Horgászat
Tapasztalatok Németország horgász vizeiről
Bodnár Gergő testvéreivel együtt Nyíregyháza mellett nevelkedett. Hat éves korában már idősebb testvérével, Attilával együtt mentek ki biciklivel horgászni. Egy nagy ponty megfogása jelentette az első sikerélményt a két fiatal gyerek életében és teljesen megfertőződtek a horgászat szenvedélyével. Teltek múltak az évek, Gergő sokat tanult a Szathmári horgásztó tulajdonosától, Pista bácsitól is. Ekkor már önállóan, a kis BMX biciklijével és a horgász dobozkájával felszerelkezve csalta horogra a keszeg-féléket, időnként a pontyokat is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Bodnár Gergő testvéreivel együtt Nyíregyháza mellett nevelkedett. Hat éves korában már idősebb testvérével, Attilával mentek ki együtt biciklivel horgászni. Egy nagy ponty megfogása jelentette az első sikerélményt a két gyerek életében. Eközben Gergő teljesen megfertőződött a horgászat szenvedélyével. Teltek múltak az évek, Gergő sokat tanult a Szatmári horgásztó tulajdonosától, Pista bácsitól is. Ekkor már önállóan, a kis BMX biciklijével és a horgász dobozkájával felszerelkezve csalta horogra a keszeg-féléket, időnként a pontyokat is, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Az évek múltával Gergő házas emberré vált és egy hirtelen elhatározás nyomán, új életet kezdtek el Németországban, a Rajna és a Fekete Erdő vidékén. Nem volt egyszerű, de az eltelt 7 év alatt, a beilleszkedés és a munka mellett, a horgászatra is maradt idő. Gergő a szabadidejében Rastatt mellett horgászik a Rajna titokzatos vizeiben.
Hogyan képzeljük el ezt a vidéket horgász szemszögből nézve?
Itt teljesen más szabályok élnek, mint Magyarországon. Az itteni vizek rendkívül sebes folyásúak, a nagy Dunánál körülbelül kétszer gyorsabban folynak. Emiatt az első két évben csak tanulni voltam kint és megpróbáltam kitalálni, hogyan hódítsam meg a német folyókat. Ez nem kevés energiába és időbe telt.
A horgászat iránt érzett szerelem erősebb volt a kudarcoknál. Lépésről lépésre tanultam meg az itteni játékszabályokat. Minden siker a keszeg-félékkel kezdődik, ha azokat meg tudjuk fogni, jó úton járunk! Innentől kezdve sikerre vagyunk ítélve, ha elég türelemmel és szorgalommal vallatjuk ezeket a rendkívül vad és gyors folyású vizeket. Ahhoz azonban, hogy legálisan tudjunk horgászni, túl kellett esni a német horgászvizsgán, amihez nem kevés nyelvtudás és körülbelül 350 euro is szükségeltetett. A horgászat a nyelvtanulásban is sokat segített, mert ezzel is gyötörtem magamat: muszáj lesz megtanulni jól németül, mert várnak a németországi halak rám…
Milyen a német horgászati rendszer?
A németek mindenben rendkívül precízek és alaposak. Így van ez a horgászati szabályozásban is. Először egy online tanfolyamon kellett részt vennünk, ahol az egész tananyag öt nagy témakörre van szétosztva. Több száz kérdéssel és számos videó anyaggal érhető el a tananyag. A koronavírus miatt most csak online oktatás érhető el. A felkészülés során a halbiológiától kezdve egészen a legutolsó állatig, ami a vizekben él – fel kell készülni, fel kell őket ismerni. Tudni kell az alapvető eseményeket, mi, miért történik Németország vizeiben. Ha az online tanfolyammal megvagyunk, kapunk a helyi horgászszövetségtől egy bizonyítványt, hogy az első részt teljesítettük. Ezután már csak egy 8-20 órás gyakorlati képzés vár ránk, ahol az oktatók megtanítanak bennünket a legalapvetőbb feladatok elvégzésére is. Ez olyan triviális dolgokat jelent, mint az orsó és horgászbot részei, annak karbantartása, vagy éppen hogyan kössünk meg egy szereléket vagy horgot – amit adaptálni tudunk a német horgászati viszonyokhoz. Mindenképpen érdekes volt végigjárni és megnézni hogyan vélekednek a német oktatók ezekről a legalapvetőbb feladatokról. Tanulni mindenkitől lehet, véli sok bölcs horgász – így Gergő is.
Online kell teljesítenünk 12 darab próbavizsgát, ami témakörönként 12 darab kérdést jelent. Maximum csak 15 kérdésben hibázhatunk a vizsga során.
Mindezek után, ha meg van a vizsga és a fent említett részek, akkor az illetékes polgármesteri hivatalban válhatunk engedélyt 5-20 év között, aminek a költsége éves szinten 8-10 euróba kerül. Tartományok szerint a szabályok azonban eltérhetnek – figyelmeztetett Gergő. Ezt követően jelentkezhetünk horgász klubba, amelyek az esetek többségében zártak, és a bejutás a közösségek tagjain múlik, sokszor kihalálos alapon… A nagyobb horgász klubbokba azonban szinte azonnal tagságot nyerhetünk. Szerencsére tagsággal is rendelkezem, ezért tudok a Rajnán és több különböző tavon is horgászni.
Mik azok a szabályok, amihez alkalmazkodnod kellett itt a Rajna vidékén?
Nekem a legfurcsább szabály épp a fogással kapcsolatos. A „catch and release” – azaz a megfogást követően visszaengedjük, itt egyáltalán nem működik, sőt az engedélyt is bevonhatják, ha tetten érnek egy horgászt…. Ha a hal nem méreten aluli, akkor kötelessége a horgásznak a birtokbavétel. Lehet akármekkora ponty vagy harcsa, nem mehet vissza a vízbe. Ezt olyan szigorúan veszik, hogy kamerázzák is a horgászokat, és ha ez bizonyítást nyer, akkor 2 000 – 5 000 euro büntetés mellett bevonják az engedélyt is. A PETA (németországi szervezet) szerint a megfogással stressz éri az állatot és betegségeket is adhatnák át a halak egymásnak. Mint sporthorgásznak, így elég kevés esélyem van visszaengedni a halakat. Azonban, ha a hal éppen véletlen elszabadul a csónakhoz közel, vagy a parton ülve, már nem számít kihágásnak. Ez sokszor előfordul nálam is: ha rosszul akadt a szakálnélküli horog, a hal biztos folytathatja a pályafutását, ha velem találkozik. Azonban egyes esetekben Gergő haza viszi a halat a családjának. Az édesvízi hal értéke olyan, mint Franciaországban, szinte nulla. A pontyot senki nem fogyasztja, esetleg csak a szürkeharcsát. Pontosan emiatt egyik halnak sincs tilalmi idénye. Annak ellenére, hogy a halat mindig haza kell(ene) vinni, van hal bőven Németország vizeiben..
Kérlek meséld el milyen a Rajna? Milyen akadályokkal találtad magad szembe?
Csak a Dunához tudom hasonlítani. Sebesen folyik, egyik legnehezebben horgászható víz, amivel eddig találkoztam életem során. A mellékágai békésebbek és hamarabb lehet szerencsénk, ha tudjuk, mit is szeretnék pontosan kifogni, és persze mekkora az elhivatottságunk. Helyismeret hiányában, a felderítéshez nyúltam, azaz akit a vízpart közelében láttam, kérdeztem. Gyűjtögettem az információmorzsákat: ki ezt, ki azt tudta megfogni. Az itteni emberek is, mint oly sok Magyarországon élő horgász, specialistává válik egy-két halfaj vonatkozásában. Nagyon kevés azoknak a száma, akik elmondhatják magukról, hogy keszegtől a harcsáig képesek halat fogni. Talán kellő szerénységgel ide tudnám magamat besorolni 7 év elteltével, de a folyót, kijelenthetem, hogy nem ismertem ki teljesen. Ismeretlen helyeken mindig dobós radarral kezdek, felmérem a terepet. Itt radart is lehet használni és csónakot is, ami nagyban segítette a rejtett német vizek felderítését. A keszeg után megjöttek az első pontyok, majd a márnák és végül domolykókat is sikerült horogra csalnom. Mindezek után a rejtelmes szürkeharcsa nyomába eredtem, ami engem is rabul ejtett. A legfontosabb a Rajnán az előke hossza és az etetés, mert enélkül nagy sikert nem érhetünk el. Amióta itt élek a feleségemmel, nagy örömömre szolgál, hogy a helyiek mellett, lengyel barátaim is tanácsért fordulnak hozzám. Segítek mindenkinek, elmondom a részleteket, a kulcsmomentumokat, amivel halat lehet itt fogni.
Milyen itt élni magyarként? Ismersz más magyarországi horgászokat is ?
Persze. Évek óta itt élünk, és itt tervezzük a feleségemmel a családot is, de sok-sok kinti magyar barátom van. Minden évben nagy örömmel várjuk az általunk megalapított Kapi Kupa eseményét, aminek az ötlet gazdája Somogyi Zoltán és Gergő. Ilyenkor az összesereglett magyar barátainkkal átmegyünk Franciaországba. Tudom furcsa, de ennek is meg van az oka. Sok magyar, a fent említett vizsgát még nem teljesítette és szeret horgászni. A franciáknál semmilyen szabály nem vonatkozik a horgászatra, csak egy személyigazolványnak kell lennie nálunk. Sajnos, az elmúlt évben a koronavírus nem engedte, hogy találkozzunk. Amennyiben megkapjuk az oltást és elmúlik a veszély, újból útjára indul a vándorkupa közöttünk. Ilyenkor én szervezek és főzök, örülünk egymásnak és jól érezzük magunkat a vízparton.
Görbüljön minden magyarnak Németországban!
Agro Jager News
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre