány kurátora, Gyurkó Máté. –

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A mai virtuális világ a realitásokat mellőzve mérgezi a fiatal generációt és  társadalmunkat. Ezért is megtisztelő alapítványunk számára a lehetőség, hogy a kiállítás üzemeltetőjeként évről évre egyre több értékes tartalommal töltsük meg ezt a tárlatot, és egyre szélesebb körben ismertessük az általunk fontosnak tartott értékeket.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Ennek a munkának már látható nyomai is vannak, például a malomkertben elhelyezett kerti bútorok és a híd, melyek az ide látogatók kényelmét szolgálják. A jövőben szeretnénk létrehozni egy díszhaltavat, a kert végében pedig voliert építünk, ami fácánoknak és díszmadaraknak ad majd otthont.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Alapítványunk célja, hogy minden kézzelfogható eszközzel támogassuk a kultúrát, a gasztronómiát és a vadászatot, illetve hogy közelebb hozzuk a természetet az emberekhez. Abban hiszünk ugyanis, hogy minél közelebb vagyunk a természethez, annál közelebb leszünk önmagunkhoz is – tett hozzá a kurátor.

Fotó: Mizsei Bernadett – OMVK

Balaton Vadgasztro Fesztivál csapata mindenkit biztosított arról, hogy jövőre ismét megrendezik az eseményt, így jó esély mutatkozik arra, hogy nemcsak az ínycsiklandó ételek, de a természet nagyságát és fontosságát hirdető üzeneteik is egyre több emberhez jutnak majd el a jövőben.

Forrás: Mizsei Bernadett – OMVK

Tovább olvasom