Vadászat
VADÁSZAT: Most kezdődik el
Még a gólya és a ragyogó, kékszínű tollú szalakóta vagy az aranymálinkó itthon van, amikor július végén a nyárfák már el-eldobnak egy-egy elsárgult levelet. A fák közül a nyárfa az, aki leghamarabb mutatja meg, hogy telik az idő. Pediglen gazdag a határ, érik a dinnye és azt is tudom, hol érik a szeder, hol tanyáznak a kert alatt az őzek. Közeleg, közeleg az ősz, akkor is, ha nem akarjuk észrevenni. A hótt Kerezs felett már húznak a vadkacsák s hiába megyünk le nap, nap után Ottokárral fürdeni, rendre minden délután a Fehér hídnál találjuk őket, mert visszatérnek hozzánk.
Aztán egy villanás és átfordult a naptár augusztusra s bár melegek az éjszakák, a sejtelmes nyári éjszakák, azonban nap nap után egyre csak hosszabbodnak. Kiégnek a tarlók s a dűlőutak vastag porában is éppen csak kapaszkodik az élet. A tarlók jobb helyeken feketék s ha az aratáskor siettek, akkor a madárnak is maradt szem. Persze mindig marad, ha gereblyével is szednék össze, akkor is marad a forgókban. A vihar miatt megfeküdt gabona is a vadé. Nem akar beköltözni a magtárba s marad a vadnak, ami megleli, de mindet az sem tudja felszedni. S mikor egy-egy kis eső érkezik, a búza képes a földről kicsírázni, gyökeret vetni. Megszólalnak az őszi tücskök augusztusra és újra kizöldülnek a tarlók. Járja azt a ruca, megtalálja a nyúl, az őz és bizony húz már a liba is az ilyen helyekre. Ne zavarjuk őket…
Telefonok jönnek-mennek, egyeztetések s igen, akkor találkozzunk Szegeden! Találkozzunk! Jó lesz már újra otthon, mert itthon sem rossz, de azért a Jóisten mégiscsak két hazát adott. Gerlézni lehetne máshol is.
Elnöki körlevél. Olvasom, hogy ülésezett az intézőbizottság s a vadkárra való tekintettel a tagságnak is részt kell venni a gerle vadászatában, mert a város alatt berendezkedett kutatóintézetek kísérleti tábláiban, a gazdák napraforgó földjeiben, tetemes károkat okoznak máris a galambok, amelyekhez a városból érkezők csatlakoznak, s az északról megindult vonulókkal együtt már túltesznek azon a határon, amelyet egy-egy termelő képes egyáltalán elviselni.
A beosztásokat a hivatásos vadász rendezi, nekünk ma a Meteorológia jut. Ha akarunk, mehetünk többször is, más nem lesz kint. Barátunkat, Kiri Tamást invitáljuk, tartson velünk. Régóta ismerjük, de mindig elcsodálkozom, hogy a felesége, Katica, amikor a vadászatról van szó, sose tartja vissza. Igaz, valami program lehetett, ezért egy órával későbbre tettük a találkozót, de nem lehet elkésni. Végül is nagyon meleg van, talán késik is a húzás – hivatásosunk is erről mesélt, csak tényleg menjünk ki, mert ne legyen nagyobb kár.
Ilyen meleg talán a tavalyi aszályos időben sem volt. Bár az országban vannak vármegyék, ahol bőven esett, de az Alföld egyes részein idén is jelentős szárazságot tapasztalunk. Elég csak bemenni a kukoricákba, s megnézni, milyenek lettek a kötések és mekkorák a csövek.
A napraforgó jobban mutatja és a meleget is jobban tűri, de, hogy megtermékenyültek-e szemek, azokat ránézésre nehéz megállapítani. Vannak módszerek, amelyeket öreg, vetőmagtermelő agrármérnököktől tanultam s a becslés, a szántóföldi hozamok saccolása, mindig is komoly tudománynak számított. Emlékszem, jó 12 éve találkoztam egy Békés vármegyei felügyelővel, Veress Vilmossal, aki egy szántóföldi szemlén egyszer csak megállt s arról mesélt, hogy fiatal agrármérnökként 35-40 növényt termeltek. Péter! Ahhoz kellett igazi integrált szemlélet – mondta nekem. S ami igaz, az igaz, gyakorlati tudásuk felbecsülhetetlen volt. Hallgattam a szántóföld szélén, csendesen, mert az ember tudja, ki az, aki mögött, akiben ott van az a tudás, amire minden vonatkozásban fel lehet nézni – kérdőjelek nélkül. S a furcsa az, ha ilyen fajta emberrel találkozunk, hogy egy ilyen szakember arra is nyitott, hogy a másik felől érdeklődjön, hogy az mit tud s dogmatikusan nem ragaszkodnak az általuk tudottakhoz. De kérem szépen, ehhez át kellett esni azon, hogy az agyagot kibányászták, majd megformálták és végül a kemencében kiégették…
Gergely, az Agro Jager News, lapunk főszerkesztője, a FROMMER Fegyverbolt jóvoltából egy FRANCHI Feeling AC-t koptat. Műanyag tok, szövettáskák a fődaraboknak, fegyverolajok, csere choke-ok. Úgy vigyázz rá, hogy múltkor azt is megkérdezte, hogy tiszta-e a kezem. Persze, amikor találkozott Bedőcs Lacival és látta, hogy a vitrinből kivett luxuspuskát fehér szövetkesztyűben fogták meg, sokszor úgy érzem, hogy ezzel a FRANCHI-val is szíve szerint így tenne. Persze, új puska és ha így megy, unokáink is látni fogják.
Már csak-csak meg is sértődtem volna, de jöttek a gerlék s úgy voltam vele, hogy semmi baj, majd az öreg Merkelemmel vadászok aznap. Jól ment a lövés, a húzás elindult, már nem is tettem le a puskámat.
Persze Gergely egyáltalán nem bánta, hiszen az elmúlt egy évben teljesen összenőttek és nem is szívesen adja oda senkinek, az idén 155 éves fegyvergyár remekét, a Feelinget. Forróság volt és persze a nagy táblában hárman nem igen tudtuk megforgatni a gerlét, ezért úgy döntöttem kerülök egyet s a tábla közepére beszálló madarakat forgatom meg.
Ottokár a nagy meleg ellenére sem akart otthon maradni. Szeretem ezt a kutyát, mert a vadászat szeretete mindent felülír nála. Ezért nekem kell rá vigyázni, de Gergellyel nem volt hajlandó maradni s most, hogy lassan kétéves lesz, igen megválogatja, hogy kivel barátkozik. Ha úgy vesszük, haverfelvétel Ottokárnál nincs. Csóti Jani barátom kutyája volt ilyen, hagyta, hogy megsimogassam, ismert is Jack, de csak is Janit szerette. Nyakas, öntörvényű német vizsla volt és úgy látom Ottokár is az lesz.
