Vadászat
Vadászkarácsony a Bakonyban
Veszprém vármegyében, Hegyesden, Fekete Ádám gímbikára vadászott a Balatonfüredi Erdészet területén. Élményeit osztotta meg lapunkkal:
Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy a címválasztás nem véletlen, hiszen egy vadász számára a szeptemberi szarvasbőgésnél mi is lehetne szebb élmény. Ilyenkor az ember már jóval előtte díszbe öltözteti a szívét, és lélekben már csak a naptári hónapok múlását várja.
Debreceni vadászként, alföldi viszonyokhoz szokva, mindig is elvágyódtam a dombos bakonyi táj mesés erdeibe, ahol a szerencsés nimródok páratlan élményekhez juthatnak szakértő kíséret mellett, és nagy vendégszeretetben részesülhetnek. Nálam sem volt ez másképp. A céldátumként megjelölt szeptember 12-13-14, háromnaposnak ígérkező vadászat előestéjén már 11 órakor éjszaka megérkeztem Hegyesdre, ahol Fekete Róbert kísérő vadász már a szállás előtt fogadott. Mi sem jelzi jobban a Balatonfüredi Erdészet gazdag vadbőségét, mint az, hogy a pihenés előtti pár perces beszélgetésünkbe folyamatosan belekeveredtek a bőgő gímbikák orgánumai. Mondanom sem kell, hogy az amúgy is felfokozott lelkiállapotomra milyen hatással volt…
Gyors (rövid) alvás után a kísérő vadász L200-a percre pontosan gördült fel reggel 5-kor a vendégház kapuja elé. Egy rövid megbeszélés a többi vendéggel és a hivatásossal a faluban, és már indultunk is ki a területre.
Kiszállás után betöltöttem a fegyvert, és kezdetét vette életem eddigi legkülönlegesebb vadászata!! Halkan cserkeltünk egy kavicsos út mellett felfelé a dombokon, mellettünk vadföldek, erdő, nádas és egy nagy halastó volt, amelyben a halak játékosan ugráltak, amúgy is kifinomult érzékszerveinket még jobban próbára téve. Lassan ránk virradt a nap, miközben folyamatosan hallottuk a bőgést mindkét oldalról. De szarvasokat nyílt placcokon nem vettünk észre. Az erdőben mélyen bent bőgtek, de a csontszáraz aljnövényzet és avar miatt becserkelésük, megközelítésük esélytelen lett volna.
Végül egy vadföldön átvágva, egy szederindákkal sűrűn benőtt , de azért az ember előrelépését lehetővé tévő cserkelő úton, elérkeztünk egy magasleshez. Felkapaszkodva pazar táj tárult elénk. Balról égererdő, jobbról a völgyben egy vékony kaszáló, amely egy tölgyerdőben folytatódott. Viszont előttünk egy nagyjából három-négy focipályányi “nyíltabb” terület, ígéretesnek bizonyult. Hozzá kell tennem, hogy a tarvágás utáni felnőtt akácsarjas, fiatalos, és egy mély árok nehezítette dolgunkat. Balról folyamatosan bőgött egy komoly bika, de Robi többszöri bőgőkürtölése után sem mutatkozott.
Majd balról hirtelen körülbelül 150 méterre megláttunk egy ünő és tehén körvonalait a keresőtávcsöveink segítségével, bár folyamatosan kellett törölni a lencséket a reggeli párától. Majd egy fiatal, dárdásvillás-gyerekbika, (körülbelül három éves), dobogtatta meg az amúgy sem átlagos tempóban vágtató szívünket. Hirtelen szemből feltűnt valami. Robi mondta is, hogy ez komoly bika lesz. Folyamatosan körülbelül 300 méterről csökkentette a távolságot, és egyenesen felénk jött, mintha zsinóron húznák egyenesen. Felejthetetlen élmény és kép, ahogy ballagott felénk, majd hirtelen megáll, és teli torokból kezd el bőgni, amit én már a távcsövön keresztül néztem, a bakonyi dombok felett éppen felbukkanó nap első sugaraitól kísérve.
Közben Robi feleselgetett neki bőszen, nehogy meggondolja magát. Aztán hirtelen befordult jobbra, és már csak a koronáját láttuk, ahogy a sarjakáccal harcolt. Majd tehenhangra váltott, amitől megint visszafordult jó irányba, majd eltűnt a köztünk húzódó árokban. Aztán minden megváltozott: két tehén jelenik meg, és húzzák a bikát maguk után, tőlünk elfelé a szemközti erdőbe. Robi csak suttogva mondta, ha szerencsénk lesz, és nem az árokban mennek el, hanem feljönnek egyenesen, akkor lesz egy nyíltabb füves rész, és ott, – ha alkalom nyílik rá,- lövést tehetek a bikára.
Így is lett: hirtelen feltűnt a két tehén, majd Robi szólt, hogy most megállítom!! Szinte nem is bőgve, hanem ordítva kiáltott egy nagyon mérgeset a bikára, aki ebben a pillanatban az ügetésből visszafogva, megállt. Ami nekem éppen elég volt ahhoz, hogy a piros pontot a lapockájára irányítsam, majd útjára engedjem a lövedéket. Huh… Sóhajtottunk mindketten egyszerre a remegéstől elzsibbadt kezeinkkel szorongatva egymás vállát…
Hallottad a becsapódást? – kérdeztem. Bizony, sem én, sem ő nem hallotta, viszont megnyugtatott, hogy a bika bejelzett, megemelte az elejét, jelezve a találatot.
Egy cigiszünetnyi időt kivárva, és egy magányos diófát megjegyezve támponként, indultunk a bikát megkeresve, amit körülbelül 70 méteres vér nélküli halálvágta után találtunk meg.
Utána végre birtokba tudtuk venni… Hatalmas volt!!! Élő súlyban körülbelül 230 kilogrammot nyomott… Az erdők királya. Az az őszinte öröm, amit mindketten éreztünk a megtalálás pillanatában, már le sem tudom írni…
Egyszer az életben, ezt minden vadásznak át kell élnie… Méltó teríték mellett kürtszóval adtuk meg a végtisztességet ennek a királyi vadnak. Míg élek, nem feledem.
Írta és fényképezte: Fekete Ádám
A Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészetéről további információért kattionts ide!
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Sebzett medve ólálkodik Székelyudvarhely környékén
Sebzett medvét láttak Székelyudvarhelyen
Jobb hátsó lábán sérülhetett meg az a medve, amely kedden éjszaka járt a székelyudvarhelyi Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében lévő benzinkútnál. A vadászok nem találják a különösen veszélyes nagyvadat.
Noha a 112-es segélyhívószámon nem történt bejelentés, a székelyudvarhelyi Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesületet arról értesítették, hogy egy medve járt kedden éjszaka a Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében lévő benzinkútnál. Sebzett vad Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadászegyesület igazgatója a Székelyhonnak elmondta: kollégáik ellenőrizték a helyszínt és beigazolódott, hogy valóban a ott járt a nagyvad.
Mint mondta, a nyomokból sajnos nem derült ki, hogy honnan érkezett a benzinkúthoz a medve, az viszont egyértelműen látszik, hogy sebzett, közepes méretű egyedről van szó.
„Az egyik hátsó lába sérülhetett meg a medvének, hiszen annak a nyomait nem találtuk meg, így jó eséllyel azt vonszolja maga után” – magyarázta a szakértő. Az igazgató rámutatott: már jó ideje nem vadásznak medvére, hiszen felhasználták a nagyvadak kilövésére jóváhagyott kilövési kvótákat – ráadásul nincs is vadászidény a fajra –, ezért úgy sejtik, hogy egy autó üthette el az egyedet. A nyomok alapján elmondható, hogy a sebzett vad a Hunyadi János utcai Nagy-Küküllő-hídnál ment vissza a folyómederbe.
