Vadászat
Zalai újjászületés
2007.09.22. Valahol Zalában
Reggel korán indultunk a lesre, pontosabban felé. A kocsiba beszállván betöltöttem a fegyverbe a lőszereket, lejjebb tolva a legfelsőt, ráhúztam az ismétlőt, lényegében csőre töltés nélkül, s még biztosítottam is. Ennek a később lesz jelentősége. Az előző napi motoros zavarás miatti csonka, majd bőgésben nem dúskáló másik les után azért bizakodva foglaltuk el helyünket.
Még teljesen sötét volt, így nem igazán láttunk semmit, csak nagyjából ítélhettem meg, hogy előttünk egy tisztás terül el. Hamarosan rákezdték a bikák, minden irányból hallatták bőgésüket. Mintha közepére ültünk volna éppen a fenséges erdei koncertnek. Hol előttünk, hol mögöttünk harsant fel tekintélyt jelző morajló kiáltásuk. Közben időnként a jellegzetes terelés hangja is megütötte a fülünket.
Távcsővel próbáltuk keresni a bikákat, de nem mutatkoztak, még közeledésükről sem árulkodott az erdő. Pedig nagyon jól esett volna vágyakozó lelkemnek. Bizonyára el is árulta izgalmam a testemen átfutó remegés, ami szinte mindig a hatalmába kerít ilyenkor, s most is, amikor rá gondolok.
A lágy szellő nesze s a potyogó makkok csaptak be időnként minket, majd a bőgések varázsa billentett vissza a valóságba, a lassan enyhülő homályba. Kísérőm időnként a dohányfüsttel ellenőrizte a szelet, mely ingadozásával elég szeszélyesnek mutatkozott. Egy ideig nem is volt vele gond, de utána kezdte a szagunkat rossz irányba vinni, mire egyből alábbhagyott azon a tájékon a bőgés.
Egyik oldalon a rudli viszonylag közel lehetett, hallottuk is a bőgés mellett a terelt tehenek, borjak hangját is. Egészen közelinek tűnt a csörtetésük. Reménykedtünk, ám nem mozdultak jobban felénk, pedig már a fegyvert is kereste a kezem, ami újdonság volt, hiszen addig csak a távcső irányába volt módja mozdulni. E játékkal telt lassan az idő, miközben kezdett pirkadni.
Ahogy világosodott, kezdtem mind jobban kivenni az előttünk terülő tisztást, azonban bezavart az ekkorra már tejesen kavargó szél, így hamarosan lejöttünk a lesről, nézelődtünk, hallgatóztunk. Legnagyobb örömünkre a tisztás irányából hallottuk a bőgést, így el is indultunk arrafelé. Egyrészt óvatosan, valamint sietve is, már amennyire, ilyenkor lehet. Bár még csak olvastam róla, de hasonlíthatott a fajdkakas beugrásos vadászatához, csak itt a bőgés felhangzásakor indultunk meg fürge léptekkel, majd megálltunk az elhallgatásakor.
E szeszélyes játék addig tartott, míg ismét fel nem harsant a bika remegtető, vágyakozást keltő hangja. Ekkor ismét megindultunk abba az irányba, ahonnan sejthető volt az elkövető, mi pedig zavartalanul loptuk a távolságot. Az erdő fái mögött egyre közelebb sejthettük jelenlétét, de látványával még nem ajándékozott meg. Viszont a hangerő, amikor rázendített, egyre erősebb volt, szinte beleremegett az erdő a közelünkben. Az izgalom is egyre jobban a hatalmába kerített, levettem a vállamról a fegyvert, hátha szükség lesz rá rövidesen.
Már teljesen izgalomban voltam, olyannyira hatalmába kerített az utóbbi pár perc. Reggel álmodni sem mertem volna, hogy cserkelve fogok közelébe jutni egy bőgő bikának. Főleg, hogy ennyire. Bár még nem láttam, de tudtam, éreztem, hogy itt van a közelben. A kísérőm is egyre óvatosabban lépkedett, egyre gyakrabban tekintett a fák közé abba az irányba, ahol sejthető volt az elkövető. Én intésére óvatosan követtem. A következő lépés után intett, hogy onnan lőhetem, s támasztotta is a célzóbotot.
El lehet képzelni mi zajlott le bennem, miközben odaértem, s célzásra emeltem a fegyvert. Viszont a céltávcsőben nem láttam semmit, mire illeszthettem volna a keresztet. Csak a sűrűt láttam, valamint a jellegzetes bikaszagot éreztem. Látván tanácstalanságom kísérőm kicsit billentett a boton, ekkor megpillantottam a szép fejdíszű agancsost. Épp felénk fordította a fejét, így az izgalmam csillapítására nem sok idő maradt. Nem is vártam sokáig, amint a blattjára illesztettem a keresztet lőttem. Pontosabban csak lőttem volna, mert mindössze egy csettenésre futotta próbálkozásomból.
Kiderült, hogy úgy hagytam a fegyvert, ahogy biztonsági okból a kocsiba beszálltam, a lenyomott töltényre ráhúzva az ismétlőt, tehát gyakorlatilag töltetlen fegyverrel vártam a bőgő bikára. Meg is lett az eredménye, pontosabban az eredménytelensége.
Kísérőm jókora legyintéssel konstatálta feledékenységem. Persze a bika egyből megindult a csattanás hangjára. Lövésre nem is gondoltam ezt követően, csak sóvárogva tekintettem kecses futását szemlélve, míg el nem nyelte fejedelmi lényét az erdő jótékony sűrűje.
Megjegyezte kísérőm, hogy ez a bika most itt újjászületett. Persze bizonyára más, számomra nézve kevésbé kedvező gondolatok is járhattak a fejében. Ebből diplomatikusan annyit jegyzett meg, hogy képes vagyok a bőgés közepén helyet foglalni, valamint utána egészen közelre becserkelni egy szép bikát töltetlen fegyverrel. Kicsit bosszankodtam, de inkább a humoros oldalát láttam ezt követően. Talán most ezt szánta nekem Hubertus. Élményben úgy érzem egészen rendkívüli volt, ami ezen a reggelen megadatott nekem.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login