Móczár István, édesapjával, Veszprém vármegyében gímszarvasra vadászott, a Nádler Herbert Vadászati Egyesület területén. A pápai vadászterület több mint 5400 hektár nagyságú, kifejezetten nagyvadas. Élményeiről az elejtő maga számolt be lapunknak:

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Szeptember 10-én kezdődött. Balázs barátommal kimentünk hajnalban bikára vadászni, de nem igazán volt jó, sem a bőgés, sem a mozgás. Nagyon nehezen viselte, hogy nem történik semmi és a fenekén kell ülnie egy lesen. Egy lucernaföldet figyeltünk, amit cirok vett körbe. Sehol semmi. Aztán egyszer csak a távolban egy szójaföldön két bikára lettünk figyelmesek. Mindkettő bőgött, de tűz nem igazán volt bennük. Az egyik, a hozzánk közelebb lévő, tarvadakat is terelgetett, a másik egyedül volt. Aztán, ahogy jöttek, el is tűntek.

Ábra: Móczár István – Agro Jager News

Kb. 7-ig vártunk, aztán Balázs már nem bírta tovább, menni akart. Nekem új vendéget kellett kísérnem, mondtam hogy még maradnék egy kicsit figyelni. Maradj itt, én elmegyek a kocsiért, de aztán menjünk – mondta. Próbáltam győzködni, hogy maradjon még, hiszen most ő vadászik, de nem akart.

Legyen így – egyeztem bele. Szerintem már az autóban ült és jött visszafelé, amikor kirohant a lucernára kilenc tarvad és mögöttük egy nagy, villás bika. Valószínűleg ő volt a hozzánk közelebb eső, a szójáról. Távcső nélkül is simán tudtam bírálni, akkora volt a villa. Mielőtt be tudott volna váltani a cirokba, meglőttem. Visszaperdült a lucernára, és megállt kb. 200 méterre előttem. Mivel nem tudta eldönteni, hogyan tovább, ezért megadtam a kegyelemlövést neki. Nem akartam a cirokból húzkodni. Azonnal összeesett.

Pár másodperc múlva megjelent Balázs.

– Na, most már gyere, pakolj és menjünk! – mondta.
– Ok. Csak először szedjük össze a bikát.
– Milyen bikát? Nem szívatsz meg. – mondta nemes egyszerűséggel.
– Amit most lőttem. Mondtam, hogy maradj még!

Mint később elmondta, a kocsiban hallgatta a híreket, nem is hallotta a lövést. Gratuláció, majd töret… Aztán megérkezett az olasz vendég, 36 °C-ban és szúnyogfelhőben vártuk vele a másik bikát a szójáról. Sajnos világosban egyszer sem jött meg. De még nem mondtunk le róla.

17-én este megkértem Balázst, hogy menjen vissza és nézzen rá. Én, az akkori vendégemmel, másik helyen voltam. Este már hívott is, hozd holnap édesapádat, nagy a bika, karácsonyfa van a fején. Már hét óra előtt kijött, egyedül van. Mivel Andreas, az akkori vendégem, az előző nap látott bikát szerette volna megvadászni, elkértem magam tőle, ő pedig kapott egy másik kísérőt.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Délelőtt felhívtam aput, hogy lenne egy neki való bika, délután menjünk ki rá. Először szabadkozott, aztán beadta a derekát. Már azt hittem minden sínen van, amikor jött a hidegzuhany. Ervin hívott, hogy délután aratják a szóját. Na, akkor baromi ideges lettem.
Kértem, hogy hívja fel a tulajdonost, hogy ha Istent ismer, várjon még pár napot. Nagyon korrekt volt. Aznap vasárnap volt, keddig kaptunk haladékot.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Délután reményekkel telve mentünk ki a pápasalamoni szőlőhegy alá. A gerincen akartam megállni, de apu még csalni akart a távolságon, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Még ötven métert mentünk tovább a kocsival.

Egyszer csak szétnyílik előttünk a cirok és a fejét felénk fordítva, kinéz a bikánk. Majd azzal a lendülettel perdült is vissza.
– Na basszus, ezt jól bekaptuk! – bukott ki belőlem. Akár mehetünk is haza. Aztán úgy voltam vele, ha már itt vagyunk, menjünk mégis vadászni. Elsétáltunk a lesig, majd felültünk.

Na, ekkor jött az újabb csapás, kipakolás a mindent is rejtő hátizsákból. Közben hallottam, hogy a bika újra elindult felénk. Aztán meghallotta a zörgést, újra el. Na, gondoltam magamban, most aztán tényleg bebuktuk mára a fiút.

Ám valami borzasztó fontos randira siethetett, mert ismét elindult a szója felé. Ilyen szerencsénk nem lehet, gondoltam magamban, de harmadszor is megkaptuk az esélyt. Felálltam apu mögé a lesen, hogy az egész ülésdeszka az övé lehessen. Tedd fel a puskát és vedd le 4-esre a nagyítást. Figyelem és szólok, hol jön ki. El is indult, láttam az ágvégeket a cirokban.

Kb. 40 méterre, előtted fog kijönni a szójára. Még 80 méter, már csak 50, 30. Aztán ott volt egy alacsonyabb rész a cirokban. Megállt és hatracsapta a fejét. Ő lesz az, – mondtam, – a karácsonyfa. Már csak 20 méter, 10. Hagyd, hogy kiérjen, célozd meg nyugodtan. Ne kapkodj, csak akkor lőj, ha biztos. Még öt méter és kint lesz. Figyelj és ha kint jól áll, mehet. Közel fog kilépni. Ekkor megállt az idő, csigaként kúsztak a másodpercek. És egyszer csak kibújt…

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Még súgni akartam, hogy várjon kicsit, míg teljesen kilép, de már süvített is a golyó. Azonnal felborult, rúgott még hármat, csapott kettőt a fejével és kimúlt.

Csendben megveregettem a vállát és azonnal gratuláltam neki. Sok-sok éve szerettem volna egy jó bikát lövetni vele, de most, 78 éves korára végre sikerült. Nagyon jó érzés volt, hogy végre én is tudtam valamit adni neki, aminek igazán örült.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Hazafelé bementem hozzájuk elbúcsúztatni a bikát. Nem igazán vagyok skót whisky rajongó, de ez most igazán jól esett!!!
Köszönöm az égieknek, hogy ezt a lehetőséget megadták nekünk és egy ilyen kiváló bika kerülhetett terítékre, én pedig segíthettem benne.

Fotó: Móczár István – Agro Jager News

Súlya 10,09 kg lett, kora 10 év. Kicsit ŕövid a szár, 2 ponttal sajnos lemaradt az aranyéremről. Ettől függetlenül nekünk ő a legszebb!

Írta és fényképezte: Móczár István

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.