Keressen minket

Vadászat

Szemelvények egy vadásznaplóból

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

A fegyverszekrényt kinyitva minduntalan a szemem elé kerülnek az avatópálcák, amelyek hatására egyből eszembe jutnak az első vadászélmények. Azok, amelyek igazi vadásszá avattak. Megható felidézni az elhangzott gratuláló, biztató szavakat.

Persze, ahogy bővültek a lehetőségeim, folyamatosan újabb fajok elejtésérének az igénye jelentkezett, így szerencsés esetben szaporodtak a vesszők, néha ágasok is. Eleinte vékonyabb vesszőkkel porolták ki a hátsómat, később méretesebbek is akadtak. Volt, amelyiket ötletesen úgy vágták, hogy villás volt a vége, így rá lehetett tenni a sikert adó töltényhüvelyt.

Az élmények újabbak megszerzésére sarkallnak, ihletet adnak újabb és újabb részeknek a naplóban. Ezzel együtt szinte minden vadászat olyan izgalomba hozott, mintha az első próbálkozás lenne. Remélem ez így is marad.

Amikor a pálcákat nézem, azonnal megjelenik szinte hiánytalanul a kérdéses nap minden pillanata, az elhatározás, a készülődés, a látvány, valamint a siker. Bár számomra nem feltétlenül az elejtés a siker, sőt meggyőződésem, hogy a vadászat messze nem erről szól, legfeljebb erről lehet a fényképeket leszámítva hiteles emlékünk.

Így tekintek végig eddigi, s folyamatosan bővülő vadászélményem néhány fejezetén. Számomra minden vad elejtése olyan érzést kelt, mintha az első alkalom lenne. Nem is főleg az elejtés, hanem már a les, a cserkelés, kiülés, bármilyen módon történő próbálkozás, látványa, hallása mozgásnak, jelenlétnek, természetes életnek.

AZ ELSŐ VAD (1999. IX. 19.)

Általában fácánra gondol ilyen esetben mindenki, nem csoda, hiszen a leggyakoribb vadászzsákmányt képezi, főleg apróvadas területen. Így érthető volt részemről, hogy én is erre számítottam. Viszont egy rokonom révén volt lehetőségem egy kis mesterségesen kialakított tó mentén vadkacsára vadászni.

Még egészen sötétben mentünk ki, épp hogy kezdett enyhülni az éj sötétje, amikor elfoglaltuk a helyünket. Amint pirkadni kezdett hamarosan megjelentek, a csörgő récék, itt aztán volt módom tapasztalni a villámgyors, cikázó szárnyalásukat.

A vizsgára készülés során olvastam erről, de ilyet elképzelni sem tudtam. Nemhogy lőni, de még célozni sem tudtam rájuk eleinte. Ráadásul egyre sűrűbb rajokban leptek el a szúnyogok. A végére szinte nem volt csípésmentes felület a kezemen, sőt az arcomat is piros szeplő módjára dekorálták ki.

Aztán fantasztikus élményben volt részem: pár méterre tőlem kiemelkedett a vízből egy vidra feje. Pár pillanatig „szemezett” velem, majd elmerült éltető elemébe. Nagyon izgalmas látvány volt vizeink sajnos igencsak ritka úszóbajnok ragadozóját látni. Remélem, megadatik még hasonló élmény nekem.

Később, mikor kezdeti izgalmam kissé alábbhagyott, volt módom egy távolodó, később egy oldalazó kacsát eredményesen megcélozni. Sajnos csak a másodikat tudtuk megtalálni, az elsőt elnyelte folyékony sírja. Barátréce adatott meg életem első vadászzsákmányának.

ŐZBAK (2002. VII. 2.)

E tekintetben néhány évet várnom kellett. Az első próbálkozás hetei nem hoztak számomra sikert, sőt még látványban sem bővelkedtek. De számomra bőven elegendő volt az, amit átélhettem. Ekkor láttam először menekülő, majd futtában lábát jellegzetesen emelő nyulat, volt módom csodálni szárnyasokat, baktató róka is csábított lövésre Bizony esetenként nem sok tartotta vissza ujjamat az elsütőbillentyű erősebb nyomásától.

Végül volt egy hibázásom is, úgy 80-–100 méterről. Az izgalom, vagy csak ügyetlenségem mentette meg egy fiatal agancsos életét.

Következő évben Papp J. vadásztárs hivatásos vadászként kalauzolt a területen. A második napon egy kisebb erdő melletti lesen látványban nem volt hiány. Végül egy érdekes, rendellenes fejdíszt viselő példányra kaptam engedélyt, amely lassan közeledett a gazosból felénk. Óvatosan emeltem fel célzásra a fegyvert. Kis remegés és sóhaj kíséretében, mikor már 80-–100 méternyire ért és célpontként mutatta oldalát, elsütöttem a puskát.

A jól hallható becsapódást követően néhányszor hátsó lábára emelkedett, majd néhány méter után összeesett. Bevallom, nem kis izgalom volt bennem, míg elteltek a várakozásra előírt percek, bár a sikeres találatban teljesen biztos lehettem. Hamarosan ravatalának helyére értünk, ahol a gratuláció és a töret átadása következett.

Miután megcsodáltam valóban nagyon érdekes fejdíszét betettük a terepjáróba, s visszaindultunk a vadászházhoz. Itt szépen letettük, díszes ravatalánál következett az avatás számomra igen megható ceremóniája. Benne a vad, a természet szeretete, védelme, tisztelete, s ezek átadására való törekvés. Azóta volt módom több esetben is átélni, hallani ezeket a számomra oly kedves, megható szavakat. Szép montírfára került, s büszkén virít a többi trófea társaságában.

VADDISZNÓ (2001. XII. 1.)

Az első őzsiker helyszínén, Vas megyében adatott meg számomra e sokak által nagyon kedvelt vad első példánya. Tudtam ugyan, hogy itt nem ritka vendég, az erdős-mezős tájéknak gyakori szereplőjeként örvendezteti az itteni vadászok szívét. Már tavaly volt módom részt venni egy vaddisznóhajtáson, de az számomra nem hozott sikert, csak a terítéket csodálhattam, de az is igazi ünnep volt nekem. Vadászkürt adta meg a kezdést és jelezte az egyes hajtások végét. Most ismét hasonló élmény várt rám, legalábbis ezt reméltem.

Esős, borongós, hajnali les után indultunk, egy vadföld mellett vezetett az út. Megálltunk, hogy szétnézzünk az elterülő vetésen, hátha mutatkozik valami. Hozzáteszem, hogy előző napon már volt sikerem, úgy 120-–130 méterről sikerült egy gidát elejtenem. Ilyen előzmények után következett a mai nap, amikor egy sutát sebeztem. A vérnyomon haladva bementünk az erdőbe, zajongva, időnként tapsolva, hátha kiugrik a megijedt őz.

Már épp hallottam is csörtetését, mikor igencsak erőteljes „disznó” kiáltás ütötte meg fülemet, majd hamarosan követte a „másfél méterrel fogj elébe” instrukció. Fel is kaptam a fegyvert, csak legyen mire fogni, de botor fejjel, nem a megfelelő helyen várakoztam, hanem lejjebb húzódtam vagy 50 méterrel. Így bánhattam önfejűségemet, mivel a disznó jóval távolabb bukkant elő a bozótból.

Izgalmamban elfelejtettem újratölteni az első lövés után a fegyvert, így csak az elsütővel tudtam finoman csettinteni. A valódi lövés jócskán mögött porzott. Ez még két alkalommal megismétlődött mire eltűnt szemközti erdőben.

A következő felbukkanó disznót is hasonló kiáltás kísérte, de rossz helyzetemből kifolyólag nem jutottam lövéshez. Alighogy eltűnt, már jött is a harmadik, ezt az utolsó megmaradt lőszerrel sikerült megállítanom. Miután felbukott, még mozgatta egy ideig a fejét, majd hamarosan kimúlt. Véget ért földi élete, s átadta magát Hubertus révén nekem. Boldogan vettem birtokomba, hogy kis előkészítést követően az avatás megható szertartását ismételten átélhessem. Egy közepes koca adta első vaddisznós élményemet.

SZARVASBIKA (2003. IX. 1.)

Az előző napi fácánőrzés után délután indultam ki Mezőgyánba az általam akkor még egyedül is megközelíthető lesre. A többinek nem tudtam a helyét, így esett a választásom a Buzgány 1-esre. Alig kapaszkodtam fel a lesre, máris mozgásra figyeltem fel, úgy 5-–600 méterre. A távcső segítségével annyit bizonyosan megítélhettem, hogy három szarvas legelészik békésen a gazosban.

Egyből erőt vett rajtam az izgalom, el is kezdett remegni az egész tákolmány velem. Nehezen tudtam magamra nyugalmat erőltetni, de valahogy csak sikerült. Azon gondolkodtam, mit is tehetnék. A távolságot valahogy csökkenteni kell egy esetleges sikeres próbálkozás érdekében, s mivel a szarvasok nem mutattak hajlandóságot a közeledésre, ezért nekem kellett megkísérelnem.

Két művelt terült közötti úton, amelyet a sűrű jól takart, rejtve maradhattam, miközben a lesről lemenve feléjük indultam. Igyekeztem óvatosan lopni a távolságot, görnyedve haladni, mely nem volt túl kellemes, de a kecsegtető lehetőség miatt ezt nem igazán éreztem. Mikor már vagy 200-–250 lépésnyit megtettem, jármű hangjára figyeltem fel, amely az átellenes oldalon közelített egy másik leshez.

Kis várakozás után folytattam utam, azonban csörtetés hangja megállásra késztetett. Felemelve végig lehajtott fejemet megláttam két agancsost, előttem úgy 80-–100 méterre, amint épp az úton igyekeztek át. Gondoltam, a gépkocsi hangja mozdította ki őket legelészésükből. Ahogy átértek a másik oldalra, óvatosan lépkedve közelítettem irányukba, ekkor már behajlított térdekkel, szinte guggolva.

Egy kis erdősáv által határolt tisztáson álltak meg. Mindkettőt szemügyre vehettem, majd leültem a gaz fedezékébe s két térdemen megtámasztott könyökkel, rövid célzás után, a közelebb állóra rálőttem.

Nem láttam, hogy felugrott-e, de hirtelen felém kezdett futni. Nagyon meglepődtem ezen, fel is emelkedtem fél térdre hirtelen, célzásra emelt fegyverrel. Ám nem volt szükség újabb lövésre, a sebzett bika pár lépés után megállt, majd méltóságát megőrizve lepihent végzete helyére.

szemelvenyek2

Társa, aki először futásnak eredt, ekkor megállt, még célba is vehettem. Jól láttam a céltávcsőben, hogy egy spíszer. Ekkor éreztem, hogy micsoda rendkívüli siker, amiben ezen a napon részem volt. Kis várakozást követően az addigra kimúltan fekvő zsákmányomhoz léptem.

Miután boldogan felfogtam, s el is hihettem a történteket, visszaszaladtam a lesre a fényképezőgépért, egyúttal telefonon szóltam a vadásztársaknak. Ők hamarosan megérkeztek, szépen elkészítettük a ravatalt, csináltam jó pár képet, egész kis csapat gyűlt oda. A vadászmestert választottam keresztapámnak, ő avatott fel, ő kért a vadászat mellett az erdő-mező, s lakóinak óvására, tiszteletére.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.