A vadászok szerdán átvizsgálták a medret egészen a város végéig, ám nem találták meg a helyszínt, ahol távozott onnan a veszélyes egyed. Figyelmesen közlekedjünk Különösen veszélyes a sebzett medve, ezért a vadásztársaság munkatársai arra kérnek mindenkit, hogy lehetőleg kerüljék el a folyómeder említett szakaszát, ha mégis arra járnak, akkor pedig figyelmesen közlekedjenek.
Mărmureanu-Bíró Leonárd hangsúlyozta, hogy kollégáik az elkövetkezőkben is megfigyelés alatt fogják tartani a helyszínt. Sokat segítene nekik az ügy felderítésében, ha megkapnák a benzinkúton készült videófelvételeket, ám azt hivatalosan csak a rendőrség kérheti ki.
A szakembertől megtudtuk, hogy a medvék jó része nem alszik téli álmot az enyhe tél miatt, rendszeresen látni azokat az etetőknél. Mindemellett az erdőkben bőséges makktermés volt, így találnak élelmet a természetben is. Az említett eseten kívül egyébként mostanában nem észleltek medvéket Székelyudvarhelyen.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Évadzáró apróvadvadászat szerveztek a Polányi Vadásztársaság Egyesületnél
Évadzáró apróvadvadászat volt a Polányi Vadásztársaságnál. Arnold jött reggel értem, és 8-kor Polányból indultunk. 20 puska, 2 hajtó. Na, ki lesz az elálló? Mindenki félrenéz, a sáros csizma orrát vizsgálja. Hosszú csend, majd: cserélünk. Végül István, Attila és én. Előre mentünk. A kakasok kint napoztak a vetésen. Az autókat látva iszkiri be az erdőbe, majd a hajtás… hát nem. Elpucoltak a vadkakasok egy időre. Lesz még forduló. Az első hajtásnál alig szóltak a puskák.
A következő hajtásnál István, sok éves terepismerete révén, rábökött egy kanyarban az út szélére. Szót fogadtam, csak rajtam múlt, hogy mellé durrogtattam színes farkú madarainknak. Ahogy közeledett a hajtósor, a dombok közötti út hajlatában, hangtalanul repülő fácán közeledett egyenesen felém, majd kanyar balra.
Kakas vagy tyúk? Kakas vagy tyúk? Hopp, kakas! De épp beérkezett a fák takarásába. Erről lecsúsztam. Következő ugyanott, ugyanúgy. Ez tyúk. Hű, most jó, hogy kivártam. Következő színes farkú jobbról, a fák között – mellé.
Harmadik hajtás. Ha ott maradok az erdő szélén – ez volt az első gondolatom –, akkor két szajkót lehetett volna jól megzaklatni. Gratulálok, Roland! Egy igazi toronykakast lőtt!
Negyedik hajtás. Még mindig elálló vagyok. István sarokra állított, Attila szerint róka is jöhet. És jött. Persze nem pont ott, ahol vártam. Pucolt a vetésen, kiléptem a fák közül és jól mellé lőttem a barátságtalanul messzire került lompos farkúnak. Amíg a rókát idegesítettem, a hátam mögött elfutott egy nyúl. Mivel nem láttam, hibázni sem tudtam. 🙂
Becsatlakoztam a hajtóvonalba. A 20 puska zöme U alakban hajtotta a Deseda melletti nádast, zsombékost. Nekem a szántás jutott, vagy hatodmagammal. És igen, egy tapsifüles iramodott meg a szántásnak, az U közepétől messze. Nekem pont jó. Lövés. Tapsifüles meg sem rezzen, fut tovább. Másik cső. Tapsifüles karikában, majd kevésbé fürgén menekülne, de az ebek letartóztatták. Jippí! A negyedik nyúl lóg a papámtól örökölt oldaltáskán, ami úgy 45 éve dolgozott utoljára.
Utolsó hajtás. Megint elálló vagyok. Bebizonyosodott, hogy az elállók sokat tudnak tenni a teríték növelése érdekében. Nekem ez ma (sem) nem sikerült. Úgy éreztem, az összes színes farkú madár felém repült, úgy 200 km/h sebességgel. Jó, hogy vad, de ennyire?
A teríték és a kompetencia után újévi sortűzzel búcsúztunk az évtől. Nagyon szórakoztató év végi vadászat volt! Köszönöm!
Írta és fényképezte: Juhász György
Vadászni szeretne Polányi Vadásztársaság Egyesületnél?
Keresse bizalommal Somogyvári Erika Rita elnököt
Tel: +36 30 93 70 09 8
Email: somogyvarieri@gmail.com
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Jótékonysági vadászatot szerveztek a Hubertus Vadásztársulatnál Etéden:
Jótékonysági hajtóvadászatot tartott hétvégén a Hubertus Vadásztársulat Etéd községben. A felajánlásokat egy udvarhelyszéki kórház megsegítésére fogják felhasználni. Az esemény során számos medve és vaddisznó is előbújt a sűrűből.
Hetvenhét vadász és közel ötven hajtó gyűlt össze pénteken a reggeli órákban Etéden, hogy részt vegyenek a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársulat által negyedik alkalommal megszervezett jótékonysági vadászaton. Amint mindenki a helyszínre ért, megszólaltak az esemény kezdetét jelző vadászkürtök a Székely Vadászkürt Egyesület jóvoltából. Ekkor Rákosi László, a vadásztársulat elnöke köszöntötte elsőként a magyarországi mintára megszervezett akció jelenlévőit. Rámutatott, örül annak, hogy sokan eljöttek, hiszen ez bizonyítja, hogy erős közösség a vadászoké, amely képes összefogni egy-egy nemes cél érdekében.
Fazakas Attila, a társulat igazgatója arról beszélt, hogy a részvevőknek és más támogatóknak idén 600 lejt kellett befizetniük, az így összegyűlt összegből pedig egy udvarhelyszéki kórházat fognak támogatni. Csak később fogják eldönteni, hogy konkrétan melyiket, de tavaly például a székelyudvarhelyi városi kórház ortopédiai osztályán segítettek.
Közölte, a vadászok rókára, aranysakálra és vaddisznóra lőhetnek. Utóbbi az egyik legnemesebb vadnak számít, viszont sajnos nem sok él a környéken, mióta a sertéspestis megtizedelte az állományt. Éppen ezért a szerencsén is múlik, hogy mit sikerül majd célkeresztbe venni. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy büntetéssel fog járni, ha valaki kocát lő, hiszen szeretnék, ha azok megmaradnának, hogy szaporodhasson az állomány. Sokan jöttek el, ezért a balesetek elkerülése érdekében Fazakas fontosnak tartotta a főbb biztonsági intézkedések átismétlését. Ezek között említette, hogy csak a – vadőr által megjelölt – helyszínre érve lehet megtölteni a puskákat, és ott ki is kell üríteni a lőszert, mielőtt távoznának. Mindemellett csak az előre meghatározott irányba lehet lőni, jól beazonosított célpontokra.
“Több medve is van a meghajtott területen, így legyünk óvatosak. Ha egyenesen a mi vagy a társunk irányába fut a nagyvad, akkor tisztes távolságból jelezzük annak, hogy hol vagyunk, így ki fog térni. Másképp engedjük elszaladni a medvét” – fogalmazott. Végül az igazgató ismertette a különböző helyszínek terepviszonyait, majd ennek tudatában közös megegyezés alapján négy csoportra oszlottak a vadászok és elindultak az állások felé. Medvék, vaddisznók Mi Sánta Mihály vadőrhöz és Vass Ferencz csoportfelelőshöz csatlakoztunk, akiktől megtudtuk, hogy egy olyan helyszínre igyekszünk, amely a hozzájuk tartozó vadászterületek „lelkének” számít. A jótékonysági vadászat kivételével nem is szoktak ott hajtásokat szervezni, hogy békésen szaporodhassanak ott vadak.