Ottokár már nem az első kutyám s azokat a nevelési hibákat, amiket korábban elkövettem, nála már sikerült áthidalni. Behívás, mindenek felett s persze legyen jó orra, apportozzon, szeresse a vizet s lehetne sorolni mind azt a sok kritériumot, amit egy vadászkutyának meg kell ütnie. Igen, nincs kompromisszum. Nem lehet az, hogy majd megtanulja, meg majd belejön. Sose fog. Az a kutya, ami nem tudja küllemében, teljesítményében, munkabírásában és tegyük hozzá feladatmegoldásában, ami kell a vadászathoz, csak kedvenc. Valaki kedvence, akit szeretni kell, vagy szeretnünk kell, de mindenki tudja körülötte, hogy vadászatra, munkára nem való, ahogy így van ez minden egyes szakmában is. Ezeket a kérdéseket nem lehet elkenni, mert aztán sorra jönnek a hibák s ilyenkor tesszük fel a kérdést: miért, hiszen mindent megtettünk. Meg. Magadhoz képest igen, de az elvárások szintjét még megsem közelítetted. S teheti az a kutya a dolgát, ha vadászatra nem jó… Egy new yorki pszichológus vezette be a fogalmat, miszerint mentálisan el kell engedni. S ez különösen igaz egy-egy szeretett kedvencre, avagy kegyeltre. Mert szegény kutya nem is érti, hogy mi a baj vele, de a jó vadászmester, ha a sarkán áll, akkor megmondja. Mert azt meg köll mondani – na legyünk autentikusak, ha már Szögedön vadászunk. Azért ő a vadászmester és azért járt iskolába, nem az élet iskolájába, mert az az iskola mellett van, hanem iskolába, padok közé, ahol szemben ott áll a katedra!
Ottokár azonban jó, de foglalkozni kell vele s ha tetszik, ha nem, a kiválasztás után az adottságok nem elegendőek ahhoz, hogy jó kutyánk legyen. Ki kell képezni s hogy az jó is maradjon. Nap, nap után foglalkozni kell vele. Ha valakik közölünk ezt igazán tudják, azok a solymászok s nézzük meg, vannak ott olyanok is, akik a sólyom mellett kutyát is vezetnek. Kerek szemekkel lehet csodálkozni – ha nem is illik, hogy mit tud egy kutya, amelyiket minden nap dresszíroznak, mert olyan nincs, hogy a sólyom nem szállhat fel. Annak repülni „köll”, arra teremtette a Jóisten, hogy szelje az ég kék magasságait…ahogyan a gerlék is szinte, mint egy-egy kődarab zuhannak alá.
A napraforgó tányérjai barnára száradtak, a virágtányér pikkelyei, mint egy-egy éles penge, úgy szabdalják az ember karját. Volt idő, amikor kutatóként parcelláról, parcellára jártam, heteket a növények között töltöttem. A legjobb, legszívósabb katonai zubbonyt is rojtosra tudja szeldelni. Keresztbe nem is megyek, csak a sorokon erre-arra, s a gerle laposan röppen fel előttem. Fölém egy se fordul s úgy járom be a sok tíz hektáros táblát, hogy el sem sütöm a puskát, de amarra lent szól, de olyan messze vannak tőlem, hogy nem látom, hogy esik-e madár.
Egy biztos, hogy ma ezt a táblát megvédtük s azért, a tarisznyába is kerül. A gerlével azonban sok gond van, nehéz kopasztani, de bizton állíthatom, hogy érdemes. Ha többet is lőne az ember, négyet-ötöt egy csomagba téve, később, mikor beköszöntenek a zimankós vadászatok felér a gyógyszerrel a galambleves. Különleges és én nem is szeretek mást készíteni belőle.
Ami madarat lőttünk, összeszedtük. Ottokár sokat segített, lelkesen ugrott a lőtt vadért, de vagy öt liter vizet biztos megivott, a többit meg kiborogatta. Majd fürdesz otthon, vagy lemenjünk a Maty-érre, az evezős pályára? Lehet, csak készítsük el a terítéket…
Pénteken nem tudtunk újra kimenni, de a szombat lehet a mienk – ha gondoljuk, mondta a vadásztársam és egyben a társaság hivatásos vadásza a telefonba. Hajnalban ott leszünk!
A szekrényből az ünneplős puskámat vettem elő, a mélyvésett, grénerzáras Salvinellimet. Mikor összeraktam a virradatban a szemem sarkából láttam, hogy Gergely is észrevette. Tudta ő, de nagyon jól tudta, hogy azt hoztam, mert már a tokjáról megismerte!
- Na, cserélünk? Egy napra? Oda adod a FRANCHI Feelinget?
- Cserélünk, de lőszert is adjál hozzá!
