Vadászat

A farkatlan nádifarkas

Közzétéve:

2023.12.31.

Feltöltő:

Hidegre és egy kis hóra való tekintettel, december 5-re beszéltünk meg vadászatot, a dimbes dombos Retnek-völgyben, Renegáttal. Renegát a vadászapám, vadász- és tanítómesterem és barátom is egyben. Nem mellesleg a legjobb vadász, akit ismerek, mert nála jobban lőni, kevés embert láttam még.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Délután kettőkor érkeztem hozzá, figyelve arra, hogy egy percet sem késsek. Elég hidegnek ígérkezett az este, fel kellett öltözni emberesen.
-Szevasz Jungeman! Mi a helyzet? Menjük vadászni? (Jungemannak hív engem, németül fiatalembert jelent)
-Nézzük meg, mit ígér a mai nap!
-Elviszlek most a Retnek-völgybe. Nézzük meg, mit rejt Retnek erdő és az Urasági szőlő.

Elindultunk a területre. Előtte ránéztünk a szórókra, van-e rajtuk kukorica vagy valami ehető a vadaknak. Mert a vadászat nemcsak a lövésből, hanem annál inkább a vad etetéséből, óvásából áll. Olyan rejtőhelyek, kökényesek, bokrosok, vagyis mondhatni nagyszerű vadtartó helyek voltak azokon a részeken, amiket bejártunk, telis tele szarvas- és vaddisznónyommal,ami ígéretesnek bizonyult. Tudva, hogy disznóra és szarvasra fogunk vadászni, én nagyvadra való 7mm RemMag kaliberű Sako puskát tettem be a tokba. Szerintem ez a kaliber olyan, mint magyar kártyában a piros hetes: “Mindent visz”. Van rajta egy Kahles Helia 2-10x50i céltávcső, amivel jó szürkületi értéke miatt, szinte bármit meg lehet lőni nyílt terepen, még hold nélkül is. Kissé felhős, ezért el-eltűnő félholdfényre számítottunk, de hidegre biztosan. Mutatott Renegát apám pár helyet, amit ígeretesnek gondolt és mondta hogy válasszak egyet közülük, amire szívesen felülnék.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Nem akartam sokáig húzni halasztani a dolgot, így egy kis alacsony, zöld lesre esett a választásom, amire felülve, találtam hat darab odafagyott kék szaloncukrot. Úgy megörültem neki, hogy vannak még ilyen jószándékú emberek, akik a vadászlesekre Mikulás eljövetele és karácsony között pár szaloncukorral kedveskednek a vadászoknak. Végre egy jószívű emberi gesztus. De az is lehet, hogy a Mikulás járt erre:) Szóval a Mikulás ajándékom megvolt és ettem is egyet belőle. Igaz, olyan kemény volt már a hideg miatt, hogy alig tudtam megrágni, de mivel szeretettel tették oda, mindegy milyen kemény volt és milyen ízű, szeretettel fogyasztottam el. Hátha szerencsét hoz?!
-Egy kalappal Zsolesz, a Bolesz Mikesz, a Makesz a Mukesz🤠 Hangzott Renegát jókívansága és felsorolta a les lábánál a lőhető vadakat:
-Lőhető a szarvastehén és borjú, spiszer vagy csapos bika, valamint a vaddisznósüldő és -kan, de a dámokra és a kocákra vigyázzak! Valamint mindenféle szőrmes kártevő: a róka, a borz és a sakál. Nyugtáztam, és egy kalappal kívantam neki. Mikor eldöcögött a Níva, szemből a bokorral benőtt Urasági szőlőből, máris három őz bújt elő kívancsiskodva: vajon mi lehetett ez a zajolás, amire el kellett ugraniuk pár perce.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Miután megnyugodtak, gyanútlanul legelésztek az előttem elterülő placcon, a bálak között. 16 órakor hamar elkezdett sötétedni, de még éppen világosban egy róka jött, amit jól megijesztettem a 7mm RemMagnum emberes hangjával, viszont a becsapódás és a találat elmaradt. Elég közel volt, kb. 60 méterre. A róka odébb ugrott és nézte, ez vajon mi lehetett? Aztán jobbnak látta, odébb állni. Sötéttel megmozdultak szembe a szarvasok is, de nem láttam már őket bírálni. Így a vaddisznóra és kisragadozókra vártam, hátha előbújnak. A hideg dacára este húsz óra után sakálüvöltést hallottam a közelből, amire még a lélegzetem is elállt. Az előttem lévő őzek sem rágtak pár percig és a nyúl, aki nemrég jött elő, fülelve, rémülten nézett ki a bála mögül. Egy pillanatra minden vadban “megállt az ütő”. A farkas vérfagyasztó üvöltéséhez nem mérhető, de mégis a vadakban rémületet keltő sakálüvöltés hallatszott.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Egyből lejjebb bújtam a lesen és elővettem a Nordik MiniPredator sípot, amit nyakamba akasztó mozdulattal meg is fújtam párszor és éreztem, hogy ezek a hívó hangok igen jól sikerültek. Tíz perc nem telt bele és a kereső hőkamerában egy, majd még egy másik rejtelmes figyelő alak is megjelent. A rókától nagyobb testek keresték a hangforrást. Nappal körbemértem a helyszínt a Nikon Laser600 távmérővel. A szemközti bokrost 170 méterre mutatta, ahol megjelentek a sakálok. Mivel nem szívügyem a célzó technikák használata, általában egy erős lámpát hordok magammal. Ma is az Olight HunterPro tettem a puskacsőre, de gondoltam, ha ezzel megvilágítom a hirtelen jött sakálokat, akik érkezese még engem is váratlanul ért, biztosan kereket oldanak és lövés nélkül megússzák a találkozást. Viszont rossz élménnyel lesznek gazdagabbak és majd legközelebb nem is jönnek ki ilyen gyanútlanul. Inkább meghagyom őket Renegátnak aki volt olyan év, hogy sakált nem tudott lőni lámpával, de 100 rókánál is többet lőtt. Mivel sima távcsőben már nem látszottak a sakálok, így inkább csak néztem őket a hőkeresővel. Elfordultak jobbra és mentek a bokorsor előtt végig. Mikor elmentek, egy darabon újra hívtam őket. Gondoltam, ha még közelebb lesznek és kijönnek elém a placcra, csak rájuk próbálok. De nem jöttek vissza, már bementek lentebb az erdőbe.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Este 9 óra felé járt már az idő, amikor elnézek balra és nagy meglepetésemre egy fekete árnyat, az előbbi két sakálnál sokkal nagyobbat látok jönni a nyílt placc kellős közepén. Egyből lelassultak a mozdulataim, mint amikor a vadászó macska minden érzekszervével koncentrálva, de testével mégis célirányosan mozog. Utólag kiderült, a sakál nem is volt olyan nagy, csak sokkal közelebb volt, mint gondoltam. De ez volt a szerencse. Rákészültem a lövésre. Három bála közé leült, így nagyon nehezen a Kahles céltávcsőbe be tudtam tájolni. Igaz, egyik szemmemmel a hőkamerába, másikkal a céltávcsőbe nézve, de megtaláltam. A fekete árnyát látva, a körvonalai látszottak a céltávcsőben. Megbizonyosodtam róla, mire lövök, így elengedtem a lövést és a 10,5 grammos Hornady ELD-X hatalmas becsapódással jelezte a találatot. Amit sakál is jelzett, mert hallatta fájó sakál hangját, amint érezte, hogy ez a csípés most sokkal fájdalmasabb, mint, amit valaha életében érzett, a legnagyobb bögölyöktől, szúnyogoktól, pőcsikéktől együttvéve.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Renegát hívott telefonon és egyből mondta: -Gyooo Zsolesz! Ez bekapta. Mit lőttél? Ez meglesz, mert jól hallatszódott a becsapódás hangja. -Gyooo! Ez a sakesz megvan! Egy nagy sakált lőttem, vagy 200 méterre. Ekkor még azt hittem, de 107 méterre volt egy süldő sakál, nőivarú egyed. Mikor odamentünk, nem volt farka neki. Kiskorában vagy lerághatták a testvérei, vagy valami rivális fogai közül szabadulhatott még ki, ahol farkát vesztette. Kis sakál, de annal nagyobb élmények. Köszönöm a lehetőséget Renegátnak. Remélem, még számolatlan ilyen és eddigiekhez hasonló élmenyekben lesz részünk.

Vadászüdvözlettel: Szabó Zsolt

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Következő cikk

ORFK: Tájékoztató a hangtompítók tartásáról

Ne hagyd ki

Szilveszteri vaddisznóles!

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

16 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

3 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.