Vadászat
Farkasok és sakálok a Hargitán
Négy évig tanulmányozták a farkasokat Hargita megyében
A farkasok száma a prédaállatok számához igazodik, így a létszám ingadozni szokott, viszont nagyon érdekes jelenség vidékünkön – mondhatni egyedülálló –, hogy az ordasok táplálékában jelentős szerepet tölt be a kutya, aminek több oka is van. Az utóbbi időben ugyanakkor feltűnt az aranysakál, vagy nádifarkas is Hargita megyében, ami újdonságként hathat, viszont valamikor része volt a helyi állatvilágnak, így visszatérő fajról beszélhetünk.
Fotó: MASZOL
Farkast látni nagy szerencse, nem kell megijedni tőle, ő jobban fél az embertől és igyekezni is fog távolabbra is kerülni, a mi dolgunk, ha lehetőségünk van rá, hogy minél több fényképet készítsünk róla, ha megpillantjuk. A természetben járva sokszor megtörténhet, hogy a közelünkben van, de egy megfelelő fedezékben, bozótos tövében meglapulva húzza meg magát – tudtuk meg Szabó Szilárdtól, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetőjétől, a téma kutatójától. A Wolflife projekt keretében négy évig tanulmányozták e ragadozók életmódját, állományfelmérési módszereket kutattak, hisz a jelenleg használt eljárással nagyon nagy erőfeszítéssel lehet csak valós képet felállítani az állományról, hisz ugyanazt a falkát a különböző vadásztársaságok, többször is megszámolhatják.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A szakértő megerősítette: a farkas – más megnevezéssel ordas, vagy toportyán – rendkívül óvatos állat, az embert messziről kerüli. A Hargitát is átszövik a farkasok által használt útvonalak, átjárók. A csapásokon portyázó falka megközelítőleg két hét alatt járja be a vadászterületét. Éjszakai életmódot folytatnak. Gyorsan alkalmazkodó fajról van szó. Ennek köszönhető, hogy az évszázadok alatt életben maradtak. Érdekesség, hogy a tudósok megállapították: eredetileg a farkas nem erdei és nem éjszakai állat volt, hanem nyílt terepen élt és vadászott. Ez a tulajdonság Alaszkában még megfigyelhető. Az eredeti jellemre utal az is, hogy a farkas nem lesből támad, miként az erdei ragadozók – hiúz vagy vadmacska.
Megtudtuk: a toportyán nem jelent veszélyt az emberre. Legtöbbször viselkedését értik félre az emberek, ami az ismeretlentől való félelemmel magyarázható. A farkas, mint ragadozó, azon igyekszik, hogy minél kevesebb energia ráfordításával jusson hozzá a táplálékához. A farkasfalkák stratégiája, hogy ellenőrzésük alatt tartják a területükön élő prédaállatokat – szarvasokat, vaddisznókat, őzeket –, és így próbálják eldönteni, hogy van-e közöttük olyan állat – sérült, beteg, legyengült –, amit érdemes elejteni. Ez a jelenség tapasztalható azokban az esetekben, amikor lovas szekereket követnek az ordasok. Vagyis nem arról van szó, hogy az embert meg akarják enni, hanem csak felmérik a helyzetet.
A különböző kutatásokból kiderült, hogy az a híresztelés, miszerint a farkas táplálékának a jó részét a bárány és egyéb háziállatok teszik ki, nem igaz. A farkasok által legsúlyosabban érintett területeken is csak 3-4 százaléka volt háziállat a farkas táplálékának, de még ott is, mindig számba kell venni, hogy egy része nem a farkasok által megölt haszonállat, hanem dögevés.
Ami nagyon meglepő, és a világon egyedülálló jelenség Romániában – ugyanis az derült ki a vidékünkön készült tanulmányból –, hogy hatalmas arányban fordult elő a farkas táplálékában a házi kutya, akár 20 százalékot is kitett ez az arány, ilyet a világon sehol nem tapasztaltak. Ennek több oka is van, magyarázta a szakember. A farkasnak a kutya konkurense, amit igyekszik elpusztítani, ugyanakkor a kutyatartási szokások is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. Rengeteg a kóbor kutya, és a pásztoroknál még mindig tapasztalható, hogy tavasszal összeszednek mindenféle ebet, amit találnak, majd ősszel egyszerűen nem hozzák vissza a hegyről, elcsapják őket, hogy ne kelljen télen etetni, így azok a négylábúak a farkasok áldozatai lesznek. A farkasnál nem lehet túlszaporulatról beszélni, mert az állományt mindig a prédaállatok száma határozza meg. A problémát a változó állattartó szokások okozzák.
Fotó: MASZOL
Az évszázadok során folyamatosan jelen voltak a nagyragadozók, és a pásztorok tudták ezt kezelni, hogy minimális legyen a kár. Az utóbbi időben azt látni, hogy a haszonállatok őrzés nélkül, csak villanypásztorral legelésznek, mert nincs ember, vagy nem kifizetődő pásztort tartani. A farkastámadás ellen ugyanakkor könnyebb védekezni, mint a medvetámadás ellen. A farkas egy alacsonyabb kerítésen ugyan beugrik, de egy magasabbon már nem mászik át, nem bontja szét, nem tépi szét. Jóval óvatosabb, jóval félénkebb, a villanypásztorok is hatásosak lehetnek, de az őrzés, az ember és a kutya jelenléte nagyon sokat számít.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Szabó Szilárd megjegyezte: az aranysakálról csak néhány éve van megerősített információ, hogy vidékünkön is újra megjelent, hisz egy olyan fajtáról van szó, amelyik visszatelepszik, mert valamikor honos volt e tájakon. Az aranysakál vagy nádifarkas gyakorlatilag a farkas meg a róka között helyezkedik el méretre, akárcsak az életmód és a táplálkozás szempontjából is, tehát főleg azokra a prédaállatokra vadászik, ami a farkasnak kicsi, a rókának pedig nagy. Az észrevétel az, hogy mivel új jelenség, az emberek félnek tőle, de veszélyessége korántsem akkora, mint azt az emberek képzelik. A táplálékfogyasztásukról készült kutatásokból kiderült, hogy nagyrészt kistestű rágcsálókkal táplálkoznak. Nagyobb testű háziállatot biztos, hogy nem támadnak meg, juhoknál esetleg lehet probléma, de ott is legfeljebb a bárányoknál. Amit tudni kell, hogy a farkas szigorúan védett, az aranysakál viszont vadászható.
Forrás: MASZOL
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
Fotó: Németh László
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
Fotó: Németh László
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Fotó: Németh László
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Fotó: Németh László
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Fotó: Németh László
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Fotó: OMVK
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Fotó: OMVK
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
Fotó: OMVK
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Fotó: OMVK
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
Fotó: OMVK
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Fotó: OMVK
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Rendhagyó barcogás Gúthon
Természetismereti vetélkedő
Megjelent Az ökológiai gazdálkodásról gazdáknak, közérthetően c. szakkönyv 4. kiadása – Most letöltheti!
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
TÖLTSD LE! A vadászvizsga tesztkérdései, képanyaga
Ezermilliárd forint értékben jelent meg agrár- és vidékfejlesztési pályázat
37 százalékkal növekedett a takarmánykukorica ára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A pusztavacsi öreg harcos
Életbika
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
