A közösségi média előnye, hogy naprakészen tájékozódhatunk minden olyan friss történésről, amelyről a fősodratú média csak hetekkel később számol be, ha egyáltalán beszámol!

Fotó: Bakó Ferenc – Agro Jager News

Ezért aztán, aki a közösségi platformok rendszeres és lelkes, mindennapos látogatója, az tökéletesen képben lehet az aktuális napi történések első kézből történő értesüléseivel kapcsolatban. Ez minden témára igaz, legyen az politika, bulvár, gazdaság vagy éppen a természet.

Ez utóbbival kapcsolatban aztán napi mélységű információkat szolgáltatnak a neten működő nyilvános vagy éppen titkosított, zárt agancskereső, agancsgyűjtő oldalakon működő, ma Magyarországon a lehető legnagyobb létszámú és legszélesebb rétegeket felvonultató tagsággal rendelkező csoportok tömegei. Csak a hazai neten több száz ilyen agancsgyűjtő csoport működik, ebből legalább ötvennek én is állandó tagja vagyok.

A tagok aktívan járják a természetet, erdőt, mezőt, nádast, mocsarat és megfigyeléseiket, tapasztalataikat fotók feltöltésével támasztják alá, teszik dokumentációs értékké.
Innen lehet aztán információkat gyűjteni egyes vadászterületeken döggé lőtt és a területen kint hagyott érmes gímbikák, vadkanok, őzbakok oszladozó tetemeiről, kályhával felszerelt, díványos, kulcsra záródó luxus magaslesek meglétéről, Magyarországon feltűnő nagyragadozók (medve, farkas) természetben visszahagyott nyomairól, erdei szemetelésekről, természetkárosításokról, vadorzási nyomokról.

A minap, fotóval mellékelten, egy zerge került elő a Gerecséből, dokumentálva ennek az Alpokban őshonos vadfajnak a magyarországi tartózkodását! Általában nyugati határaink mentén (Sopron környékén) elő-elő szokott fordulni, bár egyáltalán nem gyakori. Jelenleg a Gerecse mélységében történő előfordulása, feltéve, ha nem emberi segítség járult hozzá a megjelenéséhez, akkor mindenképpen szenzációnak számít!

Forrás: Horváth Zoltán – A vad és környezete

A fényképet készítette: Bakó Ferenc a Gerecsében

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Korunk egyik eltűnő, régi műcsalija a körforgó villantók, azaz a kanalak, amelyek bizony ma is nagyszerűen megállják a helyüket a modern, sokszínű műcsalik világában. Bár egyre kevesebben használják őket és egyre inkább kiszorítják a piacról a gumihalak, wobblerek és egyéb műcsalik, mind a mai napig nagyon hasznos társai lehetnek a pergető horgásznak.

Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing

A változó horgászmódszerek, az egyre növekvő igények az új műcsalik gyártása iránt, valamint a gyártók általi háttérbe szorítás révén, sajnos manapság már nincs akkora igény ezen műcsalik használatára. Gyorsan hozzá is teszem: hibásan! Véleményem szerint legalább olyan nagyszerű műcsalik tudnak lenni a kanalak is, mint sok másik műcsali, viszont van egy szempont, amely a gyártói érdekekkel szembemegy. Egyszerűen nem tudnak egy egyszerű kanálért annyit elkérni, vagyis akkora bevételt generálni a gyártók, mint egy wobbler vagy más műcsali esetében. Ezért nem is reklámozzák őket, és nem fűzi nagyobb érdek a népszerűsítésükhöz, hiszen bevétel szempontjából elmaradnak a wobblerektől és a gumihalaktól.
De hagyjuk is ezeket a dolgokat és gondoljuk végig, milyen lehetőségeket rejtenek ezek a csalik számunkra! Honnan lehet tudni, mely kanalakkal lehetünk eredményesek adott halfajokra? A kérdésre több szempontot elemezve kaphatunk választ, vagy legalábbis egy irányvonalat, amely révén közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Milyen szempontokat kell szem előtt tartanunk a kanalak alkalmazásakor?

Erre talán a legmegfelelőbb válasz az lehet, hogy a megfelelő méret, szín, valamint a csalivezetési stratégia tökéletes kombinációja szükséges. Először is meg kell határozni a célhalat, amelyet ezzel a technikával szeretnénk megfogni. A soron következő cikksorozatban több részen keresztül áttekintjük, halfajonként, mely kanalakkal és hogyan csaphatók be a ragadozóhalak.

Sügér
A sügér esetében általánosságban elmondható, hogy a kanál 1-es mérettől körülbelül a 3-as méretig tud jól működni. Természetesen a kanál méretének növekedésével párhuzamosan, a nagyobb testű egyedek kerülnek a célkeresztbe. Annak ellenére, hogy a kanál nem tartozik a legtipikusabb sügércsalik közé, nagyon szépen lehet vele fogni sügéreket.

Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing

Az 1-es és a 2-es méret általában a közepes méretű egyedekig (kb. 25 cm-ig) hasznos, míg a 3-as kanálméretet már az egyedül, magányosan élő nagy sügerekhez alkalmazzuk. A színválasztást befolyásolja a víz tisztasága és az időjárás. Ha a víz zavarosabb, például egy árhullámot követően, akkor kiemelkedő jelentősége van az intenzív színeknek. Sügér esetében a neonzöld, vörös, lila, réz (ez általánosan sikeres szín), citromsárga és a “perch” (sügérmintás) szokott jól működni.
Tiszta vízben az ezüst, réz és fehér színű kanalak bizonyulhatnak eredményesebbnek.

A formai sokszínűséget a gyártók saját ízlésük szerint alakítják. Általánosságban elmondható, hogy a vékonyabb anyagkialakítású kanalak a sügereknél eredményesebbek. A vezetési stílusok közül az egyenletes, közepes tempójú bevontatás nagyon jól működik, de ha nincs szerencsénk, érdemes váltogatni a technikát.
Sikeres szokott lenni a megszakításos bevontatás, amikor három-négy tekerést követően megállítjuk a kanalat egy másodpercre, majd újra tovább vezetjük. Az egy másodperces megszakítások ismétlése különösen hatásos, ha a sügerek lassabban reagálnak. Ha akadós terepen horgászunk, érdemes a botspiccet feljebb tartani, és a hínár vagy növények fölött elhúzni a kanalat, mivel a sügerek előszeretettel bújnak ezekbe a részekbe. Jó eredményt érhetünk el akkor is, ha a folyamatos betekerés közben aprókat pöccintünk a bottal.

Összességében elmondható, hogy a sügérpergetés esetében az 1-től 3-as méretű kanalak, amelyek súlya nagyjából 6-7 grammig terjed, alkalmazhatók. Számomra a legsikeresebb kanalak sügérhorgászatnál az Effzett rézszínű kanalai voltak.

Folytatjuk…

Írta és fényképezte: Varga Szilárd – Absolute Fishing

Az idegenhonos fajok olyan állat- vagy növényfajok, amelyek természetes elterjedési területükön kívülre kerültek, sok esetben emberi tevékenység (betelepítés, behurcolás) következtében. Magyarország vizeiben is számos betelepített vagy behurcolt halfaj található, amelyek komoly veszélyt jelentenek az őshonos élővilágra, a természetes ökoszisztémák működésére, és károsan befolyásolják az élőhelyek ökológiai állapotát. 

Fotó: Magyar Haltani Társaság

Az amur (Ctenopharyngodon idella) egy távol-keleti eredetű idegenhonos halfaj, amelyet eredetileg halgazdálkodási céllal telepítettek be Magyarországra. Bár az amur gazdaságilag hasznosított, a természetesvízi fogásának korlátozása és ezzel együtt járó további terjedése komoly problémákhoz vezethet:

3. A vízi ökológiai rendszerek állapotának drasztikus megváltoztatása: Az amur a természetes vízinövényzet nagyarányú pusztításával jelentősen megváltoztatja a vízminőséget. A növényzet pusztítása során a bélsarából felszabaduló tápanyagok az algák számára könnyen felvehető formában jelennek meg, miközben a parti növényzet fogyasztása további tápanyagok bejutását eredményezi a vízbe. Ez a tápanyag-túlterhelés (eutrofizáció) az algák túlburjánzásához vezet, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő a vízben. A hazai viszonyok között egyre több alga- és cianobaktérium-faj termel toxinokat, amelyek egy algavirágzás során közvetlenül vagy közvetve súlyos károkat okozhatnak a vízi élőlényekben, és gyakran vezetnek halpusztuláshoz. Ezek a toxinok az emberek számára is egészségügyi kockázatot jelentenek, ha bekerülnek az ivóvízbázisba, vagy ha rekreációs tevékenységek, például horgászat vagy fürdés során érintkezünk velük.

Fotó: Magyar Haltani Társaság

A törvény 14. §-a alapján 1997. január 1. óta tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe történő telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. A törvény 43. §-ának (1) bekezdése alapján tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Magyarország területének 22%-a, azaz több mint egyötöde élvezi hazai vagy nemzetközi szinten a természetvédelem oltalmát. A hazai természetes vizek nagy része (Duna, Tisza, Dráva, Mura, Rába, Körösök, Maros, Balaton, Tisza-tó stb.) szerepel az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve szerint kijelölt Natura 2000 területek között, részei a Natura 2000 hálózatnak. Magyarország vállalta a közösség felé, hogy az Irányelv mellékletében szereplő őshonos fajokat és természetes élőhelyeiket hosszútávon megőrzi és fenntartja.