Mindig az üzlet, de üsse kavics!
- Itt a ládám, amennyit csak akarsz, tesó!
Azért jó, hogy a kezembe került a Salvinelli. Bevallom, hogy az öreg Merkel tusa már kopottas, már-már régi idők öreg vadőr puskáihoz hasonlít, amit nem lehet csak úgy megvenni, hiszen a patinához idő kell. Volt olyan vadászat, amikor kinéztek vele, de mikor ballagtam fel a térdig érő vízben és hoztam a récéket, a helyi vadőrök, mert azok nem hivatásos vadászok voltak, hanem vadőrök, tudták, mit jelentett az a kopottas puska. Megtörve, átvetve a hátamon jobb kezemben és a balkezemben is egy-egy csokor kacsa s néztem, a partot, hol tudnék felkapaszkodni. Te Barcson jártál, te meg Szegeden. Üdv az erdésznek! Jó szerencsét!
Na, az nem nekünk kell komám és úgy hátba vágott egy firma, pedig alig ért a vállamig. Na nem már csak te hiányoztál s ha nem is illik a klikkesedés, vadászaton meg különösen nem, de az erdészetis évek nem mennek el nyomtalanul, ahogy minden szakmában így van. Jaj, de tudjuk, hogy ki milyen tanuló volt, ki milyen gyerek volt, hogy ki milyen iskolába járt, ha járt egyáltalán…
Hogy ennek a FRANCHI fegyvernek lesz-e patinája, meglehetősen jó kérdés, de aki gyártotta, annak már nem az. Lesz bizony, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a BERETTA Holding nem engedte, hogy eltűnjön és a kis manufaktúrát, a maga 150 évével, magához vette. A FRANCHI, a történelem egy szelete, a tűzfegyverek hőskorszakának, a vadászfegyverek történelmének. Ne feledjük, a komplett töltény, amely a gyutacsot, a hüvelyt és a lövedéket, valamit a gyúelegyet magában foglalja, a FRANCHI gyár születése előtt alig 20 évvel találták fel az USA-ban! A jelenleg ismert tűzfegyverek, a vadászatban használt puskák történelmét vehetjük a kezünkben, amikor Olaszország egyik legrégebbi gyárából vásárolunk puskákat.
Gergely érkezik, hogy a biztosító előre, hátra, ez a sorrendváltó. Ugratom kicsit – döntöm el magamban.
- Te! Ez nem romlott el? Olyan könnyen mozog.
Egy pillanatra megáll, aztán megszólal.
- Ez nem a német puskád, amin eltörik az ujjad, mikor kibiztosítod.
Visszakapom, de nem piszkál, mert tudja, hogy nem véletlen hoztam ki az olasz puskámat, hiszen így mégiscsak könnyebb összehasonlítani a két fegyvert. Persze nem hagyja ki…
- A tieden, ezen a Salvinellin, még nincs csere chocke, ugye?
Mindig is okos volt, nehéz megszorítani.
- Tudod, azzal a puskával meg kell tanulni lőni!
Hallgat, de már nevet és jön a következő kérdés.
- Mit csinálsz, ha kellene mind a két csőre egy teljes szűkítés, mert libázni megyünk?
Ej, igaza van, de én kezdtem s hogy mennyire szerencsém van érkezik egy gerle és elékapom a FRANCHI Feelinget. Leesik, de most is emlékszem arra a pofonra, amit kaptam a puskától.
- Be kell szorítani Igazgató úr!
- Köszi, de nekem rövid Főszerkesztő úr!
Ilyen ez a vadászat és apu csak neveti. Lajos napja van és ez egy kicsit ünnepi vadászat is, hiszen mégiscsak együtt vagyunk, mint régen. Alkatra is hasonlítanak, mindketten, ők a Sáfrány ágra ütöttek, vékony csontú, én meg jobban sasi vagyok, Szilágyi fajta – így mondták az öregek, amikor édesanyám megmutatott a pólyában, Körösnagyharsányban. Bay nagyanyám, született Bittó Lujza, állítólag összecsapta a tenyerét és mondta is: jaj fiam, ez egy vad sasi. Hol vannak már a régi öregek, mintha a nagyszüleim most tették volna be a kertajtót, hogy kimennek a kertbe…
Amott, fent, a Keresztelő Szent János plébánia hatalmas templomtornya. A „giling-galangos”, a híres. Igen, künn vagyunk a határban, hárman, s vadászunk. Ha változott is az idők folyamán a templom, a régi kövek még állnak, ott vannak lenn a fundamentumban s ha újak is kerültek is rá, ha újra is meszelték, a harangok nem költöztek el. Lelke van ennek a toronynak is. Innen olybá tűnik, mintha a kotlós köré mind odagyűltek volna a naposcsibék s a megannyi ház köréfonódik a híres templom.
Erre itt új út épült, arra fel, a Nagyfeketésnek is kanyarog egy. Vasút. Felettünk repülő húz el alacsonyan. Sok mindenre kell ügyelni, ahogy régen is így volt, ma sem változnak a dolgok és ha ebben merevnek is hangzik, de a templomok még állnak. De álljanak is! Mint ahogy azt kívánom mindenkinek, hogy legyen vadászat is, mert anélkül az ember is kevesebb. Készülünk magunk formájában, készülnek a többiek is. Készülök rá, hogy jövünk, hogy legyen helye a gerlének, hogy legyen levesnek való télen is. Ne álltassuk magunkat: vadászok vagyunk, de csak rajtunk múlik, hogy milyen vadászok, hogy milyen emberek is vagyunk s ez már hitbéli kérdés. A döntés múlik rajtunk.
Gergely FRANCHI Feeling AC-je szépen dolgozik. Tetszik az alumínium tok, a sötét dióagy és persze könnyű. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy azért jó egy eszköz, mert vastag, hogy abban van anyag. Kétségtelen, de a vas és az acél között éppen az a különbség, hogy az acél, vékonyabb szerkezete ellenére is, sokszor nagyobb terhelést visel el, amit az olaszok a fegyvergyártás terén 150 éve tudnak. Ez a tudás, ez az olasz minőség az, amit a FRANCHI valójában képvisel és amiért a BERETTA felvásárolta a céget.
A napvégén, mikor már a kutya nyelve is lógott, aztán csak megkapom még Gergőtől, hogy:
- Azért csak jobb ezzel vadászni, mint a Merkellel! Nem lóg úgy a kezed, mint tegnap előtt.
- Neked se!
Ezen egy pillanatra elcsodálkozik aztán nevet.
- Jó, hogy bátyó, mert ez is olasz!
Mókázva, egymást ugratva kezdtük a 2023/2024-es vadászati idényt, társaságomnál. Barátokkal, édesapámmal, testvéremmel és persze Ottokárral, aki nekünk már családtag és bebizonyította a Vadászati Alkalmassági Vizsgáján, hogy létezik olyan, hogy 184 pontból, 184 pontot ér el egy kutya. Magasra tettük a mércét Ottokárnak, amit megugrott a fiatalúr!
Az Agro Jager News szerkesztőségének nevében kívánunk minden olvasóknak egy nagy kalappal erre az esztendőre. Szép terítékeket, közös vadászatokat vagy éppen csendes, esőáztatta erdőben egyedüli leseket, amikor az erdők templomában, azoknak a legeslegmélyén, megszólal a várva várt öreg bika.
A tavalyi. Akit csak nekünk rendelt a Jóisten. Akit titkolunk, akiről sose beszélünk senkinek, mert a mienk s a kérés utáni várakozás, a türelmes várakozás az, ami bennünket vadászokká nevel. Ennek az ideje következett most el, vége van a nyárnak…kezdődik. Most kezdődik. Minden most kezdődik el.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD, Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.