Vadászat
Az V. Békés Vármegyei Vadász- és Horgásznap – GALÉRIÁVAL
Békés vármegyében, Békésen, Dánfokon a város és a környék, de mondhatjuk, hogy a vármegye egyik legszebb természeti környezetében rendezték meg 2024-ben a vadásznapot, amelyet immáron ötödik alkalommal a horgászokkal közösen hirdettek meg.
Békés vármegyében, Békésen, Dánfokon a város és a környék, de mondhatjuk, hogy a vármegye egyik legszebb természeti környezetében rendezték meg 2024-ben a vadásznapot, amelyet immáron ötödik alkalommal a horgászokkal közösen hirdettek meg. Míg a helyszín különleges, addig az időpont szokatlannak számított, de Hrabovszki János, az Országos Magyar Vadászkamara Békés Vármegyei Terület Szervezete és a Békés Megyei Vadászszövetség elnöke, az Agro Jager Newst arról tájékoztatta, hogy rendhagyó, de az egyesületek közösen azt fogalmazták meg, hogy inkább így, nyárelőn találkozzanak. Nos, ahogy körbenézek, úgy látom, hogy jó döntésnek bizonyult – mondta az elnök.
A Békés vármegyei vadásznapokat évtizedekig Dobozon, a Kettős-Körös partján rendezték. Már akkor látszott, hogy ez a vármegye szívesen összegyűlik, szívesen megmozdul a felhívásokra. Abban az időben még sokszor lőporfüst is kevergett a bográcsok között, ma már csak lőtéren lehet koronglövészetet rendezni. Bár meg kell hagyni, soha, senki nem emlékszik arra, hogy baleset történt volna.
A dobozi vadásznapok után egyszer csak más helyszínre került a vadásznap és azóta a vármegyei vadászok évről évre új és újabb helyszínt választanak, ami mondjuk ki, hogy nagy lökést adott a sorozatnak. Jártak a vadászok már sok helyszínen: Gyulán a vár alatt, Mezőberényben, Sarkadon és lehetne folytatni a sort. Egy biztos, hogy a Békés vármegyeiek eltalálják, ha úgy vesszük, ráéreznek a sikerre.
Oszlács Norbert, a Rádió 1 Békés-, valamint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei szerkesztője és egyben a vadász- és horgásznap műsorvezetője, lapunknak úgy fogalmazott, hogy ez bizonyosan azért is van, mert ebben a vármegyében vendégszerető emberek laknak és aki ebbe a vármegyébe ellátogat, azt mindenki le is ülteti az asztalához. A vadászcsaládból származó rádiós ugyan nem vadászik, de kiemelte, hogy mikor a vadásznapok műsorvezetését elfogadja, kicsit mindig hazajön és jól esik számára, amikor látja, hogy vadidegen látogatókat is megkínálnak a vadászok, leültetik maguk közé.
A megnyitón külön köszöntötték a szervezők dr. Rákóczi Attilát, a Békés Vármegyei Kormányhivatal főigazgatóját, majd Hrabovszki János, az Országos Magyar Vadászkamara Békés Vármegyei Terület Szervezete és a Békés Megyei Vadászszövetség elnöke vette át a szót.
1990-ben még 1500-an voltunk vadászok, most mintegy 3000-en vagyunk Békésben, miközben az országban ugyanez a szám, 30 ezerről 70 ezerre emelkedett. A horgászat és a vadászat a természethez kötődik, nem egy online, internetes világ a mienk. Számítógépen keresztül nem is érezhetők azok az ízek és illatok, amelyek a vadásznapi főzést jellemzik. Kiemelte, hogy a vadászat nemcsak sport, hanem hagyomány is, amelyet vadászatokon lehet véglegesen elsajátítani.
Dr. Kutyej Lajos, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének alelnöke leszögezte, hogy azért ünneplik együtt a vadász- és horgásznapot, mert a két tevékenység közös, mondhatni egy tőről fakad, mert a zsákmányszerzés ősi ösztönén alapul mindkettő.
Ma már ez részben szabadidős tevékenységgé, a természet szeretetén alapuló hobbivá nemesedett. Magyarországon napjainkban a horgászat a virágkorát éli. Ennyi horgász, ennyi horgász kezelésében lévő vízterületen még nem horgászott Magyarországon. Az országban a regisztrált horgászok száma meghaladta az egymilliót és a Körös-vidéken mintegy 28 ezren horgásznak, ahol 2400 hektáron 68 különböző vízterület áll rendelkezésre.
Itt, Békés vármegyében, a szövetség évente több mint 2000 tonna pontyot telepít a horgászvizekbe. Hozzátette, hogy nagy öröm számára, hogy a IX. Körös-völgyi Halászlé- és Halételkészítő Versenyt is megnyitották a horgász-,vadásznapon, amelyre a pontyokat a szövetség a Körös-vidék vizeiben felnőtt, kiváló ízű halakból biztosította.
A vadász-horgász találkozó jó alkalom arra is, hogy a tagságot tájékoztassák és arra is, hogy kitüntetéseket adjanak át. A vadászok-horgászok tradíciós kapcsolatokat ápolnak a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitánysággal. Az elmúlt évtizedekben kötött együttműködési megállapodások, a közös akciók mentén, a rendőrség aktív támogatásával visszaszorították az orvvadászatot. Ebben az Észak-Békés vármegyei kistérségben élő egyenruhások kiemelkedő teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény, amelyet a kamara évről évre nem felejt el megköszönni.
2024-ben Molnárné Szín Róza, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendőr alezredese, a vadászvizsgáztatásban és a fegyverügyekben nyújtott, magas színvonalú szakmai munkájáért Hubertusz Kereszt arany fokozatát vehette át, illetve Halmágyi Antal rendőr alezredes is ezt a kitüntetést érdemelte ki az V. Békés Vármegyei Vadász ás Horgásznapon.
Mindenképpen figyelemre méltó teljesítményt ért el a békési Kittenberger Kálmán Vadásztársaság az elmúlt években s ebben, a 2024-ben megrendezésre került vármegyei vadásznapon, ahol a város mellett a házigazda szerepet is felvállalták. Aki valaha is szervezett vadásznapot, tudja, hogy nem könnyű helyet állni s bár ezt sikeresen teljesítették is, mégis nem emiatt kaphatták meg a vadgazdálkodóknak járó legmagasabb szakmai kitüntetést. A gróf Nádasdy Ferenc emlékérem rangját jelzi, hogy nem kötelező a vármegyének adományozni, viszont, akik kiérdemlik, azok szakmai munkáját általában a szűken vett környezete, a szomszéd vadásztársaságok is elismerik. Jelentősége, szakmai elismerése így hangsúlyos az ágazatban. Az emlékplakettet Balogh Béla, a társaság elnöke vehette át.
További kitüntetéseket nyújtottak át: Dr. Szentkereszty Tamás László a Magyar Vadászatért Érdemérmet, Kis Róbert, ifj. Kiss László, Baji László, dr. Takács Árpád, Békés Vármegye főispánja Nimród Vadászérmet, míg Békés Vármegye Vadgazdálkodásáért Érdeméremet Veres Sándor, Holcz Károly és Babinyecz János vehetett ét. Főispáni elismerésben ifj. Németh András, a Kígyósi Vadásztársaság hivatásos vadásza, Molnár Magdolna Gabriella, a KHESZ felügyelő bizottságának elnöke, továbbá Makra Tibor, a Biharugrai Földtulajdonosok Vadásztársaság elnöke részesült.
A vármegye nehezen eszmél abból a tragédiából, hogy a verőcei hajóbalesetben a dévaványaiak elveszítették Varga Mártont. A fiatal, kiváló képességű, tanulmányi eredményű, a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikum erdésztechnikus jelöltjét a Dévaványai Vadásztársaság kérésére posztumusz Hubertus arany fokozat kitüntetésre javasolták, amelyet a bizottság egységesen támogatott és a vármegyei napon egy perces néma felállással tisztelegtek az emléke előtt – érthető módon, a szokásosnál is nehezebben teltek a másodpercek.
Az ünnepélyes megnyitó záróeseményén végül Zuberecz Tibor, Békés vármegyei fővadász, az Országos Magyar Vadászkamara Békés vármegyei titkára, felavatta a vármegye új vadászait, akiknek szokásához hűen, dörgedelmesen mégegyszer felhívta a figyelmét a vad szeretetére, a vad óvására, gondozására és a tiszteletére.
A vármegyei horgászok és vadászok sátrainál eközben lázasan készültek, főttek a különféle vadpörköltek, paprikások, hallék, sültek a halak, húsok, főtt a csúsza. Megannyi praktika, megannyi íz kavargott és kiderült, hogy nemcsak a vármegyéből, hanem még Bajáról is elutaztak Békésre – Valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy dunai hallé fő, mert ott sorakozik már a gyufa tészta is! Ami igaz, az igaz, nem vettem észre, de azt már igen, hogy a hagyományos kolbászok mellett halkolbásszal is kedveskedtek a vendégeknek, akiket a Magyar Halkolbász Lovagrend várt.
Sok helyen láthattunk trófeákat, de arra senki nem gondolt, amikor megállt egy gímszarvastrófeákat bemutató félkörben, hogy azt a sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság tagjai ejtették el. Bakucz Péter, Sarkadkeresztúr polgármestere és a társaság elnöke az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy annyian megkérdezték, hogy külön, kézzel egy lapra felírták, hogy a „Sarkadkeresztúri helyi trófeák”.
Az elnök hozzátette, hogy kifejezetten jó az együttműködés a helyi gazdákkal és Sarkadot elhagyva egy olyan érintetlen, vadregényes tájon gazdálkodhatnak, amelyért nagyon hálásak a „keresztúri” vadászok. Mély erdők, csatornák, rétek, legelők váltakoznak és jó szomszédok – tette hozzá az elnök, aki nem engedett el, míg meg nem kóstoltam a gímszarvaspörköltjüket. Oszlács Norbert, a Rádió1 vármegyei szerkesztőjének szavai jutottak eszembe, aki éppen az imént nyilatkozta lapunknak, hogy a Békés vármegyei vendégszeretet páratlan az országban, amit azzal egészítenék ki, hogy a Kis-Sárrét mai népei pedig ma is elevenen ápolják ezt a hagyományt.
Árusok, vásári forgatag, antikváriusok, no, meg a Békés-Dánfok Körösvilág állandó kiállítása mellett Békés vármegye kincseit lehetett megtekinteni. Szerénység nélkül mondhatjuk, hogy van mire büszkék lenni az itt élőknek. Sokáig Dél-Békés emelkedett ki a mezei nyúl állományaival, de hozzá kell tenni, hogy amikor vérfrissítésről volt szó, soha nem fukarkodtak és adtak északra, adtak Hajdú-Bihar vármegyének, de került Csongrád-Csanád vármegyébe is, olyan társaságoknak, akik tenni akartak a vadállományért és áldoztak rá. Ebben a sorban kell kiemelni elsőként a Hódagro Zrt. Vadásztársaság elnökét is. Kétségtelen, hogy a Dél-Békés mezei nyúl állományának génállománya olyan életerős, hogy képes más élőhelyen, más termőhelyi adottságokon nemcsak életben maradni, hanem reproduktív állományokat létrehozni.
Míg Dél-Békés a mezei nyúlban erősített s zárkózott fel hozzá a megye, addig a híres Békés vármegyei dámállomány, amely Gyula, Gyulavári, Doboz, a Kettős-Körös deltájában szerénység nélkül is, azaz külföldön is világhírű, addig Bélmegyer és a körülötte lévő társaságok összefogásával ma már úgy tűnik, hogy hamarosan felállhat a képzeletbeli dobogóra.
Nem szabad elfeledkezni a fácántenyésztésről sem, mert a vármegye több pontján olyan intenzív fácántenyésztést folytatnak, amelynek sikerei alkalmasak arra, hogy beépítsék a középiskolai tananyagba, a szakirányítás kiegészítésével pedig az egyetemi képzésben is alkalmas lehet. Miközben a Körös-Maros Nemzeti Park kihívásainak is meg kell felelni, mert a vármegye fontos bázisa a túzoknak, ahol meg a híres békési őz is lakik.
Kéz a kézben a két szektor az agrárágazaton belül s míg a kiállításon balkézre, a vadászat, a vadgazdálkodás eredményeit lehetett megtekinteni, addig jobbkézre, a Békés vármegye természeti kincseiről lehetett tájékozódni egy interaktív, klimatizált teremben.
A trófeák között kapitális őzbaktrófeákat is bemutattak, amelyek híre hamar végigszaladt a látogatók között és sokan megkeresték a kiállítást.
Egy biztos, hogy az V. Békés Vármegyei Vadász- és Horgásznap sikere sokáig tükröződik a Dánfoki duzzasztó fölött a Kettős-Körös feszített víztükrén és sokáig emlékezni is fogunk rá. Elkísérnek az ízek, a barátságok, a kézfogások, a vendéglátás. No’iszen Békés vármegyében járunk, ahol a barátság, az adott szó, a vendégjog még jár. Megtartják, megadják. Azonban, ahogy a kártyában szokás, lehet 19-re lapot kérni.
Az Agro Jager Newsnak Hrabovszki János, az Országos Magyar Vadászkamara Békés Vármegyei Terület Szervezete és a Békés Megyei Vadászszövetség elnöke bejelentette, hogy már elkezdték a 2025-ös vármegyei vadásznap szervezését és abban egyeztek meg az imént az elnökséggel, hogy nincs kivétel: jövőre a vármegye összes vadászát meg fogják hívni. Már a jogászok azon dolgoznak, hogyan lehet technikailag és jogilag is személyes meghívót küldeni a kamarai tagoknak.
A vadászszövetségen belül a társasági tagokat el tudják érni, de vármegye 3000-es kamarai tagságát személyesen is szeretnék megszólítani. Kijelentette, ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, úgy tervezik intézni, hogy mindenkinek lehetősége legyen ebédelni, mindenkinek lehetősége legyen leülni, hogy mindenkinek legyen arra helye, hogy megpihenjen.
Ehhez egy olyan helyszínt is kell választani, ahol ekkora tömeget képesek legyenek kezelni és nem utolsó sorban vendégül látni. Hrabovszki János az Országos Magyar Vadászkamara Békés Vármegyei Terület Szervezete és a Békés Megyei Vadászszövetség elnöke tájékoztatójában kiemelte, hogy a vármegyei vadásznap sikeres lebonyolításában és biztosításában nagy szerepet vállalt fel a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság egyenruhás és motoros rendőr állománya s bízik benne, hogy 2025-ben a nagyszabású vadász-horgásznapon tovább segítik ezt a szakmai-szabadidős találkozót.
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Mezőgazdaság
A vadriasztó lánc fontos!
A NAK cikket közölt a vadriasztó lánc természetvédelmi és vadgazdálkodási jelentőségéről:
Elérkezett az első kaszálások ideje. Fontos szem előtt tartani a gazdálkodóknak, hogy Magyarországon jogszabály írja elő, a láncfüggönyös vadriasztó használatát, a Natura 2000-es, valamint az AKG programban résztvevő gyep- és szántóterületek kaszálása során.
A vadriasztó lánc, a kasza elé (pl. a traktor orrsúlyokra) szerelt fém tartószerkezet, amelyről egymástól 13-17 cm távolságban lógnak le láncok, a talajfelszínt legalább 10 cm-re megközelítve. Kaszáláskor, az oldalra kinyúló szerkezetről lelógó láncok mozgásukkal és az összeverődésükből származó hanggal, felriasztják a gyepben megbúvó madarakat és emlősöket, így azok még időben el tudnak menekülni.
Lényeges tudnivaló a gazdálkodók számára, hogy a szabályszerűen felszerelt vadriasztó lánc minimum 3 m-re helyezkedik el a kasza előtt és annak teljes munkaszélességét lefedi. Oda kell figyelni a megfelelő anyagminőségre is, hogy a munkálatok közben ne szakadjanak le a láncok. Érdemes figyelni arra is, hogy a kasza előtt ott legyen a védőponyva, amelynek szintén fontos védelmi szerepe van.
A vadriasztó lánc használata mellett, fontos hogy betartsuk az előírt maximum 8 km/h haladási sebességet is, aminek köszönhetően meg tudjuk óvni az élőlényeket attól, hogy a gép kárt tegyen bennük.
Az intézkedés természetvédelmi és vadgazdálkodási jelentősége mellett a takarmányminőség szempontjából is fontos, hiszen a kaszálás során elpusztult állatok teteme a szénakészítés valamennyi technológiai formájában jelentősen rontja a széna minőségét.
A gép vezetője a megfelelően felszerelt láncfüggönyös vadriasztó használatának köszönhetően észre tudja venni a földről felröppenő madarakat, így ki tudja kerülni a fészkeket, s ha szükséges (fokozottan védett fajok esetében), értesíteni tudja a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság munkatársait.
Ne feledjük, hogy a vadriasztó lánc használatával nem csak a jogszabályi előírásokat tartjuk be, hanem sok-sok madár és apróvad életét is megmenthetjük!
Forrás: Gál Renáta, projekt referens – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – NAK
Fotók: Kozma Attila – BNPI, Laufer Zsanett – BNPI
A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu)
Vadászat
Cserkelőutat készítettek, így esett egy 623 grammos őzbak
A napokban, a Borosgyáni Vadásztársaság területén, egy újabb, 600 gramm feletti őzbak esett. Pusztai Arnold, a társaság hivatásos vadásza az Agro Jagernek kiemelte, hogy nem volt egyszerű becserkelni, mert annyira figyelmes, óvatos, koros őzbakra indultak, hogy régi technikához kellett visszanyúlni.
A napokban, a Borosgyáni Vadásztársaság területén, egy újabb, 600 gramm feletti őzbak esett. Pusztai Arnold, a társaság hivatásos vadásza az Agro Jagernek kiemelte, hogy nem volt egyszerű becserkelni, mert annyira figyelmes, óvatos, koros őzbakra indultak, hogy régi technikához kellett visszanyúlni. A vadászat előtt két héttel, cserkelő utat, földi leshelyet kellett készíteni, ami végül olyan emlékezetes vadászatot eredményezett, amire nemcsak a vendég, de nyugodtan mondhatjuk, hogy minden vadőr vágyik – tájékoztatta az Agro Jagert Békéscsabáról, Pusztai Arnold.
Békés vármegye vadászterületei olyan változatosak és olyan vadászati lehetőségeket tartogatnak, amelyekre egy vármegyében kevés esély mutatkozik. Talán muflon és szika szarvas nem él a vármegyében, de azonkívül minden vadászható vadfaj feltűnik s ha valaki nem szereti elhagyni a vármegyét, az is megtalálja a számítását. Délen, Mezőhegyesnek sík, éppen csak egy-egy magányos fasor töri meg a horizontot, míg Békéscsabától északra megváltozik a táj. Persze a történelmi Bihar vármegye Sarkad, Okány magasságában kezdődött és hozzá kell tenni, valóban más a vármegye északi tája.
Békéscsaba és környéke egyfajta vízválasztó, abban a vonatkozásban is, hogy a déli területekre jellemző kertészeti kultúrák még be-beékelődnek a szántóföldi növénytermesztők közé. A Borosgyáni Vadásztársaság területén ez utóbbi dominál, de még találunk vöröshagymát és akad dinnyeföld is. A terület alig 10%-a erdősült, de átgondolt vadgazdálkodással, élőhelyfejlesztéssel, ez az igazi hazája a mezei nyúlnak, a fácánnak és az őznek is.
A Körösök-völgyében, ahol megcsendesednek a folyók, víz is bőven kerül. A társaság területén, öt homokbányából négyben horgásznak és rengeteg csatorna is gazdagítja a terület vadeltartóképességét. Gyöngyszeme és egy fajta ütőere az élővíz csatorna, ami a Kettős-Körösből kanyarodik ki és Békéscsaba, valamint Békés között látja el a területet öntözővízzel, ami nemcsak a növénytermesztőknek jó, hanem a vadgazdának is és persze, a természetvédelemnek is kedvez. Ami erdőt pedig itt találunk, az döntően kocsányos tölgy és az Alföldre oly jellemző akác.
A Borosgyáni Vadásztársaság az apróvadnak és az őznek számos etetőt helyezett ki, de talán a legbüszkébbek a vadföldjeikre, amelyek sávosan, a terület egészén feltűnnek. A vetőgép szélességben egy sávban lucerna és vörös here keverékét vetik, míg a másik, közvetlenül a mellette lévő nyomon pedig édeskömény kerül. Itt a vad táplálékot, búvóhelyet talál, s mivel rovarölőszeres kezelést nem juttatnak ki, bőven talál magának a madár rovart. E két kultúra vonatkozásában, amelyek rovaregyüttese messze a legmagasabb minden más növénykultúrától, minden madárfajunk számára kedvező körülményeket teremtenek.
A Borosgyáni Vadásztársaság munkatársai gazdálkodásuk miatt is nap, mint nap járják a területet, de mégis a hivatásos vadász feladatainak, a vadgazdálkodás speciális munkáinak ellátása Pusztai Arnold kötelezettsége. A vad megfigyelésében persze sokszor kapnak tippet, de ahhoz, hogy egy vadászat sikeres legyen, arra több időt kell szánni.
A múlt évben, ahogyan a nagy, a 713 grammos őzbak esetében is, a Sebők-kert részen tűnt fel egy erős, ígéretes, amolyan szabályos hatos őzbak. Heteket jártak utána, de végül csak az hozott eredményt, hogy gyalogosan, cserkelve, kiülve, kilesve, rájöjjenek, hogy a kívánatos öreg otthagyta tavalyi helyét, az elhagyott öreg temetőt. Ennek, mikor megtalálták azért örültek, mert ott, még ha nincs is már meg a kerítés, a törvény szerint vadászni nem lehet..
Azonban az őzbak nem viselt el semmi zavarást, mozgást és nyomban a Sebők-kert felhagyott, vadregényes sűrűjébe ugrott, vagy ha úgy hozta a sor, a nyarasban tűnt el. Még a tapasztalt, sokat látott, öreg vadőröknek is feladta volna a leckét, ezért más módszerhez, régi technikához kellett nyúlni.
Pusztai Arnold, ezért cserkelő utat vágott, amely kígyózva közelítette meg a Sebők-kertet. Amikor Nagy Árpádot, a társaság elnökét tájékoztatta, csak hallgatta középkorú vadőrét és hagyta, hiszen annyi feladatot megoldott már, hogy kár lett volna bármit is szólni, hiszen úgy is a végeredmény számít. Annak a cserkelőútnak még a tagság is hasznát veheti, másrészt munkájával, szorgalmával legalább öregbíti a társaság hírnevét. Végtére is, manapság kevés ilyet lehet látni – tette hozzá az Agro Jagernek Nagy Árpád elnök.
Pusztai Arnold tovább mesélt és elmondta, hogy nagyon szeret cserkelni, távcsövezni, vadat keresni, nyomolni, figyelni. Sokat kóvályogtam ezután az őzbak után. Az orvvadászatot visszaszorították, most, hogy bűncselekmények megszűntek, nyugodt a társaság által kezelt terület. A tagság visszafogott s ha lesen ki is áll egy-egy kívánatos vad, biztos, hogy nem görbül el az ujjuk. Ilyen helyen öröm dolgozni s ha kutya vagy betegség nem döntötte le a bakot, akkor meg kell lennie.
A cserkelő utat elkészítettem – folytatta. Annak a végére, ahol gondoltam, hogy a bak jár, egy kis szórót is készítettem. Nem nagyot, csak éppen, hogy fel-felkeresse a vad. Ilyenkor, mikor gazdag a határ, nem igen veszi fel, de kíváncsiságképpen azért rá-ránéz és most ennyi pont elég lesz. A számításom bejött, mert ha nem is fogyott rajta a takarmány, a nyomokból azt láttam, hogy azért meg-megnézte.
Mikor készen lettem, kiültem s úgy este hét óra körül meg is jelent. Már nem is szerettem ott lenni, nehogy megzavarjam. Igen nehéz is volt onnan kijutni, mert befelé délután könnyű volt bemenni, de ahogy felállt és ott volt a sutája is, cserkelő út ide vagy oda, már nagyon nehéz volt észrevétlenül távozni.
A vadászvendégünket mindannyian jól ismerjük. A cserkelő úttal neki is kedveskedtem, kedveskedtünk és azért meg kell hagyni egy ilyen vadászat nem az átlagos őzbakvadászatok közé sorolható. Engem is elragadott a vadászláz.
Én nem is vittem magammal csak távcsövet, kést. A vendégem pedig egy 8X57-es puskával érkezett. Az autót messze letettük, aztán ráfordultunk az ösvényre. Élvezte a vendég és én is, nemcsak a vadászatot, hanem a vadásztatást is. Akkor már nem beszéltünk semmit, csak a leshelynél mutogattam a lőirányokat és aztán vártunk. Meleg nyári este volt. Aznap sütött a nap, állt a levegő az erdőben és derült égbolttal érkezett az este. Eltelt hét óra, negyed nyolc, fél nyolc, háromnegyed nyolc, azután pedig nyolc óra lett.
Teljes csend uralkodott az erdőben. Semmi mozgás, nem volt és ha nem is sóhajtoztam, de az az igazság, ha kívülről néztük volna magunkat, akkor semmi esélyünk nem volt. Azért nem adtuk fel és lestük az estét, mikor nagy robajjal mögülünk egy suta és egy kisbak beszalad elénk és tőlünk, úgy nyolcvan méterre, megállnak.
Szóltam a vendégemnek, hogy készüljön, mert bármikor felállhat, feltűnhet a keresett őzbak. A suta hirtelen riasztott, amire az öreg őzbak felállt és egy villanás után, nekifordult a kicsinek. Harcolni kezdtek és tőlünk 25 méterre csatáztak. A kicsi nem adta magát könnyen, de lőni nem tudtunk, mert közöttünk volt egy bokor. Hangos volt az erdő a harctól és mindez előttünk, pár tíz méterre zajlott. Azután csend, de nem láttam, hogy mi történik végül és felálltam, mikor látom, hogy az öreg maradt és ballag visszafelé a helyére. Ekkor szóltam a vendégemnek, hogy készüljön, mert, ha megáll, akkor elejtheti.
Az a pillanat is elérkezett. Erősen szürkült, amikor megszólalt a puska s Sebők-kerti öreg úr tűzben rogyott. Figyeltem a rálövés helyét, de nem volt mozgás. Ha sokat nem is vártunk, de néhány percet igen, ami régi törvény megszab és amit megtartottunk. Így illik és a vendégemnek sem kellett mondani, hogy kell viselkedni. Jó érzés az ilyen, hogy egy nyelvet beszélünk, hogy nem kell tanítani senkit arra, hogy mi a vadászat, hogy mi a vadászat ősi törvénye…
Klasszikus hatos őzbak várt bennünket, a tavalyi felhagyott kis cirokcsíkban. Nagy gyöngyökkel, amolyan régi festményeken látható szabályos, nagy hatos őzbak. S mikor birtokba vettük, akkor láttuk igazán, hogy igen erős őzbak került megint terítékre.
Hogy mit hoz a jövő, itt, a Borosgyáni Vadásztársaság területén, nehéz megmondani, hiszen ezen a tavaszon az elmúlt 50 év két legerősebb, vagy mondhatnám, soha nem látott agancsosai kerültek a terítékre, de egy biztos: tudatos vadgazdálkodással, jó szemű, elhivatott vadőrrel, támogató és szakszerű, a vadgazdálkodáshoz értő vezetéssel, lehet eredményeket elérni. A képlet adott. Most már csak a korosítás és az örökös közepes, a három-négyéves őzbakok vadászatára fókuszálnak, amelyben Pusztai Arnoldot a tagság is segíti…
S arra a kérdésre, hogy kapunk-e idén még ilyen különleges híreket a Borosgyáni Vadásztársaság területéről, Pusztai Arnold csak elmosolyodott, de hozzátette, hogy van még egy ígéretes és egy szellem-, vagy fantombakjuk. Az utóbbit ezen a tavaszon csak egyszer látta, de elképzelhetőnek tartja, hogy talán az egyik legizgalmasabb őzbakvadászat elé néznek, de arra már csak az üzekedésben kerülhet sor – tájékoztatta az Agro Jager Newst Pusztai Arnold, a Borosgyáni Vadásztársaság hivatásos vadásza, vadőre.
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fényképezte: Pusztai Arnold hivatásos vadász, Borosgyáni Vadásztársaság
Mezőgazdaság
Iskolában az erdei iskola
Erdőpedagógiai foglalkozásokat tartottak a Nyírerdő Zrt.-nél.
Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében tartott erdőpedagógiai foglalkozásokat az Országos Erdészeti Egyesület által kezdeményezett „Iskolában az erdő” programban a NYÍRERDŐ Zrt. Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskolájának vezetője, Petrilláné Bartha Enikő.
Tiszadadától Nagyrozvágyig, Bodrogkeresztúrtól Újkenézig 11 iskolában, 25-30 fős csoportok vettek részt az alkalmakon. Mindenütt három tanóra állt rendelkezésre, a kisebb iskolákban összevonták az osztályokat, és így szinte minden tanuló részt vehetett a programon. Mivel az 1. és 2. osztályban megszűnt a környezetismeret tantárgy, a gyerekek főként csak ilyen alkalmakkor hallanak az erdő élővilágáról, az életközösségben felismerhető kölcsönhatásokról, körfolyamatokról. A foglalkozáson megtudták például, mit csinál egy erdész, mit tanulhatnak az erdőtől, és mit tehetnek érte. Az oktatási intézmények egy-egy, a környezetismerethez kapcsolódó játékokat, eszközöket, segédanyagokat tartalmazó ajándékcsomagot is kaptak.
Eddig 656 tanulónak tartottunk foglalkozást, de két iskola még hátravan, az utolsó tanítási héten Sárospatak lesz a célpont. Mindenhol nagy várakozással és örömmel fogadtak, biztosítva a termet és a kísérő tanárokat. Általános volt az a vélemény, hogy nagyon hasznos időt töltöttünk együtt, hiánypótló ez a lehetőség – mondta Petrilláné Bartha Enikő, a Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskola vezetője.
Forrás: Nyírerdő Zrt.