Vadászat
Aranysakálhajtást szerveztek Pirtón – GALÉRIÁVAL
2022. február 19-án aranysakálhajtást szerveztek Pirtón. A dél-alföldi település Bács-Kiskun megye kiskunhalasi járásában helyezkedik el, körülbelül azonos távolságra Soltvadkerttől és Kiskunhalastól.
A dél-alföldi településen Pirtón megtartották az utolsó aranysakálhajtást (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A település már az Árpád-korban is lakott volt, majd a kunok szállásterülete a 13. században, később az oszmán birodalom hódoltsági területévé vált, egészen a Karlócai béke megkötéséig (1699).
Pirtón, a Patkó-tó Vadásztársaság szervezte meg az idei év utolsó aranysakálhajtását. Számos jóbarát érkezett Bócsáról, Izsákról, Kiskőrösről, Tázlárról, Soltvadkertről, Sárbogárdról, Kecskemétről, Szegedről és még Németországból is. A terület nagyvadas és megközelítőleg 5700 hektáron gazdálkodnak. Éves szinten 20 őzbakot, négy dámbikát, 13 gímbikát és megközelítőleg 70 vaddisznó hoznak terítékre. A területen eddig az afrikai sertéspestis nem ütötte fel a fejét.
Döntően homoktalajok dominálnak és egyes helyeken kisebb-nagyobb homokbuckák is feltűnnek. Természetes vízforrásuk nincs, ám a 70%-os erdősültség már országos viszonylatban is jelentős. Az erdőt alkotó fafajok közül itt a szürkenyár és a feketefenyő jellemző.
A reggeli eligazítást Rákóczi Béla elnök és Zöldág János szakmai irányító tartotta meg.
A reggeli eligazításon (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A leálló vadászoknak mindig a legnagyobb csendben kell várakozniuk, egymással maximum kézjelekkel kommunikálhatnak – hívta fel a helyi-, és a vendégvadászok figyelmét Zöldág János. Ugyanis az aranysakálhajtások sikeressége főleg a leálló vadászokon múlik. A legkisebb zaj miatt az aranysakál sokszor irányt változtat, megáll, oldalirányba vagy visszafelé törhet ki.
Az eligazítást után a területileg illetékes rendőrségkapitányság munkatársai rutinellenőrzést tartottak. A Bács-Kiskun megyei rendőrök ellenőrizték a fegyvertartási engedélyeket, a vadászjegyeket és alkoholszondás ellenőrzést is végeztek.
Szélcsendes, kora tavaszt idéző szombati délelőtt várta a vadászokat. Hasonlóan az eddigi dúvadhajtásokhoz, most is három hajtást terveztek. Pirtón, az aranysakálhajtások megszervezése egyedi, mivel három leálló sor helyezkedik el egymástól 500 méter távolságra. Éppen ezért, a hajtások viszonylag hosszúak. A vonalhajtás két szárnyát helyi vadászok vezették. A hajtások közepén Zöldág János rádióval koordinálta a hajtók tevékenységét.
Rákóczi Béla, Zöldág János és Kutasi László a reggeli eligazításon (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A hajtósorban lévő vadászok igen változatos helyeket jártak be. A fenyvesekben számos vaddisznótúrást fedeztek fel, néhol sűrű, galagonyás, ruhaszaggató bokrosokon küzdötték át magukat. A Duna-Tisza köze, a Kiskunság a legszárazabb vidéke hazánk, amelyen csak pár fafaj és némi, gyér lágyszárú képes megélni. A vadállomány érdekében a területen így több napelemmel működő fúrt kutat üzemeltetnek. A kutak nélkül a nagyvadállomány ugyanis elhagyná a területet, mivel természetes vízfolyás vagy tó nincs a vadásztársaság területén. Zöldág János szakmai irányító minden hajtásban tájékoztatta a hajtósort a leállók helyzetéről. Amikor elhaladt a hajtósor, a leállók a hajtott oldalba álltak át, mivel takarás nélkül nincs esély a visszatörő aranysakál elejtésére.
A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai ellenőrizték a vadászok okmányait a reggeli eligazítást követően (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
Alig indultunk el és éppen csak féltávon jártunk, amikor már hallani lehetett, hogy megszólaltak a puskák. A 12 és hármas körzet hajtásában friss aranysakál nyomokat is találtak a homokban. Aztán a Krupinca tanya és a Kocsma dülő találkozásánál ért véget az első hajtás.
Szervánszky László, egy soltvadkerti vendégvadász, aki szakmáját tekintve ismert cukrász, hozta terítékre az aznapi egyetlen egy sakált, de ezt akkor persze még nem sejtettük. Az első hajtásban meglépett két aranysakál és egy vörösróka, illetve több szajkó is sikeresen kibújt a hajtásból. A hajtások első felében kifejezetten jó volt az idő. A reggelit követően, a második hajtásban a 35-ös és 15-ös körzet átvizsgálása következett. Egyesek cseréltek, mások továbbra is hajtók között maradtak. A lelkesedés továbbra szemmel láthatóan nagy volt.
A tavaszias időben mindenki jól érezte magát (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
Gímbikák fordultak neki a hajtósornak és törtek át rajta. A bócsai vadászok szerint ilyenkor jobb meg se mozdulni, ki kell várni azokat a másodperceket – segítve menekülésêben a riadt vadat.
Hatalmas élmény volt látni ezeket a bikákat, amint kettő-négy méterre ugrottak el a hajtók mellett. A második hajtásban azonban senki nem látott se aranysakált, de még nyomokat sem találtak. A második hajtás végén azonban megfordult a szél és a meteorológusok által beígért hidegfront előszele megérkezett Pirtóra. A csendes idő hirtelen kavargó, örvénylő szélbe csapott át, ami inkább az aranysakálokat segítette. A harmadik hajtásban, a hajtás közepén újból gímszarvasok tűntek fel. A legutolsó tehén a rendkívül sűrű bokros, galagonyás fedett területen elmérte az egyik ugrását, és fejjel egy sűrű bokorba ugrott.
Rákóczi Béla elnök az utolsó hajtásban mesélte el, hogy tavaly választották be a megyei vadászkamarába, illetve országosan is képviseli majd a helyi vadászközösségeket. A vadásztársaságoknak nagy szüksége lenne olyan pályázati forrásokra, amelyekből eszközöket tudnának vásárolni, hogy a vadföldeket önerőből megművelhessék.
Pirtón, 12 hektáron művelnek vadföldeket és szükségük lenne különböző eszközökre is. Nagyon száraz, arid vidéken élnek a pirtóiak és gazdálkodásukra az extenzív művelés jellemző.
A kiskunsági táj Pirtó határában (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)
A harmadik és egyben utolsó hajtásban páran láttak aranysakált, de lövéshez senki nem jutott. Valamit megérezhettek – mondta Zöldág János a csepergő esőben az autók felé sétáló vendégeknek.
Az aranysakál körülbelül 15 éve jelent meg a területen, egyik pillanatról a másikra bukkant fel és vetette meg a lábát. Nyúlsírásra Pirtón már nem a vörös róka ugrik be elsőre, hanem az aranysakál. 15 éve még meglepő élmény volt , mert addig ezt a fajt nem látták, nem ismerték. Jelenlétük mára szinte mindennapossá vált. Számuk sajnos folyamatosan nő itt a Kiskunságban is.
A dúvad apasztás során a hajtások megszervezése és megtartása egyre jobban felértékelődik. Az aranysakál sokat mozog a területen, kifejezetten zavarja az őzet, de a többi nagyvadfajt is. Kártétele azonban az őz esetében jelentkezett drasztikusan, mivel a állománya jelentősen csökkent. Hasonló tendencia mutatkozik azonban a dámszarvasnál is. Az aranysakál folyamatosan vándorol a területen. Egyszer csöndes az erdő, máskor falkák vonyításától hangos az éjszaka. A helyi törzsállomány becslés alapján vélhetően 40 darab lehet.
A korábbi dúvadhajtás eredménye Pirtón (Kép: Zöldág János – Agro Jager News)
Éves szinten lőfegyverrel és csapdázással 20-25 egyedet képesek terítékre hozni a helyi vadászok. A faj alkalmazkodóképessége rendkívüli és időnként a falutól pár száz méterre is felbukkan. A eddigi tapasztalatok alapján a helyi vadászok úgy vélik, hogy az aranysakálok továbbállnak, ha nem tökéletesek a környezeti feltételek, így hullámzó a megjelenésük.
Ennek az újonnan visszatelepült ragadozónak a szerepét jó pár évvel ezelőtt sokan lebecsülték. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vadon élő állatok védelme érdekében, módszeresen apasztani kell az állományát – összegezte tapasztalatait Zöldág János.
Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Gergely
Videó forrása: Kiss László
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Vendégségben Biharnagybajomban. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Trófeám, szajkóm kék tolla a kalapomra került. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Konferencia Debrecenben! Kattintson a fényképre és csatlakozzon a Facebookon is!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Vadászmester úr avat, de tudtam, hogy vár rám még a híres bajomi avatás! Forrás: Földesi János / Agro Jager
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
A híres bajomi avatás. Egy kicsit elgondolkoztam, mielőtt felálltam. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett Biharnagybajomból két avatópálcám. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
