Vadászat
Szemelvények egy vadásznaplóból
A fegyverszekrényt kinyitva minduntalan a szemem elé kerülnek az avatópálcák, amelyek hatására egyből eszembe jutnak az első vadászélmények. Azok, amelyek igazi vadásszá avattak. Megható felidézni az elhangzott gratuláló, biztató szavakat.
Persze, ahogy bővültek a lehetőségeim, folyamatosan újabb fajok elejtésérének az igénye jelentkezett, így szerencsés esetben szaporodtak a vesszők, néha ágasok is. Eleinte vékonyabb vesszőkkel porolták ki a hátsómat, később méretesebbek is akadtak. Volt, amelyiket ötletesen úgy vágták, hogy villás volt a vége, így rá lehetett tenni a sikert adó töltényhüvelyt.
Az élmények újabbak megszerzésére sarkallnak, ihletet adnak újabb és újabb részeknek a naplóban. Ezzel együtt szinte minden vadászat olyan izgalomba hozott, mintha az első próbálkozás lenne. Remélem ez így is marad.
Amikor a pálcákat nézem, azonnal megjelenik szinte hiánytalanul a kérdéses nap minden pillanata, az elhatározás, a készülődés, a látvány, valamint a siker. Bár számomra nem feltétlenül az elejtés a siker, sőt meggyőződésem, hogy a vadászat messze nem erről szól, legfeljebb erről lehet a fényképeket leszámítva hiteles emlékünk.
Így tekintek végig eddigi, s folyamatosan bővülő vadászélményem néhány fejezetén. Számomra minden vad elejtése olyan érzést kelt, mintha az első alkalom lenne. Nem is főleg az elejtés, hanem már a les, a cserkelés, kiülés, bármilyen módon történő próbálkozás, látványa, hallása mozgásnak, jelenlétnek, természetes életnek.
AZ ELSŐ VAD (1999. IX. 19.)
Általában fácánra gondol ilyen esetben mindenki, nem csoda, hiszen a leggyakoribb vadászzsákmányt képezi, főleg apróvadas területen. Így érthető volt részemről, hogy én is erre számítottam. Viszont egy rokonom révén volt lehetőségem egy kis mesterségesen kialakított tó mentén vadkacsára vadászni.
Még egészen sötétben mentünk ki, épp hogy kezdett enyhülni az éj sötétje, amikor elfoglaltuk a helyünket. Amint pirkadni kezdett hamarosan megjelentek, a csörgő récék, itt aztán volt módom tapasztalni a villámgyors, cikázó szárnyalásukat.
A vizsgára készülés során olvastam erről, de ilyet elképzelni sem tudtam. Nemhogy lőni, de még célozni sem tudtam rájuk eleinte. Ráadásul egyre sűrűbb rajokban leptek el a szúnyogok. A végére szinte nem volt csípésmentes felület a kezemen, sőt az arcomat is piros szeplő módjára dekorálták ki.
Aztán fantasztikus élményben volt részem: pár méterre tőlem kiemelkedett a vízből egy vidra feje. Pár pillanatig szemezett velem, majd elmerült éltető elemébe. Nagyon izgalmas látvány volt vizeink sajnos igencsak ritka úszóbajnok ragadozóját látni. Remélem, megadatik még hasonló élmény nekem.
Később, mikor kezdeti izgalmam kissé alábbhagyott, volt módom egy távolodó, később egy oldalazó kacsát eredményesen megcélozni. Sajnos csak a másodikat tudtuk megtalálni, az elsőt elnyelte folyékony sírja. Barátréce adatott meg életem első vadászzsákmányának.
ŐZBAK (2002. VII. 2.)
E tekintetben néhány évet várnom kellett. Az első próbálkozás hetei nem hoztak számomra sikert, sőt még látványban sem bővelkedtek. De számomra bőven elegendő volt az, amit átélhettem. Ekkor láttam először menekülő, majd futtában lábát jellegzetesen emelő nyulat, volt módom csodálni szárnyasokat, baktató róka is csábított lövésre Bizony esetenként nem sok tartotta vissza ujjamat az elsütőbillentyű erősebb nyomásától.
