Hidegre és egy kis hóra való tekintettel, december 5-re beszéltünk meg vadászatot, a dimbes dombos Retnek-völgyben, Renegáttal. Renegát a vadászapám, vadász- és tanítómesterem és barátom is egyben. Nem mellesleg a legjobb vadász, akit ismerek, mert nála jobban lőni, kevés embert láttam még.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Délután kettőkor érkeztem hozzá, figyelve arra, hogy egy percet sem késsek. Elég hidegnek ígérkezett az este, fel kellett öltözni emberesen.
-Szevasz Jungeman! Mi a helyzet? Menjük vadászni? (Jungemannak hív engem, németül fiatalembert jelent)
-Nézzük meg, mit ígér a mai nap!
-Elviszlek most a Retnek-völgybe. Nézzük meg, mit rejt Retnek erdő és az Urasági szőlő.

Elindultunk a területre. Előtte ránéztünk a szórókra, van-e rajtuk kukorica vagy valami ehető a vadaknak. Mert a vadászat nemcsak a lövésből, hanem annál inkább a vad etetéséből, óvásából áll. Olyan rejtőhelyek, kökényesek, bokrosok, vagyis mondhatni nagyszerű vadtartó helyek voltak azokon a részeken, amiket bejártunk, telis tele szarvas- és vaddisznónyommal,ami ígéretesnek bizonyult. Tudva, hogy disznóra és szarvasra fogunk vadászni, én nagyvadra való 7mm RemMag kaliberű Sako puskát tettem be a tokba. Szerintem ez a kaliber olyan, mint magyar kártyában a piros hetes: “Mindent visz”. Van rajta egy Kahles Helia 2-10x50i céltávcső, amivel jó szürkületi értéke miatt, szinte bármit meg lehet lőni nyílt terepen, még hold nélkül is. Kissé felhős, ezért el-eltűnő félholdfényre számítottunk, de hidegre biztosan. Mutatott Renegát apám pár helyet, amit ígeretesnek gondolt és mondta hogy válasszak egyet közülük, amire szívesen felülnék.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Nem akartam sokáig húzni halasztani a dolgot, így egy kis alacsony, zöld lesre esett a választásom, amire felülve, találtam hat darab odafagyott kék szaloncukrot. Úgy megörültem neki, hogy vannak még ilyen jószándékú emberek, akik a vadászlesekre Mikulás eljövetele és karácsony között pár szaloncukorral kedveskednek a vadászoknak. Végre egy jószívű emberi gesztus. De az is lehet, hogy a Mikulás járt erre:) Szóval a Mikulás ajándékom megvolt és ettem is egyet belőle. Igaz, olyan kemény volt már a hideg miatt, hogy alig tudtam megrágni, de mivel szeretettel tették oda, mindegy milyen kemény volt és milyen ízű, szeretettel fogyasztottam el. Hátha szerencsét hoz?!
-Egy kalappal Zsolesz, a Bolesz Mikesz, a Makesz a Mukesz🤠 Hangzott Renegát jókívansága és felsorolta a les lábánál a lőhető vadakat:
-Lőhető a szarvastehén és borjú, spiszer vagy csapos bika, valamint a vaddisznósüldő és -kan, de a dámokra és a kocákra vigyázzak! Valamint mindenféle szőrmes kártevő: a róka, a borz és a sakál. Nyugtáztam, és egy kalappal kívantam neki. Mikor eldöcögött a Níva, szemből a bokorral benőtt Urasági szőlőből, máris  három őz bújt elő kívancsiskodva: vajon mi lehetett ez a zajolás, amire el kellett ugraniuk pár perce.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Miután megnyugodtak, gyanútlanul legelésztek az előttem elterülő placcon, a bálak között. 16 órakor hamar elkezdett sötétedni, de még éppen világosban egy róka jött, amit jól megijesztettem a 7mm RemMagnum emberes hangjával, viszont a becsapódás és a találat elmaradt. Elég közel volt,  kb. 60 méterre. A róka odébb ugrott és nézte, ez vajon mi lehetett? Aztán jobbnak látta, odébb állni. Sötéttel megmozdultak szembe a szarvasok is, de nem láttam már őket bírálni. Így a vaddisznóra és kisragadozókra vártam, hátha előbújnak. A hideg dacára este húsz óra  után sakálüvöltést hallottam a közelből, amire még a lélegzetem is elállt. Az előttem lévő őzek sem rágtak pár percig és a nyúl, aki nemrég jött elő, fülelve, rémülten nézett ki a bála mögül. Egy pillanatra minden vadban “megállt az ütő”. A farkas vérfagyasztó üvöltéséhez nem mérhető, de mégis a vadakban rémületet keltő sakálüvöltés hallatszott.