Etéd és Atyha között eltérve indultunk el a dombtető irányába a Fatörés nevű részre. Meglehetősen nehéz terepen haladtunk, így nem volt egyszerű feladat a sofőrnek, ám a helyszíni panoráma mindenért kárpótolt. Egy bokros, fákkal szegélyezett részen álltunk meg, ahonnan a völgyben megbúvó falvak mellett a Kárpátok bérceit is látni lehetett. Sánta Mihály közölte, előző nap bejárták a vadászterületet és az etetőknél elfogyott ételmennyiségből, illetve a lábnyomokból megállapítható, hogy van vaddisznó a területen, igaz, már nincsenek annyian, mint a sertéspestis előtt. Mindemellett az aranysakálok is megjelentek néhány éve a környéken. Az sem volt vicc, hogy sok a medve, hiszen már érkezésünkkor megpillantottunk egyet a távolban, később pedig más nagyvadak is előbukkantak a sűrűből.
Vass Ferencz elmagyarázta, először minden vadásznak el kell helyezkednie a vadőr által kijelölt állásban, majd csak ezt követően indulhatnak el a hajtók. A standokról előre nézve csak egy 45 fokos szöget bezáró részre lehet lőni, esetleg, ha a vad elhalad mellettünk, akkor hátra fordulva ismét próbálkozhatunk, ugyancsak az említett szögben. Azt is tudni kell, hogy csak a hajtás végeztével lehet elhagyni a standokat, a vadőr jóváhagyásával. Ha le is lőttünk valamit, nem szabad azonnal odarohanni, hogy megnézzük, hiszen veszélyes helyzetbe kerülhetünk. Sebzett vad Szerencsére az időjárás mellettünk volt, hiszen plusz 1–2 Celsius fok volt, ám a hosszas várakozás miatt így is megfáztak az ember végtagjai. A domb tetején állva folyamatosan hallottuk a hajtókutyák csaholását, valamint a hajtók által csapott lármát, ugyanakkor az órák múlásával hozzánk egyre közelebb dördültek el a puskák. Csak saccolni lehetett, hogy ilyenkor milyen vadat sikerült leteríteni.
Beszélgetni nem igazán tudunk, hiszen akkor elriaszthatunk egy irányunkba menekülő nagyvadat – így maradt a várakozás. Így telt el nagyjából három óra, amikor hirtelen a közvetlen közelünkben dördült el egy puska, majd kirohant a tüskés bokrok közül egy jól megtermett vaddisznó és három süldő. Jól látszott, hogy a hasán már megsebezte valaki a felnőtt vadat. A mellettünk lévő Vass Ferencz nem sokat teketóriázott, meghúzta a ravaszt. A lövés célba ért, a vaddisznó pedig rögtön összeesett, amint újra beért egy bokros részre. Ekkor már mindenki megfeledkezett a hidegről az izgalom miatt.
Később, csak a hajtás végeztével nézhettük meg a vadat, amely valóban termetes volt. A vadász csörlővel húzta fel a vaddisznót terepjárója rakterébe, majd útnak indultunk, hogy másoknak is segítsünk. Amire leértünk a dombról, már öt vaddisznó volt az autón. Terítéken hét vaddisznó Csak a zöld fenyőágakból kirakott terítéknél tudtuk meg, hogy összesen hét vaddisznót sikerült leteríteni. Még Fazakas Attilát is meglepte a gazdag zsákmány. Mint mondta, Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje nagylelkű volt a részvevőkhöz. Itt megadták a tiszteletet a leterített vadaknak, majd ismét megszólaltak a vadászkürtök, ami az esemény végét jelentette.
Az egyesület igazgatója köszönetet mondott Fazakas Zsoltnak, társulatuk egyik tagjának, aki sok segítséget nyújtott a jótékonysági akció megszervezésében. Hasonlóan hálás volt ugyanakkor az etédi önkormányzatnak is a támogatásért. Végül közösen vacsoráztak a jelenlévők, majd mindenki hazaindult.
Forrás: Fülöp – Székely Botond – Székelyhon