Végül volt egy hibázásom is, úgy 80-–100 méterről. Az izgalom, vagy csak ügyetlenségem mentette meg egy fiatal agancsos életét.
Következő évben Papp J. vadásztárs hivatásos vadászként kalauzolt a területen. A második napon egy kisebb erdő melletti lesen látványban nem volt hiány. Végül egy érdekes, rendellenes fejdíszt viselő példányra kaptam engedélyt, amely lassan közeledett a gazosból felénk. Óvatosan emeltem fel célzásra a fegyvert. Kis remegés és sóhaj kíséretében, mikor már 80-100 méternyire ért és célpontként mutatta oldalát, elsütöttem a puskát.
A jól hallható becsapódást követően néhányszor hátsó lábára emelkedett, majd néhány méter után összeesett. Bevallom, nem kis izgalom volt bennem, míg elteltek a várakozásra előírt percek, bár a sikeres találatban teljesen biztos lehettem. Hamarosan ravatalának helyére értünk, ahol a gratuláció és a töret átadása következett.
Miután megcsodáltam valóban nagyon érdekes fejdíszét betettük a terepjáróba, s visszaindultunk a vadászházhoz. Itt szépen letettük, díszes ravatalánál következett az avatás számomra igen megható ceremóniája. Benne a vad, a természet szeretete, védelme, tisztelete, s ezek átadására való törekvés. Azóta volt módom több esetben is átélni, hallani ezeket a számomra oly kedves, megható szavakat. Szép montírfára került, s büszkén virít a többi trófea társaságában.
VADDISZNÓ (2001. XII. 1.)
Az első őzsiker helyszínén, Vas megyében adatott meg számomra e sokak által nagyon kedvelt vad első példánya. Tudtam ugyan, hogy itt nem ritka vendég, az erdős-mezős tájéknak gyakori szereplőjeként örvendezteti az itteni vadászok szívét. Már tavaly volt módom részt venni egy vaddisznóhajtáson, de az számomra nem hozott sikert, csak a terítéket csodálhattam, de az is igazi ünnep volt nekem. Vadászkürt adta meg a kezdést és jelezte az egyes hajtások végét. Most ismét hasonló élmény várt rám, legalábbis ezt reméltem.
Esős, borongós, hajnali les után indultunk, egy vadföld mellett vezetett az út. Megálltunk, hogy szétnézzünk az elterülő vetésen, hátha mutatkozik valami. Hozzáteszem, hogy előző napon már volt sikerem, úgy 120-130 méterről sikerült egy gidát elejtenem. Ilyen előzmények után következett a mai nap, amikor egy sutát sebeztem. A vérnyomon haladva bementünk az erdőbe, zajongva, időnként tapsolva, hátha kiugrik a megijedt őz.
Már épp hallottam is csörtetését, mikor igencsak erőteljes disznó kiáltás ütötte meg fülemet, majd hamarosan követte a másfél méterrel fogj elébe instrukció. Fel is kaptam a fegyvert, csak legyen mire fogni, de botor fejjel, nem a megfelelő helyen várakoztam, hanem lejjebb húzódtam vagy 50 méterrel. Így bánhattam önfejűségemet, mivel a disznó jóval távolabb bukkant elő a bozótból.
Izgalmamban elfelejtettem újratölteni az első lövés után a fegyvert, így csak az elsütővel tudtam finoman csettinteni. A valódi lövés jócskán mögött porzott. Ez még két alkalommal megismétlődött mire eltűnt szemközti erdőben.
