Szakács Márton gímszarvasra vadászott az Abaúji Aranyszarvas Vadásztársaság területén. Az elejtő maga számolt be az élményeiről:

A terület már nem volt ismeretlen számomra, hisz hosszú évek óta bérvadászkodom az Abaúji Aranyszarvas Vadásztársaságnál. Először vadkáros bérvadászként, majd 4 évvel ezelőtt, mint lesbérlő voltam jelen a társaságnál. Már akkor tudtam, ha alkalmam lesz bőgésben bikára vadászni, azt itt mindenképpen szeretném megtenni.

Fotó: Szakács Márton – Agro Jager News

Így is lett. Eljött 2023 tavasza, és három év kihagyás után visszatértem a területre lesbérlőként, – korábban az ASP megjelenése miatt – okafogyottá vált az itteni vadászati lehetőség. Meg is beszéltem a hivatásos vadász kollégákkal, hogy amennyiben lenne mód rá, szeretnék az idei szezonban, bőgési időszakban, egy 8-10kg közötti koronás gímbikát elejteni. Természetesen pozitív válasz érkezett kérdésemre.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Eljött a várva várt szeptember hónap, így egyeztetve a szakszemélyzettel, kísérőmnek Szabó Zsoltit kaptam, kit régről ismerek és mondhatom baráti a viszony közöttünk. Nem volt kérdés, hogy a közös vadászatunk nagyon összehangolt lesz, mondhatni zökkenőmentes.

Hamar elkezdtük a bikavadászatot. Már szeptember hatodikán kimentünk, felmérni a kezdődő bőgést, hol, milyen hangú és agancsú bika lehetne az elképzeléseimnek megfelelő. Ez tényleg csak ráhangolódás volt, hiszen sötétben kezdtek csak „bőgicsélni”, még inkább legeltek a tarvadakkal, mint sem hajtották volna őket. Meg is beszéltük, hogy 15.-e után fog ez inkább beindulni, akkor folytatjuk.

Fotó: Szakács Márton – Agro Jager News

Így is tettünk. Legközelebb már sokkal aktívabbak voltak, már az első este rácserkeltünk egy jó hangú bikára, ami tarvadakkal volt egy völgy alján lévő patakmeder oldalán, épp egy kidőlt fa ágaival viaskodott. Fejdísze az általam elképzeltek határát súrolta, így lövés nélkül továbbcserkeltünk a többi hang irányába. Mint ahogy az lenni szokott, Diána a tökéletes helyzet kihasználatlansága miatt büntetett a következő kimenetelkor. Fiatal, kímélendő, súlyban jóval az igények alatti bikákkal futottunk csak össze.

Fotó: Szakács Márton – Agro Jager News

Sok-sok további kimenetel után jött a 23.-ai reggel. Nagyon jó bőgés volt hajnalban, azonban ahogy világosodni kezdett, húzódtak vissza a sűrűbe a szarvasok. Itt is lett volna lehetőségem lövést tenni két bikára, de mindkettő max. a hét kg-ot tudta volna, így lövés nélkül kullogtunk vissza a kocsihoz. Már azon gondolkoztam, hogyan adagolom be a családnak, hogy 12-jére sem lett eredmény, így folytatni kell. Ekkor két jó hangú bika bőgése árasztotta el a völgyet. A hangok a völgy másik oldalán lévő erdőből érkeztek. Kísérőm remek gondolatára, átmentünk – a szelet figyelembe véve – az erdőbe, a hangok irányába. A bőgés egyre erőteljesebb és sűrűbb lett, ahogy érkeztünk a bikák közelébe. Kiderült, hogy hárman vannak, az egyik egy vékony hangú, fiatalnak gondolt bika, és két erőteljes, mély hangú. Észre is vettük az egyik nagyot, azonban az egy öreg villás 10-es bika, nem hosszú, inkább zömök, de nagyon vastag abronccsal rendelkezett: kísérőm szerint, min. 10 éves és 8kg-os. Igen ám, de én koronás bikát szerettem volna terítékre hozni, így bár nagyon nehezen, de megálltam, hogy lövést tegyek arra a bikára. Ekkor vettem észre a villás bika mellet a vetélytársát. A sűrű aljnövényzet miatt, nem láttuk rendesen az agancsot, pillanatok alatt egymásnak feszültek, visszhangzott az erdő az agancsok csattogásától. Az öreg villás hármat lökött a másik bikán, amit már koronásként azonosítottunk. Amikor „kilökte” oldalra az ellenfelét és győzelmi bőgésbe kezdett, ezt sikerült is telefon kamerájával felvenni, de csak a hangokat.

A győztes bika vonult lefelé a völgy irányába, a kivert mellékbika pedig méltatlankodva bőgött a gerinc alatt. Jött az újabb haditerv, menjünk a gerinc felé, ahonnan bőgött párat a vesztes fél.

Pár lépés megtétele után, azonban síri csend lett az erdőn. Na, gondoltam is, megint egy tökéletes ziccerhelyzet, ezt sem becsülted meg Marci, újabb bünti lesz emiatt. Ekkor kísérőm előkapta a szarvastülköt és bőgött 2-3-at, erre a korábban nyekergő hangú fiatal kíváncsian érkezett, de lövésről szó sem volt, majd le is lépett a helyszínről. Tovább haladunk a korábbi célunk irányában, amikor Zsolti megtorpant, de ekkor már én is láttam, hogy a gerincen lévő tölgysarj szélénél, épp revansot vesz a vesztes bika, – egy tölgyfán.

Elő a kürt, újabb bőgés szonett, a bika kilépett a sarjból és egyenesen az irányunkba tartott. Én ezt már a lőbotra felhelyezett puska céltávcsövén keresztül néztem, ahogy közeledik.

Látom 4-4-es koronaágak, sötét agancs, fehér ágvégekkel, lombár széles terpeszű, kívánatos trófeájú bika ez.

Zsoltinak súgom: – Lőhetem? – válasza: – Pillanat!

Újból kérdezem: – Meglőhetem? – nincs válasz.

Harmadjára kérdem: – Hadd lőjjem meg! – válasza: – Kicsit vékonynak ítélem, de lőjed!

Abban a pillanatban DURR, szólt is a 8x57js kaliber és a tökéletesen szemben álló bika szügyén behatolt a kamrába a Brenneke TIG lövedék, súlyos roncsolást végezve. A bika kb. 40m-t halálvágtázott és annak végén esett össze. Némi surrogás az avaron és végleg elcsendesedett.

Odaérve a bikámhoz, óriási volt az örömöm, mi több, nyakába ugrottam Zsoltinak.

„Ilyet, pont ilyet szerettem volna Zsolti, elejteni” hangzott el tőlem a mondat.

Terítéken az erdők királya, páratlan 14-es 8,5kg körüli agancsú, 9 éves gímbikám.

Nagy köszönet Szabó Zsoltinak, aki végig tartotta benne a lelket és sikerre vitt egy ilyen gyönyörű gímbika terítékre hozatalában, a vadásztársaságnak a lehetőségért, és nem utolsó sorban feleségemnek és két gyermekemnek, akik hősiesen tűrték távolléteimet az elmúlt három hétben.

Üdv a Vadásznak! Békesség a Vadnak!

Vadászüdvözlettel: Szakács Márton

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu