Pomázi Ágoston jól ismert vadászkutyás bíró Somogy megyében, akit nagy tisztelet övez nemcsak a Sióvölgye Vadász Egyesületnél, hanem megyeszerte is. Sőt! Országosan ismert és elismert szakember. A vadgazdálkodásunk egyik doyenje, akinek hitvallása, hogy a vadászkutyákat vadászat közben kell minősíteni, ahol persze a kutyavezetők is mérlegre kerülnek. Az Agro Jager News őt kísérte el Siófokra, ahol a nagy tapasztalatú szakember a vadászati alkalmassági vizsgára jelentkező kutyák mellett, két bírójelöltjét is vizsgáztatta, hogy a kutyák mellett ízleljék meg az efféle munkavizsgákat, mert különleges szegmense az ágazatunknak: a kutyásvilág.

Pár szóban mesélnél arról, hogyan csöppentél a vadászatba? Itt vannak annyira fiatal hajtók, vadászok, akik már úgy nőttek föl, hogy te Guszti bácsi vagy, a Somogy megyei kynológus. Sok időt megéltél, kérlek mesélj egy kicsit magadról – miattuk is, ha kérhetlek!

Rákosligeten születtem, ott nőttem fel. Ma Budapesthez tartozik. Nagyon szerettem volna Sopronban tanulni, de helyhiány miatt nem vettek fel. Ez akkoriban így ment, ha nem volt az embernek hátszele, akkor nem sikerült. Márpedig nekem nem voltak politikai kapcsolataim. A családban egyébként senki nem volt vadász. Gimnáziumban érettségiztem, aztán elektrotechnikusként indultam el. Élni kellett, de mindig bennem volt valami hiányérzet. A kettes Metrót építettük akkor és én jelentkeztem Óladra vadász, vadtenyésztő levelező képzésre. Sokat utaztam és a mai napig hálás vagyok azoknak a srácoknak, akikkel együtt dolgoztam, mert segítettek, pedig mindenki tudta, hogy ott fogom hagyni őket. Mikor meglettek a papírjaim, beballagtam az Attila útra és kerestem az erdészet igazgatóját. Fogadott. Meghallgatott, de állást nem tudott adni, azonban nem eresztett el. Telefonált és így kerültem az Ikarus Gyári Dolgozók Vadásztársaságához, vadőrnek. Akkor eldőlt a sorsom. Rendes ember volt. Segített. Sosem felejtem el.

Meddig dolgoztál vadőrként? Milyen kutyáid voltak?

A kutyások német juhásszal kezdtek, nekem is az volt. Aztán jöttek a vizslák, a magyarok, a németek, sőt magyar agaram is volt. Az első kutyám 1965-ben került hozzám. hivatásos vadászként vagy szebben, vadőrként 1974-ben kezdtem. Ecser, Maglód, Gyömrő, Vecsés tartozott hozzám. Úgy hatezer hektáros volt vadászterület. Nyolc évet húztam le. Aztán jött a nagy kiugrás, mert a Felsőbabádi Állami Gazdaság Főágazatához kerültem és a MAVAD élővad telepén dolgoztam. Ott koncentrálódott az ország mezei nyúl exportja és ott készítettük elő a szállítmányokat, indítottuk a mezei nyulat és persze a fácánt, nyugatra. Onnan csoportvezetőként átkerültem Üllőre és az idegenforgalmi és élővad telep vezetőjének neveztek ki. Mikor ezt felszámolták, akkor a MAVAD vadászati és vadgazdálkodási szakértőjeként és a kynológia bizottság tagjaként dolgoztam. Akkor még csak a MAVOSZ, azaz a Magyar Vadászok Országos Szövetsége létezett és elindítottuk egy korszakokat megelőző vadászkutyás programot. Engedték, mert kellettek a jó kutyák, hiszen a külföldi vendégek a teríték után fizettek és országos viszonylatban szükség volt a jól képzett, igazi munkakutyákra, amelyek lehettek családi kedvencek, de alapvetően munkakutyák voltak!

Milyen program volt ez pontosan?

A Vadászszövetség, amely a kamara mellett ma is létezik, felvette és kiépítette Gödöllővel a kapcsolatot és egy egyedülálló, ma is kuriózumnak számító pályát épített. Gödöllőn kotorékebeket, vaddisznóhajtásokra és apróvadvadászatokra készítettük fel a kutyákat és persze a kutyavezetőket. Úgy 1985. körül lehetett. Hatalmas igény jelentkezett, hiszen az 1970-es évek közepére elhatározták, hogy visszahozzák a nagyterítékű apróvadvadászatokat, ami sikerült is, de ahhoz a szakszemélyzet mellett a kutyásokat is képezni kellett. Támogatókra talált és a vadászat mindenen felülemelkedett. Összefogást hozott és sikerült megoldani a felmerülő kérdéseket és elindultak a tanfolyamok, no meg persze a vizsgák. A régi MAVOSZ szabályzatot akkor írtuk meg, akkor született meg az ötlet, hogy vadászatok közben kell értékelni a kutyákat. Az ötletemet elfogadták, bevezetésre került.

Hogyan képezték a kutyákat, hogy kellett változtatni a szabályzaton?

Társasvadászatokra kellett kutya, megkerülhetetlen volt, de a vadászokban az alakult ki, hogy a társasvadászat elrontja a kutyát. Ez nem volt így igaz és meg kellett tanítani, hogy a kutya a többi kutyával közösen, akár 10-20-30 kutyával együtt dolgozzon. A régi tanítási technikák között ez nem szerepelt, akkor kezdődött ez a munka. A nyitás a vadászatban hamar elkezdődött és egyszer csak megjelentek a retrieverek. Teljesen más a vadászati stílusok. A vizsláktól elvárták, hogy a standon nyugodtan üljenek, de erre nem igen alkalmasak, mert bennük van egy olyan attitűd, hogy kicsit maguknak is vadásznak! A vizsla szeret vadászni, össze is szedi a vadat, de a retriever képes egész nap fáradhatatlanul ezt egyforma tempóban produkálni. Megismertük ezeket a kutyákat és azóta is kedvelt vadászkutya-fajták. Tehát a külföldi vadászok számára rendezett vadászatokra készítettük fel a kutyákat. Felsőbabádon, majd a Balatonfenyvesi Állami Gazdaságban. Barátom, Szénási János közreműködésével nagy port vert fel. Jól sikerült!

A rendszerváltás után eltelt 10 év és 2000-ben új szabályzatot adtatok ki! Mi változott, mi történt?

Megszületett a kamarai törvény és felállt a vadászatra jogosultak mellett, a sportvadászok érdekképviselete is. Szakbizottságok alakultak és 1998 és 2002 között belevághattunk egy reformmunkába, amely ma is hatással van a szakmára. Mikor Pest megyei fővadász voltam, hatalmas rálátást kaptam a megyére, a társaságokra és olyan területeket kerestem, ahol a terítékadatokból kitűnt, hogy ott nem csak vadásznak, hanem a kutyás élet is erős. Nekem nem arra volt szükségem, hogy a vezetés támogassa, hogy vadászatokon összejöhessenek a kutyások, hanem arra, hogy a tagság is élvezze a kutyások munkáját a vadászatokon és a terület alkalmas legyen arra, hogy a hajtások között, változatos terepen ismerjük meg a kutyákat. Az érdemi munka akkor indult be. Hatalmas egyeztetések, harcok, érvek emelkedtek felénk, de összefogott a szakma és a kamara felállította a saját vizsgarendszerét: így csak az lehet ma is VAV vizsgabíró, aki maga is vadászik. Ezt nehezményezte az FCI és a MEOE, de szerencsére ma sem változott. Persze, a soraink között vannak ilyen területen dolgozó kollégák is, csakhogy érvényes vadászjeggyel is rendelkeznek!

Ismert tény, hogy a hivatalos kamarai bírálati lapon túl „Guszti bácsinak” egyedi pontrendszere is van! Számodra mi a legfontosabb?

A lőtt vadat a kutya hozza vissza, de a lövés, a vad kelése előtt és a visszahozás során különféle szabályoknak kell megfelelnie egy jó kutyának. A behozás vagy a visszahozás a kutyánál ösztönszerű, ezt használjuk ki, de ahhoz, hogy a kutya ne tegye tönkre a vadászatot, fegyelmezettnek kell lennie. Ez az igény különösen akkor jelentkezett, amikor a nagyterítékű vadászatokat szervezték. Ahol nagyon sokszor a hajtósornak meg kell állni, mert a leálló sor nem képes még újratölteni. Ha ilyenkor beugrik egy kutya és azt nem tudjuk visszahívni, az egész éves munka kárba veszhet. A kritériumrendszer összetett, ahogyan egy kutyának is összetett feladatokat kell végrehajtani és egy jó vadászkutyának feladatokat kell megoldania, gyorsan kell eldöntenie, mit és hogyan csináljon. Mindezeket együttesen kell vizsgálni!

Ragaszkodásod miből fakad, hogy a vadászaton akarod vizsgálni a kutyákat?

Különféle szempontokat határoztam meg, hiszen az egész napi munka alapján tudjuk csak eldönteni, hogy valóban alkalmas-e vadászatra egy-egy kutya? Mesterséges körülmények között feladatokat, részfeladatokként hajtatunk végre a kutyával. Ott hibázni nem lehet. Egész nap azonban előfordul, hogy a kutya hibázik, de azt bíráljuk, milyen rendszereséggel vét? Mesterséges körülmények között nem tudom megítélni a kondícióját, hogy különféle terepen, hogy viselkedik. Mondok egy példát. A nádban előfordul, hogy elveszti a vezetőjét, de vajon megkeresi-e? A vizsgán a gáton haladva ráláttam a teljes hajtásra és figyeltem a kutyák mozgását s persze kiemelten fontos, hogy miként viselkedik a többi kutyával, és a többi vadásszal.

Honnan indultunk, merre tartunk?

Volt olyan idő, amikor a kutyavezetőknek felszerelése sem volt. Még pórázt sem hozott. Láttam olyat, hogy madzagon voltak a kutyák. Ezt meg kellett szüntetni. Ma már kulturáltan jelennek a vadászok, a hajtók. Azonban nem mindig teszik vezetékre az ebeket. Elveimmel ez ellentétes: a hajtás szüneteiben vegyük pórázra, mert a több kutyával ilyenkor vesznek fel olyan rossz szokásokat, amelyek nem valók a vadászatra. Ma már az is kikopott, hogy kutyák döntsék el a rangsort egymás között. Nem engedjük ezt és ez is ritkán tűnik fel. Vadászatban, a kutyák között nincs rangsor, nem ők döntenek, hanem mi és rangsor helyett a feladatra szükséges koncentrálniuk. 2000-ben indítottunk bíróképzést is és 2001-ben 42 bírónk dolgozott, ma 200, de a szakmai értékek nem veszhetnek el. Azt nemcsak szinten kell tartani, hanem törekedni kell, hogy ne csak szélesítsük, hanem erősítsük is a szakmai alapjainkat. Kikopnak azok a formációk, amikor 10 kutya ugrik a vadért. Ne menjen, csak kettő. A többit hívjuk vissza! Nem baj, ha ugrik, de tudjuk visszahívni! Az őzzel szemben közömbös legyen. Minden apróvadvadászaton látunk őzet, de a kutya ne űzze. Ha a kutya hívásra nem jön vissza, azt ki kell zárni. S persze vadászaton ne fegyelmezzük a kutyát és ne is rugdossuk. Ott elsősorban a vadásztársat kell kizárni vagy éppen a hajtót. Ezek ma már nagyon ritka jelenségek. Határozottan és jó irányba változott a vadgazdálkodás, de a szakmaiság, a követelmény rendszer nem változik. A vadászkutyák alkalmasságát csakis természetes körülmények között, azaz vadászatokon lehet mérni. Egy kutya vonatkozásában nemcsak én, hanem a gyakorlat és a vadászatokon résztvevők szoktak a legkritikusabban ítélkezni. Az építő jellegű, korrekt vélemény és a kritika nélkül nem lehet továbbfejlődni. Képzett, iskolázott szakemberek kellenek, ahogyan a kutyáinktól is ezt várjuk el. Kinőttük már azt a világot, hogy majd megtanulja. Ez ma már kevés. Ha hibázott az ember, ha hibázott a kutya, azt nem megmagyarázni kell. Úgy kell jönni a vadászatokra, hogy minden jól működjön és persze tanulni, gyakorolni – szoktam mondani, nem csak a kutyának.

Vadászaton mit figyeltek még?

Mesterséges körülmények között a kondíciót nem tudjuk vizsgálni, de egy egész napos vadászaton, a kutya állóképessége megmutatkozik. Általában a délelőtti órák jól telnek, de délután előfordul, hogy nógatni kell a kutyát. Egyforma lendületet, egyforma hozzáállást várok el, stabil kiegyensúlyozott munkát. Szenvedéllyel vadásszon a kutya és jókedvű legyen, hogy a gazdájával, a többi kutyával lehet. Élvezze a sikereit és ezt mi értékeljük, amit a kutya megért. Legyen kapcsolat az ember és a kutya között. Előfordul, hogy a kutyáknak szorosan együtt kell lenni. Tanulják meg egymás közelségét és azt, hogy több kutya is van, mindegyik fontos.

Két bírójelölted is veled tartott, őket is értékelted?

A bíróink magasan képzettek. Ismerniük kell az összes vadászkutyafajtát, a vadászati stílusokat és a fajtákra jellemző keresési szokásokat. Elvártam tőlük, hogy egész nap figyeljék a kutyákat s egész nap a hajtósoron, a vadászatvezető engedélyével változtassák a pozíciójukat. Figyelték a kutyákat. Örültem neki, hogy egymás között is kommunikáltak és hozzá kell tennem, hogy maguk is hosszú évtizedeket töltöttek el a vadászatban a vadgazdálkodásban. Jó szakemberek. Kellenek a vadászkutyás bírói karba.

Mindig van egy-egy különleges élménye a bíróknak is. Siófokon volt-e ilyen?

Természetesen! Sok kutya jelentkezett vizsgára, sokan voltunk és a bírójelöltek jelezték, hogy akadt egy, talán lövésfélő, vagy lövésgyenge kutya. az első hajtás szünetében kiderült, hogy a kutyával nem vettek még részt vadászaton, de rendkívül érdekes helyzet állt elő, hogy minden feladatot végrehajtott. Így engedtük tovább a hajtót, aki egyébként ráadásul nem is vadászik és figyeltük, az egyébként rendkívül értelmesen viselkedő, német vizslát. A vadászat okozta rengeteg új élmény és a rengeteg impulzus megzavarta az elején, de látta a körülötte dolgozó kutyákat és felvette a ritmust. Figyeltük, hogy összeköti a durranást a madár leesésével és a nap végére a kutya tökéletesen dolgozott. A kutyához türelem kell és lehet, hogy mesterséges körülmények között egy jó adottságú kutya pályáját megtörtük volna, kizártuk volna a tenyésztésből. Ehelyett a vadászatvezető felajánlotta, hogy a következő vadászatokon is csatlakozhat hozzájuk, hiszen jól felkészített, jól dresszírozott kutyával érkezett. Ezek az élmények azok, amelyekért érdemes ebben a szakmában dolgozni.

Sokan kérdeztek tőled, most én is kérdezek? Sokszor hosszú utak után érkezünk meg egy-egy vadászterületre, ahol jó esetben ismerik egymást a kutyák, sőt látom, hogy örülnek is egymásnak, mikor találkoznak. Szabad-e engedni ilyenkor az ugrálást vagy pórázra kell venni?

Természetesen igen. Nekünk is kell mozogni, hiszen meglátogatjuk a konyhát, iszunk egy kávét. A kutyának is jár. Kiugrálja magát, körbeszaladja a vadászházat. Nyilván a kutya is örül, de 10-15 perc után vegyük pórázra és az eligazításon már minden kutya a gazdája mellett legyen.

Mit ajánlasz azoknak a vadászkutyásoknak, akik városban élnek, ők mire figyeljenek, hogyan képezzék a kutyáikat?

A kutya felkészítése sokféle módon történhet. Ezek közül egyet nem ajánlok, mert az a kutya életében törést jelent, hogy bentlakásos intézménybe adjuk. Munkakutya kell, ez megkerülhetetlen, de látjuk, hogy megviseli, rosszul éli meg, bizalomvesztésnek fogja fel. A Vadászati törvény egyértelműen rendelkezik, hogy lakott területen kívül a kutyát pórázon kell tartani. Hogy mi a megoldás? Tapasztalataim azt mutatják, hogy vegyük fel a kapcsolatot a helyi vadászatra jogosulttal és ők általában ki szoktak jelölni egy-egy olyan területet, ahol a vadászkutyások kijárhatnak, de javaslom, hogy akkor is megkülönböztető nyakörvet helyezzünk fel a kutyára! Ez kell a jó viszonyhoz is, mindannyian vadászunk, tiszteljük meg egymást, hogy a szabályokat, a törvényeket magunkra vonatkozóan is kötelező érvényűnek vesszük.

Hogyan értékeled a siófoki vizsgát?

Az elnökkel, Skerlecz Tamással és Kersák Györggyel, a vadászmesterrel régi jó kapcsolatban állunk. Itt tagság is elkötelezett a kutyák mellett és amúgy is sok kutya dolgozik, egy-egy családnál kettő, három is! A Sióvölgye Vadász Egyesület ilyenkor mindig olyan területeket jelöl ki, hogy a fasoroktól a nádasig, az erdőn át, a vizes feladatokat is tudjuk teljesíteni. Fontos, hogy őzzel is találkozzunk a hajtásban. Jól dolgoztak a kutyák, láttunk mezei nyúl megállását is és visszahívásokat. Fiatal kutyákat és rengeteg fajtát. Persze a vadászkutyások mind ismeretlenek voltak és ilyenkor a kutyavezetőket is bíráljuk. Fújt a szél, így szél alatt és széllel szemben is jól dolgoztak. Láttunk ragyogó visszahozásokat, például egy kutya a Sión túlra eső fácánt kutatta fel a szemközt lévő gyékényesben, majd úgy hozta át, hogy a fácán szárnya takarta a szemét, de ennek ellenére nem tette le. Izgalmas vizsgapillanatok voltak mindannyiunknak. Szállingózott a hó, fújt a szél, már-már nehéz körülmények alakultak ki. A délutánig tartó vadászaton minden kutya eredményesen dolgozott és teljesítették a vizsgát.

Megkerülhetetlen, hogy egyes megyékben rendszeressé vált a reggeli rendőrségi ellenőrzéseken a VAV munkavizsgák ellenőrzése is. Értékelnéd ezt?

Két éves kor felett kötelező, hogy a vadászatra jelentkező vadászkutya VAV munkavizsgával rendelkezzen. Somogy vármegyében együttműködési megállapodást kötöttünk a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitánysággal és ők rendszeresen elkérik a vadászkutyák papírjait is. Az eljáró hatóság azonban nem ők, csak értesítenek bennünket.  Ezt az irányt nagyon helyesnek tartom és egy-két megyében határozottan működik is. Hozzá kell tenni, hogy nem a kutyavezetőt fogják szankcionálni, hanem a vadászatra jogosultat, amelynek a mértékét 100 000 forintban maximalizálták. Úgy gondolom, hogy egy jól felkészített vadászkutyának ez nem jelenhet gondot és elvárható követelmény, mi több az értékét, különösen a tenyészértékét sokszorozzuk meg a kutyáinknak. 50 év vadászati múlttal jószívvel ajánlom mindenkinek…

Dr. Szilágyi Bay Péter

Fényképezte: Teplán László, Trencsényi Zoltán, Dr. Szilágyi Bay Péter