A következő felbukkanó disznót is hasonló kiáltás kísérte, de rossz helyzetemből kifolyólag nem jutottam lövéshez. Alighogy eltűnt, már jött is a harmadik, ezt az utolsó megmaradt lőszerrel sikerült megállítanom. Miután felbukott, még mozgatta egy ideig a fejét, majd hamarosan kimúlt. Véget ért földi élete, s átadta magát Hubertus révén nekem. Boldogan vettem birtokomba, hogy kis előkészítést követően az avatás megható szertartását ismételten átélhessem. Egy közepes koca adta első vaddisznós élményemet.
SZARVASBIKA (2003. IX. 1.)
Az előző napi fácánőrzés után délután indultam ki Mezőgyánba az általam akkor még egyedül is megközelíthető lesre. A többinek nem tudtam a helyét, így esett a választásom a Buzgány 1-esre. Alig kapaszkodtam fel a lesre, máris mozgásra figyeltem fel, úgy 5-600 méterre. A távcső segítségével annyit bizonyosan megítélhettem, hogy három szarvas legelészik békésen a gazosban.
Egyből erőt vett rajtam az izgalom, el is kezdett remegni az egész tákolmány velem. Nehezen tudtam magamra nyugalmat erőltetni, de valahogy csak sikerült. Azon gondolkodtam, mit is tehetnék. A távolságot valahogy csökkenteni kell egy esetleges sikeres próbálkozás érdekében, s mivel a szarvasok nem mutattak hajlandóságot a közeledésre, ezért nekem kellett megkísérelnem.
Két művelt terült közötti úton, amelyet a sűrű jól takart, rejtve maradhattam, miközben a lesről lemenve feléjük indultam. Igyekeztem óvatosan lopni a távolságot, görnyedve haladni, mely nem volt túl kellemes, de a kecsegtető lehetőség miatt ezt nem igazán éreztem. Mikor már vagy 200-250 lépésnyit megtettem, jármű hangjára figyeltem fel, amely az átellenes oldalon közelített egy másik leshez.
Kis várakozás után folytattam utam, azonban csörtetés hangja megállásra késztetett. Felemelve végig lehajtott fejemet megláttam két agancsost, előttem úgy 80-–100 méterre, amint épp az úton igyekeztek át. Gondoltam, a gépkocsi hangja mozdította ki őket legelészésükből. Ahogy átértek a másik oldalra, óvatosan lépkedve közelítettem irányukba, ekkor már behajlított térdekkel, szinte guggolva.
Egy kis erdősáv által határolt tisztáson álltak meg. Mindkettőt szemügyre vehettem, majd leültem a gaz fedezékébe s két térdemen megtámasztott könyökkel, rövid célzás után, a közelebb állóra rálőttem.
Nem láttam, hogy felugrott-e, de hirtelen felém kezdett futni. Nagyon meglepődtem ezen, fel is emelkedtem fél térdre hirtelen, célzásra emelt fegyverrel. Ám nem volt szükség újabb lövésre, a sebzett bika pár lépés után megállt, majd méltóságát megőrizve lepihent végzete helyére.
Társa, aki először futásnak eredt, ekkor megállt, még célba is vehettem. Jól láttam a céltávcsőben, hogy egy spíszer. Ekkor éreztem, hogy micsoda rendkívüli siker, amiben ezen a napon részem volt. Kis várakozást követően az addigra kimúltan fekvő zsákmányomhoz léptem.
Miután boldogan felfogtam, s el is hihettem a történteket, visszaszaladtam a lesre a fényképezőgépért, egyúttal telefonon szóltam a vadásztársaknak. Ők hamarosan megérkeztek, szépen elkészítettük a ravatalt, csináltam jó pár képet, egész kis csapat gyűlt oda. A vadászmestert választottam keresztapámnak, ő avatott fel, ő kért a vadászat mellett az erdő-mező, s lakóinak óvására, tiszteletére.
Vadászat
Hatalmas érdeklődés mellett zajlott a 32. FeHoVa
A négy napos eseményen számos teltházas szakmai és közönségprogram várta az érdeklődőket.
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Elégedett kiállítók, folyamatosan gyarapodó látogatószám – véget ért a 32. FeHoVa Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás a HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központban. A négy napos eseményen számos teltházas szakmai és közönségprogram várta az érdeklődőket.
Fotó: Hungexpo
A FeHoVa – a kelet-közép-európai régió vadászainak, horgászainak, erdészeinek, fegyverrajongóinak és természetkedvelőinek legjelentősebb vadászati és erdészeti kiállításán idén 13 országból 200 kiállító vett részt. A látogatók száma pedig jóval meghaladta a 40 ezret, ami a szervezők szerint a gazdag programkínálat mellett a most bevezetett díjmentes parkolásnak és a korábbinál kedvezményesebb büfékínálatnak volt köszönhető. A FeHoVá-val egy időben rendezett XIII. jubileumi FEHOVA-MEOESZ Nemzetközi Kutyakiállításra (CAC, CACIB) több mint 6 ezer négylábút hoztak el gazdáik Európa számos országából.
A részletekért kattints a képre!
A FeHoVa megnyitóján Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke ismertette az elmúlt év vadászokat és a vadgazdálkodást érintő döntéseit, kiemelve, hogy minden ezzel kapcsolatos javaslat, törvénymódosítás és jogszabályváltoztatás előtt kikérik az összes létező szakmai szervezet véleményét. Hangsúlyozta, hogy a hazai vadgazdálkodás eredménye 16 év alatt tizennyolcszorosára, évi 3 milliárd forintra nőtt. A vadásszá válás feltételeinek szigorodása ellenére a vadászok száma 57 ezerről 71 ezerre emelkedett.
Fotó: Hungexpo
Nagy István agrárminiszter köszöntőjében azt emelte ki, hogy a tájegységi vadgazdálkodási rendszer bevezetése, valamint az országos trófeabírálati rendszer alkalmazása nagymértékben hozzájárul a mennyiségi szabályozás eredményességéhez és a minőség megőrzéséhez. A vadászati törvény módosítása lehetővé tette, hogy a vadászatra jogosultak március 1-jétől elektronikus alkalmazással vezessék a vadászati naplót és a terítéknyilvántartást – tette hozzá a miniszter.
Dr. Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációjáért felelős államtitkára a Nimród Vadászújság főszerkesztője, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) magyarországi nemzeti delegációja vezetője elmondta, elindultak az egyeztetések arról, hogy milyen új tartalmakkal, újításokkal folytatódjon a jövőben a FeHoVa kiállítás, amely a vadászati kultúra átadásában az elmúlt több mint három évtizedben jelentős szerepet játszik.
Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke a többi között elmondta, hogy a kormánnyal kötött horgászturisztikai stratégia értelmében tovább folytatódik az egyesületi bázispontok fejlesztése.
Dr. Philipp Harmer, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) elnöke a kiállítás szervezőit dicsérte, és Európában is példaértékűnek nevezte a magyar vadgazdálkodás és természetvédelem együttműködését.
Korózs Gábor, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületei Szövetségének (MEOESz) elnöke elmondta, hogy már 20 éve vesznek részt a rendezvényen, amely mára négynapos úgynevezett „összfajtás” nemzetközi kutyakiállítássá nőtte ki magát, amelyre Európa számos országából érkeznek.
Ganczer Gábor, a Hungexpo vezérigazgatója megnyitójában arról beszélt, hogy a FeHoVa több mint harminc éve a természetkedvelők, vadászok és erdészeti szakemberek találkozási pontja, akiknek fontos az örökség, amit továbbadhatnak.
A hivatalos megnyitón írták alá a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet együttműködéséről szóló partnerségi megállapodást. A dokumentum szerint az aláíró szervezetek a jövőben az eddiginél is szorosabban működnek együtt a fenntartható agrár-, erdő- és vadgazdálkodás területén.
Idén is rendkívül sikeresek voltak a FeHoVa szakmai programjai. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara A vadgazdálkodás aktuális kérdései című konferenciáján az Agrárminisztérium képviselői, az egyetemi és kutatói szféra szakemberei, valamint az erdő- és vadgazdálkodás gyakorlati szereplői tartottak előadásokat, tömött széksorok előtt. Újdonság volt a szakmai kisszínpad, ahol a részvevők olyan témaköröket vitattak meg, mint a vadászat a városban, a hivatásos vadászok jövője, vagy a felkészülés a külföldi vadászatokra.
Fotó: Hungexpo
A vadászati közönségprogramok közül ezúttal is kiemelkedtek a trófeakiállítások, a trófeabírálati bemutató, valamint az ismert vadászok dedikálással egybekötött könyvbemutatói és élménybeszámolói.
A sztyeppétől napnyugtáig – Vadászat lőpor nélkül címmel a látogatók az MMNKK Magyar Nemzeti Múzeum anyagából összeállított tárlatot, valamint Szunyoghy András grafikusművész munkáit tekinthették meg. Sokan keresték fel a terepjáró pályát és vettek részt az éjjellátó bemutatón. (A részvevők az egyik pavilon tetejéről a másik pavilon tetejére kihelyezett, fűthető állatfigurákat figyelhették meg.)
Hagyományosan a kiállításon rendezi meg a Vadászati Kulturális Egyesület az ifjúsági vadászkürtös versenyt, és a szarvasbőgő bajnokságot. Az idei, 12. vadászkürtös verseny gyermek kategóriáját 2026-ban Schnell Ádám nyerte, az ifjúsági korosztályban pedig Fehér Szabolcs diadalmaskodott. A szlovák versenyzők részvételével lezajlott FeHoVa Kupa Nemzetközi Szarvasbőgő Bajnokság legjobbja idén Tardosi Balázs lett, ifjúsági bajnoka pedig Pap Dániel.
Fotó: Hungexpo
A FeHoVa horgász kiállításának fókuszban ezúttal a horgászat, haltenyésztés, természetvédelem szakmai innovációinak, valamint a versenyhorgászat eredményeinek bemutatása volt. Óriási sikert aratott a második alkalommal megrendezett MOHOSZ Agóra, amelyen a tavalyinál is több cég és márka mutatkozhatott be (az Agórában megjelent cégek és márkák listája itt olvasható.)
A Horgász színpadon az elmúlt évek magyar horgász Európa- és világbajnokai tartottakelőadásokat, dedikáltak, meséltek a versenyeken szerzett élményeikről, tapasztalataikról.
A pergető- és etetőhajós medencékhez, valamint a fárasztó szimulátorhoz is alig lehetett odaférni a bemutatók idején. A MOHOSZ standjánál ezúttal is sokan váltották ki az éves horgászjegyüket, és vettek részt a horgászvizsgán.
Egyidejű rendezvények
A 2026-os FeHoVa két egyidejű rendezvényt is kínált a látogatóknak. A Magyar Íjász Szövetség által rendezett hagyományos Íjász bajnokságot és a XIII. FeHoVa – MEOESZ Nemzetközi kutyakiállítást, amelyre ezúttal több mint 6000 kutyát hoztak el Magyarországról és Európa számos országából.
Fotó: Hungexpo
Jótékonyság a FeHoVa kiállításon
A FeHoVá-hoz kapcsolódva idén is több jótékonysági akciót szerveztek. A Hungexpo által szerevezett kiállítói fogadáson a Bátor Tábor Alapítvány javára 300 ezer forintot, valamint értékes nyereményeket és ajándékokat ajánlottak fel a részvevők. Az idén 25 éves Bátor Táborban sorsfordító élményeket nyújtanak súlyos betegséggel küzdő, vagy élethosszig tartó megbetegedéssel élő gyerekeknek és családjaiknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.
A Vadászati Kulturális Egyesület a Hungexpoval közösen biztosított lehetőséget hátrányos helyzetű gyermekek számára, hogy meglátogathassák a kiállítást. A Győr-Moson-Sopron vármegyei Kormányhivatal közreműködésének köszönhetően egy kisbusznyi gyermek érkezett Rábacsécsényről.
A MOHOSZ, az Energofish Kft. és a FeHoVa évek óta tartó együttműködésének keretén belül a MOHOSZ idén is pályázatot hirdetett iskoláknak, hogy meglátogathassák a kiállítást. A MOHOSZ finanszírozta a buszokat, az Energofish Kft. a gyerekek helyszínen kapott ajándékait, a FeHoVa pedig a több, mint 1000 tanuló és kísérőtanáraik belépőit.
Forrás: Hungexpo
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Egy téli vadászat Visegrádon – A 61. Orvoshajtás
A vadászatra való felkészülés már napokkal, sőt olykor hetekkel korábban elkezdődik — nem a terepen, hanem a vadász gondolataiban. Izgatott, mégis csendes várakozás ez: vajon kegyes lesz-e hozzánk a természet?
CC Agency: megvalósítás az ötlettől a bevezetésig! Kattints a képre és kérj marketing tanácsot!
A vadászatra való felkészülés már napokkal, sőt olykor hetekkel korábban elkezdődik — nem a terepen, hanem a vadász gondolataiban. Izgatott, mégis csendes várakozás ez: vajon kegyes lesz-e hozzánk a természet? Jön-e vad, és ha elénk áll, lesz-e bennünk elég nyugalom és biztos kéz a tiszta lövéshez?
Hajnaladik. Utcakép az Ördögmalom előtt. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Téli vadászat idején különösen az időjárás jár az ember fejében. Eső, hó, hőmérséklet — maradt-e még hó Visegrád misztikus hegyein és völgyeiben? Megadatik-e, hogy a fehér háttérből, egy hangos roppanás után megjelenjen a nagy fekete árny, vagy talán hangtalanul, szinte a semmiből lépjen elénk? Talán már a horizonton közelednek a hajtók kutyái is. A vadász így érkezik a nagy napra: kiélezett figyelemmel, kérdésekkel telve, s egyfajta, szerelemhez hasonló várakozással.
Különösen igaz ez a minden esztendőben megrendezett visegrádi — régi nevén vaddisznóhajtás — orvosvadászatok idején. Ilyenkor a szakma kiválóságai néhány napra maguk mögött hagyják a műtők világát, és gondolataikat teljesen átitatja az erdők, szurdokok csendes, ősi hangulata.
ODabent már kora reggel ég a tűz. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Fél nyolcra szólt a találkozó az Ördögmalom étteremnél, de a vadászok többsége már hét óra táján megérkezett. Vadászatra nem illik csak úgy beesni; ez is része a szertartásnak. A lélek és az elme már rég ott van, így a test sem maradhat soká távol. Hosszú éveken át az Apátkúti vadászház adott otthont a gyülekezésnek, később a Hoffmann vadászház, idén pedig a 61. „Orvoshajtásra” gyűltünk össze — ahogy gyermekkoromban édesapámtól és nagyapámtól hallottam nevezni.
Édesapámnak, Dr. Rusz Zoltánnak talán a harmincadik meghívása volt ez, melyet minden alkalommal ugyanazzal az örömmel fogadott. Nagyapám, néhai Prof. Dr. Frang Dezső — Isten nyugosztalja — már a harmadik-negyedik alkalommal jelen volt e vadászatokon, és több mint ötven alkalommal vett részt rajtuk. Néhány évvel ezelőtt, rangidősként, ő köszöntötte a vadászokat a ropogó tüzek és a tisztelettel övezett teríték mellett. Megható és felemelő érzés volt, amikor még mindhárman ott állhattunk egymás mellett, és együtt hódolhattunk a vadászat tiszteletének. Ma már ketten maradtunk édesapámmal — tanítómesteremmel —, kéz a kézben a nálunk hatalmasabb természettel.
Otthonosan éreztük magunkat. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Az Ördögmalomban gyülekező vadászok — többségükben orvosok — nagy szeretettel köszöntik egymást. Szó esik a szakmáról is, de még több a vadászélmény, az elmúlt időszak történetei. Ebben a közösségben az ember azt érzi: az értékek, a gondolatok és a szenvedély közösek. Meleg tea, pogácsa és beszélgetések után elérkezik az eligazítás ideje: ki melyik kocsiba kerül, hol lesz a lőállása. Lassan mindannyian megérkezünk oda, amit hetek óta várunk.
Csodálatos meglepetés ért minket édesapámmal. Ugyanarra a lőállásra kerültünk, ahol öt esztendővel korábban egy hatalmas koca került terítékre. Ilyenkor az ember felidézi a múlt emlékeit, s ezek az élmények finom hangulatot adnak az aznapi vadászatnak is. Hó is maradt a hegyen, így a várakozás a tetőfokára hágott.
Eligazítás után megkaptuk a térképet. Teljesen egyértelmű, Fotó: Rusz Bero / CC Agency
A hajtás közepén álltunk, tudtuk, idő kell, mire megérkezik a hajtósor. Hamarosan szállingózni kezdett a hó, majd havas esőbe váltott, és vele együtt a köd is leereszkedett a hegyoldalba. A látótávolság még elegendő volt, de éreztük: nem a legkedvezőbb körülmények ezek. Másként mozog ilyenkor a vad. Halk beszélgetésünk közben különös módon mégis úgy tűnt, mintha az idő néha megállna; a természet csendje saját törvényei szerint jár.
A részletekért kattints a képre!
Nem sokkal később kutyaugatás hallatszott, majd egy fiatal, spíszer bika villant fel a fák között, nagy sebességgel futva a hegyoldalban. A ködben és futtában azonban nem lehetett biztosan megítélni a méretét, márpedig a vadász megfelelő bírálat nélkül nem lő. Így maradt a csodálat — az a néhány másodperc, amíg a tölgyek és bükkök között eltűnt a völgy irányába. Megéltük, de nem lőttük meg.
Édesapámmal, Dr. Rusz Zoltánnal a lőállásunkban. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Ebédidőben visszatértünk a gyülekezőhöz. Gulyásleves, meleg tea és élménybeszámolók vártak. Lövést alig hallottunk, mégis szép számban esett vad az első hajtásban, bár a vaddisznóállományt sajnos erősen megtizedelte az ASP.
Odafent még hó fogadott bennünket. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
A második hajtásra már bizakodóbban indultunk. Visegrád meredek oldalai között, egy keskeny úton kaptunk állást, felettünk és alattunk mély lejtők. Mire azonban elfoglaltuk helyünket, a hó eltűnt, maradt a sár és a sűrű köd. Hosszú, közel két és fél órás hajtás következett. Időről időre apró roppanások hallatszottak, amelyekről rendre kiderült, hogy csak lehulló ágak vagy az erdő saját neszei. Egy fiatal muflonkos villant fel később — csodálatos látvány volt, de lövést itt sem tehettünk. Így másodszor is a figyelem, a csend és az élmény maradt velünk.
Téli utakon. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Mondhatnám, hogy számunkra nem volt eredményes a vadászat — de ez nem volna igaz. Az erdő néha úgy tanít, hogy közben szinte semmi sem történik. Ilyenkor érti meg az ember, hogy a természet ereje és rendje nálunk nagyobb: a vadász dolga nem a kényszerítés, hanem az alkalmazkodás — és a szeretet akkor is, amikor nem a mi terveink szerint alakulnak a dolgok.
Némán figyel az erdő. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Tisztelni azt, ami nagyobb nálunk, és ugyanígy megbecsülni azt is, ami kisebbnek látszik — mert minden, ami él, ugyanannak a nagy egésznek a része: ember, állat, fa, erdő és mező.
Este teríték. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Ezt is megtanítja egy olyan vadászat, amikor látszólag semmi sem történik — mégis gazdagabban tér haza az ember, mint ahogy elindult.
Írta és fényképezte:
Rusz Bero
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A téli hónapokban az, aki fával fűt otthonában, gyakran különböző méretű járatokat, kerek és ovális röpnyílásokat fedezhet fel tűzifáján. Ezekből a szoba melege hatására előbújva vagy éppen daraboláskor dermedten kihullva díszbogarak, cincérek és egyéb rovarfajok kerülhetnek elő.
A cincérek az egyik kedvenc rovarcsoportom, amelyből már több faj – köztük védett és inváziós is – előkerült az udvaromban több évre elrakott száradó sarangokból. Február elsejének reggelét is hasogatással kezdtem, amikor az egyik kocsánytalan tölgy tuskóban egy feltáruló járatra lettem figyelmes, amiből egy fej és egy tor kandikált ki. Mikor óvatosan kihúztam a test többi részét, gyermekeim nagy örömére kiderült, hogy egy nagy hőscincért találtam.
Fotó: Joó Miklós – BNPI
A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) az egyik legnagyobb testű cincérfajunk. Testméretük 25-60 mm között változik. A hímek csápjai túlnyúlnak testükön.
Hazánkban főképp hegy- és dombvidékek idősebb erdeiben fordul elő, de az Alföld bizonyos területein, valamint fás legelőkön és parkokban is rábukkanhatunk. Lárvája jellemzően különböző tölgyfajok sérült élő fájában fejlődik. Fejlődési ciklusa hosszúnak mondható, akár 5 év is eltelhet, mire lárvája bebábozódik. A telet kifejlődve, imágóként vészeli át lezárt bábbölcsőjében és csak májusban bújik ki onnan. A kirepült példányok rövid életük során fák kicsorgó nedveivel táplálkoznak.
A faj a múltban Európa nagy részén fellelhető volt, de manapság már csak Dél- és Kelet-Európában fordulnak elő stabil állományai. Élőhelyeik területe viszont napjainkban is csökken.
Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft egyedenként.
A fent megtalált hím példányt átteleltetését követően a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzethez tartozó Nagybárkány községhatárában lévő védett erdőtömbben tervezem szabadon engedni, egy olyan élőhelyen, ahol a faj előfordulása már több ízben is bizonyítható volt.
Írta és fényképezte: Joó Miklós – BNPI
Hatalmas érdeklődés mellett zajlott a 32. FeHoVa
Egy téli vadászat Visegrádon – A 61. Orvoshajtás
Az énekes rigó az idei év madara
Februári meglepetés
Szigorú ellenőrzések és zéró tolerancia az illegális agancsozók ellen
Új egységes térképen követhetőek az állatjárványok aktualitásai a Nébih portálon
A törvényt kijátszva akarta megszerezni a termőföldet
NÉBIH: Afrikai sertéspestis (ASP) – Legfontosabb intézkedések és előírások
Lézeres gyomirtás: prototípusoktól a kereskedelmi megoldásokig
NÉBIH: Tájékoztató a vaddisznóhús felhasználásáról
NÉBIH: Tájékoztató a vaddisznóhús felhasználásáról
Miskolci Törvényszék – Lezárták a bükkzsérci vadászbalesetet
9. Dúvadgyérítési napok terítéke Heves vármegyében
NÉBIH: Afrikai sertéspestis (ASP) – Legfontosabb intézkedések és előírások
Képriport a 32. FEHOVA-ról: Dél-Afrika, Benelli, Frommer – vadászati kiállítás Budapesten
Képek, köszöntők, beszédek a 32. FEHOVÁ-ról – GALÉRIÁVAL
Kotorják a biharugrai Zöldhalmi tavat – GALÉRIA
NEFAG: Összehangolt védelmi akció zajlott a Monori Erdészet térségében
Új akcióterv a vaddisznóállomány szabályozásáról
You must be logged in to post a comment Login