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Egyből lejjebb bújtam a lesen és elővettem a Nordik MiniPredator sípot, amit nyakamba akasztó mozdulattal meg is fújtam párszor és éreztem, hogy ezek a hívó hangok igen jól sikerültek. Tíz perc nem telt bele és a kereső hőkamerában egy, majd még egy másik rejtelmes figyelő alak is megjelent. A rókától nagyobb testek keresték a hangforrást. Nappal körbemértem a helyszínt a Nikon Laser600 távmérővel. A szemközti bokrost 170 méterre mutatta, ahol megjelentek a sakálok. Mivel nem szívügyem a célzó technikák használata, általában egy erős lámpát hordok magammal. Ma is az Olight HunterPro tettem a puskacsőre, de gondoltam, ha ezzel megvilágítom a hirtelen jött sakálokat, akik érkezese még engem is váratlanul ért, biztosan kereket oldanak és lövés nélkül megússzák a találkozást. Viszont rossz élménnyel lesznek gazdagabbak és majd legközelebb nem is jönnek ki ilyen gyanútlanul. Inkább meghagyom őket Renegátnak aki volt olyan év, hogy sakált nem tudott lőni lámpával, de 100 rókánál is többet lőtt. Mivel sima távcsőben már nem látszottak a sakálok, így inkább csak néztem őket a hőkeresővel. Elfordultak jobbra és mentek a bokorsor előtt végig. Mikor elmentek, egy darabon újra hívtam őket. Gondoltam, ha még közelebb lesznek és kijönnek elém a placcra, csak rájuk próbálok. De nem jöttek vissza, már bementek lentebb az erdőbe.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Este 9 óra felé járt már az idő, amikor elnézek balra és nagy meglepetésemre egy fekete árnyat, az előbbi két sakálnál sokkal nagyobbat látok jönni a nyílt placc kellős közepén. Egyből lelassultak a mozdulataim, mint amikor a vadászó macska minden érzekszervével koncentrálva, de testével mégis célirányosan mozog. Utólag kiderült, a sakál nem is volt olyan nagy, csak sokkal közelebb volt, mint gondoltam. De ez volt a szerencse. Rákészültem a lövésre. Három bála közé leült, így nagyon nehezen a Kahles céltávcsőbe be tudtam tájolni. Igaz, egyik szemmemmel a hőkamerába, másikkal a céltávcsőbe nézve, de megtaláltam.  A fekete árnyát látva, a körvonalai látszottak a céltávcsőben. Megbizonyosodtam róla, mire lövök, így elengedtem a lövést és a 10,5 grammos Hornady ELD-X hatalmas becsapódással jelezte a találatot. Amit sakál is jelzett, mert hallatta fájó sakál hangját, amint érezte, hogy ez a csípés most sokkal fájdalmasabb, mint, amit valaha életében érzett, a legnagyobb bögölyöktől, szúnyogoktól, pőcsikéktől együttvéve.

Fotó: Szabó Zsolt – Agro Jager News

Renegát hívott telefonon és egyből mondta: -Gyooo Zsolesz! Ez bekapta. Mit lőttél? Ez meglesz, mert jól hallatszódott a becsapódás hangja. -Gyooo! Ez a sakesz megvan! Egy nagy sakált lőttem, vagy 200 méterre. Ekkor még azt hittem, de 107 méterre volt egy süldő sakál, nőivarú egyed. Mikor odamentünk, nem volt farka neki. Kiskorában vagy lerághatták a testvérei, vagy valami rivális fogai közül szabadulhatott még ki, ahol farkát vesztette. Kis sakál, de annal nagyobb élmények. Köszönöm a lehetőséget Renegátnak. Remélem, még számolatlan ilyen és eddigiekhez hasonló élmenyekben lesz részünk.

Vadászüdvözlettel: Szabó Zsolt

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu