Keressen minket

Vadászat

“Pumaláz a Kiskunságban”

Kiskunhalason a nagymacska híre már régóta rémisztgeti az alföldi lakosságot.

Nem először rémisztgeti “nagymacska-híre” a kiskunhalasi tanyavilágot. Ám a régebbi időkben kiderült, hogy egészen más állat “támadta meg” a futóhomok békés népét. Napjaink “párduc-sztorija” mellett érdemes áttekintenünk néhány történti érdekességet a határban egykor leselkedő fenevadakról – közölte a Feketeváros.

458813_458418927519646_2104729139_o.jpg

Az “első halasi puma” (Kispéter Imre felvétele, Halasi Tükör, 1988. július 8.) 

A pásztorvilágban, a későbbi, pásztortüzeknél elmondott történetekben gyakran keveredett a közönséges farkas és az aranysakál (nádi farkas) alakja. A puszta rémei gyakran támadták a külterületet régebben is. Számos intézkedést igényelt anno is a közigazgatás és a rendvédelem részéről a kártevő ragadozókkal szembeni védekezés. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a mai kiskunhalasi határ össze sem hasonlítható a régivel, amely a 20. század elején a történelemi Magyarország ötödik legnagyobb külterülete volt, összesen 112 ezer kataszter hold.

A halasi tanyavilágnak valóban volt mitől tartania régebben. Nagy Czirok László néprajzkutató így írt erről: “A téli állások közelében a homokbuckás tájakon volt fa elegendő, mert a természet maga is fásított: hordta a szél a pelyhes fa magokat (nyár, fűz), s így a vizek, tavak közelében is növekedtek fák. Az ilyen fás tájakon, kivált téli időben, a farkasok – néha egész csorda farkas – könnyen megközelítette a ménest és gyakran rá is tört. Az 1760-as évek egyik telén – mint Kerekes Gergely halasi ménesszámadó panasziratában olvasható, a Dunamenti Örjegekből kiszorult farkascsorda a szarkáspusztai ménest is megtámadta, s 70-nél is több lovat megölt, vagy megsebesített. A farkastámadás ellen pásztortüzekkel védekeztek a csikósok, mert a tűztől félt a farkas. Néha már napközben észrevették a csikósok vagy kutyáik, hogy farkas leselkedik a közeli erdőszéleken s várja az éj beálltát, hogy támadhasson.” (Nagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon, 2015., 12.)

Az 1826. februárban Kisszállás, Jánoshalma, Kiskunhalas és Kecel közös farkasvadászatot tartottak, mert úgy elszaporodtak a ragadozók a határban.1869-ben Szeged-Kiskunmajsa-Kiskunhalas és Kisszállás között nagy farkas-hajtóvadászatot kellett indítani a rengeteg kártevő miatt.

Az 1920-as évek végén egészen sok hír szólt farkasok, aranysakálok felbukkanásáról. 1928 telén még a városban is megjelentek a nádi farkasok. Persze a riadalom a határban nagyobb volt. A Felsőszállás környékén is feltűntek a dögevők. Így számoltak be erről a lapok: “Szombaton Fráter járásbíró felsőszállási tanyáján láttak három farkast. A farkasok közül az egyik egészen a tanya belterületére merészkedett be, a többiek pedig a közelben voltak. A járásbíró egyik gazdasági cselédje, amikor észrevette a farkasokat, beszaladt a lakásba és onnan fegyvert hozott. A fegyverrel azután rálőtt a farkasra, az azonban nem is látszott törődni a puskázással, mert továbbra is egészen nyugodtan ottmaradt. Ezután a cselédség közül öten-hatan vasvillákat fogtak és a farkasok felé rohantak. Ezt a rohamot még két lövés követte a farkasok felé, mire ezek elmenekültek. A farkasokat hosszasan üldözték, amíg azok elmenekültek a kötönyi erdők félé.” (Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928. január 4., 3.)

Néha volt, hogy téves riasztást kapott a tanyák népe. Így jártak az 1930-as években a tajó-pusztaiak is: “Egyszer előfordult, hogy a csatorna tájékán haladva Gajdacsiék nádasából zajt hallottak. Bizony megijedtek, mert abban az időben az a hír járta, hogy farkasok jöttek le a hegyekből az Alföldre. Igyekeztek elhagyni a helyet. Másnap kiderült, hogy egy részeg ember eltévedt, s az csörtetett a nádasban.” (Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája. 2001., 139.)

És persze az sem mindegy, ha kilő valamit az emberfia, akkor előtte be tudja azonosítani az élőlényt: “Farkas história. – Csütörtökön sok nézője akadt a piaczon egy hatalmas „farkasnak,“ melyet egyik polgártársunknak sikerült Bodogláron elejtenie. […] Történt ugyanis, hogy miközben a szerencsés vadasz élénk előadással beszélte el az izgalmas „farkas“ vadászat lefolyását, megállt a piaczon egy kocsi, melyből nagy káromkodással leszállt egy bodoglári gazda, ki szemrehányással illette a vadászt, hogy miért pusztította el az ő jó Vitéz kutyáját. […] Megvizsgálták az állatot, és kiderült, hogy a farkasról bizony csak kutyabőrt lehet lehúzni. ” (Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1906. január 17., 2.)

A második világháborút követően sokáig nem lehetett farkasról hallani. Újra az 1960-as évek végén pusztított farkas a kunsági határban, akkor Bugacon lőtték ki a ragadozót.

1985-1988-ban aztán ismét a címlapokon volt Kiskunhalas, majd szinte Bács-Kiskun megye teljes déli része. Ugyanis a közbeszéd szerint “puma” jelent meg a déli országrészben, és pusztította a tanyák állatállományát. Halason kívül három év alatt számtalan helyen észlelték, látták: Érsekcsanádnál, Kiskőrösnél, Harkakötönynél, Kunfehértónál, Kiskunmajsánál, Balotaszállásnál, Dunapatajnál, Zsanánál, Tajónál, Akasztónál stb. is. Először azonban a kiskunhalasi határban jelent meg, pont 36 éve, 1985 decemberében a “puma”.

Ilyen címszavak, cikkek hívták fel a figyelmet a nem mindennapi eseményre: “Pumaláz a Kiskunságban – Szökésben a puszta réme – Egyelőre bottal ütik és gipszbe öntik a nyomát” – “Négyszáz puska csöve irányul egyetlen vadra Bács-Kiskun megyében. A „hadiállapot” több mint egy éve tart. 1985. december 27-én jelezték először, hogy Kiskunhalas térségében, egy ismeretlen nagyvad borjút tépett szét.” (Dunántúli Napló, 1987. március 28., 10.) “A puma, amely csaknem 700 napja tartja láz­ban Bács-Kiskun megye népét, az utóbbi idő­ben nem hallatott magáról.” (Magyar Hírlap, 1987. április 20., 4.)

puma.jpg

Az első “halasi puma” lábnyoma (Kép: feketevaros.blog.hu)

Vérdíjat is kitűztek a fenevad fejére: “VÉRDÍJ – Ismeretlen ragadozó tartja izgalomban a határt járókat május óta Bács-Kiskun megye déli részén. A dúvad tetemes károkat okozott, több mint száz birkát és borját ragadott el, több helyütt széttépett őzeket is találtak. A károkat Balotaszállás, Zsana, Harkakötöny, Kiskunmajsa, Kiskunhalas térségében észlelték, és a legtöbb kárt szenvedett Kiskunhalasi Állami Gazdaság a kártevő kézre kerítőjének tízezer forint jutalmat tűzött ki. ” (Nimród, 1986. november, 27.)

A beazonosítás akkor is nagyon nehézkes volt: “…Szenek Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park felügyelője határozottan leszögezte: pumát látott. Véleményének  ellent mondani látszik az a lábnyom, amelyet Kiskunhalas környékén gipsszel rögzítettek. A mancsból ugyanis – ez felvételünkön is jól látható – hegyes körmök állnak ki, ami macskaféléknél nyugalmi helyzetben ritkán fordul elő. (Az állat nyomát egy itatógödörnél találták meg.) […] A vadászok mindenesetre nagyon fogadkoznak, bár az az igazság, hogy amikor egyszer-kétszer puskavégre került volna a szürke árnyék, senki sem mert rálőni. Lovat viszont már terítettek le Harkakötönyben. Az esti szürkületben pumának nézték.”  (Dunántúli Napló, 1987. március 22. 4.)

Végül 1988 júliusában sikerült puskavégre kapni, de nem “a pumát”, hanem egy farkas családot. Halas régi határában, az egykori Fehértópusztán lőtték ki az üldözött vadat. A nagyra nőtt hímfarkas 58 kilós volt, teljes hossza: 162 cm, metsző fogai: 32-35 mm hosszúak voltak, az egyik szemén hályog volt. Egy tapasztalt, 66 éves kunfehértói, nyugdíjas erdész, vadász, Tarjányi István bukkant a nyomára a farkas famíliának, és számolta fel a “veszélyforrást”. 12-es IZS puskájával, 15 méterről végzett a “fenevaddal”.

A nőstény elmenekült a lövöldözés elől. A három farkaskölyök közül egy elpusztult. Az elfogott túlélőket a kecskeméti vadasparkba szállították. A hímfarkas tetemét a Természettudományi Múzeumba vitték. Úgy feltételezték, hogy a farkasok Romániából vagy Jugoszláviából “szökhettek át”. Biztos, ami biztos, 1988 augusztusában farkas hajtóvadászatot szerveztek a kunfehértói határban, ahol még két, 30-30 kilós süldőfarkast kilőttek. Az első “halasi” “puma” rejtély (úgy tűnt) megoldódott.

 

nevtelen_3.jpg

Az “első halasi puma” (farkas) kiterítve. (Kispéter Imre felvétele, Halasi Tükör, 1988. július 8.)

Most a fekete nagymacska megtalálására várunk, türelemmel. És persze minden felelősséggel gondolkodó, kiskunsági határt járó számára legyen világos: “a párduc nem játék”

Forrás: feketevaros.blog.hu – Végső István, vegso.halas.hu

 

Tovább olvasom

Vadászat

Új bértábla ajánlás a hivatásos vadászok számára

Az Országos Magyar Vadászkamara a 2022-es évet a hivatásos vadászok évének nyilvánította, ezzel is elismerve a hivatásos vadászok által végzett munka jelentőségét a vadgazdálkodás terén. A munkához fűződő belső elköteleződés, odaadás, azaz hivatástudat ennél a munkakörnél nélkülözhetetlen, hiszen a munkakör fizikailag megterhelő, a feladatok sokrétűek és szabályozottak, a munkaidő beosztás változó.

A Vadászkamara új bértáblát ajánl a hivatásos vadászok munkáltatóinak. (Ábra: OMVK)

A Vadászkamara álláspontja szerint az erkölcsi elismerés mellett azonban az anyagi elismerés is jár azoknak a hivatásos vadászoknak, akik áldozatos munkájukkal szolgálják a hazai vadgazdálkodást, természetvédelmet és az egész vadásztársadalmat.

2017. márciusában a Vadászkamara Elnöksége az anyagi megbecsültség előmozdítása érdekében ajánlást fogalmazott meg a bérminimumokra, amelyek a 2022. évre vonatkozó minimálbér és garantált bérminimum tükrében korrigálásra szorultak. A Vadászkamara 2022. május 19-én Hatvanban tartott ülésén a 2017. évi bértáblából kiindulva új bértáblát ajánl a hivatásos vadászok munkáltatóinak, melyben a kezdő béreknél elismeri a munkakör sajátosságait és a végzettséget, a fizetési fokozatoknál pedig a hivatásos vadász munkakörben eltöltött szolgálati évek kerülnek figyelembevételre.

Ábra: OMVK

A bértábla 3 évenkénti  béremeléssel számol annak érdekében, hogy a vadászatra jogosultak hosszú távon is meg tudják tartani munkavállalóikat, illetve előrelátható módon tudjon kalkulálni a bérekkel a munkavállaló és a munkáltató egyaránt.

Az ajánlásban meghatározott bérek a 2017. évi garantált bérminimum és a korábbi vadászkamarai ajánlás arányában kerültek felülvizsgálatra és megállapításra a 2022. évre vonatkozóan.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Őzbakvadászat a Hódagro Zrt. Vadásztársaságnál

Hódagro Zrt. Vadásztársaság területén ejtették el a fényképen látható őzbakokat

Három vadásznapon, négy vadászvendég, mintegy 13 őzbakot hozott terítékre a Csongrád-Csanád megyei Hódagro Zrt. Vadásztársaság területén. Az idei legerősebb őzbak trófeája 580 grammot nyomott – tájékoztatta lapunkat Nagy Sándor fővadász. Szabó Lajos elnök hozzátette, hogy az osztrák vendégek további két 500 gramm feletti agancsost is elejtettek.

Hódagro Zrt. Vadásztársaság területén ejtették el a fényképen látható őzbakokat. (Kép: Nimród Vadászújság)

Az idei nyitány, az idei tavasz, csapadékban nagyon szegény, amely miatt késtek az őszi káposztarepcék. A kalászosok is alacsonyabbak voltak, ami kedvezett a vadásztatásnak, de a növénytermesztés szempontjából már problémákat vet fel.

Forrás: Nimród Vadászújság Facebook oldala – Szilágyi Bay Péter

Tovább olvasom

Vadászat

Aranysakál vadászok találkoztak Békés megyében

Békés megyében, Nagyszénáson, a Sterbetz István Lőtéren hagyományteremtő céllal aranysakál vadászok találkoztak szűk, baráti körben. Az összejövetelen csak meghívással lehetett részt venni – tájékoztatott Matuska Pál, a rendezvény főszervezője, aki a Békés megyei OMVK Sportlövő Bizottságának a tagja. Mivel korábban még egyikünk sem szervezett hasonló rendezvényt,  Horváth Mihállyal vágtunk bele, aki SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. egyik erdészetének vezetőjeként, a Lábodi Vadászterületet is igazgatja, egyben hazánk legismertebb aranysakál vadásza is. 2016. év második felétől mostanáig, összesen 1588 aranysakált hozott terítékre.

Hagyományteremtő céllal aranysakál vadászok találkoztak Nagyszénáson. (Kép: Agro Jager News)

Mivel ez a faj, nem túl régen – vélhetően a délszláv háború után – került Magyarországra, a rejtett életmódja miatt, jó ideig alig-alig esett belőle néhány egyed. Valójában a 2000-es éveket követően kezdett el nagyobb számban felszaporodni. A rendezvény célja Nagyszénáson, a baráti kapcsolatok megerősítése és a tapasztalatcsere mellett, a lőkészség csiszolása is volt. Borza Ferenc, a lőtér tulajdonosa biztosította a helyszínt a körülbelül 50 fős társaságnak. A lőtéren egész nap szóltak a különböző kaliberek, a 129 méterre lévő aranysakál lőlapokra. Bárki, bármilyen golyós fegyverrel indulhatott. Minden lőállásban egy körbálát helyeztek el a szervezők, erről, illetve lőbotról is 10-10 lövést kellett leadniuk a résztvevőknek. A verseny jó hangulatban telt, akinek nem volt saját lőbotja, válogathatott a felajánlásokból, amit egymásnak biztosítottak a vadászok.

Verseny előtti bemelegítés. Matuska Pál hasznos tanácsokkal látta el a versnyzőket. (Kép: Agro Jager News)

A lőversenyen,  a szakma mellett, többszörös ifjúsági, és megyei lövészbajnokok is részt vettek. Hivatásos vadászok, tájegységi fővadászok mellett sportlövők is érkeztek az ország minden részéből. A résztvevők többsége ugyanannak a szenvedélynek hódol nap mint nap, vagy amikor az ideje engedi – a ragadozóvadászatnak. A közösségi médiának köszönhetően hazánk legjobb ragadozóvadászai napi kapcsolatban állnak egymással.

Pataki Bálint, többszörös Békés megyei bajnok egy 0.22-es fegyverrel. (Kép: Agro Jager News)

A SUCCESSFUL VARMINTERS of HUNGARY (Sikeres Magyar Ragadozó Vadászok) Facebook csoport éppen ezért alakult meg – összegezte Horváth Mihály. Az elmúlt években jócskán megnövekedetett a ragadozóvadászat iránt érdeklők tábora a vadásztársadalomban, közülük néhányat most meghívtunk ide Nagyszénásra. Az aranysakál hazai jelenléte komoly feladatot ad a magyar vadgazdálkodási szakembereknek, hiszen a haszonvadfajok állományában okozott kártétele egyre jelentősebb, intelligenciája és alkalmazkodó képessége miatt pedig a vadászata nagy felkészültséget igényel.

Békés Megyei Dianák is képviselték magukat (Kép: Agro Jager News)

A Békés megyei Dianák is képviselték magukat a versenyen. A szervezésben és a logisztikában is aktívan részt vettek. Az itteni vadászhölgy-közösség 2014 óta évről évre erősödik, amiért mindent megteszünk – mesélte két szünet között Diriczi Rózsa, a Békés Megyei Dianák Szakbizottságának elnöke. Bottáné Tisza Zsuzsa volt a felelős a lőlapokon lévő pontok összeszámolásáért a teljes nap során. A versenyen, a rendkívül jó lőtudással rendelkező mezőnyben, mindkét Diana megméretette magát. A tűző nap ellenére új barátságok születtek, az aranysakálok viselkedéséről, szokásairól hasznos tanácsokat osztottak meg a résztvevők egymással. Az előadók között volt Horváth Mihály is, aki az elmúlt évek alatt közel kétezer éjszakát töltött kint a magaslesen ülve vagy cserkelve a nádi farkasokra.

Horváth Mihály, és Matuska Pál főszervezők átadják a második helyezést Kovács Sándorné-nak. (Kép: Agro Jager News)

A rendezvény végén, az eredményhirdetés következett, ahol a legjobbak átvehették a díjaikat. A helyben főzött birkapörkölttel ért véget a rendezvény, amit a tervek szerint jövőre, kibővített létszámmal újból megszerveznek majd – tudta meg az Agro Jager News.

A lövészverseny győztesei:

  • férfi kategóriában: I. Kovács Sándor, II. Kovács Tibor, III. Hajzer Szabolcs
  • női kategóriában: I: Botta Zsófia, II. Kovács Sándorné, III. Diriczi Rózsa
  • ifi kategóriában: Pataki Bálint, Matuska Máté – (Viharsarki Sportlövész Egyesület tagjai)

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Gergely

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom