Vadászat
A farkatlan nádifarkas
Hidegre és egy kis hóra való tekintettel, december 5-re beszéltünk meg vadászatot, a dimbes dombos Retnek-völgyben, Renegáttal. Renegát a vadászapám, vadász- és tanítómesterem és barátom is egyben. Nem mellesleg a legjobb vadász, akit ismerek, mert nála jobban lőni, kevés embert láttam még.
Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News
Délután kettőkor érkeztem hozzá, figyelve arra, hogy egy percet sem késsek. Elég hidegnek ígérkezett az este, fel kellett öltözni emberesen.
-Szevasz Jungeman! Mi a helyzet? Menjük vadászni? (Jungemannak hív engem, németül fiatalembert jelent)
-Nézzük meg, mit ígér a mai nap!
-Elviszlek most a Retnek-völgybe. Nézzük meg, mit rejt Retnek erdő és az Urasági szőlő.
Elindultunk a területre. Előtte ránéztünk a szórókra, van-e rajtuk kukorica vagy valami ehető a vadaknak. Mert a vadászat nemcsak a lövésből, hanem annál inkább a vad etetéséből, óvásából áll. Olyan rejtőhelyek, kökényesek, bokrosok, vagyis mondhatni nagyszerű vadtartó helyek voltak azokon a részeken, amiket bejártunk, telis tele szarvas- és vaddisznónyommal,ami ígéretesnek bizonyult. Tudva, hogy disznóra és szarvasra fogunk vadászni, én nagyvadra való 7mm RemMag kaliberű Sako puskát tettem be a tokba. Szerintem ez a kaliber olyan, mint magyar kártyában a piros hetes: “Mindent visz”. Van rajta egy Kahles Helia 2-10x50i céltávcső, amivel jó szürkületi értéke miatt, szinte bármit meg lehet lőni nyílt terepen, még hold nélkül is. Kissé felhős, ezért el-eltűnő félholdfényre számítottunk, de hidegre biztosan. Mutatott Renegát apám pár helyet, amit ígeretesnek gondolt és mondta hogy válasszak egyet közülük, amire szívesen felülnék.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Nem akartam sokáig húzni halasztani a dolgot, így egy kis alacsony, zöld lesre esett a választásom, amire felülve, találtam hat darab odafagyott kék szaloncukrot. Úgy megörültem neki, hogy vannak még ilyen jószándékú emberek, akik a vadászlesekre Mikulás eljövetele és karácsony között pár szaloncukorral kedveskednek a vadászoknak. Végre egy jószívű emberi gesztus. De az is lehet, hogy a Mikulás járt erre:) Szóval a Mikulás ajándékom megvolt és ettem is egyet belőle. Igaz, olyan kemény volt már a hideg miatt, hogy alig tudtam megrágni, de mivel szeretettel tették oda, mindegy milyen kemény volt és milyen ízű, szeretettel fogyasztottam el. Hátha szerencsét hoz?!
-Egy kalappal Zsolesz, a Bolesz Mikesz, a Makesz a Mukesz🤠 Hangzott Renegát jókívansága és felsorolta a les lábánál a lőhető vadakat:
-Lőhető a szarvastehén és borjú, spiszer vagy csapos bika, valamint a vaddisznósüldő és -kan, de a dámokra és a kocákra vigyázzak! Valamint mindenféle szőrmes kártevő: a róka, a borz és a sakál. Nyugtáztam, és egy kalappal kívantam neki. Mikor eldöcögött a Níva, szemből a bokorral benőtt Urasági szőlőből, máris három őz bújt elő kívancsiskodva: vajon mi lehetett ez a zajolás, amire el kellett ugraniuk pár perce.
Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News
Miután megnyugodtak, gyanútlanul legelésztek az előttem elterülő placcon, a bálak között. 16 órakor hamar elkezdett sötétedni, de még éppen világosban egy róka jött, amit jól megijesztettem a 7mm RemMagnum emberes hangjával, viszont a becsapódás és a találat elmaradt. Elég közel volt, kb. 60 méterre. A róka odébb ugrott és nézte, ez vajon mi lehetett? Aztán jobbnak látta, odébb állni. Sötéttel megmozdultak szembe a szarvasok is, de nem láttam már őket bírálni. Így a vaddisznóra és kisragadozókra vártam, hátha előbújnak. A hideg dacára este húsz óra után sakálüvöltést hallottam a közelből, amire még a lélegzetem is elállt. Az előttem lévő őzek sem rágtak pár percig és a nyúl, aki nemrég jött elő, fülelve, rémülten nézett ki a bála mögül. Egy pillanatra minden vadban “megállt az ütő”. A farkas vérfagyasztó üvöltéséhez nem mérhető, de mégis a vadakban rémületet keltő sakálüvöltés hallatszott.
Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News
Egyből lejjebb bújtam a lesen és elővettem a Nordik MiniPredator sípot, amit nyakamba akasztó mozdulattal meg is fújtam párszor és éreztem, hogy ezek a hívó hangok igen jól sikerültek. Tíz perc nem telt bele és a kereső hőkamerában egy, majd még egy másik rejtelmes figyelő alak is megjelent. A rókától nagyobb testek keresték a hangforrást. Nappal körbemértem a helyszínt a Nikon Laser600 távmérővel. A szemközti bokrost 170 méterre mutatta, ahol megjelentek a sakálok. Mivel nem szívügyem a célzó technikák használata, általában egy erős lámpát hordok magammal. Ma is az Olight HunterPro tettem a puskacsőre, de gondoltam, ha ezzel megvilágítom a hirtelen jött sakálokat, akik érkezese még engem is váratlanul ért, biztosan kereket oldanak és lövés nélkül megússzák a találkozást. Viszont rossz élménnyel lesznek gazdagabbak és majd legközelebb nem is jönnek ki ilyen gyanútlanul. Inkább meghagyom őket Renegátnak aki volt olyan év, hogy sakált nem tudott lőni lámpával, de 100 rókánál is többet lőtt. Mivel sima távcsőben már nem látszottak a sakálok, így inkább csak néztem őket a hőkeresővel. Elfordultak jobbra és mentek a bokorsor előtt végig. Mikor elmentek, egy darabon újra hívtam őket. Gondoltam, ha még közelebb lesznek és kijönnek elém a placcra, csak rájuk próbálok. De nem jöttek vissza, már bementek lentebb az erdőbe.
Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News
Este 9 óra felé járt már az idő, amikor elnézek balra és nagy meglepetésemre egy fekete árnyat, az előbbi két sakálnál sokkal nagyobbat látok jönni a nyílt placc kellős közepén. Egyből lelassultak a mozdulataim, mint amikor a vadászó macska minden érzekszervével koncentrálva, de testével mégis célirányosan mozog. Utólag kiderült, a sakál nem is volt olyan nagy, csak sokkal közelebb volt, mint gondoltam. De ez volt a szerencse. Rákészültem a lövésre. Három bála közé leült, így nagyon nehezen a Kahles céltávcsőbe be tudtam tájolni. Igaz, egyik szemmemmel a hőkamerába, másikkal a céltávcsőbe nézve, de megtaláltam. A fekete árnyát látva, a körvonalai látszottak a céltávcsőben. Megbizonyosodtam róla, mire lövök, így elengedtem a lövést és a 10,5 grammos Hornady ELD-X hatalmas becsapódással jelezte a találatot. Amit sakál is jelzett, mert hallatta fájó sakál hangját, amint érezte, hogy ez a csípés most sokkal fájdalmasabb, mint, amit valaha életében érzett, a legnagyobb bögölyöktől, szúnyogoktól, pőcsikéktől együttvéve.
Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News
Renegát hívott telefonon és egyből mondta: -Gyooo Zsolesz! Ez bekapta. Mit lőttél? Ez meglesz, mert jól hallatszódott a becsapódás hangja. -Gyooo! Ez a sakesz megvan! Egy nagy sakált lőttem, vagy 200 méterre. Ekkor még azt hittem, de 107 méterre volt egy süldő sakál, nőivarú egyed. Mikor odamentünk, nem volt farka neki. Kiskorában vagy lerághatták a testvérei, vagy valami rivális fogai közül szabadulhatott még ki, ahol farkát vesztette. Kis sakál, de annal nagyobb élmények. Köszönöm a lehetőséget Renegátnak. Remélem, még számolatlan ilyen és eddigiekhez hasonló élmenyekben lesz részünk.
Vadászüdvözlettel: Szabó Zsolt
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
