Kovács Gusztáv sokszoros magyar bajnok koronglövő, aki ma, elkötelezett abban, hogy azt, amit felépített gyerekkorától, átadhassa mindazoknak, akik szeretnének jól vagy éppen jobban lőni. A Balaton mellé látogatunk, ahová jobbára fürödni, strandolni járunk, de, ha azt a városnevet meghalljuk, hogy Balatonfűzfő, minden vadásznak megdobban a szíve. Hol vannak már a régi NIKE lőszerek? – tesszük fel a kérdést megannyian. Változnak az idők, persze nekünk vadászoknak nem kell követni a trendeket, maradjanak meg csak a hagyományaink, mint ahogy az is, hogy ne a vadonban gyakoroljunk. Hitvallása ez Kovács Gusztávnak is, aki fogadja a lőni vágyókat, ahogyan mi szoktuk mondani: a „fűzfői” lőtéren. A szerény lőoktató, most az Agro Jager Newsnak mesélt gyermekkoráról és arról, hogyan kísérte végig az életét a lőporfüst…

Kovács Gusztáv a versenyei kezdetén.

A családom, a Veszprém vármegyei Padrag községhez köthető. Nagyapám szintén Kovács Gusztáv volt. Nagybátyám találta ki és mondta apámnak, amikor legközelebb mennek az erdőre, vigyenek magukkal engem is. Anyám nehezen adott, mert alig múltam ötéves, de faluhelyen úgy van, hogy a gyerekek mennek az apjukkal a határba. Jártuk az erdőt, néztük a szórókat, nyomoltunk. Akkor láttam először vadmalacot. Mikor aztán leszállott az este, apám nyakába kapaszkodva pityeregtem s úgy értünk haza. Megmosdattak, lefektettek és nagybátyám bejött és megkérdezte: holnap megyünk-e az erdőre…

Minden akkor kezdődött és másnap persze, hogy otthon se lehetett hagyni. Nagyapám szeretettel nézte, gondolom nagyanyám meg édesanyám korholta Károly bátyámat, hogy nem kellett volna olyan sokáig az erdőn kint maradni, de a sorsom akkor eldőlt.

Lőállásban Kovács Gusztáv.

A padragi területek egészen elnyúlnak Ajkáig, meg a Kab-hegyig. A vadászat, majd a horgászat, végül úgy gondolom, sírig tartó szerelem lett, ami mellé a gombászat társult harmadikként. A nyarak nagyrészét nagybátyámnál töltöttem, annyit voltam náluk, hogy már-már második fiúkként szerettek. Papám bátyja erdész volt, nagynéném egy boltot vezetett a faluban.

A lőoktatók nagyra értékelték a fiatalok munkáját, nem is felejtkeztek el róluk.

A lövészet úgy kezdődött, hogy nagybátyám elővette egyszer a légpuskát, kitette a hátsó kerítésre és lőttünk. Persze nekem is odaadta és meg kell, hogy mondjam, jól ment. Balkezes vagyok, így balvállról lőttem, de kiderült, hogy a jobb vállamról jobb lesz lőni, mert a jobb szemem a vezető szemem. Átszoktattak, de a mai napig tudok bal vállról is lőni.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Papámtól 12 évesen kaptam az első légpuskámat és úgy 13-14 évesen éreztem, hogy tovább kéne lépni, hogy menjünk el a lőtérre és kezdjünk lőni .22-es kaliberrel is. Nyaggattam édesapámat, hogy menjünk a lőtérre, vagy azzal vagy söréttel hadd folytassam a lövészetet. Úgy 16 éves lehettem, amikor 2004. ápr 27-én lementünk a fűzfői lőtérre. Ezen a napon lőttem életem első rottéját és még abban az évben, Putz István oktatómmal, szeptemberben, a korosztályos (Országos Bajnokság) versenyen 125-ből 97 koronggal a második lettem. Ő és Szabó László egyengették az utamat, akik nemcsak lőoktatók, hanem vadászemberek is.

Nagybátyámékhoz, ha tehettem, magamtól is kimentem Veszprémből. Ha volt egyenes járat, az jobb volt, de átszállással is nekivágtam. Ajkán át, sokszor másfélóra is volt az út.

Wroclawban harmadik a magyar csapat, a harmadik egyetemi olimpián. Balról Kovács Gusztáv, Teplán László és Szollár András.

Nagybátyámtól tanultam meg és tettem magamévá, hogy az erdő, nekem olyan, mint egy templom. Ezt teljesen a magaménak is érzem. Már egészen kicsi voltam, amikor kiengedtek egyedül is. Nyomoltam, hogy merre voltak éjjel a kondák, hol váltottak át a szarvasok. Nagybátyám rám hagyatkozott és a megfigyeléseim után sokat voltunk eredményesek.

Padragon, a telek végén, ha felmentünk a kerítésig, ott már az erdő kezdődött. Régen mindig kukoricát vetettek bele és sok volt az állat is. Nem sokkal odébb lakott Horváth Laci bácsi, ő is nagy vadász volt és sokat voltak együtt nagybátyámmal, meg, ha kellett valami segítség, akkor vagy nagybátyám ment, vagy Laci bácsi jött. Mások voltak akkor a vadászatok és a barátságok. Nem siettünk sehova. Ügyesek voltak, mert vadmalacot és őzet, meg szarvasborjat is neveltek, ha az anyjával baj történt.

Kovács Gusztáv: siófoki barátommal, Teplán Lacival mai napig jóban vagyok.

Törődtek az erdővel, törődtek benne a vaddal. Mindkettőjük etette a vadat. Szegény nagybátyám így is ment el. Kint érte a halál, mikor vitte a takarmányt, úgy találta meg nagynéném odakint, az erdőn….Isten nyugosztalja!

Papám bátyja nagyon jó lövő volt, főleg a futóvadat szerette lőni. Tanított, miközben a mértékletesség, a vad a tisztelete lebegett előtte. Tőlem is ezt várta el és mondhatni, hogy szinte mindenre megtanított.

Én főként verebeket ejtettem el, de egyszer sikerült egy szajkót is légpuskával lőnöm, amire büszkék voltak nagyon. Egy alkalommal fácánt és légpuskával, egyszer kb. 50 méterről, egy seregélyt is lőttem – ezt sokan látták is. Persze a seregély ma már védett, senki ne is bántsa. A fácánnal még egy terítékfotót is készített nagybátyám.

Hárman Wroclawban. Balról Teplán László, középen Szollár András, míg jobboldalt Kovács Gusztáv.

Ennek az egész légpuskás történeteknek az volt az igazi értelme, hogy a fegyver kezelését nevelte belém nagybátyám. Azt, hogy nem vehettem elő, csak felügyelettel. Megtanította, hogyan kell kézbe venni, megtölteni, biztosítani és azt hogyan kell vele célozni, lőni.

Sörétes és golyós fegyverre Székesfehérváron tettem le a vizsgát. 19 évesen, Maróti Bélánál. Persze én addigra már sokat vadásztam papám bátyjával és nagybátyámmal. Nagybátyámnak volt egy 16-os Merkel sörétese, mely a bokrászatok alkalmával olykor-olykor kézbe is vehettem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kert végéből hallgattuk a szarvasbőgést és nagyon jó társasági élet volt a faluban, amit a város nem tud megadni, pótolni. Versenyek előtt is, ha tehettem, elmentem hozzájuk és ott feltöltődtem. Nagyon maradandó élmények voltak, mert amikor elfelejtetted, hogy ott van a puska melletted a lesen és nézed, mi történik előtted a nyiladékon vagy a tisztásokon…

Nyáron becserkeltük a bikacsapatokat és ott feküdtek előttünk a barkás agancsaikban. Mindezek mellett azonban nagyon sokat olvastam, tehát forgattuk a könyvet. Nagyon jó a képzelőerőm, olyan nekem az olvasás, mintha ott lenne az ember és azzal is kialakítottam egy világot – úgy éreztem olyankor, mintha kint lennénk a területen.

Lőállásban Kovács Gusztáv.

Amikor elkezdtem a lövészetet Balatonfűzfőn, új barátaim lettek. Szollár Andris és Teplán Laci. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. A pályán megbeszéltük a tapasztalatainkat és hiába egyéni versenyszám a koronglövészet, csapatversenyben, ha nem segítettük egymást, akkor nem lehettünk volna eredményesek.

Ott bárminemű nézeteltérést félre kell tenni, az nem a vadászatra való, meg nem a lövészetre. A szakma és a tudás a mértékkő. Aki nálunk jobb volt, attól tanultunk. Elő nem fordulhatott volna, hogy egy éves vadászati múlttal mi hangoskodtunk volna. Törekedtünk arra, hogy befogadjanak az öregek és mindenkitől tanultunk, akitől csak lehetett – azok, akik meg jobbak voltak nálunk, rájuk, meg azért figyeltünk.

Díjak, kupák Kovács Gusztáv gyűjteményéből.

2020-tól vezethettem a balatonfűzfői lőteret, de addig nagyon rögös út vezetett, mert hiába voltam én 16 évesen országos bajnok második helyezett, segítettünk a versenyek lebonyolításában, bíráskodtunk, pakoltuk a korongokat, a háttér munkából is kivettük a részünket.

Az oktatás úgy kezdődött, hogy az iskolában hamar híre ment, hogy milyen sporteredményeim lettek s ott egy-két gyerek már vadászott a szüleivel. Őket kezdtem el elsőként oktatni. Megkértek, hogy ott legyek mellettük. Barátságosak voltak, nyitottak a tudásra, majd jöttek a közeli ismerősök és egyre szélesedett a kör.

Kovács Gusztáv: a sportolók mérlegei patikapontosak. A tudást, a tehetséget számokban mérik. Egymás tisztelete, megbecsülése, a másik teljesítményének elismerése nemcsak a lősportban, hanem a vadászat alkalmával is különösen fontos.

Mondhatom, hogy a gyerekkorom egyrészét Padragon, majd a többit Balatonfűzfőn töltöttem. A klubtagság sokat jelentett nekem és jöttek-mentek a kisebb-nagyobb csoportok. Az edzőim kérésére letettem a lövészetvezetői és a bírói vizsgámat.

Az oktatás nagyon érdekes, mert nincs két egy forma ember és minden nap tanul valami újat az oktató is.

Az első oklevelek egyike.

26 évesen vittem az első oktatásom és egy hallgatóval egyetlen egy doboz lőszer, azaz 25 lövés után látványos fejlődést értünk el. Akkor megerősödött bennem, hogy ezzel foglalkoznom kell. Élveztem és nem kellett eltávolodnom az edzések után sem a lősporttól. Alapból a lőporfüst az egy olyan dolog, amitől nincs menekvés.

Balatonfűzfőn ma négy pályán lehet lőni és van a sörétes pályák mellett egy golyós pálya is. Olimpiai trap és skeet pályák, no meg vadászatokat imitáló korongvadász pályák. Ezek nagyon népszerűek és az oktatásra, képzésre ezek a legjobbak. Az olimpiai számokat nagyon szűk kör lövi, bár az utóbbi időben, egyre többen találják meg ezt a sportot is.

Kovács Gusztáv: hosszú út vezetett a sikerekhez és ebben a szüleim mellett, az oktatóimnak vagyok rendkívül hálás.

Általában 2-3-4 fős csoporttal a legeredményesebb a képzés. Meg szoktuk beszélni, hogy mit szeretnének és összerakjuk a programot. Úgy építjük fel a képzést, hogy könnyebb korongokkal kezdünk és haladunk az egyre nehezebb lövésekig.

Nagyon szeretik a beszálló kacsát, toronykakast, a kelő foglyot. Sokan mennek Szerbiába fürjezni és nagyon jó érzés, amikor megkeresnek, hogy készüljünk fel egy ilyen vadászatra. Ez számomra azt jelenti, hogy azok, akik kijönnek a pályára, nem a vadon akarják megtanulni a lövészetet és ilyenkor arra gondolok, hogy nincs veszve minden, hogy lesz jövője a vadászatnak, a lősportnak és egyáltalán annak, amiben én és jónéhányan felnőttünk. Nekem a Jóisten, úgy látszik, ezt rendelte és emiatt hálás vagyok neki, a családomnak, nagyszüleimnek, szüleimnek, edzőimnek és a barátaimnak.

Változnak az idők, de a stílus és a lősport örök. Kovács Gusztáv sportolóból lett igazi lőoktató. Fotó: Agro Jager News

Viszont most mi jövünk és át kell adni a tudásunkat és át kell adni a stílust, mert anélkül sem a vadászat, sem a lősport, semmi nem fog menni. No és mi ez? A szerénység, az alázatosság, bennünket, sportolókat, ugyanis erre neveltek. A pályán megtiszteljük a versenytársakat, míg odakint az erdőn a vadat és mindent, ami körülvesz bennünket.

Érdekli a lősport? Fejlesztené tudását, ismereteit?
Keresse Kovács Gusztáv lőoktatót

Telefon: +36 20 320 75 83

Kattints a képre és vedd fel a kapcsolatot Kovács Gusztávval, kövesd a Facebook oldalát!

Kovács Gusztáv legfontosabb eredményei:

2004
Trap OB II.hely 125/97
Vadásztrap OB I.hely

2005
Trap OB III. hely
Hungarian GP II. hely

2006
EB Szlovénia, Maribor
Trap OB II.hely
Vadásztrap OB II. hely
Duplatrap OB II. hely
Univerzál Trap OB II. hely 100/91 Csapat I. hely
Hungarian GP I. hely
Perazzi Cup II. hely

2007
Vadász Trap OB I. hely
Füzfő GP V. hely
Hungarian GP I. hely
Magyar Nagydíj I. hely
Sollarys Kupa Korongvadász I. hely

2008
Universiade Egyetemi VB Kína, Peking csapat IV. hely
EB Ciprus, Nicosia
Trap OB II. hely
Duplatrap OB III. hely
Vadásztrap OB III. hely
Vegyeskorong OB II. hely, csapat I. hely

2009
Trap OB III. hely, csapat III. hely
Füzfő GP IV. hely
Sarlós Kupa III. hely

2010
Universiade Egyetemi VB Lengyelország, Wroclaw csapat III. hely
Trap OB III. hely, csapat II. hely
Univerzál Trap OB II. hely
Perazzi GP II. hely

2011
Vadásztrap OB II. hely

2012
Trap OB II. hely, csapat I. hely
Vadásztrap csapat II. hely

2013
Trap OB II. hely, csapat I. hely
Vadásztrtap OB II. hely
Perazzi Kupa I. hely
Pannon kupa I. hely

2014
EB Magyarország, Sarlóspuszta
Trap OB csapat I. hely

2016
XIX. Veszprém megyei Vadászkamarai nagydíj csapat I. hely

2020
Füzfő GP V. hely

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató